Kfv.I.35.110/2010/6.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Somos Géza ügyvéd által képviselt felperes neve felperesnek a dr. Szabó Erzsébet jogtanácsos által képviselt Adó-és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Hatósági Főosztály Közép-magyarországi Kihelyezett Hatósági Osztály I. jogutódja, az Adó-és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Középmagyarországi Regionális Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Bíróságon 25.K.30.345/
- számon indított és ugyanezen bíróság
- október 28-án kelt 25.K.30.345/2009/
- számú jogerős ítéletével befejezett perében az alperes részéről
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem és a felperes részéről Kfv.
- sorszám alatt benyújtott csatlakozó felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 25.K.30.345/2009/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget. A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Kötelezi a felperest, hogy fizessen felhívásra - 7.000 (hétezer) forint eljárási illetéket. meg az államnak - külön csatlakozó felülvizsgálati Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s Az első fokú adóhatóság 2002-2006 évek tekintetében személyi jövedelemadó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le a felperesnél, melyben az adózás rendjéről szóló
- évi XCII. törvény (továbbiakban Art.)
- §-ai alapján becslési eljárást folytatott le, és terhére 20022003 évekre összesen 3.635.110 Ft adókülönbözetet állapított meg. Az alperes 2898798474 számú határozatával az első fokú határozatot megváltoztatta, és a felperes terhére összesen 3.756.210 Ft adókülönbözetet, 1.878.105 Ft adóbírságot és 1.823.681 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. Az adóhatóságok vizsgálták a felperes ingatlaneladását, gépkocsi eladását, vételét, kölcsönnyújtásait-visszafizetéseit, biztosítási díjat, megélhetési költségeit, a hivatkozott öröklést, a pénzintézetekbe történő befizetéseket, kivéteket. Ennek alapján megállapította, hogy a felperes a Cs. Kft. részére nyújtott tagi kölcsönök esetében 2002-ben 785.902 Ft, 2003-ban 170.000 Ft tekintetében igazolt fedezettel nem rendelkezett. J. Á-nak
- augusztus 29-én nyújtott 10.000.000 Ft kölcsönből 7.547.000 Ft vonatkozásában nem rendelkezett igazolt fedezettel. Az adóhatóságok nem fogadták el, hogy a felperes jelentős készpénzt tartott otthon, és ennek fedezete a K. Kft-nek (továbbiakban Kft.) 1998-ban átutalt 12.000.000 Ft kölcsön
- november 13-i visszafizetése lett volna. A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy vagyongyarapodása a vizsgált időszakban nem volt, jelentős otthoni pénzösszegekkel rendelkezett. Ennek alapja részben a b-i nyaraló eladásából származó 20 millió Ft, amelyet 2001-ben vett ki a bankból, másrészt a Kft. részére nyújtott kölcsön
- novemberi visszafizetése volt; az Art.
- §
(3)bekezdése alapján megfelelően bizonyította forrásait. Az első fokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát - az első fokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az első fokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolásában a becslési eljárással kapcsolatban idézte az Art. 108-109. §-ait, a tényállás megállapítási kötelezettséggel kapcsolatban az Art. 97. §
(4)és
(6)bekezdéseit, a bizonyítékok mérlegelésével kapcsolatban a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban Ket.) 50. §
(6)bekezdését. A közigazgatási iratok és a bírósági eljárásban lefolytatott bizonyítás eljárás adatai alapján azt állapította meg az első fokú bíróság, hogy az alperes a tényállást nem tárta fel teljes körűen, és tévesen rekesztette ki a bizonyítékok közül a
- november 13án kelt „kölcsönszerződés megszüntetése" elnevezésű okiratot. Álláspontja szerint tartalmát tekintve ez egy átvételi elismervény, egyoldalú jognyilatkozat, melyben az átvevő igazolja az átvétel megtörténtét. Ezért elegendő volt, hogy azt csak a kölcsönadó írta alá. A kölcsön visszafizetését további bizonyítékok is alátámasztották. Az első fokú bíróság megkereste a Kft. felszámolóját, majd annak tájékoztatása alapján a felszámolt cég iratkezelőjét, a D. Kft-t. Ennek alapján megállapította, hogy a felperes sem a határidőben belül, sem a határidőn túl bejelentett hitelezői igénylők között nem szerepel. Ez is azt támasztja alá, hogy a kölcsönt visszakapta, hiszen nem tett jogi lépéseket visszaszerzései iránt. Az első fokú bíróság utalt a kölcsönvevő K. I.
- november 19-i és
- június 5-i levelére is, melyben a kölcsönösszeg 2001 év végéig történő visszafizetésére tesz nyilatkozatot. A tanúként meghallgatott T. K. úgy nyilatkozott, hogy a felperes nagyobb összegű készpénzzel rendelkezett otthon az állami bankrendszerben bekövetkezett 1998-as bankcsőd miatt. Az új eljárás során az első fokú adóhatóságnak további bizonyítás nélkül el kell fogadnia, és figyelembe kell vennie a
- január 1-jei nyitó készlet megállapításánál a perben vitatott, felperes részére
- november 13-án átadott 12 millió Ft rendelkezésre állását. A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati, csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. a felperes Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes az Art.
- §
(3)bekezdésére figyelemmel hitelt érdemlően nem tudta bizonyítani a kölcsön visszafizetésének megtörténtét. A felszámoló nem tudott a kölcsön visszafizetéséről, K. I. tagadta, hogy visszafizette a kölcsönt; nem nyert bizonyítást, hogy a felperes tudott volna a Kft. felszámolásáról, így a hitelezői igény bejelentésének elmulasztása sem perdöntő bizonyíték. A felperes ellenkérelmében az alperes felülvizsgálati kérelmének elutasítását, csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását és az ítélet indokolásának megváltoztatását kérte. Hivatkozott arra, hogy 1999 és 2001 között 19 millió Ft-ot vett ki a bankból, de az alperes az Art. 109. §
(3)bekezdése ellenére az elévülési időt megelőző szerzésre való hivatkozást nem vizsgálta. A jogerős ítélet indokolását szükséges kiegészíteni azzal, hogy a megismételt eljárásban az adóhatóságnak vizsgálnia kell a felperes által banki bizonylatokkal igazolt forrást is. Az alperes felülvizsgálati kérelme, felülvizsgálati kérelme nem alapos. a felperes csatlakozó A Pp. 270. §
(2)bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálatát a fél a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozással kérheti. A jogszabálysértés vonatkozhat mind anyagi, mind eljárásjogi jogszabálysértésre, ez utóbbinak - a Pp. 275. §
(3)bekezdésére figyelemmel - az ügy érdemi elbírálására kihatással kell lennie. A Pp. 275. §
(2)bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A perben a jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet, a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A Legfelsőbb Bíróság elsődlegesen a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmével kapcsolatban a következőkre mutat rá: Az iratok alapján megállapítható, hogy a felperes már a közigazgatási eljárásban, majd keresetlevelében hivatkozott a b-i nyaraló eladásából származó 20 millió Ft (19 millió Ft) bankból történő 2001 évi kivételére azzal, hogy a fellebbezés mellékleteként csatolta ezen bizonylatokat. A jogerős ítélet tényállása is tartalmazza ezt a felperesi hivatkozást, de a jogi indokolási rész e forrás meglétével vagy megléte hiányával érdemben nem foglalkozott, csak a 12 millió Ft kölcsönnel. Megállapítható, hogy az első fokú bíróság ezen felperesi hivatkozást érdemben nem vizsgálta, arról ítéleti rendelkezést nem tett. Ezzel megsértette a Pp. 213. §
(1)bekezdését, mely szerint az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre. Ez a közigazgatási perben, a becslési eljárásban konkrétan azt jelenti, hogy a bíróságnak a felperes által keresetlevelében hivatkozott valamennyi forrásával kapcsolatban állást kell foglalni. Jelen perben azonban a b-i nyaraló eladásából származó bevétel rendelkezésre állásáról nem döntött az első fokú bíróság. Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §
(2)bekezdésére figyelemmel megállapította, hogy a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében nem hivatkozott a Pp.
- § megsértésére. A felülvizsgálati eljárás terjedelmét a felülvizsgálati kérelem jogszabálysértésre vonatkozó előadásai határozzák meg. A Legfelsőbb Bíróság a megismételt eljárás tekintetében nem adhat olyan iránymutatást az adóhatóságnak, amely tényállási elemet az első fokú bíróság a Pp.
- § ellenére nem vizsgált. A felperesnek csatlakozó felülvizsgálati kérelmében az adóigazgatási eljárásban vizsgálandó kérdésekre való hivatkozása önmagában nem elegendő. A felperesnek igaza van abban, hogy az Art.
