SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.I.30.185/2010/2.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla a Dr. Tóbiás Zsolt ügyvéd (által képviselt (felperes neve, címe) alatti székhelyű felperesnek - a Dr. Stern Sándor ügyvéd ) által képviselt (alperes neve, címe) alatti székhelyű alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Csongrád Megyei Bíróság
- február hó
- napján kelt 6.G.40.078/2009/
- sorszámú ítélete ellen az alperes részéről 31., míg a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezések folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezéseit részben, az alábbiak szerint újraszövegezve megváltoztatja: A bíróság elrendeli a település neve, belterület 1.../
- helyrajzi szám alatt nyilvántartott, (település, utca 1.neve és utca 2.neve) sarokrészén fekvő, 5025 m² területű beépítetlen telekingatlan vonatkozásában a felperes (felperes neve, címe, Cg. száma)) tulajdonjogának törlését, egyidejűleg az alperes (alperes neve, címe)) tulajdonjogának 1/1 arányú visszajegyzését elállás és eredeti állapot helyreállítása jogcímén. A (település neve)-i Körzeti Földhivatalt a fenti változások ingatlan-nyilvántartási átvezetése érdekében rendeli megkeresni. Kötelezi az alperest, hogy az ingatlan felperes részéről történő birtokbaadását követő 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 81.465.300,(Nyolcvanegymilliónégyszázhatvanötezer-háromszáz) Ft-ot. Kötelezi továbbá az alperest 29.000.000,- (Huszonkilencmillió) Ft és ennek
- május hó
- napjától a kifizetésig járó, minden naptári félév teljes idejére az érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7 %-kal növelt mértékű késedelmi kamatának 15 napon belüli megfizetésére. Mellőzi a felperest illetékfizetésre kötelező elsőfokú ítéleti rendelkezést. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. -2- Kötelezi az alperest, 15 nap alatt fizessen (Hatszázötvenezer) Ft másodfokú eljárási költséget. meg a felperesnek 650.000,- Az alperes által előzetesen le nem rótt 900.000,- (Kilencszázezer) Ft fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: Eredményes pályáztatási eljárást követően a peres felek
- augusztus 7-én adásvételi szerződést kötöttek az alperes tulajdonát képező (település neve)-i 1.../
- helyrajzi számú, (település neve) város belterületén az (utca 1.neve) és (utca 2.neve) sarokrészén található 5025 m² területű beépítetlen telekingatlanra. A vételárat bruttó 81.465.300,- Ft-ban határozták meg. A felperes a szerződésben vállalta, hogy 90 napon belül építési engedély iránti kérelmet nyújt be a hatósághoz és az építkezést a jogerős építési engedély kibocsátásától számított 60 napon belül megkezdi, majd ugyanezen határidőtől számított 30 hónapon belül megvalósítja. E kötelezettségének elmulasztása esetén a késedelembe eséstől napi 500.000,- Ft összegű kötbért köteles fizetni. Kikötötték, hogy ha a megszabott 30 hónapon belül a kivitelezést a felperes nem fejezi be, az eladó jogosult a szerződéstől elállni, és „a telken, valamint az időközi beruházások számlával igazolt ellenértékének 70 %-a megfizetése ellenében" egyoldalú nyilatkozatával tulajdonjogot szerez. A szerződést a felperesi vevő képviseletében (ügyvezető személyneve) ügyvezető helyett az ügyletkötésre írásbeli meghatalmazással nem rendelkező (társaság tagjának személyneve) olasz állampolgár írta alá, aki a szerződéskötés időpontjában a társaság egyetlen tagja, üzletrészének tulajdonosa volt. A felek szerződésüket
- november
- napján módosították. A korábbi okiratra rávezették, hogy a
- pont
- bekezdésében rögzített 90 napos teljesítési határidőt
- december
- napjára módosítják, a módosítással nem érintett részben a szerződés változatlanul hatályban marad. A megállapodást mindkét fél cégszerűen - a felperes részéről (ügyvezető személyneve) ügyvezető - aláírta. A felperes a vételárat
- december 30-val teljesítette. A megvalósítandó épületet 4.800.000,- Ft díj ellenében megterveztette, az engedélyeztetés kapcsán 370.000,- Ft költsége merült fel, talajmechanikai vizsgálatot 192.000,- Ft, míg az ehhez kapcsolódó földmunkát 144.000,- Ft költségen végeztette el. Az építési engedély
- június
- napján jogerőre emelkedett, a felperes a munkálatokat azonban nem kezdte meg. A felek
- október 10-én egyeztetést tartottak, amelyen a felperes részéről jelen volt tagja (társaság tagjának személyneve), továbbá (tolmács személyneve), aki tolmácsolási feladatokat látott el, (ügyvéd személyneve) ügyvéd és (építészmérnök személyneve) építészmérnök. A jegyzőkönyv utal a szerződés
- november 20-i módosítására és megállapítja, hogy a beruházást napi 500.000,- Ft kötbérfizetés terhével legkésőbb
- augusztus
- napján meg -3- Gf.I.30.185/2010/2.szám kellett volna kezdenie a felperesnek. A felperes a kivitelezés
- október 15-i megkezdését vállalta és kérte a kötbérigény előterjesztésének elhalasztását. A jegyzőkönyvet a felek részéről jelenlévő személyek aláírták. Az alperes a kötbérigény érvényesítését felfüggesztette, egyben bankgaranciát kért 32.500.000,- Ft erejéig. A felperes a kivitelezést ezt követően sem kezdte meg, ezért az alperes a bankgaranciát, a kötbért
- június
- napján teljes összegben lehívta. Az alperes a felek között létrejött szerződéstől a befejezési határidő eredménytelen eltelte miatt
- december
- napján érkezett perbeli nyilatkozatával elállt. Az elállást a felperes - a szerződés érvényessége esetére - tudomásul vette. A felperes elsődleges kereseti kérelmében az eredeti állapot helyreállítását kérte a szerződés több jogcímen fennálló érvénytelensége miatt. Hivatkozott arra, hogy (társaság tagjának személyneve) a szerződés aláírására nem volt jogosult, az ügyvezetőtől származó írásos meghatalmazással nem rendelkezett. Az ügyletkötésnél a felperes részéről eljáró olasz tag ugyanakkor a kötbérkikötésre vonatkozó rendelkezést sem érthette meg fordítás hiányában, tolmácsról az alperesnek kellett volna gondoskodnia. Mindezek következtében a szerződés egyrészt semmis, annak nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközése miatt, másrészt megtámadható, mivel a felperesi tag az aláíráskor tévedésben volt. Az eredeti állapot helyreállítása körében az alperest 81.465.300,- Ft vételár, valamint 32.500.000,- Ft kötbér és járulékai visszafizetésére kérte kötelezni az alperesi tulajdonjog visszajegyzése mellett. Jogi érveit fenntartott arra az esetre is, ha a bíróság csupán a szerződés részleges érvénytelenségét állapítaná meg a kötbér tekintetében, erre az esetre marasztalás iránti igényét 32.500.000,- Ft és járulékai erejéig terjesztette elő. Másodlagosan a kötbér napi 30.000,- Ft-ra történő csökkentését kérte hivatkozással arra, hogy a szerződéses mérték eltúlzott, mivel az alperes 138 nap késedelem esetén a teljes vételárhoz újólag hozzájut. A mérséklés alapján az alperest 3.500.000,- Ft kötbér visszafizetésére kérte kötelezni. Harmadlagosan - ugyanezen indokokkal - kérte annak megállapítását, hogy a felperesnek napi 30.000,- Ft összegű kötbérfizetési kötelezettsége áll fenn, azonban csak abban az esetben, ha a 30 hónapos határidőre a beruházást nem fejezi be. Az alperes időközbeni - felperes által elfogadott - elállására tekintettel igényt jelentett be az ingatlan vételárára és felmerült költségeire is. Utóbbi tekintetében hivatkozott arra, hogy az engedélyes tervet az új pályáztatás során az alperes felhasználhatja. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, egyben viszontkeresetet terjesztett elő további - a
- október
- és
- február
- napja közötti időszakra számított - 49.000.000,- Ft összegű kötbér és járulékai megfizetésére. Az elállása folytán kérte a tulajdonába visszaadni a perbeli ingatlant. Ellenkérelmét azzal indokolta, hogy a felperes részéről szerződéskötéskor eljárt (társaság tagjának személyneve) taggal minden esetben jelen volt tolmács, ugyanakkor az ügyvezető a szerződést
- november 20-án cégszerűen is aláírta. Így a szerződés alaki okból érvénytelennek nem tekinthető, nem ütközik nyilvánvalóan a jóerkölcs követelményébe sem, a tévedésen alapuló megtámadási jogát pedig a felperes - a módosító nyilatkozat aláírásával, amely a szerződést megerősítette - a Ptk.
- §
(4)bekezdése értelmében elvesztette. A kötbérrel összefüggésben álláspontja az volt, hogy annak mértéke nem eltúlzott, a felperes más gazdasági társasággal kötött generálkivitelezői szerződés -4- körében is ugyanilyen mértékű szerződést biztosító mellékkötelezettséget határozott meg, és a Ptk. 246. §
(1)bekezdésében foglalt, a kötbér mérsékléséhez szükséges feltételek sem állnak fenn. Az elsőfokú bíróság ítéletével 117.819.500,- Ft és ebből 81.465.300,- Ft után
- január 1-től, míg 32.500.000,- Ft után
- május 1-től a kifizetésig járó törvényes mértékű kamatok megfizetésére kötelezte az alperest. Megállapította, hogy a perbeli ingatlan „visszakerül" az alperes 1/1 arányú kizárólagos tulajdonába, és megkereste az illetékes földhivatalt a tulajdonosváltozás átvezetése érdekében. Ezt meghaladóan a viszontkeresetet elutasította. Határozatának indokolásában a szerződés érvénytelensége körében hivatkozott jogcímeket alaptalannak találta. Álláspontja az volt, hogy az alperes a szerződéskötés során az általános társadalmi közfelfogásnak megfelelően járt el, a szerződés olasz nyelvre történő lefordítása nem volt kötelezettsége. Az okiratot aláíró olasz állampolgár magyar anyanyelvű ügyvéddel jelent meg a szerződés aláírásakor, így megvolt a lehetősége, hogy a részletszabályokról meggyőződjék. Utalt arra is, hogy a felperesi gazdasági társaság magyar ügyvezetője volt az, aki nem magyar anyanyelvű személyt hatalmazott meg az eljárásra, amelynek következtében a tolmács biztosítása felperesi kötelezettség volt. A szerződés felperesi tévedés miatti érvénytelensége körében utalt arra, hogy a megtámadási ok megszűnt, amikor
- november 20-án a vevő a korábbi szerződést megerősítette. Megállapította, hogy a felek a létrejött szerződésben késedelmi kötbért kötöttek ki, ezzel szemben az alperes meghiúsulási kötbérigényt érvényesített a garancia lehívásakor és viszontkeresetében is. Következésképpen a lehívott 32.500.000,- Ft a felperesnek visszajár, míg a viszontkereset alaptalan. Az alperes jogszerű elállása a szerződést felbontotta, ezért a teljes kifizetett vételár és a szerződésben kikötött 70 %-os költségtérítés is megilleti a felperest, az ingatlan tulajdonjogát pedig az alperesnek kell visszakapnia. Az ítélettel szemben mindkét fél fellebbezést terjesztett elő. Az alperes fellebbezése az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatására irányult azzal, hogy a másodfokú bíróság a felperes keresetét teljes egészében utasítsa el, ugyanakkor a viszontkeresetben előterjesztettek szerint marasztalja. Fellebbezésének indokolásában hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a szerződés kötbérre vonatkozó rendelkezéseit. Az arra az esetre szól, ha a vevő a vállalt kötelezettségét nem teljesíti, ezért kizárólag meghiúsulási kötbérként vehető figyelembe. Mivel a 30 hónapos kivitelezési határidő eredménytelenül telt el, az alperest az igényelt kötbér megilleti. Egyebekben a korábban kifejtett jogi álláspontját tartotta fenn. A felperes fellebbezése az elsőfokú ítélet indokolásával szemben került előterjesztésre. Sérelmezte a tényállás azon megállapítását, amely szerint (társaság tagjának személyneve) az alapszerződés aláírásakor az ügyvezető által aláírt szabályos meghatalmazás alapján járt volna el, ilyen bizonyíték a perben nem került csatolásra. Álláspontja szerint ennek híján a szerződés alaki okból érvénytelen. A szerződésmódosítás jogszabályba ütközés miatt szintén érvénytelen, mivel azon egyetlen helyszín és -5Gf.I.30.185/2010/2.szám dátum szerepel, ezzel szemben azt a felperes ügyvezetője nem abban az időpontban és nem azon a helyszínen írta alá. Kiemelte, hogy a viszontkereset összegét az elsőfokú ítélet tévesen tünteti fel. A fellebbezések részben alaposak. A Ptk.
- §
(2)bekezdése szerint semmis a szerződés, ha nyilvánvalóan a jóerkölcs követelményébe ütközik. A bírói gyakorlatban kialakult értelmezés szerint - polgári jogi értelemben - a jóerkölcs a társadalom általános értékítéletét, a magánautonómiának a társadalmi közmegegyezés által meghatározott korlátait, az általános elvárható magatartás zsinórmértékét fejezi ki (EBH 2003.
- sz. elvi határozat). Ennek alapján jóerkölcsbe ütközőnek minősül az a szerződés, amelyet jogszabály ugyan nem tilt, de az azzal elérni kívánt cél, a vállalt kötelezettség jellege, vagy azért ellenszolgáltatás felajánlása, illetve a szerződés tárgya az általánosan elfogadott erkölcsi normákat, szokásokat nyilvánvalóan sérti és ezért a társadalmi megítélés is egyértelműen tisztességtelennek minősíti (BH 2000.
- számú eseti döntés). A jóerkölcs tehát olyan jogi kategória, amely a társadalom általános értékítéletét fejezi ki, ezért a szerződés jóerkölcsbe ütközésének megállapítása során nem a szerződő fél érdeksérelmét, hanem azt kell vizsgálni, hogy maga a jogügylet társadalmilag elítélendő-e (Legfelsőbb Bíróság Gfv.VI.31.227/2002/4.). A perbeli szerződés nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző volta miatti semmisség körében a releváns tényeket az elsőfokú bíróság helyesen értékelte. A szerződést nem egy olasz állampolgárságú természetes személy, hanem egy magyar gazdasági társaság (a felperes) kötötte meg az alperessel. E kft. ügyvezetője, azaz képviselője is magyar állampolgár, (ügyvezető személyneve). Az alperesi eladónak ezért a szerződéskötéshez tolmácsról vagy az okirat olasz nyelvű fordításáról gondoskodnia nem kellett, eljárása az általános elvárhatósági mércének megfelelt (Ptk.
- §
(4)bekezdés). Az alperes felvállalt kockázata volt, hogy a szerződéskötési tárgyalások során a kft. olasz tagja és nem az ügyvezető járt el. Az alperes eljárása így „etikátlan", tisztességtelen üzleti magatartást nem valósított meg, a szerződés nem ütközik nyilvánvalóan a jóerkölcs követelményébe. A 2006. augusztus 7-én megkötött szerződés alaki hibája tekintetében a felperes fellebbezési érvelése - részben - helytálló. A Ptk. 219. §
(1)-
(2)bekezdése szerint képviselő útján is lehet szerződést kötni, így a képviselő cselekménye folytán a képviselt válik jogosítottá, illetőleg kötelezetté. Képviselőnek azonban csak az minősül, akinek törvényen, hatósági rendelkezésen, alapszabályon vagy meghatalmazáson alapuló képviseleti joga van, illetve akit a Ptk. 220. §
(1)bekezdése szerint képviselőnek kell tekinteni. (társaság tagjának személyneve) a szerződéskötés során nem mint ügyvezető, szervezeti (törvényes) képviselő vett részt, hanem mint az üzleti tárgyalásokra feljogosított ügyleti képviselő. Ezt támasztja alá (ügyvezető személyneve) ügyvezető tanúvallomása (19. számú jegyzőkönyv 2. oldal), amely szerint meghatalmazottként járt el. A Ptk. 223. §
(1)bekezdése értelmében a meghatalmazáshoz olyan alakszerűségek szükségesek, amilyeneket a jogszabály a meghatalmazás alapján kötendő szerződésre előír. A Ptk. 365. §
(3)bekezdése az ingatlan adásvételi szerződés -6- érvényességéhez megköveteli a szerződés írásba foglalását. Az ügyleti képviselőként eljárt (társaság tagjának személyneve) a szerződés aláírásához alakilag megfelelő írásbeli meghatalmazással nem rendelkezett, ennek létét egyik fél sem tudta bizonyítani, ezért a
- augusztus 7-én kelt ingatlan adásvételi szerződés alaki okból érvénytelen (eBDT 2009.
- számú eseti döntés). A
- november 20-i, (ügyvezető személyneve) ügyvezető által cégszerűen aláírt szerződésmódosítás azonban a szerződés egészének - ezzel a korábbi szerződésnek - a változatlan hatályáról szól, ezért ebben az időpontban az alakilag érvényes szerződés - az eszközölt módosítással - létrejött. A szerződés érvényes létrejöttének megítélése szempontjából nincs jelentősége annak a felperes által hivatkozott körülménynek, hogy ügyvezetője azt nem a szerződésen feltüntetett időpontban és helyszínen írta alá. Az okirat tartalmazza mindazokat a lényeges tartalmi követelményeket (Ptk.
- §
(2)bekezdés, 365. §
(1)bekezdés), amelyek az ingatlan-átruházási szerződések érvényességéhez szükségesek (Legfelsőbb Bíróság XXV. számú Polgári Elvi Döntés). A hivatkozott, felperes tévedésében álló akarati hibával összefüggésben az elsőfokú bíróság helytálló jogi álláspontot foglalt el, egyébként sem állottak azonban fenn a megtámadás feltételei. Egyrészt eltelt a Ptk. 236. §
(1)bekezdésében rögzített egy éves határidő, másrészt az olasz természetes személy tévedését - a szerződés jóerkölcsbe ütközése kapcsán kifejtett elvárhatóság miatt - nem a másik fél okozta és azt nem is ismerhette fel (Ptk. 210. §
(1)bekezdés). Az érvényes szerződéstől az alperes
- december 29-én érkezett,
- sorszámú perbeli beadványában elállott, ennek folytán kérte a földhivatalt megkeresni tulajdonjogának visszajegyzése érdekében. E kérelme - tartalma szerint - a Pp.
- §
(1)bekezdésében szabályozott viszontkeresetnek minősül. A felperes elállása - a szerződési kikötés alapján - jogszerű volt, amit a felperes sem vitatott. Az elállás a szerződést a megkötésétől kezdődő időponttal felbontotta (Ptk. 320. §
(1)bekezdés), ezért a Ptk. 319. §
(3)bekezdésének rendelkezése szerint a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. Az alperesi eladó szolgáltatása az ingatlan tulajdonjogának átruházása volt, míg a felperesi vevőé a vételár megfizetése. Az elállás következtében ezek tekintetében kell az eredeti állapotot helyreállítani. Ennek során az ingatlan tulajdonjoga - szemben az elsőfokú ítéletben rögzítettekkel - nem „visszakerül" az alperes tulajdonába, mivel ilyen jogkövetkezmény a Ptk-ban ismeretlen, az ezt megállapító rendelkezés végrehajthatatlan. Ahhoz, hogy a tulajdonjog ismételten az alperest illesse meg, a bíróság rendelkező cselekménye szükséges. Az eredeti állapot helyreállításához tehát a bíróság elrendeli a felperes tulajdonjogának törlését, ezzel együtt az alperes tulajdonjogának visszajegyzését, ennek érdekében az 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 30. §
(2)bekezdése, 32. §
(1)bekezdése és 34. §
(1)bekezdése alapján megkeresi az illetékes földhivatalt. Az eredeti állapot helyreállítása anyagi jogilag egységes. Ezt fejezi ki a Ptk. 319. §
(3)bekezdése is, amikor kimondja, hogy a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. Az egyik fél - jelen perben az alperes - akkor követelheti eredményesen a visszajáró szolgáltatást, ha egyben vállalja, hogy maga is visszatéríti a számára teljesített -7Gf.I.30.185/2010/2.szám szolgáltatást. A viszontkeresete ugyan a javára szóló - és nem az őt terhelő marasztalásra terjedhet csak ki, de a viszontkeresete csak akkor lehetett alapos, ha eleget tesz egyidejű vételár visszafizetési kötelezettségének. Miután a vételár visszafizetési kötelezettség az alperes eredeti állapot helyreállítására irányuló viszontkeresetének megfelel, etekintetben az alperes pervesztesnek sem minősíthető. Az alperesi viszontkereset tehát magában foglalta az ellenszolgáltatás - a 81.465.300,- Ft vételár - visszafizetésének kötelezettségét is. Megjegyzi az ítélőtábla, az ingatlan adásvételi szerződésben szereplő 70 %-os ellenérték mérséklés - az elsőfokú bíróság helytálló álláspontjával egyezően - a telek vételárára nem vonatkozik, a felek csak az időközi beruházások számlával igazolt ellenértékének megtérítését mérsékelték 70 %-ra az eladó elállása esetére. A rendelkezés a telek vételárát nem érinti, kizárólag úgy értelmezhető, hogy a telken az eladó ismételten tulajdonjogot szerez. A felperes az ingatlant birtokba vette, azt - jelenleg is - birtokban tartja, ezért a felek által kölcsönösen használt szolgáltatás és ellenszolgáltatás után használati díj egymással szemben - nem számítható fel. Használati díjnak minősül a teljesített vételár kamata is. Az eredeti állapot helyreállítása ex tunc hatályú, azaz a szolgáltatások visszatérítése az elállás szerződést felbontó hatásából eredően már a teljesítés időpontjától esedékessé vált. Az eredeti állapot helyreállítása folytán visszaadási kötelezettség alá eső szolgáltatások tekintetében azonban a felek egyidejű „teljesítésre" kötelesek, a késedelem szabályai ebben a körben nem alkalmazhatók. A kölcsönös jogalap nélküli használat időtartama alatt az egyenértékűnek vélelmezett visszterhes szolgáltatások (Ptk. 201. §
(1)bekezdés) „használati díja" egymást kölcsönösen kiegyenlíti, kompenzálja. Így amíg a felek kölcsönösen használják a másiknak visszajáró egyenértékű szolgáltatást, addig az átvett pénzösszeg után kamat, a dolog birtoklásáért pedig használati díj fizetésére - a gazdagodás hiányában és annak elkerülése érdekében - egymással szemben nem kötelezhetőek (BDT 2007/3/
- számú eseti döntés, Wellmann György: Az érvénytelenség jogkövetkezményei, Gazdaság és Jog
- évi
- szám). A kifejtettek miatt kamatfizetési kötelezettség a visszajáró vételár tekintetében az alperest nem terheli. Elállás esetére a szerződés további rendelkezést tartalmaz arról, hogy az eladó ilyen esetben - többek között - az „időközi beruházások számlával igazolt ellenértékének 70 %-a megfizetése ellenében" szerez tulajdonjogot. A kikötést a Ptk.
- §
(1)bekezdésének megfelelően értelmezve az állapítható meg, hogy a nyilatkozó fél, azaz az alperes akarata nem irányulhatott olyan költségek viselésére, amelyek számára semmilyen értéket (gazdagodást) nem hordoznak, a további értékesítés során nem térülhetnek meg. A felperes tervezéssel kapcsolatos költségei az alperes számára értékteremtő módon egyáltalán nem realizálódtak, a telek alperesi tulajdonba történő visszakerülése utáni esetleges - építkezés során ezek a költségek (tervezési díj, építési engedély költsége, stb.) újólag felmerülnek, mivel a felperesi beruházás nem lépett a kivitelezés szakába. Az újabb pályáztatás során a -8- pályázók nyilvánvalóan a saját elképzelésüknek megfelelő, eltérő létesítmény megvalósítására tesznek majd ajánlatot. A felperes mindezen költségek iránti igénye következésképpen alaptalan. A perbeli szerződés 8. pontja a Ptk. 246. §
(1)bekezdése szerinti kötbérkikötést tartalmaz. E szerint a vevő akkor köteles a késedelembe esés időpontjától - napi 500.000,- Ft összegű - kötbért fizetni, ha az „itt vállalt kötelezettségét nem teljesíti". A szerződési kikötést a Ptk. 207. §
(1)bekezdése szerint a szavak általánosan elfogadott jelentése és az eset összes körülményei alapján értelmezve abból az következik, hogy a vállalt „kötelezettség" egységesen az ingatlan beépítése, a kivitelezés megvalósítása volt. Az erre meghatározott végső határidő leteltétől a felperes késedelembe esik, és a késedelem időtartamához igazodó napi (növekvő) késedelmi kötbérfizetési kötelezettség terhelte. A kötelezettség teljesítésével a felperesi vevő akkor esett késedelembe, ha a „jogerős építési engedélye megszerzésétől számított 30 hónapon belül" az építkezést nem fejezi be. Az építési engedély jogerőre emelkedésének napja
- június 22-e, ezt alapul véve a kivitelezést a felperesnek
- december 22-én kellett volna befejeznie. Az alperes helytelenül értelmezte úgy a szerződést, hogy a részhatáridők, így az építkezés megkezdése - az azzal kapcsolatos késedelem - is kötbérterhes lenne. A kivitelezés szerződéses határidőben történő megkezdése kizárólag a vevő (beruházó) kockázata, kötbérfizetési kötelezettsége csak a 30 hónapos befejezési határidőre vonatkozott. Ennek megfelelően - etekintetben helyesen, „tévedés" nélkül - értelmezte a szerződést a felperes tagja, (társaság tagjának személyneve) is (
- számú jegyzőkönyv). Az alperes fellebbezésében maga is arra hivatkozott, hogy: „amennyiben a felperes a beruházást a rögzített határidő alatt nem valósítja meg, akkor az meghiúsul" és ennek következtében „érvénybe lép… a nemteljesítés esetére kikötött kötbér". Az esedékesség időpontja azonban a késedelmi kötbér minőségen nem változtat, ettől az nem értelmezhető egyösszegű meghiúsulási kötbérként. A napi mértékben meghatározott kötbérfizetési kötelezettség a kivitelezésre előírt teljesítési határidő (
- december 22.) lejártától kezdődött, és a szerződés - elállás folytán történt - megszűnéséig tartott. Ezért az alperesnek
- december 22-től
- december 29-ig, azaz az elállásig 7 napra jár a meghiúsulási kötbér. A kikötött 500.000,- Ft-os mértékkel számítva ez összesen 3.500.000,- Ft. A felperes igénye kiterjedt a 32.500.000,- Ft összegű, alperes által lehívott kötbér visszafizetésére is. Miután a fentebb kifejtettek szerint az alperesi kötbérigény csupán 3.500.000,- Ft erejéig alapos, a 32.500.000,- Ft és a jogszerű kötbér különbözete, azaz 29.000.000,- Ft és ennek az elsőfokú ítélet szerinti késedelmi kamata a felperesnek visszajár (Ptk.
- §
(1)bekezdés, 301/A §). Az alperes viszontkeresete további 49.000.000,- Ft kötbér megfizetésére irányult, e viszontkereseti kérelem teljes egészében alaptalan. A 3.500.000,- Ft összegű meghiúsulási kötbéren felül az alperes további kötbérigényt alappal nem támaszthat. -9Gf.I.30.185/2010/2.szám A kifejtettek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve, megfellebbezett rendelkezéseit a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján részben újraszövegezve azt - megváltoztatta. Az újraszövegezés a tulajdoni változások ingatlannyilvántartási bejegyzésének elrendelése miatt vált szükségessé. Mellőzte az ítélőtábla a felperest elsőfokú eljárási illeték fizetésére kötelező rendelkezést, mivel az iratokból megállapíthatóan a felperes a Csongrádi Városi Bíróságon 2008. szeptember 22-én benyújtott eredeti kereseti kérelmén 15.000,- illetéket lerótt, majd felhívásra - további 885.000,- Ft-ot, ezzel az 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 42. §
(1)bekezdés a) pontja szerinti illetékfizetési kötelezettségének maradéktalanul eleget tett. Egyebekben az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét - a további viszontkereset elutasítása és a perköltség tekintetében - helybenhagyta. A másodfokú eljárásban túlnyomórészt pervesztes alperes pervesztességének arányában köteles a felperes jogi képviseletével összefüggésben felmerült perköltség megfizetésére a Pp. 81. §
(1)bekezdése szerint, amelynek mértékét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(5)és
(6)bekezdése alapján határozta meg a fellebbezési értékre, a lerótt fellebbezési eljárási illetékre, valamint a jogi képviselő által kifejtett munkamennyiségre figyelemmel. Az alperes személyes illetékmentessége (Itv. 5. §
(1)bekezdés b) pontja) folytán előzetesen le nem rótt 900.000,- Ft fellebbezési eljárási illeték - az alperes túlnyomórészt eredménytelen fellebbezésére tekintettel - az állam terhén marad az Itv. 4. §-ának
(1)bekezdése szerint. Szeged,
- május hó
- napján Dr. Kemenes István sk. a tanács elnöke Dr. Kiss Gabriella sk. előadó bíró Dr. Hámori Attila sk. táblabíró