SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.I.30.037/2010/3.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla a Dombóvári & Szloboda Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Szloboda János ügyvéd) által képviselt (felperes neve, címe) alatti lakos felperesnek - a Dr. Vida Ferenc Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Vida Ferenc ügyvéd) által képviselt (alperes neve, címe) alatti székhelyű alperes ellen kölcsöntartozás visszafizetése iránt indított perében a Bács-Kiskun Megyei Bíróság
- június hó
- napján kelt 7.G.40.086/2009/
- számú ítéletével szemben az alperes
- sorszámú fellebbezése folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy az alperest terhelő eljárási illeték összege 480.000,- (Négyszáznyolcvanezer) Ft. Kötelezi az alperest, fizessen meg a felperesnek (Egyszázötvenezer) Ft másodfokú eljárási költséget. 15 napon belül 150.000,- Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. INDOKOLÁS: A felperes korábban az alperesi kft. tagja és egyik ügyvezetője volt. Tagsági viszonya fennállása alatt
- december
- napján írásban megállapodást kötött az alperessel, amelyben vállalta, hogy
- december
- napján átutal az alperes bankszámlájára 4.000.000,- Ft-ot. (személy
- neve), mint az alperes másik ügyvezetője vállalta, hogy az alperes a kölcsönösszeget legkésőbb
- március
- napjáig visszautalja a kölcsönadó által meghatározott számlaszámra. A kölcsön visszafizetése tárgyában a felek többször tárgyaltak, majd a felperes tagsági viszonyának megszűnését követően,
- szeptember
- napján a kölcsöntartozás visszafizetésére szólította fel az alperest, mely eredménytelen volt. A felperes keresetében 4.000.000,- Ft tőke és ennek
- április
- napjától a kifizetésig járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, -2- hogy a megállapodásban a felek elírták a kölcsön visszafizetésének az időpontját. A szerződés keltéből következik, hogy a lejárat dátuma helyesen
- március
- napja. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Nem vitatta a felperes által nyújtott kölcsön tényét, azonban álláspontja szerint a követelés időelőtti, mivel a lejárat időpontja valóban elírásra került, azonban az helyesen
- március
- napja. Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 4.000.000,- Ft tőkét és annak
- április
- napjától a kifizetés napjáig járó törvényes kamatát, valamint az államnak - külön felhívásra - 440.000,- Ft le nem rótt eljárási illetéket. Indokolásában megállapította, hogy a felek között nem volt vitás a kölcsönnyújtás ténye és annak összege. Az eljárás során meghallgatott tanúk közül (személy
- neve) azt állította, hogy a felperes csak néhány hónapos időtartamra nyújtott kölcsönt. (személy
- neve) tanúvallomásából pedig az állapítható meg, hogy a felek többször tárgyaltak a kölcsön visszafizetéséről, illetőleg annak időpontjáról és módjáról is. Az elsőfokú bíróság az előbbieket mérlegelve megállapította, hogy az alperes tartozása lejárt, lévén egy 2014-ben lejáró kölcsöntartozás visszafizetéséről a peres felek nem tárgyaltak volna 2007-ben. Azt a tényt is figyelembe vette, hogy a kölcsönszerződésben a felek kamatot nem kötöttek ki. Mellőzte a bizonyítékok köréből a becsatolt főkönyvi kivonatok és mérlegadatok értékelését, mivel a kölcsönszerződés lejárata szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az alperes könyvelésében a kölcsönadott összeg milyen tételként szerepel. Nem tartotta indokoltnak (személy
- neve) ismételt meghallgatását, mivel nem volt várható, hogy a felperes által bizonyított tényekkel szemben a tanú a korábbi vallomását megváltoztatja. Az ítélettel szemben az alperes nyújtott be fellebbezést, melyben annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem kellőképpen értékelte azt, hogy a kölcsönszerződés felperes által állított lejáratakor a felperes megbízási jogviszony keretében önálló aláírási joggal rendelkező ügyvezetője volt az alperesnek egészen
- február
- napjáig. Erre figyelemmel rendelkezhetett volna a tagi kölcsön visszafizetéséről. Az is a felperesi érvelés ellen szól, hogy az állítólagos lejárati napon az alperes rendelkezett a kölcsönösszeg visszafizetéséhez szükséges pénzeszközzel, tehát a kifizetésnek nem volt akadálya. Véleménye szerint (személy
- neve) ellentmondásosan nyilatkozott a kölcsöntartozással kapcsolatban. Sem a szerződéskötés dátuma, sem összege, sem a megállapodás módja, annak írásba foglalása nem egyezik a perben feltárt egyéb adatokkal. (személy
- neve) pedig tanúvallomásában azt erősítette meg, hogy nem ismert előtte a kölcsön lejáratának időpontja. Új bizonyítékként arra hivatkozott, hogy a felperes
- október 11-én és november 18-án 1-1 millió Ft-ot fizetett be az alperesi céghez, ugyanakkor
- április 22-én 150.000,- Ftot, április 29-én ismét 150.000,- Ft-ot, június 10-én 115.000,- Ft-ot vett fel a társaságtól készpénzben. Álláspontja szerint amennyiben a felperesnek ebben az időpontban kölcsön visszafizetése iránti igénye lett volna vele szemben, úgy nem fizet be a cég számlájára 2.000.000,- Ft-ot, illetve nem vesz fel más célra 415.000,- Ft-ot, hanem ezen összegeket elszámolta volna a követelésével szemben. Kérte, -3Gf.I.30.037/2010/3.szám hogy a bíróság (személy
- neve) tanút a perben ismét hallgassa meg a korábban tett tanúvallomásában fellelhető ellentmondások feloldása érdekében, és kérte (személy
- neve) meghallgatását a kölcsön lejáratára vonatkozóan. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyására irányult. Előadta, hogy amíg tagja volt a társaságnak, kizárólag szóban szorgalmazta a kölcsön visszafizetését, mivel azonban az alperesnek nem volt annyi szabad pénzeszköze, hogy azt egy összegben visszaadhatta volna, szóba került kölcsön felvétele is. Utóbb az alperes már csak a kölcsön egy részét kívánta visszafizetni, ezért kényszerült a per megindítására. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és abból helytálló jogi következtetésre jutott, indokaival az ítélőtábla is egyetért, ezért az elsőfokú ítéletet a Pp.
- §
(2)bekezdése és 254. §
(3)bekezdése alapján - helyes indokai szerint helybenhagyta. A fellebbezés kapcsán az alábbiakra mutat rá: a felek között nem volt vitatott a kölcsön ténye, annak összege és az sem, hogy a kölcsönt a felperes ügyleti kamat kikötése nélkül nyújtotta az alperesnek. A felek között érdemi vita a kölcsön lejáratának szerződésben megjelölt időpontja tekintetében keletkezett. Helyesen értékelte az elsőfokú bíróság azt a tényt, hogy a kölcsön összegére, kamatmentességére, s arra figyelemmel, hogy azt magánszemély nyújtotta egy gazdálkodó szervezetnek, a felek akarata szükségképpen rövid lejáratú, pár hónapos kölcsönnyújtásra irányult. A felperes a társaság tagjaként nyújtotta a kölcsönt, ezért érdekeltsége a pénz visszafizetésével kapcsolatban kétirányú volt: mint hitelező, elsősorban a pénz szerződésben megjelölt határidőben történő visszafizetését kívánta, másfelől, mint az alperesi társaság tagja és ügyvezetője, a társaság zavartalan működésében is érdekelt volt. Ezért nincs jelentősége annak, hogy a felperes tagsági viszonyának, illetőleg ügyvezetői megbízatásának megszűnése előtt az alperes rendelkezett-e adott időpontban jelentősebb összeggel a kölcsön rendezéséhez. A társaság működésének folyamatából egy időpontot kiragadva nem lehet megállapítani, hogy az alperes működésében milyen zavart okozott volna a nagyobb összegű készpénz kivétele. Az eljárásban nem vált ismertté az alperes utasítási, illetve bizonylatolási rendje. A fellebbezéshez becsatolt pénztárbizonylatból azonban megállapítható, hogy a felperes csak az alperes ügyintézőjének ellenjegyzésével, illetőleg bélyegzőjével igazolt pénztárbizonylat ellenében vehetett fel pénzt annak pénztárából, vagyis a készpénzfelvétel nem csak a saját elhatározásán múlott. Az elsőfokú bíróság helyesen értékelte a per során meghallgatott tanúk vallomásait; az ítélőtábla álláspontja szerint a tanúk újbóli meghallgatásával a korábbi tanúvallomásuktól eltérő új előadás, eltérő tényállás megállapítása nem várható. Az ítélőtábla észlelte, hogy az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg az alperest terhelő eljárási illeték összegét (az elsőfokú eljárás illetéke: 240.000,- Ft, és a Bács-4- Kiskun Megyei Bíróság előtt 4.G.40.265/2008. ügyszám alatt folyamatban volt másodfokú eljárás illetéke: 240.000,- Ft), ezért az elsőfokú ítélet rendelkező részét az alperest terhelő eljárási illeték összege vonatkozásában pontosította. Az eredménytelen fellebbezésre figyelemmel az alperes a Pp. 78. §
(1)és
(2)bekezdése alapján köteles a felperes másodfokú eljárási költségének megfizetésére. Az ügyvédi munkadíj összegét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdésének a) pontja és
(5)bekezdése alapján állapította meg. A fellebbezési eljárás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 51. §
(1)bekezdésére figyelemmel illetékmentes volt. Szeged,
- április hó
- napján Dr. Mányoki Zsolt sk. a tanács elnöke . Hámori Attila sk. előadó bíró Dr. Kiss Gabriella sk. táblabíró