Mfv.II.10.714/2009/5.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Vígvári Katalin Ügyvédi Iroda (ügyintéző dr. Vígvári Katalin pártfogó ügyvéd) által képviselt felperesnek a dr. Szűcs Péter Ügyvédi Iroda (ügyintéző dr. Szűcs Péter ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés és egyéb anyagi követelések megfizetése iránt a Debreceni Munkaügyi Bíróságnál 4.M.438/
- szám alatt megindított és másodfokon a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2.Mf.21.470/2008/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2.Mf.21.470/2008/
- számú ítéletének azon részét, mellyel helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletének a felperes vagyoni és nem vagyoni kártérítés iránti keresetét elutasító rendelkezését, hatályában fenntartja. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet nem érinti. Kötelezi a felperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg az alperesnek 10.000 (tízezer) forint + 2500 (kétezer-ötszáz) forint Áfa felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás illetékét és a pártfogó ügyvéd díját az állam viseli. I n d o k o l á s A felperes
- augusztus 1-től közalkalmazotti jogviszonyban állt az alperessel, tanító munkakörben matematika és technika tárgyakat oktatott. Jogviszonya pedagógushoz méltatlan magatartás tanúsítása, valamint a munkafegyelem durva megsértése miatt -
- december 9-én kelt fegyelmi elbocsátással szűnt meg. Ennek jogerőre emelkedését követően előterjesztett keresetében az alperest különböző jogcímeken kérte marasztalni. Így - többek között - 639.686 forint vagyoni kártérítés megfizetését kérte, mert a fegyelmi elbocsátását követően
- évben nem részesült munkanélküli járadékban, illetve munkanélküli segélyben, valamint 20.000.000 forint nem vagyoni kártérítés iránti igényt terjesztett elő arra hivatkozva, hogy az alperes
- óta hátrányosan megkülönböztette, emberi méltóságát és személyiségi jogait megsértette, és ennek következtében az egészségi állapota tartósan és súlyosan megromlott. A Debreceni Munkaügyi Bíróság 4.M.438/2006/
- számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 4600 forint ruházati költségtérítést és annak törvényes késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A felülvizsgálati eljárás szempontjából irányadó megállapított tényállás szerint az alperes
- december 9-én kelt határozatával a felperest elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta. A felperes ennek jogellenessége megállapítása iránt keresetet terjesztett elő. Ezért az alperes
- február 21-én a Megyei Munkaügyi Központ Kirendeltségével ahol a felperes
- december 17-én munkanélküli járadék iránti kérelmet terjesztett elő - azt közölte, hogy a felperest
- december 10-től az állásából felfüggesztette, a fegyelmi határozat alapján a közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetésére még nem került sor. A munkaügyi központ
- július 6-án kelt határozatával a felperest
- május 10-ével törölte a munkanélküli nyilvántartásból. Miután a Debreceni Munkaügyi Bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperesnek a fegyelmi elbocsátás jogellenességének megállapítására irányuló keresetét, az alperes
- december 15-ével kiadta a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésével összefüggő igazolásokat, melyek szerint a felperes jogviszonya
- december 9-én elbocsátással szűnt meg. A munkaügyi bíróság ítélete indokolásában kifejtette, miszerint az alperes a fegyelmi elbocsátást az ellene benyújtott kereset jogerős elbírálásáig a közalkalmazottak jogállásáról szóló
- évi XXXIII. törvény (Kjt.)
- §
(1)bekezdése értelmében nem hajthatta végre. Ezért nem volt köteles a felperes részére
- december 15ét megelőzően kiadni a munkáltatói igazolásokat. A nem vagyoni kártérítés iránti felperesi kereset körében azt állapította meg, hogy a felperes
- óta állt pszichiátriai gondozás alatt pánikbetegség miatt. A felperes előadása szerint állapota
- márciustól romlott.
