Győri Ítélőtábla Pf.I.20.323/2009/16.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Győri Ítélőtábla a dr. Varga Eszter ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Zsiga Zsolt ügyvéd által képviselt alperes ellen 7.500.000,- forint kölcsöntartozás és járulékainak megfizetése iránt a Zala Megyei Bíróság előtt folyamatba tett perében Zalaegerszegen,
- május
- napján 6.P.20.165/2009/6.számú ítélet ellen az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a megfellebbezett részében részben megváltoztatja, és az alperes által a felperes részére 15 napon belül fizetendő marasztalás összegét 3.455.900 (hárommillió-négyszázötvenötezer-kilencszáz) forintra és ezen összeg után az elsőfokú ítélet szerinti késedelmi kamataira leszállítja. A felperes által az állam részére külön felhívásra fizetendő feljegyzett kereseti illeték összegét 242.650 (kettőszáznegyvenkettőezer-hatszázötven) forintra felemeli, az alperes által az állam részére ugyanilyen módon fizetendő feljegyzett kereseti illeték összegét 207.400 (kettőszázhétezer-négyszáz) forintra leszállítja. Az ítélőtábla ezt meghaladóan a megyei bíróság ítéletét a megfellebbezett részében helybenhagyja. Köteles a felperes 15 napon belül megfizetni (egyszázhatvanezer) forint másodfokú perköltséget. az alperes részére 160.000 Köteles a felperes megfizetni az állam részére az illetékügyben eljáró hatóság felhívására 75.800 (hetvenötezer-nyolcszáz) forint feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket, továbbá köteles az alperes az állam részére ugyanilyen módon megfizetni 26.500 forintot. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: A megyei bíróság fellebbezéssel támadott ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 4.719.139,- forint tőkét és ezen összegnek
- október
- napjától a kifizetés napjáig járó évi 18 %-os mértékű kamatát. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Egyben kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 100.000,- forint perköltséget. Kötelezte a felperest, hogy a adóhatósági felhívásra fizessen meg az államnak 166.500,- forint, míg az alperest 283.500,- forint feljegyzett kereseti illeték megfizetésére. Egyben megállapította, hogy a felperes javára a per főtárgya tekintetében marasztaló rendelkezés 3.420.125,- forint erejéig előzetesen végrehajtható. Ítéletének jogi indokolása szerint a felperes
- március
- és
- október
- napja között 12 alkalommal adott kölcsönt az alperesnek, aki a kölcsönösszegek átvételét írásban, nyugta illetve átvételi elismervény megnevezésű irat aláírásával elismerte. A felperes havi 2 %-os kamat ellenében folyósította ezen kölcsönöket, és a kamatok egy részét megfizette.
- május
- napján az alperes egy
- május
- napján havi 2,5 % kamat ellenében felvett 360.000,- forint kölcsön és az ezután járó kamattartozás megfizetésére 1.000.000,- forintot adott át a felperesnek. A felperes ezt akként számolta el, hogy a tőketartozásnak az időközben esedékessé vált kamatokkal növelt összege ekkor 1.682.851,- forintot tett ki, így a fennmaradó tartozás 682.950,- forint volt. Ezen kölcsönösszeg után a havi kamat mértéke 1,5 % volt. A megyei bíróság a felperesnek a 7.500.000,- forint és annak
- október
