Mfv.10987/2009/4 – Kúria

(1)bekezdésében foglaltakat, miszerint munkaszüneti napon a munkavállaló csak a megszakítás nélküli munkarendben, vagy a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál, illetőleg ilyen munkakörben foglalkoztatható, az élelmiszerüzlet esetében azonban ezek a feltételek nem valósultak meg. A munkavállalók a rendkívüli munkavégzésük ellenértékét a havi munkabérükkel együtt megkapták. A határozat indokolásának (a felülvizsgálat tárgyát nem képező) 2. pontja szerint a foglalkoztató az Mt. 140/A. §

(1)bekezdésének rendelkezését is megszegte, mivel megállapítást nyert, hogy a 42.,

1. és
2. számú élelmiszerüzletekben a munkavállalók rendes és rendkívüli munkavégzéssel kapcsolatos adatokat nem vezettek. Az elsőfokú hatóság az alkalmazásra kerülő jogszabályok felsorolásával az
3. pontban megállapított szabálytalanság elkövetése miatt 800.000, a
4. szerinti esetében pedig 200.000 forint munkaügyi bírságot állapított meg, melynek során a megsértett jogszabályok és az érintett munkavállalók számát, az okozott jogellenes állapot időtartamát, továbbá azt a mérlegelési szempontot vette figyelembe, hogy a munkavállalókat anyagi hátrány nem érte. A felperesnek a határozat ellen benyújtott fellebbezését az alperes másodfokú hatósága megalapozatlannak találta, és határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében a jogerős közigazgatási határozatnak elsőfokú határozatra kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. az A munkaszüneti napon való foglalkoztatáshoz kapcsolódóan arra hivatkozott, hogy az elsőfokú hatóság a megsértett jogszabályt pontatlanul idézte, a tényállás megítélése szempontjából releváns rendelkezést és az ahhoz fűző miniszteri indokolást figyelmen kívül hagyta. A másodfokú hatóság a megjelölt jogszabályt pontosította, de nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy P. turisztikai szempontból kiemelt jelentőségű, a T. tó legfontosabb idegenforgalmi települése, és az ellenőrzéssel érintett élelmiszerbolt az önkormányzat felkérésének megfelelően tartott nyitva. A Salgótarjáni Munkaügyi Bíróság a 2.M.794/2008/
5. számú ítéletében az alperes
6. szeptember 19-én kelt másodfokú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - akként változtatta meg, hogy a felperes által fizetendő munkaügyi bírság összegét 500.000 (ötszázezer) forintra leszállította. A munkaügyi bíróság a döntése meghozatalánál figyelembe vette a regionális idegenforgalmi bizottságok, valamint a regionális idegenforgalmi bizottságok munkaszervezetének feladatairól szóló 28/1998.(V.13.) IKIMN rendelet mellékletében foglaltakat, amely a Magyar Köztársaság nevesített idegenforgalmi régióinak megnevezését és területi felosztását tartalmazza. A rendelet melléklete - többek között - ilyenként jelöli meg a T. tavi idegenforgalmi turisztikai régiót és a hozzátartozó kiemelt turisztikai jelentőségű településeket, köztük P.-t. Figyelembe vette továbbá P. Önkormányzat Polgármesteri Hivatala jegyzőjének a felpereshez intézett megkeresését, melyben kérte, hogy a lakosság és az idegenforgalom zavartalan ellátása érdekében a kiemelt időszakokban (Pünkösdi május 11-
7. és augusztus 20-ai ünnepnap) a ... bolt nyitva tartásával járuljon hozzá a rendezvények és programok sikeres lebonyolításához. A munkaügyi bíróság az eset összes körülményeit, az Mt.
8. §

(2)bekezdéséhez fűzött miniszteri indokolásban foglaltakkal összevetve arra a jogkövetkeztetésre jutott, hogy a perbeli esetben a település vezetése által megítélt erre vonatkozó igény indokolttá tette az üzlet ünnepi nyitva tartását. Megalapozottnak minősítette viszont az Mt. 140/A. § megsértése miatti marasztalás körében az alperesi határozatot. Az alperes felülvizsgálati kérelme - tartalmát tekintve - a jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezésére és a felperes keresetének teljes elutasítására, valamint a költségekben való marasztalására irányult. Azzal érvelt, hogy az Alkotmánybíróság több határozatában rámutatott arra, miszerint a törvénnyel kapcsolatos miniszteri indokolás nem része a jogszabálynak, annak normatív funkciója tartamától teljesen függetlenül - nincs, és nem minősül az állami irányítás jogi eszközének sem. A munkaszüneti napokra vonatkozó jogi szabályozás alapja, hogy az évszázados vallási és nemzeti hagyományokon alapuló vallási és jeles nemzeti események méltó megünneplését lehetővé tegye a munkavállalók számára, amit a felperesnek a munkaszüneti napi nyitva tartáshoz fűződő gazdasági érdeke nem írhat felül. A p.-i élelmiszerüzlet nem minősül megszakítás nélküli munkarendben, vagy a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónak, ezért a munkaügyi bíróság a jogszabályoknak megfelelő közigazgatási határozatokat helyezett részben hatályon kívül. A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében - tartalma szerint - a jogerős ítélet részben hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bírság összegének 200.000 forintra történő leszállítását, valamint az alperesnek a költségeiben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint a munkaügyi bíróság a jogalap tekintetében a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozott, tévedett azonban, amikor a bírság összegét csupán 500.000 forintra szállította le, mivel az elsőfokú közigazgatási határozatból megállapíthatóan munkaszüneti napon való foglalkoztatás miatt a hatóság 800.000 forint bírságot szabott ki vele szemben. Felülvizsgálati ellenkérelme egyebekben a jogerős ítélet hatályában való fenntartására és az alperesnek a költségeiben való marasztalására irányult. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet és a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdésében foglaltak alkalmazásával tárgyaláson kívül bírálta el. Az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos, a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme alapos az alábbiak szerint. Az Mt.-nek a perrel érintett időben hatályos 125. §

