Győri Ítélőtábla Pf.III.20.406/2009/6.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! Az ítélőtábla a dr. Nemes Katalin jogtanácsos által képviselt felperesnek dr. Süslecz László ügyvéd által képviselt alperes ellen 172.248,- forint szerzői jogdíj megfizetése iránti perében a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság
- szeptember
- napján kelt P.20.285/2009/15.számú ítélete ellen az alperes részéről
- és
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja, és a felperes javára megítélt elsőfokú perköltség összegét 20.400.- (azaz húszezer-négyszáz) forintra leszállítja. Köteles az alperes a felperesnek 15 napon belül megfizetni 5.000.- (azaz ötezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. I n d o k o l á s: A megyei bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül szerzői jogdíj címén fizessen meg a felperes részére 205.985.-Ft-ot és ennek
- november 13-tól a kifizetésig a gazdálkodó szervezetekre irányadó törvényes kamatát, továbbá 60.400.-Ft perköltséget. Határozata indokolásában megállapította, hogy az alperes - aki kiskereskedő, egyéni vállalkozó -
- december 8-án különböző ruhaneműket, CD- és DVD-lemezeket árusított a helység 1-i piacon. A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága, valamint az APEH revizorai ellenőrzést tartottak, próbavásárlást végeztek, a megvásárolt lemezeken nem volt a szerzői jogdíj megfizetését igazoló, felperes által kibocsátott hologramos matrica. Az ellenőrzés során az alperes standja mellett található személygépkocsijából 80 db CD lemezt és 455 db DVD-t foglalt le a hatóság, melyek egyikén sem szerepelt a hologramos matrica. A bíróság ítélete indokolásában kiemelte, hogy az Szjt.
- §
(1)bekezdése alapján a hanghordozót az országba behozó, vagy azt belföldön először forgalomba hozó személyeknek szerzői jogdíjat kell fizetniük. 50 db hanghordozó esetében az alperes igazolta a belföldi vásárlás tényét, nem volt azonban a lemezeken hologramos matrica, azaz a szerzői jogdíj megfizetése nem történt meg. A többi hanghordozó tekintetében az alperes arra hivatkozott, hogy Szlovákiában kedvező áron vásárolta és nem akarta eladni őket. Abban kellett tehát állást foglalnia a bíróságnak, hogy az alperes forgalomba-hozatal céljából tartotta-e magánál a lemezeket, ekként fennállt-e a szerzői jogdíjfizetési kötelezettsége. Ennek megítélése során a bíróság nyomatékosan értékelte azt a körülményt, hogy az ellenőrzésre piacon került sor, ahol köztudomású, hogy áruk adásvétele zajlik. Életszerűtlennek minősítette azt az alperesi hivatkozást, hogy a próbavásárláson értékesített lemezeket eladta ugyan, de az autóban tárolt többi lemezt csak magáncélra tartotta. A bíróság álláspontja szerint a kiskereskedelmi tevékenységet folytató alperesnek tisztában kellett lennie, hogy szerzői jogdíjat kell fizetni, így a matrica nélküli lemezeket csak magánhasználatra tarthatja, emiatt azt a lakásán kellett volna tárolnia, nem pedig a kiskereskedelmi helyszínen. Az alperes fellebbezésében elsődlegesen az ítélet részbeni megváltoztatását, a felperes 7.500.-Ft + áfa összeget meghaladó követelésének elutasítását, másodlagosan pedig az ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az ítélet jogszabálysértő. Ellentétes a Pp.3. §
(3), a 164. §
(1)és a Pp.206. §
(1)bekezdésével. A bíróság a bizonyítási terhet tévesen osztotta ki, a bizonyítékokat nem vette figyelembe, illetve tévesen mérlegelte, és a tényállást hibásan állapította meg. A bíróság az alperest figyelmeztette arra, hogy neki kell bizonyítania, hogy az adathordozókat végfelhasználóként birtokolta, és nem kívánta forgalomba hozni. Ezzel szemben az adathordozók forgalmazása miatt a felperes kíván követelést érvényesíteni, így neki kellett volna bizonyítania, hogy az alperesnél a forgalomba-hozatali szándék fennállt. Utalt arra is a fellebbezés, hogy a meghallgatott tanúk egyértelműen úgy nyilatkoztak, hogy a lefoglalt 400 db adathordozót magáncélra, adatok rögzítésére vásárolta az alperes. Az alperes álláspontja szerint iratellenes az a megállapítás, hogy az adathordozók kistehergépjármű rakterében történő tárolása piaci árusításnak tekinthető. A gépjármű csomagtere nem minősíthető piacnak. Hangsúlyozta, hogy az adathordozókat magáncélra vásárolta, így az Szjt. 