A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA Bfv.X.1.300/2010/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a
- év január hó
- napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő í t é l e t e t : A háborús bűntett miatt a terheltek ellen folyamatban volt büntetőügyben az I. rendű terhelt hozzátartozója által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Miskolci Népbíróság NB.630/1945/
- számú ítéletét és a Népbíróságok Országos Tanácsa 712/1949/
- számú végzését megváltoztatja annyiban, hogy az I. rendű terheltet az ellene Nbr.
- §
- pontja szerinti népellenes bűntett miatt emelt vád alól felmenti. A felülvizsgálati eljárás során felmerült 7.500 (Hétezer-ötszáz) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s A felülvizsgálati indítvánnyal érintett I. rendű terheltet a Miskolci Népbíróság az Nb.630/1945-
- számú,
- december 18-án kelt ítéletével bűnösnek mondta ki a Nbr.
- §
- pontjában meghatározott népellenes bűntettben. Ezért őt főbüntetésül mellékbüntetésül politikai felfüggesztésére ítélte. nyolc jogai havi börtönbüntetésre, gyakorlásának három évi A terhelt által
- december
- napjától
- április
- napjáig előzetes letartóztatásban töltött idővel a kiszabott szabadságvesztésből négy hónapot a népbíróság kitöltöttnek tekintett. Ellenben az I. rendű terheltet az ellene a Nbr.
- §
- pontjába ütköző háborús bűntett és a Nbr.
- §-ának
- pontja szerinti népellenes bűntett vádja alól felmentette. Az elsőfokú ítélet ellen a terhelt terhére, törvénysértő minősítés miatt, a Nbr.
- §
- pontjában meghatározott háborús bűntett megállapítása és súlyosabb büntetés kiszabása érdekében a népügyész semmisségi panaszt jelentett be, melyet a Népfőügyészség (1949.Nfü.
- számon) fenntartott. Az I. rendű terhelt és védője szintén semmisségi panasszal élt. a bűnösség megállapítása miatt A Népbíróságok Országos Tanácsa a NOT.V.712/1949/
- számú,
- december
- napján meghozott végzésével a védelmi semmisségi panaszokat - mert azok ténykérdést érintettek - visszautasította. A népügyész semmisségi panaszát alaptalannak találta, ezért azt elutasította; így az elsőfokú határozat ezen a napon jogerőre emelkedett. A jogerős ítéleti tényállás szerint az elsőfokú ítélet meghozatalakor 64 éves, miskolci lakos, nős, 2 gyermekes, Ludovika Akadémiát végzett, vagyontalan I. rendű terhelt
- júniusában légvédelmi tüzérüteg parancsnoka volt. A tüzérüteg parancsnoksága egy borpincészetben nyert elhelyezést. Ebben a borpincészetben volt az ügy II. rendű terheltjének a lakása, és férjének a borászati felügyeleti irodája is. A zsidóknak gettóba történt tömörítésekor,
- június elején, a június 2-i miskolci bombatámadás után, pontosan meg nem határozható napon, a sértett felkereste a lakásán a II. rendű terheltet, aki neki régebbi ismerőse volt és vele elbeszélgetett, majd eltávozott. A II. rendű terhelt tudta, hogy a sértett sárga csillag viselésére kötelezett üldözött. A sértett távozása után a II. rendű terhelt az emeleti lakásából lement férjének a földszinten lévő irodájába - amelyet az I. rendű terhelt irodájától csupán egy abba nyíló, nem bezárt ajtó választott el - és sírva elmondta férjének a sértett látogatását. Az I. rendű terhelt ily módon értesülve a történtekről, beosztottját Sz.B.-t azzal a paranccsal küldte a sértett után, hogy hatósági közeggel igazoltassa, mert sok pénz van nála, kémgyanús. Sz.B. a parancsnak eleget tett; a sértett után futott, s miután a közelben rendőr nem volt, őt a borpincészet közelében lévő csendőrlaktanyába állította elő igazoltatás végett. Sz.B. akkor, amikor a sértett az igazoló iratait felmutatta még jelen volt, de látva, hogy reá már nincs szükség eltávozott. A népbíróság álláspontja szerint az I. r. terhelt azzal, hogy utasítást adott Sz.B.-nak a sértett igazoltatására, a Nbr.