- napjától a kifizetés napjáig járó évi 18 %-os mértékű kamatainak megfizetésére vonatkozó keresetét részben találta megalapozottnak. Elsődlegesen az időelőttiséget vizsgálta, mivel az alperes alaki védekezésében a per megszüntetését kérte időelőttiségre hivatkozással. Az alperesnek e körben azon tényállítását kellett volna bizonyítania, hogy szóban úgy állapodott meg a felperessel, hogy a felperesi kölcsönkövetelése akkor válik esedékessé, ha az alperes az általa felépített lakóingatlant értékesíti. Ez azonban a felek közötti kölcsönszerződésnek a teljesítési határidő meghosszabbításával történt módosításának illetve fizetési halasztásnak nem tekinthető, ugyanakkor a felperes utóbb a fizetési felszólításaival - a Ptk.298.§. b./ pontja szerint - az alperest azon kölcsöntartozások tekintetében is késedelembe ejtette, melyeknél a kölcsönösszegek átvételét igazoló okiraton a lejárat időpontját nem határozták meg. Ezért a keresetet érdemben bírálta el. A felperes a kölcsönadások tényét okiratokkal és nyugtával valamint elismervénnyel igazolta, emellett a kölcsönösszegek átvételét az alperes elismerte. Ugyanakkor az alperes nem tudta bizonyítani azon tényállítását sem, hogy
- májusában szóban úgy állapodtak meg, hogy nyugtákon illetve átvételi elismervényen kikötött ügyleti kamat mértékét módosítják és az alperesnek az irányadó banki és betéti kamatokhoz igazodó kamatot kell a felperes felé megfizetnie. A megyei bíróság álláspontja szerint az alperes alappal vitatta a kereseti követelés összegének meghatározásakor végzett felperesi számítás helyességét. A felperes az átvételi elismervények illetve nyugták alapján a tőkekövetelés mértékét akként számította ki, hogy a lejáratok, azok meghatározása hiányában pedig a kölcsönadások időpontjához képest évente tőkésítette az ügyleti kamatot figyelembe véve azt, hogy négy kölcsönösszeg tekintetében az alperes a kamatot már kisebb részben megfizette. A felperes a kikötött ügyleti kamatot nem a lejáratok szerint, azok időpontjában, hanem - a felek erre irányuló megállapodásának hiánya ellenére - évente tőkésítette. Az okiratok a lejárat időpontját 4 kölcsönösszeg esetében tartalmazták, itt a kamatfizetési kötelezettségnek a kereseti kérelemben megjelölt kezdő időpontjáig
- október
- napjáig ún. vegyes kamat, vagyis a szerződésben kikötött ügyleti kamat, másrészt a törvényben meghatározott kamat-együttes összege volt felszámítható. A többi kölcsönösszegnél a szerződés szerinti ügyleti kamatot kellett ezen időpontig tőkésíteni. Így az alperes a felperes részére az ítéletben részletesen levezetett elszámolás szerint
- október
- napján 4.719.139,- forint tőkével illetve vegyes kamattal tartozik és ezen összeg után
- október
- napjától köteles a 18 %-os mértékű kamatokat a felperes részére a Ptk.523.§.
(1)bekezdése alapján megfizetni. Az alperes a kereseti követelést 3.420.125,- forint erejéig elismerte, ezért a megyei bíróság a Pp.231.§. d./ pontja alapján az ítéletet e részben előzetesen végrehajthatónak nyilvánította. Az ítélet ellen az alperes fellebbezést nyújtott be, melyben elsődlegesen kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, míg másodlagosan a megyei bíróság ítéletének megváltoztatását és a marasztalás összegének 3.014.881,- forintra történő leszállítását. Egyben kérte, hogy az előzetes végrehajthatóságot az ítélőtábla a fenti elismert összegben határozza meg. Fellebbezésének indokolása szerint az általa tételesen levezetett elszámolás értelmében
- május
- napjáig az alperesnek a felperes felé a kamatokat is figyelembe véve mindösszesen 3.014.881,- forint tartozása volt. Hangsúlyozta, hogy a
- május
- napján kelt „nyugta" elnevezésű iratban a felperestől nem újabb kölcsönt kapott, hanem elszámolt a felperessel és megállapodtak, hogy a fennmaradó összeg után az alperes havi 1,5 % kamatot fizet. A peres felek között kialakult gyakorlat szerint alperes által teljesített törlesztő részleteket felperes a kölcsönökre vonatkozó nyugtákon tüntette fel, és ezt szignálták. A befizetésekről az alperes másolati példánnyal nem rendelkezett, ezért a tartozás mértékéről éveken keresztül pontos ismeretei nem voltak. Később észlelte, hogy a felperes 1997-től kezdődően teljes időszakra kamatos kamattal számolt, holott ezt az alperessel kötött megállapodás nem tartalmazza, illetve az alperesnek nem is állt szándékában ilyen kamatot fizetni. Hangsúlyozta, hogy a felperes által csatolt nyugták és elszámolások követhetetlenek és egymással ellentmondó adatokat tartalmaznak. A felperes fellebbezési ellenkérelmében a megyei bíróság ítéletének helybenhagyását és az alperes perköltségben való marasztalását kérte. Fellebbezésének indokolása szerint a megyei bíróság teljes mértékben feltárta az ügy eldöntéséhez szükséges tényeket, a beszerzett bizonyítékokat helyesen értékelte és ez alapján megalapozott határozatot hozott. Vitatta az alperes azon előadását, hogy neki nem volt pontos tudomása a tartozása mértékéről. A felperes 1992-től több ízben adott kölcsönt az alperesnek, aki
- nyaráig az esedékessé vált kamatokat rendszeresen megfizette. Ezt követően az alperes a kamatfizetést abbahagyta. Hangsúlyozta, hogy az alperesnek a kamat mértékéről mindvégig tudomása volt, hiszen a felek között az alperes aláírásával magára nézve kötelezőnek ismerte el az iratokon szereplő kamatokat. Nem felel meg a valóságnak az alperes azon előadása, hogy a kamat mértékét a felperes önkényesen megváltoztatta. A felperes soha nem vitatta az alperes által kifizetett törlesztéseket, éveken keresztül bizalommal volt felé. A felperes jóhiszeműségét bizonyítja, hogy belement egy számára rendkívül kedvezőtlen és kiszámíthatatlan lejáratú kölcsönbe. Kölcsönszerződés esetén a szerződésben kikötött ügyleti kamat is tőkésedik, ha azt az esedékességkor nem fizetik ki. Az okiratok négy esetben tartalmazzák a lejárat időpontját. Felperes kereseti kérelmében megjelölt kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontja
- október
- napjáig ún. vegyes kamat (ügyleti kamat és a törvényben meghatározott kamat) volt felszámítható. A felperes a megyei bíróság ítéletében szereplő elszámolási módot elfogadta, míg a fellebbezésben foglaltakat vitatta. Az ítélőtábla az alperes fellebbezésében felhozott érveire figyelemmel elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a megalapozott döntéshez szükséges adatok rendelkezésre állnak-e. Úgy ítélte meg, hogy a kölcsön összegszerűsége körében a megalapozott döntéshez szükséges eljárási adatok hiányosak, ezért a Pp.3.§.
(3)bekezdése alapján tájékoztatta az alperest, annak bizonyítása, hogy a felperes felé fennálló tartozás tőkeösszege 3.014.881,forint, illetve hogy ezen összegen belül 2005. május 13-án fennálló tartozása milyen összeget képvisel, könyvszakértői bizonyítást igényel. A felperes a Pf.4.sorszámú iratában igazságügyi könyvszakértő kirendelését kérte és a költségeket előlegezte, ezért az ítélőtábla a Pp.249.§.
(2)bekezdése alapján részbizonyítási eljárás keretében igazságügyi könyvszakértői szakvéleményt szerzett be. Az igazságügyi könyvszakértő a Pf.
- sorszám alatt benyújtott szakvéleményében úgy nyilatkozott, hogy
- május 13-án az alperesnek a felperes felé 1.785.556,- forint tőke, 1.297.526,- forint ügyleti kamat, 312.295,- forint vegyes kamat, mindösszesen 3.395.377,forint tartozása állt fenn.