20., illetve 22. §-ára figyelemmel sem bejelentési, sem díjfizetési kötelezettsége nem keletkezett. A lemezek egy 15x30x20 cm nagyságú papírdobozban voltak, a per tárgyává tett adathordozók otthoni, magáncélú felhasználása teljesen életszerű. Téves az az ítéleti álláspont, hogy a magánhasználatra vásárolt lemezeket a jogkövető állampolgárnak a magánlakásán kell tartania. Ilyen jogszabályi vagy hatósági rendelkezés nincsen. A felperes az eljárás során semmilyen érdemi bizonyítási indítványt nem tett, jogi álláspontját bizonyítékokkal nem támasztotta alá. Az alperes fellebbezésében kifogásolta, hogy a felperes ugyan 10.000,- Ft jogtanácsosi munkadíjat igényelt, a bíróság ezzel szemben 40.000,- Ft + áfa ügyvédi munkadíj megfizetésére kötelezte az alperest. A felperes ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte. Utalt arra, hogy 50 db üres kép-, és hanghordozó tekintetében a próbavásárlás ténye kétséget kizáróan bizonyította a forgalomba hozatalt. Ezeket az alperes jogdíjfizetés nélkül forgalmazta. Az alperes piacon értékesített az ellenőrök részére kép-, és hanghordozókat, így a felperes álláspontja szerint kétség sem merülhet fel, hogy jogdíjfizetési kötelezettséget megalapozó tevékenységet végzett, és a kereskedelmi tevékenységre kijelölt területen további üres kép-, és hanghordozókat tárolt. E tekintetben életszerűtlen azon védekezés, hogy azok nem értékesítésre, hanem magánhasználatra szolgáltak. Ennek igazolására az alperes hozzátartozóinak tanúvallomása sem szolgálhat. A másodfokú eljárás során a perköltség tekintetében nem ellenezte az elsőfokú ítéletnek a fellebbezési kérelem szerinti megváltoztatását. Az alperes fellebbezése csupán részben, a perköltség tekintetében alapos. A megyei bíróság a jogvita eldöntéséhez szükséges körben lefolytatta a bizonyítási eljárást és a beszerzett peradatok okszerű mérlegelésével helyes tényállást állapított meg, döntésével, annak indokaival az ítélőtábla egyetértett, ezért a fellebbezésre figyelemmel csupán az alábbiakat emeli ki. A nem vitatott tényállás és az Szjt.20.§
(1)bekezdése értelmében az alperes szerzői jogdíj fizetési kötelezettségének fennállásához annak bizonyítására volt szükség, hogy az alperes a perrel érintett kép- és hanghordozókat forgalomba hozatal céljából tartotta magánál. Az alperes fellebbezésében helyesen utalt arra, hogy e tekintetben a bizonyítási teher a felperest terhelte. Téves azonban az alperesnek az az álláspontja, hogy az elsőfokú bíróság pusztán a felperes nyilatkozata alapján látta bizonyítottnak a fentebb megjelölt tényt. A megyei bíróság ugyanis a perben rendelkezésre bocsátott okiratok (jegyzőkönyvek), továbbá a nem vitatott tényállási elemek, - a lemezek lefoglalási körülményei és mennyisége, a piaci árusítás, az alperes foglalkozása - mindenre kiterjedő, a Pp.206.§
(1)bekezdésének megfelelő mérlegelésével látta bizonyítottnak, hogy az alperes részéről fennállt a forgalomba hozatal szándéka. Miután a fenti peradatok az elsőfokú bíróság ez irányú következtetését megalapozták, a megyei bíróság az alperest a Pp.3.§
(3)bekezdésének megfelelően tájékoztatta az ellenbizonyítás lehetőségéről. Az ennek keretében lefolyt bizonyítás - az alperes által meghallgatni kért tanúk vallomása - azonban, ahogy arra az elsőfokú bíróság is rámutatott, nem vezetett eredményre. A fentebb kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság eljárásjogi szabálysértés nélkül hozta meg a helyes, a felperesi keresetnek helyt adó határozatát, ezért az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a Pp.253.§
(2)bekezdése alapján érdemben helybenhagyta, ugyanakkor az alperes ez irányú megalapozott - a felperes által sem vitatott - fellebbezésére figyelemmel az alperes által a felperes javára fizetendő elsőfokú perköltség összegét a rendelkező részben írt összegre szállította le. Az alperes fellebbezése érdemben nem volt megalapozott, ezért a Pp.78.§
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni a felperes javára a 32/2003.(VIII.22.) IM. rendelet 3.§
(5)bekezdésére figyelemmel az elsőfokú munkadíj felét kitevő másodfokú perköltséget. Győr,
- évi november hó
- napján Dr. Világi Erzsébet sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: Dr. Maurer Ádám sk. Dr.Havasiné dr. Orbán Mária sk. előadó bíró bíró