- §
(3)bekezdésére figyelemmel az elévülést megelőző időszakra is kiterjedhet a vizsgálat, de ha ez a jogkérdés nem volt tárgya az első fokú bírósági eljárásnak, akkor erről a Legfelsőbb Bíróság sem rendelkezhetett. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felperes csatlakozó kérelmét elutasította. A Legfelsőbb Bíróság az alperes kapcsolatban az alábbiakat fejti ki: felülvizsgálati kérelmével Az Art. 108. §
(1)bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. Az Art. 109. §
(1)bekezdése értelmében, ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége. Becslési eljárás nem csak akkor folytatható le, ha az adózónál tényleges vagyongyarapodás tapasztalható (pl: ingatlan, jelentős értékű ingóság), hiszen a nem adózott jövedelmét egyéb célra is fordíthatja (pl: tagi kölcsön nyújtás, külföldi utazás). A lényeg, hogy a kiadásai nincsenek arányban a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összegével. Az Art. 108. §
(2)bekezdése alapján az adóhatóság köteles bizonyítani, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak, azonban az Art. 109. §
(3)bekezdése lehetőséget biztosít az adózónak ahhoz, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal igazolja. Az adóhatározatok bírósági felülvizsgálata iránti perben a Pp. 324. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 164. §
(1)bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A bizonyítás lényege, hogy most már az adózó érdekkörébe áll, hogy hitelt érdemlő adatokkal igazolja a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést. Ennek elmaradása, vagy sikertelensége az adózó hátrányára esik. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a 12 millió Ft kölcsön visszafizetésével kapcsolatban az első fokú bíróság a tényállást teljes körűen feltárta, eljárásában további bizonyítási eljárásokat foganatosított ezzel kapcsolatban. A bizonyítékok értékelésénél a Pp. 206. §
(1)bekezdés szabályait betartva a Pp. 221. §
(1)bekezdése alapján kellő részletességgel indokolta. Helytálló volt az a kiindulási alap, hogy önmagában az a tény, hogy csak a felperes írta alá - mint átvevő - a
- november 13-i „kölcsönszerződés megszüntetése" okiratot, azt nem teszi érvénytelenné vagy hiányossá. Tartalmát nézve az átvételi elismervénynek tekintendő okiraton nem feltétlenül kellett szerepelnie a pénzt átadó személy nevének, aláírásának. Az első fokú bíróság azonban nemcsak erre a tényre alapította az elismerést, hanem a felszámoló, illetve az iratkezelő nyilatkozataiból levont következtetésekkel is. Ennek alapján megállapította, hogy a felperes hitelezői igényt nem jelentett be a Kft-vel szemben, amely szintén a kölcsön visszafizetését igazolja. A kölcsönadó a közigazgatási eljárás során tett meghallgatásakor valóban nem ismerte el a visszafizetést, de a felperes ezzel kapcsolatban helytállóan utalt arra, hogy az elismerés esetén a felszámoló kikerülésével került sor a büntetőjogi következményei lettek volna. visszafizetésre, melynek A felülvizsgálati eljárásban annak rendkívüli perorvoslati jellegéből fakadóan a tényállás módosítására, illetve a bizonyítékok újraértékelésére, felülmérlegelésére általában nincs lehetőség. Erre csak akkor van mód, ha a jogerős ítélet tényállást nem állapított meg, vagy a megállapított tényállás hiányos, iratellenes megállapításokat tartalmaz, illetve a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül, életszerűtlenül mérlegelte. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint azonban az első fokú bíróság a fenti hibáktól mentesen állapította meg a tényállást, és a 12 millió Ft kölcsön visszafizetésével kapcsolatban kirívóan okszerűtlen mérlegelés sem volt megállapítható, ezért az alperes felülvizsgálati kérelmét alaptalannak ítélte meg. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A pervesztes alperest a Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a pernyertes felperes felülvizsgálati perköltségének megfizetésére. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket, az alperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. §
(1)bekezdés c) pontja alapján megillető személyes illetékmentességre figyelemmel a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/
- (VI.26.) IM rendelet (IM r.)
- §-a alapján az állam viseli. A csatlakozó felülvizsgálati eljárási illetéket a felperes az Itv.
- §
(3)bekezdése és az IM r. 13. §
(2)bekezdése alapján köteles az államnak megfizetni. Budapest,
- december
- Dr. Madarász Gabriella sk. tanácselnök, Dr. Hajnal Péter sk. előadó bíró, Dr. Darák Péter sk. bíró