- október
- napján alperesnek a felperes felé mindösszesen 3.455.925,- forint tartozása állt fenn, amelyből 1.590.000,- forint tőke és 1.865.925,- forint a kamattartozás. A felperes jogi képviselőjének nyilatkozatára figyelemmel az igazságügyi könyvszakértő a Pf.11.sorszámú nyilatkozatában fenntartotta az alapszakvélemény
- oldalán bemutatott táblázatban szereplő törlesztések elszámolását. Álláspontja szerint helyesen vette figyelembe az
- május
- napján nyújtott 360.000,- forint és az
- március hó 29-én nyújtott 90.000,- forintos kölcsönre vonatkozó befizetést is. Hangsúlyozta, hogy a kamatszámítás során a jogszabályi hivatkozásnak és a per adatai alapján megismert kölcsönfeltételeknek megfelelően járt el, véleményét változatlanul fenntartja. Ezen eljárási adatokkal az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletének tényállását egyben kiegészítette. Az ítélőtábla a részbizonyítási eljárás keretében beszerzett igazságügyi könyvszakértői szakvéleményt ítélkezése alapján teljes egészében elfogadta, mivel a szakértő szakvéleményét megfelelően megindokolta és az általa alkalmazott elszámolást részletesen levezette. Megfelelő indokát adta a felperes azon észrevételének, hogy az
- március
- napján felvett 90.000,- forintos kölcsönhöz kapcsolódó nyugta milyen összegű kamatelszámolást tartalmaz. Így helyesen állapította meg a szakértő, hogy az alperes ezen a nyugtán szereplő befizetései egyértelműen a 90.000,- forintos kölcsön összegét csökkentette, míg a kamatszámítás első napja egyértelműen
- március
- A 360.000,- forintos kölcsönnel kapcsolatos számításai során alkalmazott munkamódszert a szakvélemény részletesen tartalmazza. A kamatszámítás megfelelt az általánosan elfogadott gyakorlatnak, illetve a megyei bíróság ítéletében foglalt kamatszámítással kapcsolatos jogszabályi hivatkozásoknak és a kirendelő végzés tartalmának. Ezért a beszerzett igazságügyi könyvszakértői szakvélemény megalapozott és ellentmondásoktól mentes. Ezen szakvélemény alapján az ítélőtábla bizonyítottnak találta, hogy az alperes tartozása a felperes felé
- október hó
- napján mindösszesen 3.455.925,- forint, amelyből a tőke 1.590.000,- forint, míg a kamat 1.865.925,- forint. Az ítélőtábla osztotta a megyei bíróságnak az ítélet indokolásában kifejtett azon jogi álláspontját, hogy az alperes
- október
- napjáig ún. „vegyes kamat"-ot volt köteles a felperes részére fizetni. Alperes a kölcsönszerződés esetében a kölcsöntartozás esedékességének időpontjáig ügyleti, ezt követően pedig késedelmi kamatot fizet. A két kamat közötti kapcsolatot a Ptk.
- §.
(2)bekezdése teremti meg, amikor a késedelem idejére ún. vegyes kamat fizetéséről rendelkezik. A késedelmi kamat mértéke ugyanis a szerződésben kikötött ügyleti kamat - mint a kölcsönösszeg használatáért járó ellenszolgáltatás -, másrészt a törvényben meghatározott kamat együttes összege (BDT 2007.1520.). A részbizonyítási eljárás keretében beszerzett szakértői szakvélemény is lényegében a fenti kamatszámítási módot vette figyelembe az elszámolás során. Mindezen indokok alapján az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a Pp.253.§.
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta és a marasztalás összegét leszállította. Az elsőfokú ítélet megváltoztatása kihatással volt a feljegyzett kereseti illeték viselésére is, ezért erről az ítélőtábla a Pp.81.§.
(1)bekezdése alapján a pervesztesség-pernyertesség arányainak megfelelően kötelezte a felperest illetve az alperest. A másodfokú eljárásban az alperes túlnyomórészt pernyertes lett, ezért a Pp.81.§.
(1)bekezdése szerint - a pernyertesség-pervesztesség arányának megfelelően - kötelezte a felperest az alperes másodfokú perköltségének a megfizetésére. Ezen összeg körében az ítélőtábla figyelemmel volt arra, hogy a felmerült 111.750,- forint könyvszakértői díjat az alperes előlegezte. Az eljárásban az alperes illetékfeljegyzési jogban részesült, ezért az ítélőtábla a feljegyzett fellebbezési eljárási illeték viseléséről a már hivatkozott Pp.81.§.
(1)bekezdése és az Itv.59.§.
(1)bekezdése alapján rendelkezett. Győr,
- évi január hó
- napján Dr. Ábrahám Éva a tanács elnöke . Vass Mária . Szalay Róbert előadó bíró bíró