(1)bekezdés a) pontja szerint munkaszüneti napon a munkavállaló a megszakítás nélküli munkarendben vagy a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál, illetve munkakörben foglalkoztatható. Ettől érvényesen eltérni nem lehet. Ugyanezen §

(2)bekezdése rendelkezik arról, hogy az

(1)bekezdés alkalmazása szempontjából mikor minősül a munkáltató, illetve a munkakör munkaszüneti napon rendeltetése folytán működő munkáltatónak, illetve munkakörnek. Eszerint - többek között - a munkáltató, illetve a munkakör akkor minősül a munkaszüneti napon rendeltetése folytán működő munkáltatónak, illetve munkakörnek, ha a tevékenység során nyújtott szolgáltatás e napon történő rendszeres igénybevételére a munkaszüneti naphoz közvetlenül kapcsolódó helyben kialakult, vagy általánosan elfogadott társadalmi szokásokból eredő igény alapján kerül sor. E törvényi feltételek megvalósulásának vizsgálata és megállapítása a jogalkalmazóra hárul. A perben a felperes bizonyította a T. tó melletti P. kiemelkedő turisztikai jelentőségét, és az érintett munkaszüneti nap rendezvényeihez kapcsolódó helyben kialakult igényt (

1. április 24-ei jegyzőkönyvi levél). Kétségtelen, hogy az Mt.
2. §-át módosító
3. évi XVI. törvény miniszteri indokolásának nincs normatív ereje, azonban jogszabály nem zárja ki, hogy a bíróság a bizonyítékok szabad mérlegelése és összevetése során az eset összes körülményeinek mérlegelése, és a jogszabály helyes értelmezése körében az abban foglaltakat is figyelembe vegye. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a munkaügyi bíróság jogi álláspontjától eltérő álláspontját a vallási és jelentős történelmi eseményekhez fűződő munkaszüneti napok méltó megünneplése lehetőségének általános társadalmi igényével indokolta, amelynek azonban nem mond ellent a munkaügyi bíróságnak a bizonyítékok mérlegelése alapján az Mt.
4. §

(2)bekezdése szerinti törvényi feltételek fennállásának megállapítása. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének nincs helye, jogszabálysértést csak az azokból levont kirívóan okszerűtlen vagy iratellenes megállapításon alapuló következtetés valósít meg, a Legfelsőbb Bíróság azonban az ügy érdemére kiható, a Pp. 206. §

(1)bekezdésébe ütköző jogszabálysértést nem tárt fel. A felperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében megalapozottan hivatkozott arra, hogy az elsőfokú hatóság a bírság összegét a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (Met.) 7. §

(3)bekezdésében foglaltak alkalmazásával jogsértésenként különkülön állapította meg, nevezetesen az

1. pontban és a felülvizsgálati eljárás tárgyát is képező szabálytalanság miatt 800.000, míg a felülvizsgálati kérelemmel nem érintett szabálysértés (az Mt. 140/A. § megsértése) miatt 200.000 forint összegben. Erre figyelemmel - jogalap hiányában - az elsőfokú bíróságnak a felperest a 800.000 forint bírság teljes összege alól mentesítenie kellett volna. A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp.
2. §

(3)bekezdésében foglaltak alkalmazásával a jogerős ítéletet abban a részében, amelyben a felperes által fizetendő munkaügyi bírság összegét 500.000 forintra szállította le, hatályon kívül helyezte, és az ítélet egyéb rendelkezését hatályában fenntartva a fizetendő bírság összegét 200.000 forintra leszállította. A felülvizsgálati eljárási költség viseléséről a Pp. 78. §-ának

(1)bekezdése alapján rendelkezett. A felülvizsgálati eljárásban a felperes pernyertes lett, ezért a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján a felülvizsgálati eljárási illetéket az Itv. 5. §

(1)bekezdés c) pontban foglaltakra is figyelemmel az állam viseli. Budapest,

1. szeptember
2. Dr. Tálné dr. Molnár Erika a tanács elnöke, Dr. Földényi Gyuláné s.k. előadó bíró, Dr. Stark Marianna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő