Gf.30086/2010/3 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.I.30.086/2010/3.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla a Dr. Purás Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Purás Rita ügyvéd) által képviselt (felperes neve, címe) alatti székhelyű felperesnek - a Dr. Szűcs László ügyvéd által képviselt (alperes neve, címe) alatti lakos alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Bács-Kiskun Megyei Bíróság

1. december hó
2. napján kelt 7.G.40.243/2009/
3. számú ítéletével szemben az alperes
4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 85.000,(Nyolcvanötezer) Ft másodfokú eljárási költséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A S... Kft.
5. szeptember
6. napján fuvarmegbízást adott a P... Bt. részére, hogy (külföldi település)-ból (magyar település)-ra négy raklapon összesen 198 db rozsdamentes acélperemet szállítson. A P... Bt. a fuvarfeladatot továbbította a felperes részére, aki azzal az alperes egyéni vállalkozót bízta meg. A fuvarozást ténylegesen végző alperesi alkalmazott, (alkalmazott személyneve) (külföldi település)-ban a vámraktár dolgozóival együtt rakta fel a kamionra az árut. Elmondása szerint észlelte ugyan a csomagolás hibáját, szándékában állt azt észrevételezni a CMR fuvarlevélen, de ezt a vámraktár dolgozói nem tették lehetővé számára. A kamionban a fuvarozó idegen árut (hordókat) is szállított. Az áru kiszolgáltatásakor,
7. október 2-án a címzett észlelte a rakomány sérülését, illetve hiányosságát, ezt a tényt a fuvarlevélen is feltüntette. Az alperes biztosítója, a TIR Biztosító Egyesület a kárigényt arra hivatkozással utasította el, hogy a fuvarozó az ilyenkor szokásos általános kötelezettségeket jelentős mértékben megszegte, ugyanis a sérült árut megjegyzés nélkül vette át, így -2- olyan helyzetet teremtett, amely lehetetlenné teszi a káresemény körülményeinek pontos kiderítését. A S... Kft. 2.729.257,- Ft kárösszegről kiállított számláját a P... Bt. nem fizette ki, ezért a megrendelő pert indított. A Vas Megyei Bíróság a
8. október
9. napján jogerőre emelkedett 13.G.40.038/2007/
10. számú ítéletével kötelezte a P... Bt.-t, hogy fizessen meg a S... Kft-nek 2.729.257,- Ft kártérítést, valamint ezen összeg után
11. április 2-tól a kifizetés napjáig számított évi 5 %-os kamatot és 300.000,- Ft perköltséget. A bíróság a P... Bt. beltagját - mögöttes felelősségére figyelemmel - ugyancsak az előbbi összegben marasztalta. A P... Bt. és a felperes
12. november
13. napján „engedményezési szerződést" kötöttek, amely alapján a felperes közvetlenül kiegyenlítette a megrendelő részére a jogerős ítéletben megállapított marasztalási összeget. Ezt követően a felperes eredménytelenül szólította fel az alperest a kártérítés és járulékainak megfizetésére. A felperes keresetében a nemzetközi közúti árufuvarozási szerződésről szóló
14. évi
15. tvr. (CMR) rendelkezéseire hivatkozással kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 2.729.257,- Ft és ennek
16. december
17. napjától a kifizetésig járó évi 5 %-os kamata megfizetésére. Követelését visszkereseti igényként jelölte meg. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a követelés elévült, mert a felperes elmulasztotta az egy éves elévülési határidőt. Érdemben vitatta, hogy szándékosság vagy súlyos gondatlanság terhelné gépkocsivezetőjét, ezt ugyanis nem alapozza meg az a tény, hogy a fuvarlevélen nem került feltüntetésre az áru csomagolásának sérülése. Arra hivatkozott, hogy a rakomány kiszolgáltatásakor készült fényképfelvételek alapján megállapítható, a perbeli áruval egy rakodótérben szállított többi áru épségben érkezett meg, a gépkocsi platója nem sérült, így a kár nem a fuvarozás során keletkezett, hanem még a berakodást megelőzően. Ennek igazolására igazságügyi műszaki szakértői bizonyítást ajánlott fel. Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 2.729.257,- Ft-ot és ennek
18. december
19. napjától a kifizetésig járó évi 5 %-os kamatát. Az indokolás szerint a megrendelő igényét a szállítmányozóval szemben érvényesítette, aki regressz igényét továbbhárította a felperesre, mint fuvarozóra. A felperes a megrendelő kárát megfizette és viszontkereseti igénnyel fordult az alperessel, mint alvállalkozójával szemben. Megállapította, hogy a követelés az alperessel szemben nem évült el. Az áru kiszolgáltatására
20. október
21. napján került sor. Még ugyanazon a napon azonnali felszólamlás történt a jelen per alperese felé, aki a jegyzőkönyvet aláírta, azt tudomásul vette. Az alperes
22. október
23. napján biztosítója felé kárigényt jelentett be, aki
24. december 9-én a kérelmet elutasította. A CMR egyezmény értelmében ezen időpontig az elévülés szünetelt. A
25. december
26. napjától indult elévülési időt a Ptk.
27. §-a szerint a követelés bírósági úton történő érvényesítése megszakította. A károsult igényét a Sárvári Városi Bíróság előtt már
28. július 5-én benyújtott fizetési meghagyás iránti kérelmében érvényesítette. Az elévülést megszakító eljárás
29. október
30. napján jogerősen befejeződött, ekkor az elévülés újból kezdődött, így az a felperes keresetének benyújtásáig -
31. május
32. napjáig - nem évült el. -3Gf.I.30.086/2010/3.szám Az alperes gépkocsivezetője megsértette a CMR
33. cikkének
34. és
35. pontját, ugyanis fenntartását a csomagolás sérülésével kapcsolatban a fuvarlevélbe nem jegyezte be. Ezen súlyos mulasztás vezetett ahhoz, hogy a biztosító a kárt nem rendezte, erre figyelemmel az alperes nem mentheti ki magát arra hivatkozással, hogy a kár nem a fuvarozás során keletkezett. Mivel a felperes
36. október
37. napján teljesített a szerződéses partnere felé, ezért ettől a naptól jár a CMR
38. cikke szerinti késedelmi kamat a tőke után. Az ítélettel szemben az alperes nyújtott be fellebbezést, melyben annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy nincs lehetősége kimentésre azzal az indokkal, a kár nem a fuvarozás során keletkezett. Szakértői bizonyítási indítványa erre irányult, fényképekkel is alátámasztotta, hogy sem a fuvarozó gépjármű, sem más áru nem sérült meg, így nyilvánvaló, hogy a sérülés nem a fuvarozás alatt keletkezett. Véleménye szerint nincs jelentősége annak, hogy biztosítója a kárigényét elutasította. Az a tény, hogy gépkocsivezetője a fuvarlevélen nem tüntette fel az áru sérülését, nem minősíthető az áru sérülése szempontjából szándékos, vagy súlyosan gondatlan magatartásnak. Fenntartotta azon álláspontját, hogy a felperes követelése elévült, mivel a pert a S... Kft-nek az elévülési határidőn belül kellett volna megindítania, és ennek kapcsán lehetősége lett volna az ő közvetlen perlésére. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Álláspontja szerint helyesen utasította el az elsőfokú bíróság a szakértői bizonyításra irányuló kérelmet, mivel a fuvarozó maga is elismerte, hogy a felrakodáskor észlelt hibát nem tüntette fel a fuvarlevélen. Véleménye szerint azért jelentős a biztosító kárigény elutasítása, mert ennek révén megtérülhetett volna a kár. Az elutasítással szemben a biztosítóval jogviszonyban álló alperes peres eljárásban érvényesíthette volna igényét. A kár biztosító általi megtérülését azonban a fuvarozó gondatlan magatartása meghiúsította. A fellebbezés alaptalan. A perbeli fuvarozást ténylegesen teljesítő alperesi alkalmazott valójában egy szerződéses láncolat utolsó elemeként járt el. A megrendelő-címzett S... Kft. a kiszolgáltatás időpontjában bizonyítottan fennálló árukár megfizetését a CMR
39. cikke alapján követelte a „szállítmányozó" P... Bt-től. A kötelezett tartozását jogerős bírósági ítélet alapján kiegyenlítő felperes a CMR
40. cikkére figyelemmel jogszerűen érvényesítette visszkereseti igényét az alperessel szemben. Az alperes az igényérvényesítés elévülésére hivatkozott. A CMR
41. cikk
42. pont első fordulata szerint az Egyezmény hatálya alá eső fuvarozáson alapuló igények egy év alatt évülnek el. A második fordulatban szabályozott három éves elévülési idő feltételei a feltárt adatokra figyelemmel nem álltak fenn: a fuvarozást végző személy azon mulasztása, hogy az áru sérülésével kapcsolatos fenntartásait a fuvarlevélre nem jegyezte fel, nem minősül olyan szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartásnak, amely okozati összefüggésben állna az áru sérülésével, részbeni elveszésével. Az elévülési idő szünetelésével, illetve félbeszakadásával kapcsolatos elsőfokú okfejtés helytálló, azonban nem veszi figyelembe a CMR
43. cikk
44. pontját, -4amely szerint a
45. cikk rendelkezései a fuvarozók közötti visszkeresetekre is irányadók azzal, hogy az elévülési idő vagy azzal a nappal kezdődik, amelyiken a CMR rendelkezései alapján fizetendő kártérítés összegét megállapító bírói ítélet jogerőssé vált, vagy ilyen bírói ítélet hiányában a tényleges fizetés napján. A Vas Megyei Bíróság kártérítés megfizetésére kötelező ítélete
46. október
47. napján emelkedett jogerőre, az ettől az időponttól számított egy éves elévülési idő a visszkereset benyújtásáig -
48. május
49. - nem telt el, így a felperes igénye ezen ok folytán nem évült el. Az eljárás során az alperes azzal védekezett, hogy az áru sérülése a fuvarozás megkezdése előtt már fennállt. Ezt szakértői bizonyítással és tanúvallomással kívánta igazolni, mely kérelmeket az elsőfokú bíróság elutasította. E bizonyítási indítványok - az elsőfokú ítéletben kifejtettekkel ellentétben - nem azért alaptalanok, mert az alperes megdöntötte a CMR
50. cikk
51. pontjában írt azon vélelmet, hogyha a fuvarlevél nem tartalmazza a fuvarozó indokolt fenntartását, az ellenkező bizonyításig vélelmezni kell, hogy az áru és annak csomagolása jó állapotban volt, amikor a fuvarozó az árut átvette. A CMR
52. cikk
53. pontja értelmében az a fuvarozó, aki ellen a
54. és
55. cikk alapján visszkereseti igényt érvényesítettek, nem teheti vitássá a követelést támasztó fuvarozó által teljesített fizetés jogszerűségét, ha a kártérítést bírói határozat állapította meg, feltéve, hogy az előbb említett fuvarozó az eljárásról kellő időben értesítést kapott és lehetősége volt a perbe beavatkozni. A rendelkezés leegyszerűsíti a nemzetközi gazdasági életben tömegesen előforduló fuvarozási megállapodásokból eredő kárigények érvényesítését azáltal, hogy a viszontkereseti igény vitatásától elzárja azt a fuvarozót, aki a kárigényt érvényesítő alapperben önhibájából nem lépett fel érdekei védelmében. A jelen ügyben megállapítható, hogy a Vas Megyei Bíróság a G.40.038/2007/
56. számú végzésével felhívta az alperest az előzményi perbe történő beavatkozásra. A végzést az alperes
57. október 16-án átvette,
58. sorszámú beadványában azonban akként nyilatkozott, hogy „nem kívánok perbe lépni". A bíróság
59. sorszámú - utóbb jogerőre emelkedett ítélete
60. szeptember 17-én kelt, azaz az alperesnek az előbbi nyilatkozatát követően is módja lett volna a perbe beavatkozni, álláspontját kifejteni, bizonyítási indítványait előterjeszteni. E lehetőséggel azonban nem élt, így a jelen perben a felperes visszkeresetét már nem vitathatta. Az előbbiekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletét a Pp.
61. §