- március 24-től június 13ig betegállományban volt, 2005-ben megállapították, hogy a munkaképessége 50 százalékban csökkent, pánikzavar tünetcsoport, szorongó személyiségzavar, ismétlődő kóros lehangoltság, szociális fóbia betegségekben szenved. A munkaügyi bíróság szerint a felperes nem bizonyította, hogy az egészségkárosodása az alperes magatartásával okozati összefüggésben alakult ki, illetve súlyosbodott. A felperest a munkahelyén érték ugyan konfliktusok, melyek azonban nem értékelhetők az alperes terhére. A perbeli elmeszakértői vélemény szerint a felperes szorongásos alapbetegségét biológiai hajlam okozza, betegségét hátrányosan ható környezeti tényezők kedvezőtlenül befolyásolják, konfliktustűrő képessége az átlagnál rosszabb, túlérzékenysége a személyiségéből fakad. Minthogy a felperes a perbeli állításait, vele szembeni diszkriminációt, személyiségi jogsértést nem igazolt, az alperes kártérítési felelőssége nem állapítható meg. Az elsőfokú ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, melyben nem vagyoni kártérítés iránti keresetét 800.000 forintra leszállította. Az alperes csatlakozó fellebbezést terjesztett elő. A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2.Mf.21.470/2008/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét részben megváltoztatta, és a marasztalás tőkeösszegét 8100 forintra felemelte. A jogerős ítélet indokolásából kitűnően a másodfokú bíróság - egy hónapra járó étkezési hozzájárulás 3500 forint összege kivételével a fellebbezéssel érintett részben mindenben egyetértett az elsőfokú bíróság jogkövetkeztetésével, így a felperes kártérítés és nem vagyoni kártérítés iránti keresetének elutasításával is. A másodfokú bíróság kiemelte, miszerint a felperesnek a vonatkozó jogszabályi rendelkezések miatt nem járt
- évben munkanélküli ellátás, a munkáltató magatartásával való összefüggés ezért nem volt megállapítható. A bírói gyakorlat szerint pedig valamely munkahelyi konfliktus fennállása egymagában nem cáfolja, de nem is bizonyítja a munkáltató kárt okozó magatartását. A perben arra volt adat, hogy a munkahelyi konfliktusok a felperest megviselték, de a felperes ezen túl nem bizonyította, hogy a feltárt konfliktusok a munkáltató magatartására voltak visszavezethetők. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen annak "megváltoztatását" és az alperes módosított keresete szerinti marasztalását, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését és az eljáró bíróság új eljárásra történő utasítását kérte. A felperes az Mt.
- §
(1)bekezdés és a 177. §
(1)és
(3)bekezdése megsértésére hivatkozott, valamint az ügy érdemi elbírálására állított. lényegi kihatással bíró eljárási jogszabálysértést Érvelése szerint az alperes mulasztása miatt nem tudta igénybe venni a munkanélküli ellátást, létfenntartása ezért
- december 9-től
- januárig veszélyeztetetté vált. A nem vagyoni kártérítés igénye körében a felperes megismételte perbeli előadását, mely szerint az alperes
- óta folyamatos pszichológiai nyomást, megalázó bánásmódot alkalmazott vele szemben, ennek következtében romlott meg tartósan az egészségi állapota, továbbá a jogviszonya megszüntetését megelőzően az alperes intézkedései következtében súlyos maradandó egészségkárosodást szenvedett. Álláspontja szerint a perbeli igazságügyi elmeorvos szakértői szakvélemények megállapításai kellően alátámasztják egészségi állapota romlását a jogviszonya fennállása alatt.
- március 23-án hivatta be az alperesi igazgató azzal, hogy nem tart igényt a munkájára. Ez a beszélgetés váratlanul érte, hatására rosszul lett, ezt követően szorult ideggyógyászati kezelésre, és az ambuláns lapokból kitűnően ezt követően alakult ki nála agyi infarktus. A felperes sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok nem állapították meg az alperes felróható magatartását. A felperes megalapozatlanságra, a Pp.
- §
(1)bekezdésének megsértésére is hivatkozott, valamint arra, hogy az alperes a szakértői véleményre irányuló észrevételeit késedelmesen tette meg, és a munkaügyi bíróság nem alkalmazott vele szemben szankciót. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében hatályában való fenntartását kérte. a jogerős ítélet A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felülvizsgálati eljárásban a jogi képviselet kötelező (Pp. 73/A. § a) pont). Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a felperes által személyesen előterjesztett felülvizsgálati kérelemben, illetve beadványban foglaltak vizsgálatát mellőzte, a jogi képviselője által előterjesztett felülvizsgálati kérelmet vette figyelembe, és a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(2)bekezdése értelmében annak keretei között vizsgálta. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet mind a tényállás, mind az abból levont jogkövetkeztetés tekintetében helytálló és jogszerű. A mérlegelés körében jogszabálysértés megállapítására alapot adó kirívóan okszerűtlen, iratellenes, a logika szabályaival nyilvánvalóan ellentétes következtetés nincs (Pp. 206. §
(1)bekezdés, 270. §
(1)bekezdés), a perben az ügy érdemét érintő lényeges eljárási jogszabálysértés nem történt. A Kjt. 2. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 174. §
(1)bekezdése szerint a munkáltató a munkavállalónak munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért vétkességére tekintet nélkül, teljes mértékben felel. Az Mt. 174. §
(4)bekezdése arról rendelkezik, hogy a munkavállaló bizonyítja, hogy a károkozás a munkaviszonyával okozati összefüggésben következett be. A másodfokú bíróság helyesen emelte ki a periratok közül, hogy a felperes az elmeszakértő előtti személyes előadása szerint 2006-ban munkanélküli ellátásban részesült, melyre nem lett volna jogosult, ha a törvény szerint meghatározott ideig járó ellátást 2005. évben felvette volna. Ettől függetlenül, mivel a fegyelmi határozatot a Kjt. 52. §
(1)bekezdése szerint annak jogerőre emelkedése előtt nem lehet végrehajtani, elbocsátás fegyelmi büntetés esetén a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének napja nem az elbocsátást kimondó határozat kelte, hanem a fegyelmi határozat jogerőre emelkedése napja. Minthogy a felperes
- december 15-ét megelőzően nem szüntette meg a jogviszonyát, az alperes a fegyelmi elbocsátás jogerőre emelkedését megelőzően ennek ellenkezőjét jogszerűen nem igazolhatta. Ezért munkanélküli ellátásra
- évben a felperes nem az alperes magatartásával összefüggésben nem volt jogosult, hanem az előbbi rendelkezések következtében. Az eljárt bíróságok helyesen emelték ki a felperes Pp.
- §
(1)bekezdése szerint fennálló bizonyítási kötelezettségét és a bizonyítási teher szabályát helyesen alkalmazva utasították el a felperes nem vagyoni kártérítés iránti keresetét. A felperes a perben ugyan bizonyította, hogy az alperesnél fennálló jogviszonya alatt egészségkárosodása keletkezett, ez a körülmény azonban az alperes károkozó magatartása, illetve a jogviszonyával való okozati összefüggés bizonyítása hiányában nem ad alapot az alperes kártérítési felelősségének megállapítására. A közalkalmazotti jogviszonyokban a feleket együttműködési kötelezettség terheli. Így a hivatkozott munkahelyi konfliktusok tekintetében igazolni kellett volna az alperes konkrét, azzal összefüggő magatartását. Az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül állapították meg, miszerint a felperes nem bizonyította az alperes általa állított személyiségi jogát sértő magatartását. Az alperes kártérítési felelőssége jogalapjának megítélésekor nem annak van jelentősége, hogy a felperes előadása alapján az orvosszakértői vélemények mit tartalmaznak a felperes betegségei okaiként, hanem annak, hogy az alperes terhére eső munkahelyi konfliktust a bizonyítási eljárás tényszerűen nem igazolt. Fegyelmi eljárás megindítása - fegyelemsértés alapos gyanúja esetén - a munkáltató törvényből eredő joga és kötelezettsége (Kjt. 45. §
(2)bekezdés, 46. §
(2)bekezdés). Amennyiben a munkáltató a közalkalmazottal szemben fegyelmi eljárás megindítását helyezi kilátásba, nem minősül jogellenes fenyegetésnek, mert annak eredményeként meghozott határozattal szemben a közalkalmazott jogorvoslatot vehet igénybe, és ezért lehetősége van annak következményei elhárítására. A megindított fegyelmi eljárásnak - a felperes személyiségére, alapbetegségére is tekintettel - ha lehetett is kihatása az egészségi állapotára, nem hagyható figyelmen kívül, hogy annak indokait - a felperes anyagi haszonszerzés végett munkatársakat károsító, pedagógushoz méltatlan, valamint munkafegyelmet durván sértő magatartását megállapítva a bíróság jogerősen megalapozottnak találta. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a felülvizsgálati kérelemmel érintett részét - jogszabálysértés hiányában - a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Ezt meghaladóan nem érintette. A felülvizsgálati eljárásban pervesztes felperest kötelezte a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján - a Pp. 86. §
(3)bekezdésére is figyelemmel az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére, míg a felülvizsgálati eljárás illetékét és a pártfogó ügyvéd díját a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet ügyben még alkalmazandó
- §-a értelmében az állam viseli. Budapest,
- szeptember
- Dr. Tálné dr. Molnár Erika a tanács elnöke, Dr. Stark Marianna s.k. előadó bíró, Dr. Földényi Gyuláné s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő