Fővárosi ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 5.Bhar.330/2009/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság Budapesten, a
- év december hó
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő ÍTÉLETET: A lopás vétsége és más bűncselekmények miatt az I. r. vádlott és társa ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 27.Bf.V.6124/2009/
- számú ítéletét az alábbiak szerint változtatja meg. Egyetemlegesen kötelezi az I. rendű és a II. rendű vádlottakat, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül fizessenek meg a sértett magánfél részére kártérítés címén 185.000 (Egyszáznyolcvanötezer) forintot, az államnak pedig 11.000 (Tizenegyezer) forint eljárási illetéket. Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A harmadfokú eljárás során felmerült 6.000 (Hatezer) forint bűnügyi költségből az I. rendű 3.000 (Háromezer) forintot, a II. rendű vádlott szintén 3.000 (Háromezer) forintot köteles megfizetni az állam javára. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: A Pesti Központi Kerületi Bíróság a
- december
- napján kihirdetett 19.B.V,80420/2008/
- számú ítéletével Az I.r. vádlottat társtettesként elkövetett lopás vétsége (Btk.316.§.
(1)
(2)bekezdés I. fordulata, 3 rb. társtettesként elkövetett közokirattal visszaélés vétsége (Btk.277.§.
(1)bekezdése) és 2 rb. bűnsegédként elkövetett készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétsége, melyből 1 rb. kísérlet (Btk.313/C.§.
(1)bekezdés b/ pont,
(2)bekezdés) miatt - halmazati büntetésül - mint különös visszaesőt 50 nap közérdekű munkára ítélte. A II.r. vádlottat társtettesként elkövetett lopás vétsége (Btk.316.§.
(1)
(2)bekezdés I. fordulata, 3 rb. társtettesként elkövetett közokirattal visszaélés vétsége (Btk.277.§.
(1)bekezdése) és 2 rb. készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétsége, melyből 1 rb. kísérlet (Btk.313/C.§.
(1)bekezdés b/ pont,
(2)bekezdés) miatt - halmazati büntetésül - mint többszörös visszaesőt 50 nap közérdekű munkára ítélte. Rendelkezett ítéletében az egyéb járulékos kérdésekről is. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlottak terhére súlyosításért, végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása, az I.r. vádlott esetében korábbi felfüggesztett szabadságvesztés büntetése végrehajtásának elrendelése, feltételes szabadságának megszüntetése végett. A Fővárosi Főügyészség a Bfel.4218/2009/1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta és kiegészítő indítvánnyal élt, indítványozta mindkét vádlott felmentését a 3 rb. a Btk.277.§.
(1)bekezdése szerint minősülő közokirattal visszaélés vétségének vádja alól. A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság a
- október
- napján kihirdetett 27.Bf.V.6124/2009/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A vádlottak vagyon elleni bűncselekményét 1 rb. társtettesként elkövetett lopás bűntettének minősítette (Btk.316.§.
(1)
(4)bekezdés a/ pontja). az I.r. és a II.r. vádlottat 8-8 hónap börtönbüntetésre és 2-2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az I.r. vádlott tekintetében a Budai Központi Kerületi Bíróság
- január
- napján jogerős 2.B.2187/2003/
- számú ítélete, valamint a Pesti Központi Kerületi Bíróság
- június
- napján jogerős 8.B.1411/2004/
- számú ítélete vonatkozásában engedélyezett feltételes szabadságot megszüntette. Elrendelte a Pesti Központi Kerületi Bíróság
- október
- napján jogerős 8.B.3789/2002/
- számú ítéletével kiszabott 1 év börtönbüntetés végrehajtását. Kimondta, hogy az I.r. és a II.r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Az I.r. és a II.r. vádlottat az ellenük 3 rb. közokirattal visszaélés vétsége (Btk.277.§.
(1)bekezdése) miatt emelt vád alól felmentette. Sértett magánfél polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasítottnak tekintette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság ítélete ellen a vádlottak jelentettek be - az ok megjelölése nélkül - fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.894/2009. számú átiratában a fellebbezéseket alaptalannak tartotta. Indítványozta, hogy a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét változtassa meg és a Be.335.§.
(2)bekezdése alapján a megállapított kárösszeg erejéig bírálja el sértett által előterjesztett polgári jogi igényt, egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét mindkét vádlottra hagyja helyben. Azt fejtette ki, hogy az ügyben eljárt bíróságok nagyobbrészt megtartották az eljárási szabályokat, de sértett polgári jogi igénye tekintetében megsértették a Be.335.§.
(2)bekezdésének rendelkezését, amikor a sértett által a feljelentésében, illetve az írásbeli tanúvallomásában előterjesztett polgári jogi igényt érdemben nem bírálták el. A Fővárosi Bíróság ugyan észlelte, hogy a kerületi bíróság elmulasztotta elbírálni a polgári jogi igényt, de azt a Be.335.§.
(1)bekezdése alapján egyéb törvényes útra utasította. A Be.335.§.
(2)bekezdése azonban előírja, ha a bíróság az ítéletében a kár összegét megállapítja, ezen összeg erejéig az előterjesztett polgári jogi igényt el kell bírálni. Ezt az eljárási szabálysértést a fellebbviteli főügyészség a harmadfokú eljárásban orvosolhatónak tartotta. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság a tényállást döntően hibák, hiányosságok nélkül állapította meg, azt a másodfokú bíróság mindössze a lopás elkövetési értéke tekintetében pontosította, illetőleg a közokirattal visszaélés vétsége vonatkozásában azzal egészített ki, hogy a vádlottak az elvételt követően felhagytak az elvett közokiratok birtoklásával. Az eljárt bíróságok a szükséges körben eleget tettek az indokolási kötelezettségüknek is. Az elsőfokú bíróság azonban iratellenesen állapította meg, hogy a II.r. vádlott a terhére rótt bűncselekmények elkövetését az eljárás során tagadta. Az elsőfokú tárgyaláson ugyanis a II.r. vádlott úgy nyilatkozott, hogy „elismerem az egészet, úgy ahogy volt, az értékeket nem vitatom.” (19.B.V.80.420/2008/
- számú tárgyalási jegyzőkönyv
- oldala). E vádlotti megjegyzés beismerésként értékelendő, amelyet a büntetés kiszabásakor enyhítő körülményként kellett volna figyelembe venni. Az irányadó tényállás alapján - a közokiratok kivételével - az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére, de a lopás elkövetési értékét nem a teljes eltulajdonított összeg alapján határozta meg, ez okozta a cselekmény enyhébb minősítését. Ezt a hiányosságot a Fővárosi Bíróság akként orvosolta, hogy az eltulajdonított táska értékét az elkövetési értékhez hozzászámítva a cselekményt a megemelkedett elkövetési értékre tekintettel lopás bűntettének minősítette. Tévedett viszont a kerületi bíróság a közokirattal visszaélés vétségében történt marasztaláskor, mert a rendelkezésre álló adatok alapján nem volt kétséget kizáróan bizonyítható a vádlottak terhére e bűncselekmények elkövetése. Ezért a másodfokú bíróság felmentő rendelkezését törvényesnek tartotta. A bűnösség körének szűkülése ellenére a másodfokú bíróság helytálló okokra hivatkozva súlyosította a vádlottak büntetését. A másodfokú bíróság egyéb járulékos rendelkezéseit is törvényesnek tartotta. Az I.r. vádlott védője a harmadfokú nyilvános ülésen a kiszabott büntetés enyhítését indítványozta . Megalapozatlannak tartotta a másodfokú bíróság tényállás kiegészítését az aktatáska értékére, ennek hozzáadását az elkövetési értékhez, és ennek következményeként a cselekmény súlyosabban minősítését. Azt fejtette ki, hogy a sértett nyilatkozata ugyan szerepel az iratokban, de a vádban ez a tárgy nem szerepel. Ezt az elsőfokú bíróság nem is vette figyelembe. A súlyosabb minősítés kapcsán a vádlottak kirekesztődtek a védekezés lehetőségéből. Indítványozta, hogy a harmadfokú bíróság mellőzze a tényállásból ezt a 24.000 Ftos értéket, és ennek megfelelően minősítse a cselekményt. Indokoltnak tartotta a kiszabott büntetés enyhítését. E körben rámutatott arra, hogy a vádlott azóta nem állt büntetőeljárás hatálya alatt. Szűkült a bűnösség köre is, a kísérlet is enyhít. Cukorbeteg, aki ismét kórházba került, a lábát műtötték. A részbeni kármegtérülést is enyhítőként kell értékelni. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság által választott büntetési nem - közérdekű munka - kiszabását kérte. A polgári jogi igény kapcsán utalt arra is, hogy az aktatáska is előkerült. A II.r. vádlott védője szintén a büntetés enyhítését kérte. A perbeszédében egyetértett az I.r. vádlott védőjével, hogy az elsőfokú bíróság hozott az ügyben helyes döntést. A táska értéke nem bizonyított, hiszen nincs rá szakértői vélemény, és az a harmadfokú eljárásban már nem is pótolható. Helytállónak találta a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészségnek azt az észrevételét, hogy a II.r. vádlott is elismerte a bűncselekmény elkövetését. Tévesnek tartotta az elsőfokú ítélet
- oldal alulról második bekezdését, mert a II.r. vádlottnak két kiskorú gyermeke van. Enyhítőként kell értékelni a kísérletet és az időmúlást is. Ez alapján ő is közérdekű munka kiszabását indítványozta. A IIr. vádlott a felszólalásában csatlakozott a védője által elmondottakhoz. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője a harmadfokú nyilvános ülésen az írásbeli átirattal egyezően szólalt fel. Azt - reagálva a védők perbeszédére - azzal egészítette ki, hogy a táska értékének hozzáadása az elkövetési értékhez nem sérti a törvényes vádat, mert a vádirat tartalmazza a táska elvételét. A polgári jogi igény elbírálásával kapcsolatban megjegyezte, hogy a másodfokú bíróságnak a Be.335.§.
(2)bekezdését kellett volna alkalmaznia. Utalt a Be.398.§.
(3)bekezdésére, és a Be.387.§.
(4)bekezdésére, melyek alapján a harmadfokú bíróság hivatalból is felülbírálhatja a polgári jogi igényt, akár önállóan is. A II.r. vádlott az utolsó szó jogán elmondta, hogy megbánta a cselekményt, azóta már más életet él. A bejelentett fellebbezések nem alaposak. A vádlotti fellebbezések folytán a harmadfokú bíróság a Be.387.§.
(1)bekezdése alapján a másodfokú határozatot, az azt megelőző első- és másodfokú eljárást teljes terjedelmében felülvizsgálta. Ennek során megállapította, hogy az első-és másodfokú bíróság a perrendi szabályokat betartotta. Az elsőfokú bíróság a vád tárgyává tett bűncselekmények elbírálása szempontjából releváns bizonyítékokat feltárta, azokat egyenként és összegségükben is értékelte, mérlegelte, tényből tényre is helyesen következtetett. A másodfokú bíróság a Be.352.§.
(1)bekezdés a/ pontja alapján törvényesen egészítette ki a tényállást a bőr aktatáska értékével, és azzal a ténnyel, hogy a vádlottak a közokiratok birtoklásával felhagytak. Tévesen tartalmazza azonban a meg nem térült kár összegét, mert a bőr táskát az eljárás során megtalálták. A harmadfokú bíróság azonban az iratok tartalma alapján a tényállás további kiegészítését látta szükségesnek a Be.388.§.
(2)bekezdése alapján. - Az elsőfokú ítélet
- oldal
- pontjában megjelölt ítélet
- október
- napján emelkedett jogerőre. - A
- oldalán felsorolt elítéléseket azzal egészíti ki, hogy a II.r. vádlottat a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság a
- április
- napján jogerőre emelkedett 5.B.1959/2009/
- számú ítéletével lopás vétsége miatt mint többszörös visszaesőt 87.500 Ft pénzbüntetésre ítélte. - A
- oldalon az
- pont alatt leírt történeti tényállást azzal pontosítja, hogy a cselekmény elkövetésére 0 óra 30 perc és 3 óra 50 perc közötti időben került sor. (nyomozati iratok
- oldalán lévő feljelentés) - A
- oldal utolsó bekezdését azzal pontosítja, hogy az okozott 209.000 Ft kárból 185.000 Ft nem térült meg, és hogy a személyi igazolvány
- március
- napján került elő (tárgykörözést visszavonó határozat, nyom. ir.
- oldala). Az így kiegészített, pontosított tényállás már minden szempontból megalapozott, hibamentes, a bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapul, és a Be.388.§.
(1)bekezdése értelmében a harmadfokú eljárásban is irányadónak tekinthető. Az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének is eleget tett a szükséges mértékben. Számot adott arról, hogy mely bizonyítékot miért fogadott el, és melyiket miért nem tartott elfogadhatónak. E körben helyesen tulajdonított kiemelt jelentőséget a vádlottak által sem vitatott bankautomata-felvételeknek. Törvényesen rögzítette azt is, hogy a sértett vallomása, az okirati bizonyítékok és a fényképfelvételek mind egyirányba mutató bizonyítékok voltak, amelyek olyan zárt logikai láncot alkottak, amelyek kizárták a más általi elkövetést, a másként történés lehetőségét. A
- oldal első bekezdésében nyilvánvaló elírás a június
- időpont, mert az helyesen február
- Az irányadó tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére a vagyon elleni bűncselekmény és a pénzügyi bűncselekmény tekintetében. Tévedett viszont a vagyon elleni bűncselekmény minősítésénél. A másodfokú bíróság azonban az általa kiegészített tényállás alapján törvényesen minősítette a vádlottak vagyon elleni cselekményét társtettesként elkövetett lopás bűntettének. Egyben kirekeszti az ítélőtábla másodfokú ítélet
- oldal
- bekezdésének azon megállapítását, hogy e bűncselekmény vonatkozásában törvényes lett volna az elsőfokú bíróság minősítése. A harmadfokú bíróság a közbizalom elleni bűncselekményekkel kapcsolatban mindenben osztotta a másodfokú bíróság jogi álláspontját, mert az teljes mértékben megfelelt a Legfelsőbb bíróság 1/
- számú Jogegységi határozatában foglaltaknak. A büntetés kiszabása során irányadó súlyosító és enyhítő körülményeket az elsőfokú bíróság csaknem hiánytalanul felsorolta. Ezeket azonban nem a súlyuknak és nyomatékuknak megfelelően értékelte. További enyhítő körülmény a kár részbeni megtérülése, és - egyetértve a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség átiratával - a II.r. vádlottnak az a nyilatkozata is, melyben elismerte a bűncselekmények elkövetését. Helyesen észlelte a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság a vádlottak javára értékelhető enyhítő körülmények sorát felcserélte, így az I.r. vádlottnál enyhít a fennálló betegsége, és a pénzügyi bűncselekménynél a bűnsegédi bűnrészessége, míg a II.r. vádlottnál enyhítő körülmény a kiskorú gyermekes családos állapot. A másodfokú bíróság körültekintően mérlegelte a súlyosító és enyhítő körülményeket, és nagy nyomatékot tulajdonított annak, hogy az I.r. vádlott két feltételes szabadsága próbaideje és felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt, míg a II.r. vádlott végrehajtandó szabadságvesztésre történt jogerős elítélése után, de még a büntetés végrehajtásának megkezdése előtt követték el a terhükre rótt bűncselekményeket. Mindkét vádlott más büntetőeljárás hatálya alatt is állt a cselekmények elkövetésekor. Ilyen körülmények mellett a harmadfokú bíróság is maradéktalanul egyetértett azzal, hogy a Btk.37.§-ában meghatározott büntetési célok mindkét vádlottnál csak szabadságvesztés kiszabásával érhetők el. Törvényesen került sor tehát a Btk.2.§. alkalmazásával a vádlottakkal szemben végrehajtandó szabadságvesztés kiszabására. A mellékbüntetés alkalmazása és mértéke is megfelel a törvényi rendelkezéseknek. A másodfokú bíróság által kiszabott tartamú szabadságvesztés és a mellette alkalmazott közügyektől eltiltás szükséges ahhoz, hogy a vádlottakkal szemben a büntetési célt, az egyéni és általános megelőzés követelményét elérje, és érvényre juttassa. Ez a büntetés áll arányban az elkövetett cselekmények tárgyi súlyával, társadalomra veszélyességével, a vádlottak személyében rejlő társadalomra veszélyességgel bűnösségük fokával és a büntetés kiszabása során irányadó bűnösségi körülményekkel. A büntetés enyhítésére a harmadfokú bíróság nem látott törvényes lehetőséget. Ugyancsak törvényes az I.r. vádlottnál a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése, a feltételes szabadságok megszüntetése, és mindkét vádlottnál a feltételes szabadság kedvezményéből történt kizárás. Tévedett viszont a másodfokú bíróság, amikor a sértett magánfél polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasítottnak tekintette, és a Bkv.
- számú Büntető kollégiumi véleményben és a Be.335.§.
(2)bekezdésében foglaltak ellenére azt érdemben nem bírálta el. A hivatkozott kollégiumi vélemény szerint a Be.335.§-ának
(2)bekezdése azt a kötelezettséget írja elő a bíróság számára, hogy az ott meghatározott feltételek teljesülése mellett - az ítélet történeti tényállásában megállapított összeg mértékéig - az előterjesztett polgári jogi igényt érdemben bírálja el. Ha az ítéleti tényállásban megállapított összeg mértékéig - tehát a törvény által megkívánt előfeltételek megvalósulása ellenére - a bíróság az előterjesztett polgári jogi igényről (keresetszerű kérelemről) nem dönt, vagy annak érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja, megsérti a Be.335.§.
(2)bekezdésének kötelező rendelkezését. A másodfokú bíróság a Be.348.§.
(1)bekezdése alapján hivatalból dönt a polgári jogi igényre vonatkozó ítéleti rendelkezésről, mint járulékos kérdésről. E jogkörében pótolja az elsőfokú bíróság Be.335.§.
(2)bekezdésének megsértését megvalósító mulasztását és az előterjesztett polgári jogi igényt elbírálja, ha arról az elsőfokú bíróság nem rendelkezett. Mindezek alapján a másodfokú bíróságnak - észlelve az elsőfokú bíróság mulasztását - az előterjesztett polgári jogi igényt érdemben kellett volna elbírálnia. A Be.387.§.
(4)bekezdése a harmadfokú eljárásban is hivatalbóli felülbírálatot ír elő a polgári jogi igény vonatkozásában, így tehát a Bkv.81. számú Büntető kollégiumi véleményben írtak a harmadfokú eljárásban is irányadóak. A fentiek alapján a harmadfokú bíróság, a másodfokú bíróság ítéletét a Be.398.§.
(1)bekezdése alapján részben megváltoztatva, a Be.335.§.
(1)bekezdés első mondat első fordulata és a
(2)bekezdés alapján sértett magánfél polgári jogi igényét érdemben elbírálta és történeti tényállásban megállapított elkövetési érték erejéig figyelembe véve a részbeni kármegtérülést is - egyetemlegesen kötelezte a vádlottakat 185.000 Ft kártérítés megfizetésére. Kötelezte a vádlottakat a le nem rótt eljárási illeték megfizetésére is. Ennek során alkalmazta a Ptk.332.§.
(1)bekezdését, a Pp.217.§.
(2)bekezdését, az 1990. évi XCIII. törvény 42.§.
(1)bekezdés a/ pontját, 71.§.
(3)bekezdését, 74/A.§.
(1)bekezdését. A másodfokú ítélet egyéb törvényes rendelkezéseit a Be.397.§. alapján helybenhagyta. A harmadfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére a Be.385.§. alapján alkalmazott Be.381.§.
(1)bekezdése, és a Be.338.§.
(1)és
(3)bekezdései alapján a vádlottakat külön- külön kötelezte. Budapest, a
- év december hó
- napján Máziné dr. Szepesi Erzsébet sk. a tanács elnöke Dr. Magócsi István sk. előadó bíró Zólyominé dr. Törő Erzsébet sk. bíró A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 27.Bf.V.6124/2009/
- számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 5.Bhar.330/2009/
- számú ítéletében írt változtatással mindkét vádlott tekintetében
- év december hó
- napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Budapest, a
- év december hó
- napján Máziné Dr. Szepesi Erzsébet sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Moncz Tímea tisztviselő