Bf.414/2010/11 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés

(6)bekezdés a) pont], 2 rb. adócsalás bűntettének - melyből 1 rb. folytatólagosan elkövetett [Btk. 310. §

(1)bekezdés

(4)bekezdés a) pont], 3 rb. adócsalás bűntettének - melyből 2 rb. folytatólagosan elkövetett

(1)bekezdés

(3)bekezdés], [Btk.310. § 4 rb. adócsalás bűntettének - melyből 2 rb. folytatólagosan elkövetett §

(1)bekezdés

(2)bekezdés], [Btk.

1. 6 rb. adócsalás vétségének - melyből 4 rb. folytatólagosan elkövetett [Btk.
2. §

(1)bekezdés], 2 rb. számviteli fegyelem megsértése vétségének [Btk.289. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pont], 1 rb. csődbűntettnek [Btk. 290. §

(1)bekezdés d) pont], 5 rb. jogosulatlan gazdasági előny megszerzése bűntettének (Btk.

1. §), 1 rb. hitelezési csalás bűntettének (Btk. 297/A. §) minősíti . (I.rendű vádlott neve) I. r. vádlott főbüntetését 4 (négy) év börtönre, (II.rendű vádlott neve) II. r. és (III.rendű vádlott neve) III. r. vádlottak büntetését 5 (öt) hónap börtönre, (IV.rendű vádlott neve) IV. r. vádlott büntetését 8 (nyolc) hónap börtönre súlyosítja . A (II.rendű vádlott neve) II., (III.rendű vádlott neve) III. és (IV.rendű vádlott neve) IV. r. vádlottakkal szemben kiszabott büntetés végrehajtását egyezően 1 (egy) év próbaidőre felfüggeszti . A (
2. sz. magánfél neve) Kft. részére megítélt kártérítést meghaladó polgári jogi igény egyéb törvényes útra utasítására vonatkozó rendelkezést mellőzi. A megítélt polgári jogi igények után az ott megjelölt időpontoktól a mindenkori törvényes kamat megfizetésére kötelezi (I.rendű vádlott neve) I. r. vádlottat. A polgári jogi igények után (I.rendű vádlott neve) I. r. vádlottat összesen 1.500.000.(egymillió-ötszázezer) Ft illeték megfizetésére kötelezi. A Csongrád Megyei Bírósági Gazdasági Hivatalnál BL.00124/
3. szám alatt bírói letétként kezelt 51.500.000.-(ötvenegymillió-ötszázezer) Ft lefoglalását megszünteti, azt (I.rendű vádlott neve) I. r. vádlottnak kiadni rendeli, de a bűnügyi költség és polgári jogi igények biztosítására visszatartja. Kötelezi (I.rendű vádlott neve) I. r. vádlottat, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt fizessen meg a (
4. sz. magánfél neve) Kft. ((
5. sz. magánfél címe) jogi képviselője, dr. Légmán Imre ügyvéd részére 12.500.-(tizenkettőezerötszáz) Ft munkadíjat. Kötelezi az eljárás során felmerült bűnügyi költségből (I.rendű vádlott neve) I., (II.rendű vádlott neve) II., (III.rendű vádlott neve) III., (IV.rendű vádlott neve) IV. r. vádlottakat egyetemlegesen 232.936.-(kettőszázharminckettőezerkilencszázharminchat) Ft, (I.rendű vádlott neve) I. r. vádlottat 2.598.455.-(kettőmillióötszázkilencvennyolcezer-négyszázötvenöt) Ft, (II.rendű vádlott neve) II. r. vádlottat 117.750.-(száztizenhétezer-hétszázötven) Ft., (III.rendű vádlott neve) III. r. vádlottat 104.500.-(száznégyezer-ötszáz) Ft., (IV.rendű vádlott neve) IV. r. vádlottat 108.500.-(száznyolcezer-ötszáz) Ft bűnügyi költség megfizetésére az államnak, a Csongrád Megyei Bírósági Gazdasági Hivatal felhívása szerint, míg 872.537.-(nyolcszázhetvenkettőezer-ötszázharminchét) Ft bűnügyi költség az állam terhén marad. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének (I.rendű vádlott neve) I. r., (II.rendű vádlott neve) II. r., (III.rendű vádlott neve) III. r. és (IV.rendű vádlott neve) IV. r. vádlottakra vonatkozó és fellebbezések folytán felülbírált részét h e l y b e n h a g y ja . Megállapítja, hogy III. r. vádlott előző neve: (III. r. vádlott előző neve), II. r. vádlott személyi igazolványának száma: (szig. sz.), születési ideje: (születési idő). Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság az ismeretlen helyen tartózkodó (I.rendű vádlott neve) I. r. vádlott bűnösségét 2 rb. a Btk.
6. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(6)bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás bűntettében, 2 rb. a Btk. 318. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel a

(6)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettében, melyből 1 rb. társtettességben elkövetett, 2 rb. a Btk. 318. §

(1)bekezdésébe ütköző és az

(5)bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás bűntettében, melyből 1 rb. folytatólagosan elkövetett, 5 rb. a Btk. 288. §

(1)bekezdés a) pontja szerint minősülő jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének bűntettében, 1 rb. a Btk. 297/A. § szerinti hitelezési csalás bűntettében, 2 rb. a Btk. 310. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(4)bekezdés szerint minősülő adócsalás bűntettében, melyből 1 rb. folytatólagosan elkövetett, 3 rb. a Btk. 310. §

(1)bekezdésébe ütköző és

(3)bekezdés szerint minősülő folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében, 5 rb. a Btk. 310. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés szerint minősülő adócsalás bűntettében, melyből 2 rb. folytatólagosan elkövetett, 1 rb. a Btk. 310. §

(1)bekezdése szerint minősülő adócsalás vétségében, 4 rb. a Btk. 310/A. §

(1)bekezdés a) pontja szerint minősülő folytatólagosan, a munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás vétségében, 2 rb. a Btk. 289. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja szerint minősülő a számvitel rendjének megsértése vétségében és 1 rb. a Btk. 290. §

(1)bekezdés d) pontja szerinti csődbűncselekményben állapította meg. Ezért halmazati büntetésül 3 év börtönre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az I. r. vádlottat az ellene 4 rb. a Btk. 318. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel a

(6)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntette, a 6 rb. a Btk. 318. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel az

(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntette és 1 rb. a Btk. 319. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés b) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntette miatt emelt vád alól felmentette, továbbá az I. r. vádlottal szemben a 6 rb. a Btk. 297/A. §-a szerint minősülő folytatólagosan elkövetett hitelezési csalás bűntette és az 1 rb. a Btk. 288. §

(1)bekezdés a) pontja szerint minősülő jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének bűntette miatt indított eljárást - elévülés okából - megszüntette. (II.rendű vádlott neve) II. r., (III.rendű vádlott neve) III. r., (IV.rendű vádlott neve) IV. r. vádlott bűnösségét - egyezően - 1 rb. a Btk. 318. §

(1)bekezdésébe ütköző és az

(5)bekezdés a) pontja szerint minősülő folytatólagosan, társtettességben elkövetett csalás bűntettében állapította meg. Ezért a II. r. vádlottat 300 napi tétel, összesen 60.000,- Ft, (III.rendű vádlott neve) III. r. vádlottat 350 napi tétel, összesen 70.000,- Ft, (IV.rendű vádlott neve) IV. r. vádlottat - mint többszörös visszaesőt 400 napi tétel, összesen 80.000,- Ft pénzbüntetésre ítélte. Mindhárom vádlott esetében rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. Az elsőfokú bíróság az V. r. vádlottat az ellene a Btk. 319. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés a) pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett hűtlen kezelés bűntette miatt emelt vád alól - bizonyítottság hiánya okából - felmentette. Az elsőfokú bíróság rendelkezett az I. r. vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, kötelezte a (gazdasági társaság neve) Bt. jogutódja, a (

1. sz. magánfél neve) Kft. magánfél részére 12.760.000,- Ft kártérítés és ezen összegnek
2. szeptember
3. napjától
4. december
5. napjáig járó évi 11%-os kamatának, valamint
6. január
7. napjától a kifizetés napjáig minden naptári félév teljes idejére az érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamatának megfizetésére. A (
8. sz. magánfél neve) Kft. magánfél részére 180.274.730,- Ft kártérítés megfizetésére kötelezte az I. r. vádlottat, továbbá ezen összegnek
9. március
10. napjától
11. december
12. napjáig járó évi 11%-os kamatának, továbbá
13. január
14. napjától az előzőekben már írtak szerinti kamatának megfizetésére. A (
15. sz. magánfél neve) Kft. magánfél ezt meghaladó polgári jogi igényét - helyesen: igényének érvényesítését - egyéb törvényes útra utasította. A (
16. sz. magánfél neve) Kft., (
17. sz. magánfél neve), (
18. sz. magánfél neve) magánfelek polgári jogi igényét - helyesen: igényének érvényesítését - egyéb törvényes útra utasította. Az I. r. vádlottat összesen 750.000,- Ft eljárási illeték megfizetésére kötelezte. A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság által a nyomozás során 222/
19. bü. szám alatt (I.rendű vádlott neve) I. r. vádlott, a (korlátolt felelősségű társaság neve) Kft. és a (egyházközség neve) Egyházközség tulajdonában lévő ingó és - az elsőfokú ítélet rendelkező részében helyrajzi szám és tulajdoni hányad szerint is megjelölt ingatlan vagyontárgyakra elrendelt zár alá vételt fenntartotta azzal, hogy figyelmeztette a magánfeleket, amennyiben a polgári jogi igény vonatkozásában a teljesítési határidő lejártától számított 30 napon belül nem kezdeményeznek végrehajtási eljárást, úgy a bíróság a zár alá vételt feloldja. Feloldotta viszont a (ingatlan címe) szám alatti (helyrajzi szám) helyrajzi számú ingatlanra elrendelt zár alá vételt. A bejegyzés törlése iránt megkereste a (települési) Körzeti Földhivatalt. A Csongrád Megyei Bírósági Gazdasági Hivatalnál BL.00124/
20. szám alatt bírói letétben kezelt összesen 51.500.000,- Ft-ot a bűnügyi költség és a polgári jogi igények biztosítása céljából visszatartotta. Az eljárás során felmerült bűnügyi költség összegét 3.754.024,- Ft-ban állapította meg, ebből I., II., III. és IV. r. vádlottat egyetemlegesen 245.142,- Ft, az I. r. vádlottat külön 2.871.134,- Ft, a II. r. vádlottat 256.125,- Ft, a III. r. vádlottat 188.374,- Ft, a IV. r. vádlottat 199.249,- Ft megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú ítélet ellen fellebbezést jelentettek be: - az ügyész (I.rendű vádlott neve) I. r. vádlott terhére súlyosításért, hosszabb tartamú börtönbüntetés és közügyektől eltiltás kiszabása végett, továbbá részbeni felmentése, illetőleg az ítéletben megjelölt bűncselekmények miatti eljárás megszüntetése miatt, e bűncselekményekben történő bűnösségének megállapítása érdekében; (II.rendű vádlott neve) II. r., (III.rendű vádlott neve) III. r. és (IV.rendű vádlott neve) IV. r. vádlottak terhére súlyosításért, pénzbüntetés helyett velük szemben végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetés kiszabása végett; V. r. vádlott esetében pedig felmentése miatt, e vádlott bűnösségének megállapítása érdekében; - (I.rendű vádlott neve) I. r. vádlott védője a bűnösség és a tényállás téves megállapítása, az ítélet megalapozatlansága, a bizonyítékok helytelen mérlegelése, a bizonyítási indítványok elutasítása miatt, valamennyi cselekményt érintően az I. r. vádlott bűncselekmény hiánya okából történő felmentése és a polgári jogi igények egyéb törvényes útra utasítása végett; - az V. r. vádlott a felmentés jogcímének megváltoztatása, vagyis bűncselekmény hiánya okából történő felmentés végett. A fellebbviteli főügyészség átiratában az ügyész által bejelentett fellebbezést módosított tartalommal tartotta fenn. A Be.
21. §

(2)bekezdése alapján visszavonta az I. és az V. r. vádlottak felmentése miatt bejelentett ügyészi fellebbezést, illetőleg csak részben sérelmezte az I. r. vádlott vonatkozásában az elévülés okából történő eljárást megszüntető rendelkezést. Kizárólag az

1. évtől megvalósított, hitelezési csalás bűntettének minősülő cselekmények tekintetében indítványozta az I. r. vádlott bűnösségének megállapítását. Ezek - az átiratban megjelöltek szerint - az elsőfokú ítélet 2/b/
2. és 2/b/
3. tényállási pontokban részletezett magatartások. (Ez utóbbi nyilvánvalóan elírás, hiszen a (hitelszövetkezet neve) Hitelszövetkezet sérelmére megvalósított bűncselekményt mind az elsőfokú bíróság, mind a főügyészségi átirat csalás bűntettének minősítette. Ennek alapján az ügyészi indítvány nyilvánvalóan a tényállás 2/b/
4. pontjára vonatkozik.) A főügyészi átiratban még megjelölt 2/a/
5. tényállási pontban foglalt cselekmény miatt az elsőfokú bíróság is bűnösséget állapított meg, bár az indokolásban tévesen a 2/a/
6. tényállási pontot jelölte meg, mely cselekményt azonban helyesen csalás bűntettének minősített. Az ügyész azt is indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az ítéleti tényállás 1/c. pontjában részletezett bűncselekményt 2 rb.-nek minősítse arra figyelemmel, hogy mind az I. r. vádlott, mind a sértett egybehangzóan akként nyilatkozott, hogy (magánszemély neve) 152.179.000,- Ft-ot mint magánszemélynek adott át I. r. vádlottnak, a fennmaradó 28.095.730,- Ft-tal az I. r. vádlott a (
7. sz. magánfél neve) Kft.-nek tartozik. Emellett az ügyész indítványozta az elsőfokú ítélet tényállásának, illetőleg indokolásának kisebb mérvű kiegészítését is. Álláspontja szerint valamennyi vádlottnál - tekintettel a másodfokú elbíráláskor hatályban lévő, a büntetés kiszabásánál irányadó középmértékre vonatkozó Btk.
8. §-a szerinti rendelkezésekre - az elkövetéskor hatályban volt törvényi rendelkezések a kedvezőbbek. Ezen kívül az elbíráláskor hatályban lévő törvény szerint az I. r. vádlott esetében van olyan csalásként értékelt bűncselekmény, ami a Btk.
9. §

(7)bekezdés b) pontja szerint minősülne, így annak büntetési tétele 5-10 évig terjedő szabadságvesztés lenne. A II., III. és IV. r. vádlott cselekményének minősítése az ügyészi átirat szerint a Btk. 318. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(6)bekezdés a) pontja szerint minősülő és büntetendő társtettességben elkövetett, különösen nagy kárt okozó csalás bűntette. Egyebekben az ügyész fenntartotta az I., II., III. és IV. r. vádlottak terhére bejelentett ügyészi fellebbezést. Utalt arra, hogy az I. r. vádlottnál a különösen nagy kárt okozó csalás bűntette miatt alkalmazható büntetési tételkeret 2-8 évig terjedő szabadságvesztés, ezáltal a halmazati büntetés szabályaira figyelemmel a kiszabható maximális büntetés 10 évre emelkedik, ezért a büntetési tételkeret alsó harmadához közelítő büntetés oly mértékben enyhe, hogy az a büntetési célok megvalósulását veszélyezteti. II., III. és IV. r. vádlottak esetében úgy vélte, hogy az elsőfokú bíróság túlzott jelentőséget tulajdonított az időmúlásnak, illetőleg nem vette figyelembe azt, hogy a vádlottak kifejezetten jogtalan haszonszerzés céljából működtették a kft.-t, azt lényegében erre hozták létre. Indítványozta pontosítani a Btk. 310/A. §

