SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.I.30.231/2009/3.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla a Kecskeméti
- számú Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Mátó Tibor ügyvéd) által képviselt (felperes neve, címe) alatti székhelyű felperesnek - a Dr. Hajzer Gabriella ügyvéd által képviselt (alperes neve, címe) alatti székhelyű alperes ellen vételár megfizetése iránt indított perében a Csongrád Megyei Bíróság
- április hó
- napján kelt 15.G.40.069/2009/
- sorszámú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 200.000,(Kettőszázezer) Ft másodfokú eljárási költséget. Kötelezi az alperest, fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 393.500,(Háromszázkilencvenháromezer-ötszáz) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A X... Zrt. megrendelte az alperestől a (település neve, fantázianév) beruházásban létesülő egyes épületek teljes körű csapadékvíz elleni szigetelési munkálatainak elvégzését a hőszigetelési és bádogozási munkákra is kiterjedően. A vállalkozási szerződés teljesítéséhez szükséges anyagok beszerzése érdekében az alperes a felperes jogelődjével, a perben nem álló Y... Kft-vel kötött
- november
- napján szállítási keretszerződést, amelynek alapján a Y... Kft. - többek között -
- november 30-án és december 18-án összesen 6.558.022,- Ft értékben építőanyagokat szállított az alperesi megrendelőnek. A szállítások alapján
- december 30-i teljesítési határidővel 1.064.700,- Ft-ról, míg
- -2- február 8-i teljesítési határidővel 5.493.322,- Ft-ról bocsátotta ki 5317/
- és 5598/
- számú számláit. A számlákat a megrendelő kifogásközlés nélkül befogadta, a vételárat azonban nem egyenlítette ki. A szállítási keretszerződés megkötésének napján a szerződő felek között engedményezési szerződés is létrejött, amelyben érintett harmadik félként a X... Zrt-t szintén feltüntették. A szerződésben rögzítették a szállítási szerződés létrejöttének tényét, valamint az alperes és a X... Zrt. közötti vállalkozási jellegű szerződéses kapcsolatot. Az engedményezési szerződés
- pontja szerint az engedményező alperes hozzájárult ahhoz, hogy az engedményes Y... Kft. által kibocsátott, az érintett munkákhoz kapcsolódó anyagszállítási számlák ellenértékét a X... Zrt. az engedményesnek utalja külön megállapodásban rögzített fizetési határidők betartásával. Egyidejűleg az engedményes vállalta, hogy az alperes által leigazolt számlák másolatait a X... Zrt. részére megküldi, míg a X... Zrt. az általa teljesített kifizetések banki bizonylatait az alperes rendelkezésére bocsátja. Megállapodtak abban is, hogy a X... Zrt. alperes felé fennálló tartozásai az engedményes részére történt kifizetések összegével csökkennek, s az engedményes a kötelezett általi kifizetések után az engedményező felé kibocsátott számlákat teljesítettnek tekinti. Amennyiben viszont a fizetési határidők időpontjában az alperesnek a X... Zrt-nél befogadott számlája nincs, köteles az engedményes felé teljesíteni. A szerződést az alperes és a Y... Kft. írta alá. A kötelezett az engedményezés tényéről tudott, tartalmát azonban nem ismerte, annak alapján a Y... Kft. részére nem teljesített.
- március
- napján a Y... Kft. a felperesre engedményezte az alperessel szemben fennálló 6.558.022,- Ft összegű, szállítási szerződésből eredő követelését, amelynek tényéről az alperest értesítette. A X... Zrt.
- május 3., míg a Y... Kft.
