SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.068/2009/3.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla a Dr. Dobi Andrea ügyvéd 3700) által képviselt (felperes neve, címe) alatti székhelyű felperesnek - (képviselő neve) által képviselt (alperes neve, címe) alatti székhelyű alperes ellen 7.520.000,- Ft és járulékai megfizetése iránt indított perében melybe az alperes pernyertessége érdekében a (jogtanácsos neve) jogtanácsos által képviselt (beavatkozó neve, címe) beavatkozott - a Csongrád Megyei Bíróság
- november
- napján kelt 13.P.21.012/2008/
- számú ítéletével szemben a beavatkozó részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezését helybenhagyja. Kötelezi a beavatkozót, fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 200.000,- (Kettőszázezer) Ft másodfokú eljárási költséget. A le nem rótt 366.600,- (Háromszázhatvanhatezer-hatszáz) Ft fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: Az alperes
- január 23-án vállalkozási szerződést kötött a (intézmény megnevése) Idősek Otthona felújítására, a teljesítés határideje
- október
- napja volt. A vállalkozó késedelembe esett, emiatt a teljesítésre csak
- július 20-án került sor. Az alperes
- október 3-án a felperessel kötött vállalkozási szerződést, melynek keretében az Idősek Otthonában folyó felújítási munkákhoz kapcsolódva a felperesnek kellett elvégeznie
- december 31-ig az orvosi, konyhai, mosodai technológiai szerelési munkákat. A beavatkozó a szerződést ellenjegyezte. A felújítási munkák késedelme miatt a felperes az általa már beszerzett jelentős értékű -2- eszközök tárolására kényszerült. A peres felek ezért a szerződést
- januárjában módosították, a teljesítési határidő tekintetében rögzítették, hogy az igazodik a felújítási munkák befejezéséhez, de nem lehet későbbi, mint
- március
- napja. A C) pontban az alperes vállalta, hogy
- január 1-től 47.000,- Ft/nap tárolási költséget fizet a felperesnek, mely kötelezettség „utolsó napja a munkaterület tényleges átvételének építési napló szerinti napja". A szerződésmódosítást a beavatkozó ugyancsak ellenjegyezte. A felperes a munkaterületet
- július 20-án vette át, és a szerződést megfelelően teljesítette. Ezt követően
- augusztus 1-jén kiállította az alperessel szemben a PC 489/
- számú, 7.520.000,- Ft tárolási díjat tartalmazó számláját. Az alperes
- augusztus 18-án a követelés „jogosságának elismerése mellett" a fizetési határidő
- december 31-ig történő meghosszabbítását kérte. A felperes keresetében 7.520.000,- Ft és ennek
- január
- napjától járó kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Utalt arra, hogy a tárolási díj számításánál figyelemmel volt az eszközök beszerelésének időpontjára, csak a tényleges tárolási időtartamra követeli a díjat. Az alperes kérte a kereset elutasítását. Arra hivatkozott, a felperesnek tájékoztatnia kellett volna arról, hogy a munkaterület átadása csupán 9 hónapos csúszással lehetséges, az alperes ebbéli tévedését fel kellett ismernie. A felperesnek a kárenyhítés körében értékesítenie kellett volna a berendezéseket. A szerződésmódosítás C) pontjában kikötött díjat kifogásként feltűnő értékaránytalanság címén megtámadta. A beavatkozó csatlakozott az alperesi állásponthoz. Véleménye szerint is fel kellett volna hívnia a felperesnek az alperes figyelmét arra, hogy jelentős összegű tárolási díj merülhet fel, ehelyett a beavatkozó is felajánlhatott volna megfelelő raktárakat. Másodlagosan arra hivatkozott, a szerződés szerint a felperes díjigénye legfeljebb
- március
- napjáig lehet alapos. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetnek megfelelően marasztalta az alperest. A megtámadási kifogást arra figyelemmel utasította el, hogy az alperes a megtámadási határidő megnyílta után a szerződést írásban megerősítette, ezzel a megtámadás joga megszűnt (Ptk.
- §
(4)bekezdés). Hangsúlyozta, az alperes
- augusztus 18-án elismerte a tartozását, a teljesítésre csupán haladékot kért. A tévedésre alapított kifogást sem találta megalapozottnak, mivel a szerződéskötés időpontjában tévedés nem állt fenn. A felperes érdekkörén kívüli ok, a fővállalkozó késedelme miatt vállalta az alperes a tárolási költség fizetését, csupán később vált számára ismertté, hogy ezt a fővállalkozótól nem tudja behajtani. A kárenyhítés körében a felperes oldalán mulasztást nem állapított meg. Álláspontja szerint a beszerzett berendezések értékesítése - a közeli teljesítés miatt a felperestől nem volt elvárható. Másfelől a szerződés módosításakor más raktározási lehetőséget az alperes, de a beavatkozó sem ajánlott fel, a díj leszállítása ezen a címen sem indokolt. Miután a felek a szerződésben úgy rendelkeztek, hogy a díj a felperest a tárolás teljes idejére megilleti, nem fogadta el az ennél rövidebb idő számítására vonatkozó alperesi érveket. Az elsőfokú ítélettel szemben a beavatkozó élt fellebbezéssel, annak részbeni megváltoztatása mellett a marasztalás 1.410.000,- Ft tőkére való leszállítását és a felperes költségekben való marasztalását kérte. Véleménye szerint az alperes az -3Pf.I.20.068/2009/3.szám ügyben joghatályos tartozáselismerő nyilatkozatot nem tett. Kifejtette, a szerződésmódosításkor azzal számoltak, hogy a felperes legkésőbb
- március 31-ig teljesít, ehhez a munkaterületet
- január 31-ig át kellett volna vennie, így a költségátalányra csak 30 nap erejéig jogosult. Egyébként is csak a tényleges, indokolt, reális összegű díjra tarthat igényt, értékelve a kárenyhítési kötelezettséget is. Egyrészt a berendezéseket értékesítenie kellett volna azzal, hogy azokat a munkák előrehaladtával újra beszerzi, másfelől a tárolásra elegendő lett volna egy lakás is, melynek havi bérleti díja nem haladja meg a 60.000,- Ft + ÁFA összeget. Megismételte, az alperessel téves feltevésben voltak, úgy gondolták, hogy a munkavégzés
- március 31-ig befejeződik, ezzel összefüggésben a felperes mulasztott, amikor meghagyta őket a tévedésükben. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Továbbra is arra hivatkozott, hogy a szerződésmódosítás C) pontja világosan tartalmazza, a költség a tényleges tárolás befejezéséig jár, a felek nem voltak tévedésben. A beavatkozó fellebbezése alaptalan. A peradatok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a felperes szerződéses jogviszonyban a megrendelő alperessel állt. Az alperes az épület felújítási munkálatainak kivitelezésére más vállalkozóval kötött generálkivitelezési szerződést, amelynek alapján az elvégezni vállalt munkáknak szükségképpen meg kellett előznie a felperes által vállalt szolgáltatást. Az alperes a felperessel kötött vállalkozási szerződés megrendelőjeként, jogosultjaként késedelembe esett, melynek oka az volt, hogy a fővállalkozó késedelme folytán a munkaterületet a szerződésben meghatározott időpontban nem tudta a felperes rendelkezésére bocsátani. A megrendelő „objektív" (felróhatóságától független) szerződésszegést követett el, amikor a Ptk.
- §
(1)bekezdésében foglalt kötelezettségének nem tudott eleget tenni, jogosulti késedelembe esett (Ptk.
- § b) pont), mivel elmulasztotta azokat az ún. közbenső intézkedéseket, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy a kötelezett felperes megfelelően teljesíteni tudjon. A Ptk.
- §
(2)bekezdés a) pontja értelmében az alperes - függetlenül attól, hogy késedelmét kimentette-e - köteles a kötelezett felelős őrzéséből eredő költségeket megtéríteni. Nyilvánvaló tény volt a felek előtt is, hogy az alperes jogosulti késedelembe esett, a felperes által felelős őrzésbe vett eszközök tárolásával pedig jelentős költség merül fel. Ezen jogi helyzet indokolta, hogy
- januárjában a felek módosították a vállalkozási szerződésüket, ennek során a jogosulti késedelemmel összefüggésben felmerült tárolási költség összegére nézve is létrejött közöttük az akarategység, az alperes a tényleges késedelem idejére napi 47.000,- Ft díj fizetésére vállalt kötelezettséget. A beavatkozó a szerződésmódosítás során megjelölt
- március 30-i határidőt tévesen akként értelmezte, a felperes vállalt kötelezettséget arra, hogy ezen időpontig a szerződést teljesíti, így
- január
- napjáig a munkaterületre fel kellett vonulnia. Valójában az alperes esett jogosulti késedelembe, mely a Ptk.
- §
(2)bekezdése értelmében a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja, következésképpen a szerződés módosításában megjelölt
- március 30-i határidő -4póthatáridőnek minősül, melyet az alperes vállalt betartani. A munkaterület átadására irányuló kötelezettségét olyan időben kívánta teljesíteni, hogy a felperes a szerződést
- március
- napjáig teljesíteni tudja. Miután a határidő letelt, a felperes a Ptk.
- §
(2)bekezdése értelmében elállhatott volna a szerződéstől, ez azonban nem történt meg. A szerződésmódosítás időpontjában az alperes megrendelőnek is jogában állt, hogy éljen az általános elállási jogával (Ptk. 395. §
(1)bekezdés), ebben az esetben azonban a vállalkozó addig felmerült kárát köteles lett volna megtéríteni. A szerződésmódosítás érvényessége szempontjából közömbös volt a megrendelő alperes egyoldalú (rejtett) téves feltevése, meghiúsult várakozása a fővállalkozó teljesítését illetően (Ptk. 207. §
(5)bekezdés), ezen körülményre a felperesnek érdemi ráhatása nem volt. A tárolási díj feltűnő értékaránytalansága miatti megtámadási kifogás alaptalanságával kapcsolatos elsőfokú indokok helytállóak. Az alperes a PC 489/
- számú 7.520.000,- Ft összegű tárolási díjat tartalmazó felperesi számla kézhezvétele után
- augusztus 18án a tartozását egyértelmű nyilatkozattal elismerte, mindössze a fizetési határidő
- december 31-ig történő meghosszabbítását kérte. Erre figyelemmel helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a megtámadási határidő megnyílta után az alperes a szerződést írásban megerősítette, ezzel a Ptk.
- §
(4)bekezdése értelmében a megtámadás joga megszűnt. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a reálisnak tartott, indokolt összegű tárolási, raktározási díjat az alperes és a beavatkozó nem jelölte meg. Nem végeztek olyan számítást, melyből megállapítható lenne, hogy mihez képest tartják feltűnően aránytalannak a megállapított tárolási díjat. Az a fellebbezési hivatkozás, amely szerint „egy lakás" is alkalmas lett volna a több tízmillió forint értékű eszközállomány őrzésére és tárolására 60.000,- Ft + ÁFA bérleti díj mellett, nélkülözi a realitást. A beavatkozó kifogásában figyelmen kívül hagyta, hogy a technológiai gép-műszer, valamint a technológiai felszerelés együttes értéke 62.995.867,- Ft volt, ilyen volumenű és értékű eszközök őrzésére külön személyzetet kell biztosítani. Nem jelöltek meg olyan személyt, aki a berendezéseket máshol, megfelelően biztonságos körülmények között, lényegesen alacsonyabb díj fizetése ellenében őrizte volna. A fentiek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, megfellebbezett rendelkezését a Pp. 253. §
(2)bekezdése értelmében helybenhagyta. A beavatkozó fellebbezése eredménytelennek bizonyult, ezért a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni a felperes másodfokú eljárási költségét, az ügyvédi munkadíj összegét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pont és
(5)bekezdés alapján állapította meg. A beavatkozó személyes illetékmentessége folytán az általa le nem rótt fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad (6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §, Itv. 5. §
(1)bekezdés b) pont). Szeged,
- április hó
- napján Dr. Kemenes István sk. a tanács elnöke Dr. Mányoki Zsolt sk. előadó bíró Dr. Hámori Attila sk. táblabíró