(1)bekezdés a) pontja szerint minősített bűncselekmények minősítését is, mert álláspontja szerint ezt a bűncselekményt csak a

1. évi CXI. törvény
2. §-a iktatta be a Btk.-ba
3. szeptember
4. napjától. A főügyészi átirat egyebekben részletesen - az elsőfokú ítélet tényállási pontjaira is utalva - felsorolta és minősítette az I. r. vádlott terhére megállapítani indítványozott bűncselekményeket. Az V. r. vádlott a másodfokú eljárás során szintén visszavonta a fellebbezését. Ezáltal az elsőfokú ítélet az V. r. vádlott tekintetében, illetőleg az I. r. vádlott felmentését érintő körben első fokon jogerőre emelkedett. A fellebbezési nyilvános ülésen az ügyész perbeszédében a módosított fellebbezést az átiratában foglaltakkal azonos tartalommal fenntartotta. Álláspontja szerint alaptalan az I. r. vádlott felmentése érdekében bejelentett fellebbezés, mert az kizárólag a bírói mérlegelést támadja. Emellett az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére sem látott okot, mert álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást az eljárási szabályok betartásával folytatta le. Úgy ítélte meg, hogy újabb tanúk kihallgatásától az időmúlás miatt nem várható eltérő tényállás megállapítása. Hivatkozott arra is, hogy a védelem által vitatott (eseti szakértő neve) eseti szakértő bevonása az eljárásba a nyomozó hatóság engedélyével történt, így újabb szakértő kirendelésére sincs szükség. Az I. r. vádlott büntetésének súlyosítására irányuló fellebbezés körében hivatkozott az igen magas elkövetési értékekre, illetőleg a többszörös halmazatra, míg a II., III., IV. r. vádlottak tekintetében az átiratában írtakkal egyezően arra, hogy az elsőfokú bíróság eltúlzottan értékelte javukra az időmúlást. Perbeszéde szerint az elsőfokú bíróság a polgári jogi igények tekintetében is a törvényi előírásoknak megfelelően döntött. A (
5. sz. magánfél neve) Kft. jogi képviselője indítványozta az ítéletben megállapított kamat mértékének pontosítását, mert az az ott megjelölt időszakban nem 11, hanem 20% volt. A rájuk vonatkozó ítéleti rendelkezés helybenhagyása mellett ügyvédi munkadíj megállapítását is kérte. A (gazdasági társaság neve) Bt. jogutódjának, a (
6. sz. magánfél neve) Kft.-nek a jogi képviselője indítványozta, hogy a bíróság a csőd- és felszámolási eljárásról szóló törvény rendelkezéseire figyelemmel a felszámolásból befolyt, és bírói letétbe helyezett összeget utalja vissza, hiszen kártérítési igényük a hitelezői sorrendben az egyéb követelést megelőzi. Az I. r. vádlott védője a Be.
7. §

(2)bekezdés

1. a)és
2. c)pontjára figyelemmel indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságtól eltérő tényállást állapítson meg, amelyet az I. r. vádlott vallomására alapítson. Álláspontja szerint az I. r. vádlott cselekvőségével nem merítette ki a csalás törvényi tényállásának elemeit, magatartását, esetleges felelősségét a polgári jogviszony alapján kell megítélni. Ezért fenntartotta az I. r. vádlott érdekében bejelentett valamennyi bűncselekmény vádja alóli felmentésre irányuló fellebbezését. A II. és a III. r. vádlottak védője az ügyészi fellebbezéssel szemben az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Sérelmezte a főügyészségi átirat azon kitételét, mely szerint e vádlottak a kft.-t bűncselekmények elkövetésére hozták létre, hiszen a terhükre a bíróság kizárólag egy bűncselekmény elkövetését állapította meg. Hivatkozott arra, hogy a III. r. vádlott mint könyvelő vett részt a kft. tevékenységében, így annak teljes működését nem látta át, sőt, amikor az I. r. vádlott hamis mérleg elkészítésére akarta rávenni, úgy azt megtagadta. A II. r. vádlott esetében pedig arra hivatkozott, hogy közepes fokban korlátozott elmeállapota miatt ő sem volt tisztában a kft. tényleges működésével. A IV. r. vádlott védője csatlakozva a II. és a III. r. vádlott védőjéhez, szintén kifogásolta azt az ügyészi álláspontot, mely szerint a vádlottak szervezetten követték el a bűncselekményt, észrevételezte, hogy az elsőfokú ítélettel ellentétben a főügyészségi átirat súlyosabban minősülő bűncselekményben [nem a Btk. 318. §

(1)bekezdés,

(5)bekezdés a), hanem

(6)bekezdés

1. a)pontja szerinti cselekményben] indítványozza megállapítani e vádlott(
2. ak)bűnösségét. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a meg nem térült kár összegét. A IV. r. vádlott beszámítási képességének enyhe fokú korlátozottságára figyelemmel kérte az elsőfokú ítélet helybenhagyását. Az ítélőtábla kizárólag az ügyészi fellebbezést ítélte részben alaposnak, mégpedig annak az I. r. vádlott cselekményeinek eltérő minősítésére, I., II., III. és IV. r. vádlottak büntetésének súlyosítására, illetőleg az 1996-tól elkövetett hitelezési csalások elévülésének téves megállapítására vonatkozó részében. A másodfokú bíróság a fellebbezésekkel megtámadott ítéletet a Be. 348. §

(1)bekezdése szerint eljárva - az ugyanezen §

(2)bekezdésében és a Be. 349. §

(1)bekezdésében írt korlátok között - az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy azt az elsőfokú bíróság mind a Be. XVI. Fejezetében foglalt, a megismételt eljárásra vonatkozó rendelkezések, mind a XXV. Fejezetében a Be. 528-

1. §-ában részletezett, az ismeretlen helyen tartózkodó vádlottra vonatkozó rendelkezések betartásával folytatta le. Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásra vonatkozó szabályok szem előtt tartásával lényegében ismételten teljes terjedelmében lefolytatta a bizonyítási eljárást. A másodfokú hatályon kívül helyező végzésben részletezetteknek megfelelően külön kiterjedt bizonyítást vett fel a könyvszakértői véleményeket érintően. A védelem az eljárás egésze során támadta mind alaki, mind tartalmi szempontból ezeket a szakértői véleményeket. Az elsőfokú bíróság által felvett bizonyítás alapján aggálytalanul megállapítható volt - és ezt a másodfokú bíróság is osztotta -, hogy (eseti szakértő neve) eseti szakértő bevonására a nyomozó hatóság engedélyével került sor. Nevezett kihallgatásával az is egyértelműen tisztázódott, hogy az eseti szakértő bevonása azért vált szükségessé, mert mind a (korlátolt felelősségű társaság neve) Kft.-nél, mind pedig a Szent Miklós Alapítványnál a könyvelési dokumentációkban gyakorlatilag akkora káosz uralkodott, hogy annak rendszerezése több ember közreműködését tette szükségessé. (eseti szakértő neve) tehát gyakorlatilag csak technikai segédszemélyzetként működött közre, a szakértői vélemény kimunkálását (
2. sz. igazságügyi könyvszakértő neve) igazságügyi könyvszakértő végezte, de ennek előfeltétele az egyáltalán meglévő könyvelési dokumentáció bizonyos mértékű rendszerezése volt. A könyvszakértő részletes kihallgatásával az is bizonyítottá vált, hogy a nagy mennyiségű, ámde kaotikus könyvelési anyag több tekintetben hiányos volt. Így a szakértő csak a fellelt dokumentumok alapján tudta összeállítani a szakértői véleményét, és kimunkálni az adócsalással kapcsolatos bűncselekmények elkövetési értékeit. (
3. sz. igazságügyi könyvszakértő neve) igazságügyi könyvszakértő és dr. (
4. sz. igazságügyi könyvszakértő neve) igazságügyi könyvszakértő szakértői véleménye között sem mutatkozott olyan ellentmondás, amelyik bármelyik szakértői véleményt aggályossá tette volna és indokolta volna újabb szakértő kirendelését. Mindezekből az is következik, hogy az elsőfokú bíróság megalapozottan utasította el az I. r. vádlott védőjének új könyvszakértő kirendelésére vonatkozó indítványát, ezzel kapcsolatosan kifejtett indokait a másodfokú bíróság mindenben osztotta. A széles körben felvett bizonyítás eredményeként az elsőfokú bíróság megalapozott és hiánytalan tényállást állapított meg, ami az alább részletezett kismértékű kiegészítésekkel és helyesbítésekkel irányadó volt a másodfokú eljárás során is. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet tényállását a Be.
5. §

