SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.747/2009/2.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla a Dr. Sonkoly Judit ügyvéd (által képviselt (felperes neve, címe) alatti székhelyű felperesnek - a Dr. Subasicz Éva ügyvéd által képviselt (alperes neve, címe) alatti székhelyű alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében a Békés Megyei Bíróság
- november hó
- napján kelt 5.P.20.070/2009/
- sorszámú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja. Kötelezi az alperest, 15 nap alatt fizessen (Kettőszázötvenezer) Ft másodfokú eljárási költséget. meg a felperesnek 250.000,- A le nem rótt 900.000,- (Kilencszázezer) Ft fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A felperes
- december 14-én a (alperes jogelődjének neve)-al, az alperes jogelődjével vissza nem térítendő támogatásra szóló szerződést kötött. Kötelezettséget vállalt arra, hogy a (ipari park neve) Ipari Parkon megvalósítja a szerződés
- számú mellékletében részletezett infrastruktúrafejlesztési beruházást, amelyhez a minisztérium 13.140.000,- Ft vissza nem térítendő támogatást biztosított. Rögzítették, hogy a felperes az igénybe vett támogatással létrehozott vagyont csak a támogató előzetes jóváhagyásával idegenítheti el, apportálhatja vagy adhatja bérbe. Jóváhagyás nélküli elidegenítés -2- vagy bérbeadás esetén azt köteles visszafizetni. A szerződés
- számú mellékletének
- pontjában az alapszerződéssel egyezően határozták meg a beruházás tárgyát, utalva a
- számú mellékletben foglaltakra. A
- pont szerint az
- pontban megjelölt vagyont a felperes csak a támogatási döntést hozó előzetes jóváhagyásával és a szerződésben rögzített kötelezettségek más által történő átvállalásával idegenítheti el, vagy adhatja bérbe. A beruházás fejlesztési területéhez a (település neve), külterület 1.../11-13., 1.../26-29., 2.../1-2., 3.../
- helyrajzi számú ingatlanok tartoztak, melyek közül a 1.../
- helyrajzi számú utóbb megosztásra került, abból - többek között - a 1.../
- és
- helyrajzi számú ingatlanok kerültek kialakításra. Közülük kizárólag a 1.../
- helyrajzi számú képezte a szerződés megkötésekor a felperes tulajdonát. A támogatás folyósítása megtörtént és a felperes a beruházást végrehajtotta. A perrel érintett, elkészült közművek a 1.../
- helyrajzi számú ingatlanon találhatók, amely
- október
- napjától (település neve) Város Önkormányzatának tulajdonában áll. A beruházás befejezését követően a felperes néhány, az ipari parkhoz tartozó és már tulajdonát képező ingatlant értékesített, amelyhez nem kérte a támogató hozzájárulását. A Miniszterelnöki Hivatal Nemzeti Területfejlesztési Hivatala területfejlesztési elnökhelyettese
- november 14-én kelt levelével felszólította a felperest 13.087.035,Ft támogatás és annak 9.087.650,- Ft összegű késedelmi kamata visszafizetésére. Felszólításának indokolása szerint a felperes szerződést szegett, amikor a fejlesztéssel érintett ingatlanokat hozzájárulás nélkül elidegenítette. A felperes
- decemberében kelt válaszában állította, hogy az elkészült víz-, szennyvíz-, villany- és gázvezetékek, valamint tartozékaik jelenleg is a tulajdonát képezik, míg az ipari park területén kiépített közutat a települési önkormányzat részére adta át, a vasúti átjárót pedig a MÁV-nak. Kérte a rendelkezés visszavonását. Az alperes
- december 30-án és 31-én összesen 2.810.092,- Ft-ot inkasszált a felperes bankszámláiról, majd
- április
- és június
- között 2.527.141,- Ft,
- november
- és
- január
- között pedig további 21.332.713,- Ft beszedésére került sor. A felperes a Miniszterelnöki Hivatal Nemzeti Területfejlesztési Hivatala területfejlesztési elnökhelyettesének levelét határozatnak tekintette, mellyel szemben kereseti kérelmet terjesztett elő a Fővárosi Bíróság előtt 7.K.31.164/
- ügyszámon. A bíróság a pert 19/II. sorszámú végzésével megszüntette. Határozatának indokolásában rámutatott, hogy a támogatás visszatérítésével kapcsolatos jogvita elbírálása során az általános hatáskörű bíróság jogosult eljárni. A felperes keresetében 24.701.826,- Ft és ezek inkasszálásától a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamatának megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Arra hivatkozott, hogy a támogatás alperes jogelődje általi elvonása jogszerűtlen volt, miután a beruházással létrehozott vagyont nem idegenítette el, ahhoz kizárólag a közművek tartoznak, amelyek jelenleg is a tulajdonában állnak. -3Pf.I.20.747/2009/2.szám Az alperes a kereset elutasítását kérte. Elsődleges védekezése szerint a követelés elévült. Másodlagosan - érdemben - arra hivatkozott, hogy a felperes a beruházással érintett ingatlanok alperes jogelődjének hozzájárulása nélküli elidegenítésével szerződést szegett, mivel a beruházás az érintett ingatlanokon értékemelkedést eredményezett. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest 24.669.763,- Ft és az egyes részösszegek után azok inkasszálásának időpontjától járó késedelmi kamatainak megfizetésére, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Határozata indokolásában megállapította, hogy a támogatással létrehozott vagyon a felek szerződése szerint a beruházással létrehozott infrastruktúrára vonatkozik, az azokkal érintett ingatlanokra nem. Miután az infrastruktúrát a felperes nem idegenítette el, részéről szerződésszegés nem történt, tehát az inkasszálás jogszerűtlen volt. Ennek következtében az alperes az elvont támogatás visszafizetésére köteles, kivéve azt a 2.810.092,- Ft-ot, amelyet
