Győri Ítélőtábla Pf.I.20.371/2010/3.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Győri Ítélőtábla a felperesnek az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala Módszertani és Jogi Képviseleti Főosztály által képviselt I.r. és II.r. alperesek ellen kártérítés iránt indított perében a Veszprém Megyei Bíróság
- június
- napján kelt 3.P.21.687/2009/
- sorszámú ítéletével szemben a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét helybenhagyja. Köteles a felperes 15 napon belül az államnak az illetékügyben eljáró hatóság felhívásában írt időben és módon megfizetni 36.000,- (harminchatezer) forint fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A felperes keresetében azt állította, úgy lett pervesztes az I.rendű alperes neve előtt a Pf.20.377/
- számú perben, hogy nem ismerhette meg jogait és ezáltal jelentős kár érte. Ezzel kapcsolatban előadta, hogy az I.rendű alperes neve a 2.Pf.20.377/
- számú eljárása során a felperes keresetét - melyben "A"-val szemben ügyvédi díja megítélését kérte - elutasította arra hivatkozással, hogy az ügyvéd nem képviselheti ugyanazon perben a felperest és az alperest. A felperes a Sárvári Városi Bíróság előtti P.20.588/
- számú per befejezése előtt elhunyt és mint jogi képviselője úgy döntött, örökösi hitelező jogállásában folytatja ezen pert, "A" is meghatalmazta a per folytatására. A pert a városi bíróság megszüntette, így igényét nem érvényesítette. Ezt követően tőle "A" a meghatalmazást visszavonta. Elsődlegesen azt szerette volna tisztázni, hogy "A" milyen perállásban kért marasztalást, az abban érintettek azonosak-e az általa perelt alperesekkel, milyen jogcímen ítélték meg a követelését, azt az ügyvédi munkadíj követelés megelőzi-e. Az alperesek érdemi ellenkérelmükben a felperesi kereset elutasítását kérték. Tagadták, hogy jogellenes magatartást tanúsítottak volna. Hivatkoztak arra, hogy bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránti kereseti kérelem nem szolgálhat más bíróság által hozott jogerős döntés felülvizsgálatára. A megyei bíróság fellebbezéssel támadott ítéletében a felperes keresetét elutasította, egyben kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg adóhatósági felhívásra a Magyar Államnak 27.000,- forint kereseti illetéket, míg az alpereseknek 10.000,- forint perköltséget. Ítéletének jogi indokolása szerint a Ptk.349.§. valamint a Ptk.339.§.
(1)bekezdése alapján bírósági jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha jogellenes magatartás vagy mulasztás eredményeként azzal okozati összefüggésben keletkezett a kár és a kár a rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőséget igénybe vette. A megyei bíróság fentiekből következően elsődlegesen azt vizsgálta, történt-e az alperesek részéről olyan jogellenes magatartás vagy mulasztás, amelynek eredményeként a felperesi kereseti kérelem jogalapja megállapítható lenne. A felperes kereseti kérelmében - annak tartalma szerint - azt állította, az alperesi bíróságok előtt folyamatban volt eljárások során téves döntések születtek, ennek folytán érte őt kár, melynek összegszerűségét meg sem jelölte. A bírósági jogkörben okozott kárért való felelősség elbírálása során a felróhatóság megítélése körében kettős követelmény érvényesül, egyfelől elvárható a törvényességnek megfelelő lelkiismeretes bírói munka, ugyanakkor e téren is érvényre kell jutnia az ítélkezés függetlensége garanciális elvének. A munka jellegével együtt járó jogszabály alkalmazási-értelmezési tévedések a felróhatóság körén kívül esnek. Önmagában az a körülmény, hogy a bíróság határozata utóbb esetleg tévesnek bizonyul, nem vezethet annak megállapítására, hogy a meghozatalában közreműködő bíró vétkes magatartást tanúsított, így felróhatóság hiányában a kártérítési felelősség nem állhat fenn. Az esetekben, amikor a fél bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránti követelés jogalapjául a saját vagy más ügyében hozott - álláspontja szerint törvénysértő - jogerős döntés tartalmát jelöli meg, a kártérítési per bírósága nem állapíthatja meg a döntés jogellenességét, amely a Ptk.339.§-ának
(1)bekezdése értelmében a kártérítési felelősség egyik feltétele. Ebből következően kizárt, hogy a jogvitában keletkezett jogerős döntés tartalma a bíróság kártérítési felelősségét eredményezze, az ilyen címen előterjesztett követelés nyilvánvalóan alaptalan. Az ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, melyben - tartalma szerint - kérte az ítélet megváltoztatását és a keresetének történő teljes helyt adást. Az alperesek fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztettek elő. A felperes fellebbezése nem alapos. Az ítélőtábla álláspontja szerint a megyei bíróság az elsőfokú eljárás adatait a Pp.206.§ában foglalt elveknek megfelelőnek értékelve megalapozott tényállást állapított meg, az ebből levont jogi következtetése is helyes és jogszerű. Az ítélőtábla is mindenben osztotta a megyei bíróság jogi álláspontját és az ítélet indokolásában foglaltakat. A fellebbezésben foglaltakra figyelemmel az alábbiakat emeli ki. Helyesen hivatkozott a megyei bíróság ítéletében arra, hogy államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésének akkor van helye, ha a kártérítés általános (Ptk.339.§.
(1)bekezdés) és különös (Ptk.349.§.
(1)bekezdés) feltételei fennállanak. A polgári jogi kártérítési felelősség három általános előfeltétele: a jogellenes magatartás, a kár és a jogellenes magatartás valamint a kár közötti okozati összefüggés fennállása. A speciális feltételt a Ptk.349.§.
(1)bekezdése szabályozza, amely szerint államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a jogosult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőséget igénybe vette. A közigazgatási jogkörben okozott kár megállapításának az általános és speciális feltételei konjunktívak, tehát együttesen kell fennállniuk, ha ezen feltételek közül bármelyik hiányzik, úgy a kártérítés megállapítására nem kerülhet sor. Megalapozott az elsőfokú bíróság azon álláspontja, hogy a Ptk.349.§-a szerinti kártérítési per nem használható fel a jogellenesnek tartott ítélet elleni jogorvoslat céljára. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997.évi LXVI.törvény 7.§-a értelmében a bíróság határozata mindenkire kötelező. Mindazokban az esetekben, amikor a fél a bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránti követelése alapjául egy jogerős ítélet rendelkezéseit jelöli meg és a korábban sikertelenül érvényesített igényének kíván a jogerős ítélet jogellenességére hivatkozva érvényt szerezni; a kártérítési per bírósága a sérelmesnek tartott ítéletet nem bírálhatja felül, nem állapíthatja meg annak jogellenességét. Jogellenesség hiányában pedig nem lehet szó a Ptk.349.§.
(1)bekezdés, illetve 339.§.
(1)bekezdése szerinti kártérítési felelősségről (LB.Pfv.X.21.769/2001.). Az ítélőtábla álláspontja szerint így a felperes keresetének a jogalapja hiányzik, ezért a megyei bíróság keresetet elutasító ítélete jogszerű és megalapozott. Mindezen indokok alapján az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a Pp.253.§.
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem fellebbezési eljárási illetéket a Pp.78.§.
(1)bekezdése és a 6/1986. (VI.26.) IM. számú rendelet 13.§.
(2)bekezdése értelmében a pervesztes felperes köteles megfizetni. A másodfokú eljárásban az alpereseknek költsége nem merült fel, ezért e tárgyban az ítélőtábla nem rendelkezett. Győr, 2011. évi január hó13. napján Dr. Ábrahám Éva sk. a tanács elnöke . Vass Mária sk. előadó bíró Dr. Szalay Róbert sk. bíró