(1)bekezdés a) pontja alapján a következőkkel egészítette ki, illetőleg helyesbítette: A tényállás 1/a. pontja tekintetében az ítélet

1. oldal
2. bekezdésében helyesbítette az okozott kár összegét 14.862.024,- Ft-ra. Ebből a kárból térült meg 2.000.000,- Ft. Az okozott kár összegének helyesbítése nem érinti azt a tényt, hogy a magánfél a vádlottal szemben 12.760.000,- Ft és kamataira terjesztett elő polgári jogi igényt. A tényállás 4/I/a. pontját kiegészítette az általános forgalmi adóról szóló,
3. január
4. napjától hatályos
5. évi CXXVII. törvény
6. §

(1)bekezdésével,

1. §-ával,
2. § a) pontjával,
3. §

(1)bekezdés a) pontjával és a

1. január
2. napjától hatályos, az adózás rendjéről szóló
3. évi XCII. törvény rendelkezéseivel. A tényállás 4/I/a., 4/I/b., 4/I/k. pontjait kiegészítette azzal, hogy az I. r. vádlott a (
4. sz. adóhatóság neve) APEH felé nem tett eleget adózási kötelezettségének, illetőleg fejtette ki megtévesztő magatartását, a 4/II/a., a 4/II/b.-4/II/b/
5. pontjaiban részletezett magatartásával az I. r. vádlott a (
6. sz. adóhatóság neve) APEH felé fejtett ki megtévesztő magatartást. A nyomozás során az I. r. vádlott ingó és ingatlan vagyontárgyainak zár alá vételét
7. december 14-án rendelte el a nyomozó hatóság. Egyebekben az elsőfokú bíróság tényállása hiánytalan volt és az előbb írt kiegészítések sem érintették annak megalapozottságát oly mértékben, ami egyáltalán felvetette volna az I. r. vádlott védője által hivatkozott Be.
8. §

(2)bekezdés a) pontja szerinti (a tényállás nincs felderítve) megalapozatlansági okot. Nem osztotta a másodfokú bíróság az I. r. vádlott védőjének azon észrevételét sem, hogy az elsőfokú ítélet azért megalapozatlan, mert a megállapított tényállás ellentétes az iratok tartalmával. Ezzel szemben az ítélőtábla azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság ítéleti tényállását a bizonyítékok körültekintő és gondos mérlegelése alapján állapította meg. Anélkül, hogy az egyes vallomások szükségtelen, szó szerinti ismétlésébe bocsátkozott volna, rendkívül logikusan, minden részletre kiterjedően mutatott rá arra, hogy mely vallomásokat milyen egyéb bizonyítékokra figyelemmel fogadott vagy utasított el. Itt jegyzi meg az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság mérlegelő tevékenysége során külön kitért arra is, hogy a vádlotti és a sértetti állítással ellentétben miért nem azt állapította meg a tényállás 1/c. pontjában, hogy az ott írt összeg egy részét (magánszemély neve) magánszemélyként, másik részét pedig mint a kft. ügyvezetője adta kölcsön az I. r. vádlottnak. Erre vonatkozó okfejtését is mindenben osztotta a másodfokú bíróság, ezért e tekintetben alaptalan a főügyészség azon indítványa, hogy a tényállás 1/c. pontjában részletezett bűncselekmény 2 rb.-nek minősül. Az I. r. vádlott felmentése végett bejelentett fellebbezés a bizonyítékok mérlegelését támadja. Azt sérelmezi, hogy az elsőfokú bíróság nem fogadta el az I. r. vádlott azon védekezését, mely szerint egyik sértettel szemben sem tanúsított megtévesztő magatartást, vagyis csalást nem követett el, a sértettek és közte polgári jogügylet jött létre, amit a polgári törvény alapján kell elbírálni. Az általa működtetett (korlátolt felelősségű társaság neve) Kft., illetőleg a Szent Miklós Alapítvány tevékenysége is megfelelt a jogszabályi előírásoknak, így adócsalás bűntettét és egyéb, a vád tárgyává tett gazdasági bűncselekményeket sem követte el. Bár az ítéleti tényállás nem kronológiai sorrendben, hanem mondhatni bűncselekmény-kategóriák szerint részletezi az I. r. vádlott cselekvőségeit, az időpontok egybevetésével jól követhető az I. r. vádlott önhibából eredő eladósodásának folyamata. A tényállás

1. pontja részletezi a különböző pénzintézetektől felvett kölcsönügyleteket. Az I. r. vádlott a kölcsönöket kezdetben még időre visszafizette, majd később azokat csak a meghosszabbított határidőben tudta teljesíteni. Utóbb azonban - az egyébként felmentéssel érintett, a tényállás
2. pontjában részletezett ügyletei miatt - egyre inkább fizetési késedelembe esett, ekkor már csak a hitelintézetek tévedésbe ejtésével tudott nagyobb összegű kölcsönhöz hozzájutni, amelyekből lejárt adósságait fizette vissza. Ugyanakkor a tényállás
3. pontjában részletezett különféle üzleti vállalkozásba is belefogott, ahol több irányú eladósodása miatt szintén egyre inkább fizetési nehézségbe került, majd eleve a visszafizetés szándéka és reális lehetősége nélkül vállalt kötelezettségeket, majd az áru ellenértékét nem fizette meg. Az egyébként is fennálló fizetési nehézségeit a sértettek elől eltitkolta, a sértetteket megtévesztve (jelzáloggal terhelt ingatlanok biztosítékkénti felajánlásával) jutott újabb nagy összegű készpénzhez, de ekkor már az ellenszolgáltatás nyújtására sem reális lehetősége, sem szándéka nem volt. Tény, hogy a vádlott adósságcsapdába került, de ez saját felróható magatartásának volt köszönhető, mert a felvett pénzeket az általa megjelölt céltól eleve más célra kívánta felhasználni, illetőleg a kölcsön visszafizetésére már a felvétel időpontjában sem volt reális lehetősége. Ebből következik, hogy cselekményeit nem a polgári jog, hanem a büntetőjog alapján kell elbírálni. Az általa működtetett (korlátolt felelősségű társaság neve) Kft. és Szent Miklós Alapítvány bár gazdasági tevékenységet is folytatott, ennek ellenére az I. r. vádlott lényegében semmibe vette az ezzel kapcsolatos adófizetési kötelezettségét. Nyilvánvalóan nem szolgálhat mentségéül az, hogy a könyvelési feladatokat nem ő intézte, így e hiányosságokért ő nem tartozik felelősséggel. Mind a kft., mind az alapítvány ügyvezetője, illetőleg legfőbb ügyintézője az I. r. vádlott volt, így mindkettő tevékenységéért ő volt a felelős. Mindezekre a bizonyítékok mérlegelése során az elsőfokú bíróság is rámutatott ítéletének jogi indokolásában. Megalapozott tényállás esetén a másodfokú eljárásban nincs törvényes lehetőség a bizonyítékok eltérő mérlegelésére, ezért az ezt támadó fellebbezés eredményre nem vezethetett. A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlottak bűnösségére, a bűncselekmények minősítése az I. r. vádlott esetében több helyen is helyesbítésre szorult. Az ítélőtábla legelőször azt vizsgálta, hogy az egyes vádlottaknál az elkövetéskori vagy az elbíráláskori törvény alkalmazása a kedvezőbb-e. Ezt mindig vádlottanként kell vizsgálni és mindig a legutolsó bűncselekmény elkövetésének az időpontja az irányadó. Ez az I. r. vádlott esetében
4. június
5. napja, a II., III. és a IV. r. vádlottaknál
6. július
7. napja. Az elsőfokú bíróság mind a négy vádlottnál az elbíráláskori, vagyis az elsőfokú ítélet meghozatalakor,
8. április
9. napján hatályos törvényi rendelkezéseket alkalmazta (bár I. r. vádlott egyes bűncselekményeinek minősítése az akkor hatályos törvénynek sem feleltek meg). A másodfokú határozat meghozatalakor azonban az elsőfokú ítélet kihirdetésekor hatályban volt törvény ún. „köztes törvénynek minősül", és mint ilyen, a Btk.
10. §ában lefektetett időbeli hatályra vonatkozó rendelkezésekre figyelemmel nem alkalmazható. (I.rendű vádlott neve) I. r. vádlott esetében az ítélőtábla azt állapította meg, hogy e vádlottnál az elkövetéskor hatályban volt törvényi rendelkezések alkalmazása a kedvezőbb. Tény, hogy - a főügyészi átiratban írtakkal ellentétben - ekkor is hatályban volt a Btk.
11. §-ában szabályozott ún. középmértékre vonatkozó rendelkezés, ugyanakkor az elbíráláskor hatályban lévő értékhatárokra figyelemmel a tényállás 1/c. és 2/a/
12. pontjaiban részletezett bűncselekményei (a (
13. sz. magánfél neve) Kft. és az (
14. sz. pénzintézet neve) Rt. sérelmére) a Btk.
15. §

(7)bekezdés b) pontja szerint minősülnek, aminek a büntetési tétele 5-10 évig terjedő szabadságvesztés. A halmazatra figyelemmel a büntetési tartam 5-15 évig terjedhet. Ennek középmértéke 10 év szabadságvesztés. A bűncselekmények elkövetésekor hatályban lévő törvényi rendelkezések alapján azonban az I. r. vádlott legsúlyosabb bűncselekményeit a törvény 2-8 évig terjedő szabadságvesztéssel rendelte büntetni, halmazati büntetésként 2-12 évig terjedhet a szabadságvesztés tartama, ennek középmértéke 7 év szabadságvesztés. Összességében tehát a bűncselekmények értékhatártól függő minősítésére és az alkalmazandó jogkövetkezményekre figyelemmel az I. r. vádlott esetében a bűncselekmények elkövetése idején hatályban volt törvényi rendelkezések a kedvezőbbek. A II., III. és a IV. r. vádlott cselekménye az elkövetéskor hatályban volt törvény alapján a Btk. 318. §

(6)bekezdés a) pontja szerinti különösen nagy kárt okozó csalás bűntettének minősülne, aminek a büntetési tétele 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztés volt. A másodfokú elbírálás idején hatályban lévő törvényi rendelkezések szerint ez a bűncselekmény a Btk. 318. §

(5)bekezdés a) pontja szerinti jelentős kárt okozó csalás bűntette, aminek a büntetési tétele 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztés. (Az elsőfokú ítélet meghozatalakor az értékhatárok és ezáltal e bűncselekmény minősítése tekintetében ugyanezek a törvényi rendelkezések voltak hatályban.) A II., III. és IV. r. vádlottak által elkövetett bűncselekmény elkövetési időpontjában, azaz

1. július
2. napján a büntetés kiszabása körében a Btk. még nem ismerte az ún. középmértéket. A másodfokú elbíráláskor azonban ez a törvényi rendelkezés hatályban van. A büntetés kiszabásánál irányadó súlyosabb rendelkezések azonban önmagukban nem zárják ki azt, hogy e három vádlott esetében összességében mégis az elbíráláskori törvények alkalmazása a kedvezőbb. E kérdést ugyanis a különös részi büntetési tételek és az egyéb jogkövetkezmények alkalmazhatósága összhatásában dönti el. Az elsőfokú bíróság az ítéletének kihirdetésekor hatályban lévő Btk.
3. §

(2)bekezdés d) pontjának alkalmazásával szabott ki pénzbüntetést a vádlottakkal szemben. E rendelkezés szerint amennyiben a büntetési tétel legkisebb mértéke 1 évi szabadságvesztés, ehelyett rövidebb tartamú szabadságvesztést, közérdekű munkát, vagy ha - az elkövető különös méltánylást érdemlő személyi körülményeire figyelemmel - ez is túl szigorú, pénzbüntetést szabhat ki a bíróság. Az elkövetéskor hatályos Btk. 87. §

(2)bekezdés c) pontja alapján amennyiben a büntetési tétel legkisebb mértéke 2 évi szabadságvesztés, ehelyett legkevesebb 1 évi szabadságvesztés szabható ki. A törvény az ún. kétszeres leszállást csak kísérlet és bűnsegély esetében engedte meg. A másodfokú elbíráláskor hatályos törvényi rendelkezés szerint a Btk. 87. §

(2)bekezdés d) pontja alapján, ha a büntetési tétel legkisebb mértéke 1 évi szabadságvesztés, ehelyett rövidebb tartamú szabadságvesztést lehet kiszabni. Kétszeres leszállást a jelenleg hatályos törvény is csak kísérlet és bűnsegély esetén engedi meg. Mindezek alapján tehát a II., III. és a IV. r. vádlott esetében nincs arra törvényi lehetőség, hogy velük szemben a bíróság pénzbüntetést szabjon ki. Ugyanakkor az elbíráláskor hatályban lévő törvényi rendelkezések a büntetés kiszabásánál irányadó középmérték ellenére is kedvezőbbek e vádlottak számára, hiszen az általuk elkövetett bűncselekmény büntetési tétele enyhébb, mint az elkövetéskori törvény szerint, továbbá az enyhítő szakasz alkalmazásával 1 évnél rövidebb tartamú szabadságvesztés is kiszabható. (I.rendű vádlott neve) I. r. vádlott bűncselekményeinek minősítésénél a következőkre volt figyelemmel az ítélőtábla: - Az előzőekben az ítélőtábla már kifejtette, miért nem osztotta az ügyészség azon álláspontját, mely szerint az I. r. vádlottnak a tényállás 1/c. (és nem 1/d., mint ahogy a főügyészi átirat tartalmazza) pontjában részletezett bűncselekménye 2 rb.-nek minősül. E vonatkozásban teljes mértékben elfogadta az elsőfokú bíróság ítéletének

1. oldal
2. és
3. oldal
4. bekezdésében részletezett indokait. - Ezzel szemben a (hitelszövetkezet neve) Hitelszövetkezet sérelmére elkövetett bűncselekmény (a tényállás 2/b/
5. pontja) 2 rb.-nek minősül, hiszen a kétszer 6 és fél millió forintot (I.rendű vádlott neve) I. r. vádlott először mint a (korlátolt felelősségű társaság neve) Kft. ügyvezetője, majd később mint magánszemély vette fel. - Az adócsalásként értékelt bűncselekmények esetében a másodfokú bíróság kiegészítette az elsőfokú ítélet tényállását a különféle adók megfizetésére vonatkozó törvényi rendelkezésekkel. Ez azért vált szükségessé, mert a Btk.
6. §-ában részletezett adócsalás ún. keretdiszpozíció, amit az adózás rendjére vonatkozó külön törvényben részletezett rendelkezések töltenek ki tartalommal. Az 1/
7. Büntető Jogegységi Határozat szerint „Ha a Btk. Különös Részének valamely rendelkezése ún. keretdiszpozíció és az annak keretét kitöltő jogszabályi rendelkezésekben a bűncselekmény elkövetése után olyan mérvű változás következik be, amely a kötelezettség megszüntetésével vagy a tilalom feloldásával az addigi büntetőjogi védelmet megszünteti, e változás - a meghatározott időre szóló jogszabályok kivételével - a Btk.
8. §-nak
9. mondatára figyelemmel az elbíráláskor hatályban lévő büntetőjogi szabályozás visszaható hatályú alkalmazását alapozza meg.". Ez azt jelenti, hogy ha a keretkitöltő rendelkezésekben olyan mérvű változás következik be, ami a kötelezettség megszüntetésével vagy a tilalom feloldásával az addigi büntetőjogi védelmet megszünteti, úgy a cselekmény már nem bűncselekmény és azt az új törvény visszaható ereje folytán úgy kell tekinteni, mintha az elkövetése idején sem lett volna az. A hivatkozott Büntető Jogegységi Határozat indokolása szerint az elbíráláskor hatályos enyhébb törvény visszaható hatálya a Btk.
10. §-nak
11. mondata mellett a jogállamiság követelményéből is fakad. Tekintettel azonban arra, hogy a tényállás
12. pontjában részletezett vádlotti cselekvőségek az elbíráláskor hatályos adótörvények alapján is büntetendők, a Btk.
13. §
14. mondatának alkalmazására nem nyílt törvényi lehetőség. - Tévedett a főügyészi átirat a tekintetben, hogy az I. r. vádlott bűncselekményeinek elkövetésekor a Btk. 310/A. § még nem létezett. Az
15. június
16. napján hatályban lévő Btk. 310/A. §-a a Munkanélküliek Szolidaritási Alapjába fizetendő munkaadói és munkavállalói járulék fizetési kötelezettség megszegése megnevezésű bűncselekményt rendelte büntetni. Az elsőfokú ítélet meghozatalakor, illetőleg a jelenleg hatályos Btk. 310/A. §-a rendelkezik a munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalásról. Figyelemmel arra, hogy az I. r. vádlottnál a bíróság az elkövetéskor hatályban volt törvényi rendelkezéseket alkalmazza, az I. r. vádlott adócsalásként értékelt bűncselekményei nyilvánvalóan nem minősülhetnek az elkövetéskor hatályban volt Btk. 310/A. §-a szerint, így azok is a Btk.
17. §-ában részletezett adócsalásként értékelendők. - Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a tényállás 2/b/
18. és 2/b/
19. pontjaiban részletezett, a Btk. 297/A. §-a szerinti hitelezési csalás bűntette vonatkozásában elévülés címén a büntetőeljárást megszüntette. A 2/b/
20. szerinti bűncselekmény esetén az I. r. vádlott
21. július
22. napján nyújtott be hitelkérelmet a (
23. sz. pénzintézet neve)hoz. Ehhez valótlan tartalmú főkönyvi kivonatot és mérleget csatolt, ezzel félrevezette a pénzintézetet és a létrejött kölcsönszerződés alapján
24. augusztus 1jén előbb 10 millió, majd másnap 20 millió forintot vett fel. A tényállás 2/b/
25. pontja szerint az I. r. vádlott
26. május 5-én kötött kölcsönszerződést hasonló módszerrel a (
27. sz. pénzintézet neve) Rt.-vel, az ennek alapján járó 20 millió forint folyósítása
28. május
29. napján megtörtént. Ellentétben tehát az elsőfokú ítélet indokolásának
30. oldal
31. bekezdésében írtakkal, ezekben az esetekben pontosan megállapítható volt mind a hiteligénylés, mind a kölcsön folyósításának a napja. Dr. (feljelentő neve)
32. október
33. napján tett feljelentést (I.rendű vádlott neve) vádlottal szemben (nyomozati iratok I. kötet
34. oldal). Ebben már szó esik az
35. július 18-i banki ügyletről is, hiszen a feljelentő sérelmezte, hogy ennek biztosítékaként az I. r. vádlott egyházi ingatlanokat terhelt meg. A nyomozást
36. november
37. napján rendelték el. Az I. r. vádlottat gyanúsítottként többször kihallgatták, így
38. április
39. napján az ingatlanok adásvételével és a banki hitelfelvételekkel kapcsolatosan (nyomozati iratok VII. kötet
40. oldal), majd
41. június
42. napján 10 rb. hitelezési csalás bűntettével is meggyanúsították (nyomozati iratok VII. kötet
43. oldal). Figyelemmel a 3 éves elévülési időre, nyilvánvaló, hogy az
44. július 18-i (tényállás 2/b/3.) és az
45. május 6-i (tényállás 2/b/4.) elkövetés és a feljelentés, valamint a nyomozás elrendelése, de még az
46. április
47. napján foganatosított gyanúsítottkénti kihallgatás között sem telt el ennyi idő. Tévedett az elsőfokú bíróság abban is, hogy a nyomozó hatóság
48. november 20-i lefoglalást elrendelő határozata az elévülést azért nem szakította félbe, mert az eljárási cselekmény foganatosítására nem a konkrét bűncselekménnyel kapcsolatosan került sor. Egységes a bírói gyakorlat a tekintetben, hogy a bűncselekmény elévülését csak azok az - ügy előbbre vitelét célzó, tehát érdemi - eljárási cselekmények szakítják félbe, amelyek ténybeli alapja azonos az utóbb vád tárgyává tett cselekmény ténybeli alapjával (tárgyi feltétel); illetve amelyek meghatározott személy - a későbbi vádlott - ellen a fentebb említett tények bekövetkezésében, előidézésében játszott szerepének tisztázására irányulnak (személyi feltétel). E feltételek együttes teljesülése esetén az elévülés attól függetlenül félbeszakad, hogy a büntetőeljárás megindítására a későbbi vádlott, ismeretlen vagy más ismert személy ellen került-e sor; illetve, hogy a vádlottal szemben a bűncselekmény megalapozott gyanújának közlése, gyanúsítottkénti kihallgatása megtörtént-e (BH 2007/363.). Az iratanyag lefoglalására is nyilvánvalóan dr. (feljelentő neve) feljelentésében foglaltakra figyelemmel került sor. Önmagában azonban a feljelentés alapján elrendelt nyomozás is félbeszakította az elévülést. Arra az egyházi ingatlanok eladása mellett azért került sor, mert azokat az I. r. vádlott hitelkérelméhez biztosítékul ajánlotta fel. Az ügy előbbre vitelét nyilvánvalóan nem csak a nyomozás elrendelése, hanem az I. r. terhelt gyanúsítottkénti kihallgatása is szolgálta. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a tényállás 2/b/
49. és 2/b/
50. pontjaiban részletezett bűncselekmények elévülését. - Az elkövetéskor hatályban volt törvényi rendelkezések szerint egyes bűncselekmények megnevezése eltért mind az elsőfokú ítélet, mind a másodfokú ítélet meghozatalakor hatályban lévő megnevezésektől. Így a Btk.
51. §-a szerinti számvitel rendjének megsértése vétsége az elkövetéskor a számviteli fegyelem megsértése vétsége, a Btk.
52. §-a szerinti csődbűncselekmény az elkövetéskor csődbűntett néven volt szabályozva. Ezért az ítélőtábla azt tartotta célszerűnek, hogy az I. r. vádlott valamennyi bűncselekményét újra minősítse. (I.rendű vádlott neve) I. r. vádlott az elsőfokú ítéletben részletezett magatartásaival az alábbi bűncselekményeket követte el (a bűncselekmények megnevezése és jogszabályi hivatkozása után az ítélőtábla feltüntette az elsőfokú ítélet odavonatkozó tényállási pontjait): 6 rb. csalás bűntette - melyből 1 rb. társtettességben és folytatólagosan, 1 rb. folytatólagosan elkövetett [Btk.
53. §

(1)bekezdés,

(6)bekezdés a) pont], társtettességben és folytatólagosan elkövetett: 1/b., folytatólagosan elkövetett: 1/c., továbbá: 1/a., 2/a/

1. és 2/b/
2. - ez utóbbi a (hitelszövetkezet neve) Hitelszövetkezet sérelmére 2 rb. bűncselekménynek minősül. 2 rb. adócsalás bűntette - melyből 1 rb. folytatólagosan elkövetett [Btk.
3. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés a) pont], folytatólagosan elkövetett: 4/1/a., továbbá 4/1/k. 3 rb. adócsalás bűntette - melyből 2 rb. folytatólagosan elkövetett [Btk. 310. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés], folytatólagosan elkövetett: 4/1/b. és 4/1/f., továbbá: 4/1/i. 4 rb. adócsalás bűntette - melyből 2 rb. folytatólagosan elkövetett [Btk. 310. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés], folytatólagosan elkövetett: 4/1/e. és a 4/II/a. (ez utóbbi a főügyészi átirat minősítéséből kimaradt), továbbá: 4/1/j. és 4/II/b/3. 6 rb. adócsalás vétsége - melyből 4 rb. folytatólagosan elkövetett [Btk. 310. §

(1)bekezdés], folytatólagosan elkövetett: 4/1/c., 4/1/d., 4/1/g., 4/1/h., továbbá: a 4/II/b/1., 4/II/b/2. 2 rb. számviteli fegyelem megsértésének vétsége [Btk. 289. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pont], 5/a. és 5/b. 1 rb. csődbűntett [Btk. 290. §

(1)bekezdés d) pont],

1. 5 rb. jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének bűntette (Btk.
2. §), 3/c. 1 rb. hitelezési csalás bűntette (Btk. 297/A. §), 2/a/
3. Az előbb kifejtettekre figyelemmel a vádlottnak a tényállás 2/b/
4. és 2/b/
5. pontjaiban részletezett bűncselekményei nem évültek el, az ott részletezett magatartásával további 2 rb., a Btk. 297/A. §-a szerinti hitelezési csalás bűntettét követte el. Ugyanakkor a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy ezeknek a bűncselekményeknek a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából a vád tárgyává tett jelentősebb súlyú bűncselekmények mellett nincs jelentősége, ezért e két bűncselekmény vonatkozásában a Be.
6. §

(2)bekezdése alapján tekintette megszüntetettnek az eljárást. A II., III. és IV. r. vádlottak cselekménye csakúgy, mint az elsőfokú elbírálás idején, a másodfokú elbírálás idején hatályban lévő törvény szerint is 1 rb., a Btk. 318. §

(1)bekezdésébe ütköző és az

(5)bekezdés a) pontja szerint minősülő folytatólagosan, társtettességben elkövetett csalás bűntettének minősül. Az elsőfokú bíróság - helyesen - e vádlottak terhére nem állapította meg az üzletszerű elkövetést. E vádlottak védői egybehangzóan sérelmezték a főügyészi átiratban írt azon megállapítást, hogy a 3 vádlott szervezetten követte el a bűncselekményt. A szervezett elkövetés azonban nem azonos sem a bűnszövetségben, sem a bűnszervezetben történő elkövetéssel. Ezt egyik vádlott terhére sem állapította meg az elsőfokú bíróság. Az azonban a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján kétségkívül megállapítható volt, hogy mind a 3 vádlott tudta, hogy az I. r. vádlott a (társaság neve) Kft.-t kifejezetten arra a célra használja, hogy annak közbeiktatásával jogosulatlanul jusson anyagi előnyhöz, amiből beleegyezésük és közreműködésük fejében II., III. és IV. r. vádlottak is részesültek. A bűnösségi körülményeket vizsgálva az ítélőtábla az I. r. vádlott esetében további súlyosító körülményként értékelte, hogy egyes bűncselekmények elkövetési értéke a minősítést megalapozó értéket lényegesen meghaladta (1/c., 2/a/4., 4/I/a., 4/I/k.). Enyhítő körülményként értékelte viszont mind a 4 vádlott esetében, hogy a tényállás 1/b. pontjában az elkövetési érték a minősítést megalapozó értéket alig haladta meg. I. r. vádlottnál ugyanez enyhítő körülmény a 4/I/f. és a 4/I/e. tényállásoknál is. Egyebekben az elsőfokú bíróság maradéktalanul felsorolta a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket. Nem vitás, hogy jelen ügyben valamennyi vádlottnál nyomatékos enyhítő körülményként értékelendő az időmúlás. Az eljárás során nem érhető tetten a vádlottak részéről olyan magatartás, ami kifejezetten az eljárás elhúzódását célozta volna. Bár az alapeljárás során az I. r. vádlott ismeretlen helyre távozott és azóta sem került elő, vele szemben a bíróság

1. február
2. napján elfogatóparancsot bocsátott ki, majd ügyészi indítványra távollétében folytatta le az eljárást. Mindezek ellenére az ítélőtáblának az az álláspontja, hogy az I. r. vádlottal szemben halmazati büntetésként kiszabott 3 év szabadságvesztés kirívóan enyhe, az nem áll arányban a bűncselekmények tárgyi súlyával és nem szolgálja kellően a büntetési célok megvalósulását sem. Az I. r. vádlott a bűncselekmények többszörös halmazatát, összesen 30 rb. bűncselekményt hosszú időn keresztül, több éven át követte el. A 30 bűncselekményből 6 rb. egyenként is 2-8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Így a halmazati szabályokra és a Btk.
3. §-ában részletezett középmérték alkalmazását előíró törvényi rendelkezésre figyelemmel az ítélőtábla indokoltnak tartotta a szabadságvesztés súlyosítását. Ennek tartama azonban még halmazati büntetésként sem éri el a középmérték szerinti 7 évet. Az ettől való eltérést az elsőfokú bíróság által is számba vett enyhítő körülmények, azaz a jelentős időmúlás, a vádlott megromlott egészségi állapota, büntetlen előélete és a kár egy részének megtérülése indokolta. A másodfokú bíróság a közügyektől eltiltás tartamának súlyosítását szükségtelennek tartotta. Az elsőfokú bíróság által kiszabott 3 év kellően igazodik az I. r. vádlott által elkövetett bűncselekmények tárgyi súlyához és jellegéhez, valamint a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességhez. A II., III. és IV. r. vádlottak esetében az ítélőtábla a korábbiakban már rámutatott arra, hogy e vádlottaknál még enyhítő szakasz alkalmazásával sincs törvényi lehetőség pénzbüntetés kiszabására. A vádlottak által elkövetett bűncselekményt az elbíráláskor hatályban lévő törvény 1-5 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni. Az elsőfokú bíróság által helyesen számba vett enyhítő körülményekre figyelemmel azonban a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a büntetési tétel alsó határának megfelelő szabadságvesztés is túl szigorú mindhárom vádlott esetében, ezért a Btk.
4. §

(1)és

(2)bekezdés

1. d)pontjának alkalmazásával a II. és a III. r. vádlottal szemben egyezően 5-5 hónap szabadságvesztést, míg a többszörös visszaeső IV. r. vádlottal szemben 8 hónap szabadságvesztést szabott ki. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatára vonatkozó rendelkezés a Btk. 43. §
2. a)pontján alapul. Tekintettel a jelentős időmúlásra, II. és IV. r. vádlott esetében korlátozott beszámítási képességükre, a büntetési célok megvalósulásához a másodfokú bíróság nem tartotta szükségesnek a szabadságvesztés végrehajtását, ezért azt a Btk. 89. §

(1)és

(2)bekezdése alapján a törvényi minimumban megállapított időtartamra felfüggesztette. Az így kiszabott büntetések tartamának meghatározásakor a másodfokú bíróság messzemenően figyelembe vette a jelentős időmúlást, és az igen hosszú büntetőeljárást, ezért ennél súlyosabb tartamú szabadságvesztés kiszabását nem találta indokoltnak, ugyanakkor ilyen mértékű büntetés még a jelentős időmúlás mellett is szükséges a speciális és generális prevenció megvalósulása érdekében. Az elsőfokú bíróság szükségtelenül rendelkezett akként, hogy a (