- december 30-án és 31-én szedett be a felperestől, mivel e tekintetben a követelés elévült. Az ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, annak részbeni megváltoztatása és a kereseti kérelem teljes elutasítása érdekében. Jogi érvelése egyezett az általa az elsőfokú eljárásban kifejtettekkel azzal az eltéréssel, hogy a követelés elévülésére már nem hivatkozott. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helyes indokai alapján történő helybenhagyására irányult. A fellebbezés alaptalan. Az állam szervei által biztosítható pénzügyi támogatások jogi hátterét adó 31/
- (II.25.) Korm. rendelet
- §
(2)bekezdéséből, az
- évi XXI. törvényből, valamint a 263/
- (XII.21.) Korm. rendeletből következően az infrastruktúrafejlesztés állami támogatása alapvetően támogatási szerződések megkötése útján realizálódik. A szerződés a polgári jog alapvető jogi kategóriája. Fogalmára és jellemzőire a kötelmi jog általános szabályait kell alkalmazni, kivéve, ha a jogfogalmat alkalmazó szabály ettől eltérően rendelkezik. Miután az infrastruktúrafejlesztésre irányuló támogatási szerződésekre vonatkozóan eltérő rendelkezés a speciális jogszabályokban nem szerepel, a felek jogvitája az általános hatáskörű bíróságra, polgári peres útra tartozik. Ez következik a Ptk.
- §
(1)bekezdésének rendelkezéséből is, amely kimondja, hogy a törvény az állampolgárok, valamint az állami, önkormányzati, gazdasági és társadalmi szervezetek, továbbá más személyek vagyoni és egyes személyi viszonyait szabályozza. A 7. §
(1)bekezdése szerint ugyanakkor a törvényben biztosított jogok érvényesítése - ha törvény másképpen nem rendelkezik - bírósági útra tartozik (BH 2009/12/
- számú eseti döntés). Ezt támasztja alá, hogy a felek maguk is szerződésként nevesítették jogügyletüket. Miután a támogatási szerződés a felek között polgári jogi jogviszonyt hozott létre, a jogvita eldöntése során alkalmazni kell a Ptk. szerződési szabályait, így a
- §
(1)bekezdésének -4- megfelelően szükséges értelmezni a támogatási szerződés rendelkezéseit, ezen belül, hogy mi minősül „támogatással létrehozott vagyonnak", mivel korlátozó szabályokat ennek elidegenítésére, hasznosítására vonatkozóan kötöttek ki. Helytállóan fejtette ki az elsőfokú bíróság határozatában, hogy a szerződéssel érintett vagyon körébe azok az ingatlanok, amelyeken a beruházások megvalósultak, nem tartoztak, tartozhattak bele. Ezt az álláspontot a következők támasztják alá: - Az ipari parkot olyan ingatlanok alkotják, amelyek a szerződéskötés időpontjában (személy neve) magánszemély tulajdonában álltak. Csupán egy ingatlan volt, ami a felperesi társaságé, a 1.../
- helyrajzi szám alatti. Mivel a felperes a perrel érintett ingatlanoknak már a támogatási szerződés megkötésének időpontjában sem volt tulajdonosa, és erről kellő gondosság mellett a támogatónak is tudnia kellett, azok elidegenítése, megterhelése tekintetében kötelezettséget nem írhatott elő a támogatott számára. A szerződő felek tehát a támogatással létrehozott vagyon fogalmába az ingatlanokat nem érthették bele. - A szerződés
- számú melléklete azt a vagyoni kört, amely csak a támogatási döntést hozó előzetes jóváhagyásával és a szerződéses kötelezettségek más általi elvállalásával idegeníthető el, úgy határozza meg, hogy utal a beruházás
- számú szerződési mellékletben rögzített műszaki és pénzügyi tartalmára. E melléklet viszont ingatlanokat nem sorol fel, kizárólag utat, járdát, vasúti átjárót és közműveket. Így az alapszerződés és mellékleteinek értelmezése sem vezethet odáig, hogy a rendelkezési jog korlátozása az ingatlanokat is érintette volna. Az elkészült, perben vitatott közművek pedig olyan ingatlanon létesültek, amely már a szerződéskötéskor is (település neve) Város Önkormányzatának tulajdonában állt. - Kétségtelen, hogy nem a
- május 3-i állásfoglalást adó G... (jelenlegi alperes) kötötte a perbeli szerződést, azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy az az általa is alkalmazott, perbelivel etekintetben azonos szövegű blankettaszerződést miként értelmezte. Álláspontja egyezett az elsőfokú bíróságéval atekintetben, hogy az ingatlanok a szerződéses vagyon részét nem képezték, így azokra a rendelkezési jog korlátozása sem terjedhet ki. - Ugyancsak arra utal, hogy az ipari park ingatlanait a szerződéses korlátozó rendelkezés nem érintette, hogy a támogatóban fel sem merült az elidegenítési tilalom ingatlannyilvántartási bejegyeztetése a felperesi kötelezettségek biztosítására annak ellenére, hogy az
- évi CXLI. törvény (Inytv.)
- §
(1)bekezdés n) pontjának rendelkezése szerint erre jogi lehetőség van. - Az alperes arra sem hivatkozhat alappal, hogy a kiépített közművagyon, a vezetékrendszer az adott ingatlan alkotórészévé vagy tartozékává vált volna (Ptk. 95. §
(1)-
(2)bekezdések). A vezetékek földrészlet alatt vagy a fölött való elhelyezése olyan műszaki megoldás, amely nem a talajjal való egybeépítés révén jött létre, a közművek nem a föld, hanem a harmadik személyek tulajdonában álló települési közműrendszer alkotórészévé váltak. E közműrendszer összetett dolog, alkotórészekből és tartozékokból áll, amelynek gazdasági rendeltetése az érintett fogyasztók ellátása. A rendszer egyes részei a teljes rendszeren belül alkotórészként viselkednek, amelyeken a Ptk. 95. §
(1)bekezdése értelmében külön tulajdon nem állhat fenn, azon a rendszer további részeinek tulajdonosaival közös tulajdon keletkezett (Legfelsőbb Bíróság Gfv.IX.30.195/2009/
- számú határozata). A közművagyon a föld jogi sorsát nem feltétlenül osztja, maga az ingatlan elidegeníthető anélkül, hogy a vezetékrendszer tulajdonjoga az új tulajdonost illetné. -5- Pf.I.20.747/2009/2.szám - Végül nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a fejlesztés nem kizárólag támogatásból valósult meg, a kivitelezés jelentős részben önerőből készült, ami a támogatással együtt eredményezte az ingatlanok megnövekedett használati, hasznosítási lehetőségét. Mindezek együttes értékelésével megállapítható, hogy a felperes a támogatási szerződés alapján fennálló kötelezettségeit, a szerződéses rendelkezéseket nem szegte meg. Kizárólag ingatlanokat értékesített, hasznosított, amelyek nem tartoztak a támogatással létrehozott vagyon körébe, ugyanakkor a kiépített közművek - mint a szerződéses vagyon részei - jelenleg is a tulajdonában állnak (kivéve azt, amelyet jogszabály alapján - nem vitatottan - köteles volt más szervre átruházni). Az alperes tehát a felperes szerződésszerű magatartása ellenére vonta el inkasszálás útján a korábban átutalt támogatási összeget a felperes számlájáról, amire a szerződés rendelkezései nem adtak jogi lehetőséget. Szerződésszegő magatartásával a felperesnek kárt okozott, megvalósultak a kontraktuális kárfelelősség alkalmazásának feltételei, ezért kártérítéssel tartozik a Ptk.
- §
(1)bekezdése és az ennek megfelelően alkalmazandó 339. §
(1)bekezdése szerint. A Ptk. 355. §
(1)és
(4)bekezdései alapján az alperes a károkozó körülmény folytán a károsult felperes vagyonában beállott csökkenést köteles megtéríteni, amely a nem vitatott mértékű inkasszált támogatási összegből áll. Köteles továbbá a kártérítési összeg után késedelmi kamat fizetésére is az egyes részösszegek elvonásának időpontjától kezdődően a Ptk. 360. §
(1)bekezdés és 301. §
(1)bekezdésnek megfelelően. A kifejtettek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét - kisebb indokolásbeli kiegészítéssel - annak nem fellebbezett részét nem érintve a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az eredménytelen fellebbezést előterjesztő alperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles a felperes perrel kapcsolatosan, jogi képviseletével összefüggésben a másodfokú eljárásban felmerült költségének viselésére. Ennek mértékét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(1)bekezdése,
(2)bekezdés
- a)és
- b)pontja, valamint
(5)és
(6)bekezdése alkalmazásával a pertárgyérték figyelembevétele mellett a másodfokú eljárásban kifejtett munkamennyiséggel arányosan határozta meg. A pervesztes alperes személyes illetékmentességére tekintettel a le nem rótt 900.000,- Ft fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad (1990. évi XCIII. törvény 5. §
(1)bekezdés, 4. §
(1)bekezdés). Szeged,
- március hó
- napján Dr. Mányoki Zsolt sk. a tanács elnöke Dr. Kiss Gabriella sk. előadó bíró Dr. Hámori Attila sk. táblabíró