SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.I.30.150/2010/5.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla a Matarits Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Matarits Tamás ügyvéd) által képviselt (felperes neve, címe) alatti székhelyű felperesnek - a Köstner Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Köstner István ügyvéd) által képviselt (alperes neve, címe) alatti székhelyű alperes ellen jogalap nélküli gazdagodás megfizetése iránt indított perében a Békés Megyei Bíróság
- január hó
- napján kelt 15.G.40.074/2008/
- sorszámú ítélete ellen az alperes részéről 54., míg a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezések folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezéseit azzal hagyja helyben, hogy mellőzi az indokolás
- oldalának utolsó bekezdését. Kötelezi a felperest, 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 20.000,- (Húszezer) Ft másodfokú eljárási költséget és az államnak - külön felhívásra - 48.000,(Negyvennyolcezer) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A felperes keresetében 36.242.396,18 Ft + ÁFA és járulékai megfizetésére kérte az alperes kötelezését jogalap nélküli gazdagodás jogcímén. Arra hivatkozott, hogy az alperes a peres felek között
- október
- napján létrejött szolgáltatási szerződés rendelkezéseitől eltérően, az abban foglalt egységárak figyelmen kívül hagyásával számlázta tovább a felperesnek a közüzemi szolgáltató által vele szemben érvényesített, a (település neve)-i Ipari Park felperesi használatával kapcsolatosan felmerült díjakat a
- októbere és
- augusztusa közti időszakban, amelynek következtében a felperesi oldalon a kereseti kérelem szerinti túlfizetés mutatkozik. -2- Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A felperes követelését 11.773.476 Ft + ÁFA összegben a perben készült szakértői vélemény alapján elismerte, ezt meghaladóan azonban vitatta. A vitatott összeg erejéig beszámítási kifogást terjesztett elő azzal, hogy álláspontja szerint az alperes felperessel szemben fennálló jogszerű igénye 34.980.447,- Ft és ennek késedelmi kamatai. Ebben az összegben szerepeltette a térvilágítás költségét, a fel nem osztott költségeket, a kiegyenlítetlen közüzemi díjköveteléseket és a késedelmi kamatot. A felperes a beszámítási kifogással érvényesíteni kívánt igényt - a hídmérleg és portaszolgálat díjának kivételével - nagyobb részt vitatta. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, egyben a felperest 1.800.000,- Ft összegű perköltség alperes részére történő megfizetésére kötelezte. Határozatának indokolásában a felperesi igénnyel összefüggésben úgy foglalt állást, hogy a felperes kereseti kérelme 19.997.319,- Ft erejéig alapos, mivel 13.337.036,- Ft összegű áramdíj túlfizetése mutatkozik, amelynek késedelmi kamata 6.640.283,- Ft.. A beszámítási kifogás kapcsán megállapította, hogy a felperes áram- és vízdíj, portaszolgálat, valamint hídmérleg költsége jogcímén összesen 17.664.096,- Ft-tal tartozik az alperesnek, amelynek késedelmi kamatvonzata 2.071.033,- Ft, ezen felül nem fizette meg az üvegraktár 293.143,- Ft-os áramdíját sem. Így a beszámítási kifogást 20.028.272,- Ft erejéig találta megalapozottnak, míg ezt meghaladóan - álláspontját ítéletének
- oldal utolsó bekezdésében részletesen megindokolva - elutasította. Miután a jogszerűnek ítélt beszámítási kifogás összegszerűségében a megalapozott kereseti kérelem összegét meghaladta, a keresetet elutasította. A perköltségről való döntés során figyelembe vette, hogy a felperes mintegy 96 %-os mértékben tekinthető pervesztesnek, mivel a beszámítási kifogás egyes tételei már a kereset benyújtása utáni időpontra estek, ezért az alperes ezek erejéig a perindításra okot adott. Az alperesnek járó elsőfokú eljárási költségekben számításba vette az ügyvédi munkadíjon felül az alperes által a per során előlegezett 756.000,- Ft szakértő díjat is. Az elsőfokú ítélettel szemben mindkét fél fellebbezést terjesztett elő. A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását kérte azzal, hogy a másodfokú bíróság a megállapított perköltség összegét 1.000.000,- Ft-ra mérsékelje. Fellebbezésének indokolásában a 32/
- (VIII.22.) IM rendelet
- §
(6)bekezdésének szabályát kérte alkalmazni arra hivatkozással, hogy a jogvita miatt súlyos anyagi helyzetbe került. Az alperes fellebbezése az elsőfokú ítélet indokolásának részbeni megváltoztatására irányult, kérve a
- oldal utolsó bekezdésének mellőzését. Álláspontja az volt, hogy az elsőfokú bíróságnak a beszámítási kifogás alaposságát kizárólag olyan terjedelemben kellett vizsgálnia, amennyiben az a megalapozott kereseti követelést eléri, illetőleg meghaladja. A további alperesi igényeket, a beszámítási kifogás egyes tételeit már nem bírálhatta el, erre a bíróságnak csak akkor lett volna módja, ha az alperes viszontkeresetet terjeszt elő. Az így elbírált és alaptalannak talált tételek, amelyeket az elsőfokú bíróság az ítélet
- oldal utolsó bekezdésében szerepeltetett, ítélt dolognak tűnnek. Sérelmezte az indokolás ugyanezen bekezdésének utolsó -3Gf.I.30.150/2010/5.szám mondatában szereplő megállapításokat is arra hivatkozással, hogy az itt szerepeltetett költségek bérleti díj összegében nem jelenhetnek meg, miután a felek között bérleti jogviszony nem áll fenn. A perköltség tekintetében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. A felperes fellebbezése alaptalan, az alperesi fellebbezés megalapozott. Az alperes javára megítélt elsőfokú perköltséggel összefüggésben az ítélőtábla álláspontja a következő: Az alperes az elsőfokú eljárásban pernyertesnek minősül, mivel előterjesztett védekezése alapján az elsőfokú bíróság a felperes keresetét - fellebbezés hiányában jogerősen elutasította. A Pp.
- §
(1)bekezdése szerint a pernyertes fél költségeinek megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni. A perköltséghez tartozik mindaz a költség, ami a felek célszerű és jóhiszemű pervitelével kapcsolatban akár a bíróság előtt, akár a bíróságon kívül merül fel, így többek között a szakértői díj is. A perköltséghez hozzá kell számítani a felet képviselő ügyvéd készkiadásait és munkadíját is (Pp. 75. §
(1)-
(2)bekezdések). Az elsőfokú eljárás során az alperes 756.000,- Ft szakértői díjat előlegezett, amelynek figyelembevétele a perköltség számításánál nem mellőzhető. Az alperes jogi képviseletével összefüggésben felmerült eljárási költséget, azaz az alperesnek járó ügyvédi munkadíjat tehát az elsőfokú bíróság 1.044.000,- Ft-ban határozta meg. Az alperes nem csatolt az elsőfokú eljárásban közte és jogi képviselője között az ügy ellátására vonatkozóan létrejött, a megbízási díj mértékét is tartalmazó megbízási szerződést, ezért ezzel kapcsolatos költségeit a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet (R.) 3. §
(1)bekezdése alapján a bíróságnak kellett megállapítania. Az R. 3. §
(2)bekezdés a) pontja értelmében polgári perben, az elsőfokú bírósági eljárásban az ügyvéd munkadíjának pervesztes felet terhelő összege - 10.000.000,- Ft-ot meg nem haladó pertárgyérték esetén - a pertárgyérték 5 %-a, de legalább 10.000,- Ft. A
(2)bekezdés
- b)pontja úgy rendelkezik, hogy 10.000.000,- Ft feletti, de 100.000.000,- Ft-ot meg nem haladó pertárgyérték esetén az
- a)pontban meghatározott munkadíj és a 10.000.000,- Ft feletti összeg 3 %-a, de legalább 100.000,- Ft. A
(6)bekezdés szerint ugyanakkor ha az így megállapítható munkadíj nem áll arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel, a bíróság azt mérsékelheti. Az összeg megállapításánál minden esetben irányadónak kell tekinteni a pertárgy értékét, emellett azonban figyelembe kell venni az ügy bonyolultságát és a perköltségre jogosult fél perben kifejtett célszerű és indokolt jogi tevékenységét is (BH
- évi
- számú eseti döntés). Méltányossági szempontok mérlegelés során nem játszhatnak szerepet. A felperes bruttó kereseti követelése meghaladta a 43.000.000,- Ft-ot. Az idézett jogszabályi rendelkezések alapján ehhez mérten számítva az ügyvédi munkadíjat nettó 2.150.000,- Ft adódik, tehát az elsőfokú bíróság által bruttó összegben meghatározott 1.088.000,- Ft munkadíj a jogszabályi mértéket meg sem közelíti. A további felsorolt szempontokat vizsgálva pedig megállapítható, hogy az alperesi képviselő a tárgyalások többségén megjelent, részletes írásbeli beadványokat nyújtott be, amelyek tételes számításokat tartalmaznak, s az eljárás során szakértői -4- bizonyítás is folyt. Mindezek tükrében az elsőfokú bíróság által bruttó összegben meghatározott 1.088.000,- Ft összegű ügyvédi munkadíjat eltúlzottnak tekinteni nem lehet. A Ptk.
- §
(1)bekezdése szerint a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését - ha jogszabály kivételt nem tesz - a jogosulthoz intézett, vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal tartozásába beszámíthatja. A
(2)bekezdés értelmében a beszámítás erejéig a kötelezettségek megszűnnek. A polgári anyagi jogban szabályozott beszámítás a perben az alperes által előterjesztett beszámítási kifogás útján érvényesíthető. A polgári peres eljárásban a beszámítás, mint eljárásjogi intézmény, a felperes keresetével szemben támasztott ellenkövetelés, olyan védekezési eszköz, amely anyagi jog oldalról a Ptk.
- §-ának rendelkezésén alapul. A viszontkeresettel ellentétben a felperes keresetének megalapozottságához kapcsolódik. Az alperes ellenkérelmében összegszerűségében vitatta a felperes követelését, ugyanakkor a bíróság által alaposnak talált követelésekkel szemben beszámítási kifogást terjesztett elő. Ilyen esetben a bíróság elsődleges feladata a kereseti kérelem érdemi vizsgálata, majd - az ellenérdekű fél vitatására tekintettel - a beszámítani kívánt követelés jogalapját és összegszerűségét is vizsgálat tárgyává kell tenni. Utóbbi tekintetében a bizonyítási kötelezettség az alperest terheli (Pp.
- §
(1)bekezdés). A beszámítási kifogás érdemi vizsgálatát azonban kizárólag addig az összeghatárig kell elvégeznie, amilyen mértékben a kereseti követelés megalapozottnak bizonyult. Ez az adott jogviszony anyagi jogi természetéből, a Ptk. 296. §-ának
(2)bekezdéséből következik, hiszen a beszámítás célja, hogy azzal a jogos kereseti követelések megszűnjenek. Amennyiben az eljáró bíróság az alaposnak ítélt kereseti kérelmen felül is érdemben vizsgálja az előterjesztett beszámítási kifogást, a további bizonyítékokat is értékeli, azt már viszontkeresetként kezeli, amire a Pp.
- §-a szerint eljárásjogi lehetősége nincs. Az alperes által érvényesített beszámítási kifogás - viszontkereset hiányában - csak a felperes jogszerű követelése erejéig vehető figyelembe, ezt meghaladóan a bíróság megállapítást sem tehet. A kifejtettekből következően az elsőfokú bíróság helytállóan vizsgálta teljes körűen érdemben a kereseti kérelmet, a beszámítási kifogással kapcsolatos bizonyítékokat azonban a megalapozott kereseten túl, azon felül ítéletében már nem értékelhette. Helytállóan hivatkozott tehát az alperes fellebbezésében arra, hogy az elsőfokú ítélet
- oldal utolsó bekezdésének mellőzése szükséges, miután az abban foglalt jogi érvek a beszámítási kifogást a megalapozottnak bizonyult kereseti kérelmen felüli tételekre vonatkoznak. A bekezdés utolsó mondata pedig tényállási szinten sem megalapozott, bizonyítékokkal nem alátámasztott. Megjegyzi azonban az ítélőtábla, hogy a beszámítási kifogás útján érvényesített ellenkövetelés csak akkor válik ítélt dologgá, fűződik hozzá anyagi jogerő (Pp.
- §
(1)és
(3)bekezdés), ha annak a bíróság helyt adott. Így az alperes által kifogásolt ítéleti indokolásrészben értékelt és elutasított beszámítási kifogás nem vált ítélt dologgá, arra az ítélet anyagi jogereje nem terjed ki (EBH 2000.
- számú elvi határozat). -5Gf.I.30.150/2010/5.szám A kifejtettek szerint a felperesnek az elsőfokú ítélet rendelkező részét érintő fellebbezése alaptalannak bizonyult, ugyanakkor az alperesnek a rendelkező részt nem érintő, az indokolás részbeni megváltoztatására irányuló fellebbezése megalapozott, ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének - amelynek érdemét, a végrehajtandó döntést a határozat rendelkező része tartalmazza -, nem fellebbezett részét nem érintette, a megfellebbezett rendelkezések tekintetében pedig a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta, ugyanakkor kimondta, hogy mellőzi az indokolás
- oldalának utolsó bekezdését. A személyes illetékfeljegyzési jog kedvezményében (
- évi XCIII. törvény (Itv.)
- §
(1)bekezdés) részesült pervesztes felperes által fellebbezett perköltség 800.000,- Ft volt, ezért az ehhez igazodó 48.000,- Ft összegű le nem rótt fellebbezési eljárási illeték megfizetésére köteles a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése és 15. §
(1)bekezdése szerint. Ugyancsak köteles a fellebbezési szakban pernyertes alperes költségeinek viselésére a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján, amely áll egyrészt az ítélet indokolása elleni fellebbezésen lerótt 8.000,- Ft összegű fellebbezési eljárási illetékből, másrészt a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(3),
(5)és
(6)bekezdései alapján megállapított, a jogi képviseletével összefüggésben felmerült és a kifejtett munkával arányban álló ügyvédi munkadíjból. Szeged,
- május hó
- napján Dr. Mányoki Zsolt sk. a tanács elnöke Dr. Kiss Gabriella sk. előadó bíró Dr. Hámori Attila sk. táblabíró