- §
- pontjában meghatározott népellenes bűntett tényállási elemeit kimerítette. A cselekmény tárgyi súlyának megítéléséhez azonban a bíróság szükségesnek tartotta még az alábbi tények rögzítését is: A Sz.B.-nak kiadott parancs után az I. rendű terhelt utasította J.J.-t, hogy Sz.-t hívja vissza, azonban J. Sz.-t már nem érte utol. Ezek után az I. rendű terhelt telefonon érdeklődött a sértett iránt a csendőrségen. Továbbá J.L. tanú vallomása alapján tényként állapította meg azt is, hogy nevezett tanút hivatták fel a csendőrlaktanyába a sértett igazolása végett, annak tisztázására, miért van nagy összegű pénz a sértettnél, majd egy civil ruhás csendőr J.L. társaságában a sértettet a városi adóhivatalba kísérte, onnan pedig az
- gettóba kísérte. Az adóhivatalban a sértett a nála lévő összeget adóra fizette be. Tényként rögzítette még, hogy a sértett nem az I. rendű terhelt feljelentése folytán került ki a
- gettóba, ahonnan a többi üldözöttel együtt deportálták, ugyanis tanúvallomások (pl. S.F. nevű tanú is) igazolták, hogy a vádbeli eset után a sértett még kint járt a városban. A Népbíróságok Országos Tanácsa másodfokú határozatának jogi indokolása szerint a cselekmény minősítése törvényes, mert az I. rendű terhelt cselekménye "közvetett adatszolgáltatásnak" tekintendő. Közömbös az, hogy rendőrrel vagy csendőrrel akarta igazoltatni a sértettet, mert
- nyarán, a zsidóság deportálásának küszöbén, a gettózások idején, mind a rendőrség, mind a csendőrség a társadalom egyes rétegei üldözésének célját szolgáló hivatalos szerv volt. * * * A jogerős ügydöntő határozatok ellen a Be.
- §-a
(1)bekezdésének f) pontjában biztosított jogosultságánál fogva néhai I. rendű terhelt egyenesági rokona, leánya nyújtott be tartalma szerint a Be. 416. §
(1)bekezdésének a) pontjára alapozott felülvizsgálati indítványt, amelyben édesapja "rehabilitálását", felmentését kérte. A Legfőbb Ügyészség részletesen indokolt írásbeli nyilatkozatában az indítványt alaposnak tartotta és az I. rendű terhelt felmentését indítványozta. (BF.79/2011.) A Be. 420. §-a
(1)bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati indítványt a Legfelsőbb Bíróság öttagú tanácsban, és a Be.
- §-a szerint megtartott nyilvános ülésen bírálta el. A hozzátartozó a nyilvános ülésen a felülvizsgálati indítványát azzal indokolta, hogy apja csupán a szolgálati kötelességét teljesítette, amikor a sértettet igazoltatni akarta, emiatt pedig őt büntetőjogi felelősség nem terhelheti. Már csak amiatt sem, mert üldözött katona társait maga is mentette. Ezt a tényt a háború után az érintett bajtársai igazolták is, amire nézve egy korabeli okiratot is felmutatott. A legfőbb ügyész képviselője írásbeli nyilatkozatával egyezően hangsúlyozta; az I. rendű terhelt kémgyanús személy igazoltatására adott parancsot. Ebből az utasításából nem lehet olyan következtetést levonni, hogy intézkedése azonosulást jelentett volna a származás miatti üldözéssel. Ilyen tényt az ítéleti tényállás sem tartalmaz. Mindezekre figyelemmel a terhére rótt bűncselekményt sem valósította meg. A védő az ügyészi felmentését kérte. indítvánnyal egyetértve szintén * * * A felülvizsgálati indítvány az alábbiak miatt alapos. a terhelt A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslati jellegéből következően a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó, a tényállás felülvizsgálati indítványban nem támadható. (Be.
- §
(1)bekezdése) A tényálláshoz kötöttség elvéből adódóan azt, hogy a terhelt büntetőjogi felelősségének a megállapítása során megsértették-e a büntető anyagi jogi szabályokat, a Legfelsőbb Bíróság is kizárólag a támadott ítéletben rögzített tények alapul vételével vizsgálhatja. A Be. 423. §-ának
(2)bekezdésében foglalt előírás szerint a felülvizsgálati indítványt a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. A megtámadott határozat meghozatala idején a háborús és népellenes bűntettek elkövetőinek a felelősségre vonása érdekében megalkotott, a népbíráskodásról szóló 81/
- ME. számú rendelet (a továbbiakban: Nbr.) volt hatályban. A rendeletet még 1945-ben több másik ME. rendelet módosította és azt az
- évi VII. törvénycikk
- szeptember 16.-án törvényerőre emelte. Az Nbr. a büntető anyagi jog általános részébe, különös részébe tartozó szabályokat és eljárási szabályokat is tartalmazott. A népbíróság jogköre kiterjedt a polgári egyénekre és a fegyveres erő tagjaira is. (
- §) Az abban meghatározott bűncselekményeket - ellentétben az akkor hatályos büntető törvénykönyv
- §-ával - büntetni rendelte akkor is, ha azok a rendelet hatályba lépésekor már "befejeztettek" s befejezésük időpontjában büntethetők nem voltak. (
- §) Ugyancsak általános szabályként írta elő, hogy az
- évi V. törvénycikk, (vagyis az akkor hatályos Btk.) első részében foglalt rendelkezések amennyiben azok nem állnak ellentétben a népbírósági rendelettel - megfelelően alkalmazandók. (
- §) Az I. rendű terhelt terhére a jogerős határozatban megállapított népellenes bűntettet az Nbr.
- §-ának
- pontja szerint az követte el, "aki a fasiszta és demokráciaellenes törekvéseknek vagy a társadalom egyes rétegei üldözésének célját szolgáló hivatalos szerv, párt vagy társadalmi szervezet besúgójaként működött, vagy annak számára adatokat szolgáltatott". A népbíróság ez utóbbi fordulatot rótta fel a terheltnek. A szóban lévő bűncselekmény - minthogy ezzel ellentétes szabályt a népbírósági rendelet nem tartalmazott - csak szándékosan volt megvalósítható, ugyanis a rendelet
- §-a értelmében alkalmazandó Btk.
- §-ában foglaltak szerint bűntettet csak a szándékosan elkövetett cselekmények képeztek. A törvényi tényállás megvalósításához tehát az elkövető tudatának át kellett fognia azt a körülményt, hogy a nép egyes rétegeinek üldözötteivel szemben, s az üldözés célját szolgáló hivatalos szerv, párt vagy társadalmi szervezet számára szolgáltat adatokat és a szándéka is erre irányult, ezt akarta. A jogerős ítéleti tényállás szerint azonban a tüzér ezredes I. rendű terhelt nem a származása miatt, hanem azért adott utasítást a sértett hatósági közeggel történő igazoltatására, mert sok pénz volt nála, s őt ezért kémgyanúsnak tartotta. A tényállás olyan adatot, miszerint az I. rendű terhelt tudta volna, hogy a sértett sárga csillag viselésére kötelezett személy, nem is tartalmaz. Az csak azt rögzíti, hogy ezt a II. rendű terhelt tudta; azt viszont már nem, hogy erről a férjének is beszélt volna, s így ezt a terhelt is megtudhatta. Az irányadó tények szerint a sértettnél valóban nagyobb összegű pénz volt, amit utóbb az adóhivatalban adóra befizetett. Az elkövetés ilyen körülményei mellett az I. rendű terhelt szándékos magatartására következtetni nem lehet. Ellentmond annak az a tény is, mely szerint utóbb még Sz. visszahívására is parancsot adott. Megsértette tehát a büntető anyagi jogi szabályokat a népbíróság, amikor az I. rendű terhelt bűnösségét törvényi tényállási elem, a szándékosság hiányában megállapította. A Legfelsőbb Bíróság ezért a felülvizsgálati indítványnak helyt adott és a megtámadott határozatokat a Be.
- §
(1)bekezdésének a) pontja alapján az I. rendű terheltre vonatkozó részében megváltoztatta. Nevezett terheltet az ellene népellenes bűntett miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában a Be. 6. §-a
(3)bekezdésének a) pontja értelmében felmentette. A felülvizsgálati eljárásban a kirendelt védő díjával felmerült bűnügyi költséget a Be. 429. §-ának
(1)bekezdésére figyelemmel az állam viseli. Az ítélet elleni fellebbezést a Be. 3. §-ának
(4)bekezdése, felülvizsgálatának lehetőségét a Be. 416. §
(4)bekezdésének b) pontja kizárja. Az ismételt felülvizsgálati indítvánnyal kapcsolatos tájékoztatás a Be. 418. §-ának
(3)és 421. §-ának
(3)bekezdésein alapszik. Megjegyzendő még, hogy I. r. terhelt a börtönbüntetését - az általa előzetes letartóztatásban töltött időn túlmenően -
- január
- napjától
- március
- napjáig töltötte. Budapest,
- január
- Dr. Kónya István s. k. a tanács elnöke, Dr. Horváth Ibolya s. k. előadó bíró, Dr. Akácz József s. k. bíró, Dr. Katona Sándor s. k. bíró, Dr. Varga Zoltán s. k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő MTné