- október hó
- napjától áll felszámolás alatt. A X... Zrt-vel szemben folyamatban lévő felszámolási eljárásban az alperes 9.660.194,- Ft és kamatai erejéig hitelezői igényt jelentett be, melyet a felszámoló nyilvántartásba vett. Az igény részben a (település neve, fantázianév) lakóparkban elvégzett szigetelési munkálatok vállalkozói díja. A Y... Kft-vel szemben folyó felszámolási eljárásban a felperes
- november 13-án hitelezői igényt terjesztett elő 9.780.211,- Ft erejéig az adós kezesi felelősségére hivatkozással. Az összeg tartalmazza a perbeli követelést is. A felperes keresetében 6.558.022,- Ft és ebből 1.064.700,- Ft után
- január 1-től, míg 5.493.322,- Ft után
- február 9-től a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatainak megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Kereseti kérelmét elsődlegesen azzal indokolta, hogy a Y... Kft. az alperessel szemben fennálló követeléseit a felperesre engedményezte. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy amennyiben az alperes és a Y... Kft. között létrejött engedményezési szerződés alapján a X... Zrt-t, mint kötelezettet terhelné a teljesítés, úgy a Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján fennálló kezesi felelőssége miatt tartozik helytállni az alperes. -3Gf.I.30.231/2009/3.szám Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a
- november 18-i engedményezési szerződés alapján a X... Zrt. került kötelezetti pozícióba. A felperes és a Y... Kft. között létrejött engedményezés kapcsán maga is hivatkozott a Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján fennálló kezesi felelősségre azzal, hogy a felperes a vele szerződéses jogviszonyban álló engedményezővel szemben érvényesíthetné igényét. Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest a kereseti kérelemnek megfelelően marasztalta. Határozatának indokolásában úgy foglalt állást, hogy az alperes és a Y... Kft. között
- november 18-án létrejött szerződés engedményezésnek nem tekinthető, miután abban a követelés átruházása nem történt meg, a felek csupán a fizetési kötelezettségek teljesítésének módjáról állapodtak meg, annak tényét ugyanis a szerződés nem rögzíti, hogy az engedményes a saját nevében lenne jogosult az alperest illető vállalkozói díj követelésére. Álláspontja szerint ezt az értelmezést támasztja alá az alperesi ügyvezető tárgyalási nyilatkozata is, amely úgy értelmezhető, hogy az alperest tekinti a X... Zrt-vel szemben fennálló követelés jogosultjának, továbbá az is, hogy a kötelezettel szembeni felszámolási eljárásban az alperes érvényesíti a hitelezői igényt. Megállapította ugyanakkor, hogy tartozásátvállalás sem történt, miután a szerződést a X... Zrt. félként nem írta alá. Másodlagos indokolásként utalt arra, hogy a perbeli számlákon rögzített fizetési határidő időpontjában a X... Zrt-nél nem volt az alperesnek befogadott számlája, így a szerződés
- pontja alapján is kizárt a kötelezett felelőssége. Az alperes kezesi felelősségével összefüggésben kifejtette, hogy érvényes, hatályos és egyben visszterhes engedményezési szerződés hiányában a hivatkozott jogszabályi rendelkezés nem alkalmazható. A Y... Kft.
- március 12-i engedményezési szerződés alapján fennálló kezesi felelőssége ugyanakkor az alperes kötelezettségét nem érinti, arra kizárólag az adott szerződés szerinti engedményező hivatkozhat. Éppen ezért nem hat ki a per eldöntésére az sem, hogy a felperes a X... Zrt-vel szembeni felszámolási eljárásban hitelező igényt nem jelentett be. A Y... Kft. szerződéses tulajdonjog fenntartása pedig a megrendelőt a vételár megfizetésének kötelezettsége alól nem mentesíti. Az elsőfokú ítélet ellen annak megváltoztatása és a kereset elutasítása érdekében az alperes terjesztett elő fellebbezést. Fellebbezésének indokolásában megismételte azt az elsőfokú eljárásban is kifejtett érvelését, miszerint az alperes és a Y... Kft. között létrejött megállapodás tartalmát tekintve engedményezési szerződés, amelyhez a kötelezett hozzájárulására nem volt szükség, irányában a feleket kizárólag értesítési kötelezettség terhelte. A peradatok alapján pedig megállapítható, hogy a kötelezett az engedményezés tényéről tudomással bírt. Az alperes felelőssége ennek megfelelően a sortartásos kezesség szabályai szerint alakul, az ez alapján történő marasztaláshoz a felperesnek tehát azt kellett volna bizonyítania, hogy a kötelezettől megkísérelte a behajtást, ami eredménytelen volt. E tekintetben azonban az elsőfokú bíróság bizonyítási eljárást nem folytatott le, a felperes pedig az -4ehhez szükséges jogi lépéseket sem tette meg. Sérelmezte továbbá, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében tényként rögzítette, miszerint a számlák fizetési határidejének időpontjában az alperesnek a X... Zrt-nél befogadott számlája nem volt. Ezzel összefüggésben hangsúlyozta, hogy ilyen számlák voltak, annak pedig nem lehet jelentőséget tulajdonítani, hogy azok nem a (fantázianév) beruházással összefüggésben keletkeztek, mivel a szerződés
- pontjában a felek erre vonatkozóan kikötést nem tettek. Amennyiben viszont az elsőfokú bíróság a felek között létrejött szerződést nem minősítette engedményezésnek, úgy vizsgálnia kellett volna a Y... Kft. és az alperes közötti szállítási szerződés tartalmát, amelynek
- pontja tulajdonjog fenntartást tartalmaz a szállító javára. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helyes indokai alapján történő helybenhagyására irányult. Az elsőfokú ítélet érvein túl hangsúlyozta, hogy a X... Zrt-t az engedményezési szerződés tartalmáról nem értesítették, ezért az továbbra is az alperesnek tartozik, tehát a szerződés rendelkezései nem hatályosulhattak. A tulajdonjog fenntartással kapcsolatos alperesi érveléssel összefüggésben kifejtette, hogy az kizárólag a szállító számára nyújt többletbiztosítékot, a fizetési kötelezettséget azonban nem érinti. A fellebbezés alaptalan. A perben nem volt vitatott, hogy a felperes a Y... Kft-vel kötött engedményezési szerződés alapján a keresettel érintett két számlakövetelés jogosultja, kereshetőségi joga tehát fennáll. Ez a követelés abból a szállítási szerződésből eredő vételárigény, amelynek megrendelője, ennélfogva az átvett áru vételára tekintetében fizetésre kötelezettje maga az alperes. A szállítási szerződés rendelkezéseinek megfelelően a perbeli két számlát a szállító az alperes felé kiállította, s azokat az alperes kifogásközlés nélkül befogadta. Fizetési kötelezettségét
- május 29-i levelében sem vitatta, csupán arra hivatkozott, hogy nehéz anyagi helyzete miatt azokat teljesíteni nem tudja, majd kijelentette: „mindent elkövetünk annak érdekében, hogy ki tudjuk egyenlíteni a számlánkat". A későbbiekben viszont - így a per során is - az alperes már vitatta, hogy az általa ténylegesen átvett és felhasznált áruk ellenértékét ő lenne köteles kiegyenlíteni. Az erre alapított ellenkérelemre tekintettel a perben elsődleges feladat az alperes és a Y... Kft. által megkötött, engedményezésként nevesített szerződés tartalmának vizsgálata, a szerződés típusának meghatározása volt. A másodfokú bíróság álláspontja szerint - az elsőfokú ítélet indokaitól eltérően - helytállóan hivatkozott az alperes arra, hogy a szállítási szerződés megkötését követően a szállítóval az alperesi megrendelőt terhelő vételár teljesítése érdekében engedményezési szerződést kötöttek. Az iratokhoz 8/A/
- sorszám alatt csatolt megállapodás nem csak megnevezésében, de tartalmát tekintve is engedményezési szerződésnek minősül, az minden tekintetben megfelel a Ptk.
- §
(1)-
(2)bekezdéseiben rögzített követelményeknek. Azon túlmenően, hogy a felek az alperest engedményezőnek, a szállítót pedig engedményesnek nevezték, a megállapodás
- pontjában úgy rendelkeztek, hogy a szerződésben nem szabályozott kérdésekben a Ptk. engedményezésre vonatkozó szabályai irányadóak. Az alperes ugyanakkor egyértelműen megjelölte, hogy fennáll vállalkozási szerződés -5Gf.I.30.231/2009/3.szám közte és a X... Zrt. között, úgy nyilatkozott, hogy a szállítási szerződéssel érintett anyagok felhasználása ennek keretében történik. Akként rendelkezett, hogy a X... Zrt. „közvetlenül utalja" az engedményes, azaz a felperesi jogelőd részére az alperest megillető vállalkozói díjat a vételárnak megfelelő összeg erejéig. E rendelkezést a Ptk.
- §
(1)bekezdésének megfelelően, tehát úgy értelmezve, ahogyan azt a másik félnek, azaz az engedményesnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel, a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett, megállapítható, hogy az alperes a X... Zrt-vel szemben fennálló vállalkozói díjkövetelését részben a felperes jogelődjére ruházta. A szerződés ekkénti minősítésének nem akadálya, hogy az engedményezésre vonatkozó törvényszöveg szóhasználata a szerződésben nem szerepel, miután ez az adott szerződéstípus létrejöttéhez olyannyira nem jogszabályi követelmény, hogy engedményezés még ráutaló magatartással is érvényesen létrejöhet. Ahhoz mindössze annyi szükséges, hogy a megállapodás tartalma alapján megállapítható legyen a követelés másra történő átruházása, egyben határozottan és pontosan meg legyen jelölve maga a követelés, amelyre az engedményezés vonatkozik. A szerződés engedményezési jellegét támasztja alá az is, a szállító vállalta, hogy az alperes részére kiállított, leigazolt számlák másolatait megküldi a kötelezettnek. A perbeli engedményezés annyiban sajátos, hogy az alperesi engedményezőnek a szerződés megkötésének időpontjában még lejárt vállalkozói díjkövetelése a megrendelővel, azaz a X... Zrt-vel szemben nem volt, hiszen a két szerződés ugyanazon a napon jött létre, tehát egy jövőbeni követelés engedményezése történt meg. A kialakult bírói gyakorlat szerint azonban a jövőben lejáró és a feltételhez kötött követelés is érvényesen engedményezhető. Csak olyan „jövőbeni követelést" nem lehet engedményezni, melynek keletkezése, létrejötte is eleve bizonytalan (BDT 2008/11/186. számú jogeset). A perbeli esetben azonban az engedményezőnek már vállalkozási szerződése állt fenn a kötelezettel szemben, így az ebből eredő, jövőben esedékessé váló, meghatározott ellenértékre vonatkozó követelés jogszerűen engedményezhető volt. Ennek nem képezhette akadályát az sem, hogy összegszerűen az engedményezett követelés a szerződésben nem szerepelt, miután maga a követelés határozottan és pontosan körülírásra került (BDT 1999/52. számú eseti döntés). Amennyiben az engedményezési szerződés valóban létrejön és hatályossá válik az engedményező és az engedményes között, a kötelezett és az engedményező közötti jogviszonyban jogutódlás következik be: az engedményes a régi jogosult (engedményező) helyébe lép (Ptk. 329. §
(1)bekezdés). A szerződés az abban részes felek, tehát az engedményező és az engedményes között a megkötésének időpontjában hatályossá válik (hacsak a felek a szerződés hatályát nem kötik kifejezetten valamilyen feltételhez), vagyis a kötelezett értesítése a szerződésnek nem érvényességi feltétele. Ahhoz azonban, hogy az engedményezés a kötelezettel szemben is hatályosuljon, szükség van az engedményezésről szóló értesítésére (Ptk. 328. §
(3)bekezdés). A kötelezett tehát értesítés hiányában annak ellenére a régi jogosultnak teljesíthet, hogy a jogosulti oldalon jogutódlás következett be (EBH 2005/
- számú jogeset). A perbeli esetben ez az értesítés nem történt meg, sem -6az alperes, sem a felperesi jogelőd a X... Zrt-t az engedményezési szerződésről nem értesítette. Az értesítést az, hogy az engedményezés tényéről a kötelezett tudomást szerez, nem pótolja, hiszen ahhoz, hogy a jogutódlás folytán jogosulttá vált engedményes részére teljesítsen, az engedményezés tartalmát is ismernie kell annyiban, hogy pontosan milyen követelést tartozik a továbbiakban az engedményes részére teljesíteni. Különösen igaz ez jelen perben, mivel az alperes nem a teljes, kötelezettel szemben fennálló vállalkozói díjkövetelését engedményezte a felperesi jogelődre, annak csak egy részét, a szállítási szerződésből eredő vételár mértékéig. Miután a kifejtettekből következően a X... Zrt-vel, mint kötelezettel szemben az engedményezés nem vált hatályossá, maga az engedményezés nem ment teljesedésbe, a felperes követelését továbbra is az alperessel szemben érvényesítheti. Az alperes helytállási kötelezettsége így a felperessel, mint a szállító jogutódjával szemben a szállítási szerződésen alapul. Mivel az áru szállítása elismerten megtörtént, az alperes a vételár megfizetésére köteles. E kötelezettség alól nem mentesíti, hogy a szállítási szerződés
- pontja szerint az adásvétel tulajdonjogfenntartással történt, a felek ugyanis már a szerződés megkötésének időpontjában tisztában voltak azzal, hogy az árut az alperes a vállalkozási jogviszony keretében beépíti, felhasználja, hiszen szerződésüket éppen a vállalkozás teljesítése érdekében kötötték. A vállalkozó által beépített anyag a Ptk.
- §
(1)bekezdésének megfelelően a megrendelő tulajdonában álló ingatlan alkotórészévé vált, ennek következtében azon a megrendelő szerzett tulajdonjogot. Így a tulajdonjogfenntartás kizárólag a be nem épített termékekre vonatkozhatott, a perben azonban erre utaló adat nem merült fel, miután a kivitelezés megtörtént. A szerződési kikötés ezért az alperesnek a vételár megfizetése tekintetében fennálló helytállási kötelezettségét nem befolyásolja. Megjegyzi még az ítélőtábla, hogy a visszterhes, illetőleg ingyenes engedményezési szerződések elhatárolásánál nem annak van szerepe, hogy a követelés engedményezése névértéken vagy azt meghaladó értéken történik meg. Visszterhes az az engedményezési szerződés is, amelyben a követelést az engedményes az engedményezőtől ellenérték fejében „megvásárolja", de az is - és ez a visszterhes engedményezés leggyakrabban előforduló esete -, ha valamely tartozás harmadik személlyel szemben fennálló követelés átruházásával kerül kiegyenlítésre (BDT 2006/1364. számú eseti döntés). A kifejtettek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemben helytálló ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése értelmében - részben eltérő indokokkal - helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező pervesztes alperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles a felperes jogi képviseletével összefüggésben a másodfokú eljárásban felmerült költségeinek viselésére, amelyet az ítélőtábla a pertárgyérték figyelembevételével kerekítéssel - ÁFÁ-val növelt összegben 200.000,- Ft-ban határozott meg (32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pont és
(5)bekezdés). Ezen felül - ugyancsak pervesztességére tekintettel - köteles az alperes a személyes illetékfeljegyzési joga folytán előzetesen le nem rótt 393.500,- Ft -7Gf.I.30.231/2009/3.szám összegű fellebbezési eljárási illeték állam javára történő megfizetésére a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdésének, valamint 15. §
(1)bekezdésének megfelelően. Szeged,
- november hó
- napján Dr. Mányoki Zsolt sk. a tanács elnöke Dr. Kiss Gabriella sk. előadó bíró Dr. Hámori Attila sk. táblabíró