1. sz. magánfél neve) Kft. polgári jogi igényének érvényesítését a megítélten túli összeg tekintetében egyéb törvényes útra utasítja. A (
2. sz. magánfél neve) Kft. ugyanis pontosan az elsőfokú ítéletben kártérítésként megállapított összeg tekintetében terjesztette elő polgári jogi igényét. Ezért a másodfokú bíróság a (
3. sz. magánfél neve) Kft. részére megítélt kártérítést meghaladó polgári jogi igény egyéb törvényes útra utasítására vonatkozó rendelkezést mellőzte. A (
4. sz. magánfél neve) Kft. jogi képviselője a nyilvános ülésen a kamat mértékének módosítását kérte. Helyesen hivatkozott arra, hogy a kamatszámítás kezdő időpontjában a kamat mértéke 20% volt. Ugyanez vonatkozik a (gazdasági társaság neve) Bt.-nek megítélt kártérítés után járó kamat mértékére is. Ezért az ítélőtábla a megítélt polgári jogi igények után a Ptk.
5. §-a alapján az ott megjelölt időpontoktól a mindenkori törvényes kamat megfizetésére kötelezte az I. r. vádlottat. Egyebekben az elsőfokú bíróság helyesen rendelkezett a többi kártérítési igény érvényesítésének egyéb törvényes útra utasítása iránt. Az elsőfokú bíróság az illetéktörvényben meghatározott 750.000,- Ft maximum illeték megfizetésére kötelezte az I. r. vádlottat. A fizetendő illeték összegét különkülön, a megítélt kártérítések alapján kell kiszámítani. Ezért a másodfokú bíróság az I. r. vádlottat további 750.000,- Ft eljárási illeték megfizetésére is kötelezte. Az
6. évi XCIII. törvény
7. §

(1)bekezdés a) pontja alapján az I. r. vádlott ezáltal összesen 1.500.000,- Ft illeték megfizetésére köteles. Az eljárás során az (követeléskezelő neve) Követeléskezelő (követeléskezelő címe) is polgári jogi igényt terjesztett elő az (

1. sz. pénzintézet neve) Rt. engedményezése folytán a devizakölcsön szerződésből származó 95.380.276,- Ft tőke és annak
2. február
3. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatainak megfizetése iránt. A Be.
4. §

(1)bekezdése szerint sértett az, akinek jogát vagy jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette. A sértetti pozícióban az irányadó bírói gyakorlat szerint jogutódlásról csak a sértett halála, illetőleg a jogi személy megszűnése esetén lehet szó (BH 2009/318.). Az (követeléskezelő neve) Követeléskezelő tehát semmiképp nem tekinthető az eljárás sértettjének, ezért a büntetőperben polgári jogi igényt nem érvényesíthet. A követelése megítélése iránt külön polgári peres eljárást kezdeményezhet. A (gazdasági társaság neve) Bt. jogi képviselőjének azon észrevétele, hogy a felszámolási eljárás és az abban megállapított hitelezői sorrend alapján a követelésének megfelelő összeget a bíróság utalja vissza a felszámolónak, alaptalan, mert az iratokból megállapíthatóan az I. r. vádlott ingó és ingatlanjaira elrendelt zár alá vételt 1998. december 14. napján foganatosította a nyomozó hatóság, tehát előbb, mint ahogy a (korlátolt felelősségű társaság neve) Kft. felszámolása jogerőre emelkedett (1998. december 18. napján). Az elsőfokú bíróság hiányosan rendelkezett az I. r. vádlottól lefoglalt 51.500.000,- Ft tekintetében és rendelkezésének jogszabályi alapját sem határozta meg. Ezért az ítélőtábla a Be. 155. §

(1)és

(2)bekezdése alapján a Csongrád Megyei Bírósági Gazdasági Hivatalnál BL.00124/

1. szám alatt bírói letétként kezelt 51.500.000,- Ft lefoglalását megszüntette és azt az I. r. vádlottnak kiadni rendelte, de a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján azt a bűnügyi költség és a polgári jogi igények biztosítására visszatartotta. A Be. 157. §

(2)bekezdése alapján a bíróság figyelmezteti a magánfeleket, hogy a visszatartást megszünteti, ha a magánfél a megállapított teljesítési határidő lejártától számított 60 napon belül nem kért végrehajtást. A (

1. sz. magánfél neve) Kft. jogi képviselője ügyvédi munkadíj megállapítását is kérte, ezért a másodfokú bíróság a 26/
2. (VII.01.) IM-BM-PM számú rendelet
3. §

(1)bekezdés b) pontja és 6. §

(1)bekezdése alapján - figyelemmel a Be. 340. §

(1)bekezdésére is - az I. r. vádlottat kötelezte az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt 12.500,- Ft jogi képviselői munkadíj megfizetésére. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a büntetőeljárás során felmerült valamennyi bűnügyi költség megfizetésére kötelezte a vádlottakat. Emellett számítási hibát is vétett, hiszen az általa megállapított részösszegek összege nem 3.754.024,- Ft, hanem 3.760.024,- Ft. A Be. 403. §

(5)bekezdése szerint azonban a vádlott nem kötelezhető annak a bűnügyi költségnek a viselésére, amely annak folytán merült fel, hogy az eljárást meg kellett ismételni. Ezért a vádlottak csak az alapeljárásban (a nyomozás során és a legelső első- és másodfokú eljárásban) felmerült bűnügyi költség megfizetésére kötelezhetők. Az ítélőtábla a Be. 338. §

(1)és

(3)bekezdése alapján kötelezte a vádlottakat külön-külön, illetőleg egyetemlegesen az alapeljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére. A Be. 403. §

(5)bekezdése, illetőleg a Be. 339. §

(1)bekezdése alapján állapította meg az állam terhén maradó bűnügyi költséget. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla az ügyész által bejelentett fellebbezést részben alaposnak ítélte, ezért az elsőfokú ítéletnek (I.rendű vádlott neve) I. r., (II.rendű vádlott neve) II. r., (III.rendű vádlott neve) III. r. és (IV.rendű vádlott neve) IV. r. vádlottakra vonatkozó és fellebbezések folytán felülbírált részét a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, egyebekben a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A teljesség érdekében jegyzi meg az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének bevezető részében szükségtelenül tüntette fel a

1. évi februári és márciusi tárgyalási napokat, mert a tárgyalást
2. október
3. napján - helyesen - a Be.
4. §

(3)bekezdése alapján elölről kezdte. A másodfokú bíróság az iratok alapján megállapította (III.rendű vádlott neve) III. r. vádlott előző nevét, valamint (II.rendű vádlott neve) II. r. vádlott fellebbezési nyilvános ülésen felmutatott személyazonosító kártyájának számát és a közokirat alapján születési idejét is helyesbítette. Az ítélet ellen a Be. 386. §

(1)bekezdése alapján fellebbezésnek nincs helye. Szeged,

1. január
2. Gyurisné dr.Komlóssy Éva sk. Dr.Cserháti Ágota sk. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó Dr. Katona Tibor sk. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.II.414/2010/
3. számú ítélete és a Csongrád Megyei Bíróság 6.B.671/2008/
4. számú ítéletének (I.rendű vádlott neve) I. r., (II.rendű vádlott neve) II. r., (III.rendű vádlott neve) III. r. és (IV.rendű vádlott neve) IV. r. vádlottakra vonatkozó és a fellebbezések folytán felülbírált, de a jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és - (II.rendű vádlott neve) II. r., (III.rendű vádlott neve) III. r. és (IV.rendű vádlott neve) IV. r. vádlott vonatkozásában fel nem függesztett részében - végrehajtható. Szeged,
5. január
6. Gyurisné dr.Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke