Pfv.VIII.20.847/2010/
- A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága mint felülvizsgálati bíróság a dr. Lippai Pál ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt felperesnek (felperes címe) a dr. Molnár István ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt alperes (alperes címe) ellen bérleti díj megfizetése iránt a Szegedi Városi Bíróságon 4.P.22.308/
- szám alatt megindított, és a Csongrád Megyei Bíróság 4.Pf.22.869/2009/
- számú jogerős ítéletével befejezett perében az alperes
- sorszámú felülvizsgálati kérelme folytán tárgyaláson kívül meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy külön felhívásra az államnak fizessen meg 66.400 (Hatvanhatezer-négyszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket, továbbá a felperesnek 15 napon belül 15.000 (Tizenötezer) forint + ÁFA felülvizsgálati eljárási költséget. Felmerült viseli. felülvizsgálati eljárási költségét az alperes maga I n d o k o l á s : A felek a
- április 14-én megkötött ... számú, határozatlan idejű szerződésben abban állapodtak meg, hogy az alperes által fizetendő bérleti díj minden év második negyedévétől kezdődően automatikusan változik a KSH által közzétett hivatalos infláció mértékével. Ezt a szerződést a felek két alkalommal módosították, először
- február 1-én, majd
- május 1-én. A fentieken túlmenően a felek
- január 11-én január 1.-i hatállyal a ... számú további határozatlan időre szóló valamint márciusban egy
- február 1-től határozott időre szóló .... számú bérleti szerződést kötöttek. Valamennyi szerződésben meghatározták az alperest terhelő bérleti díj összegét. Ez nem volt azonos a felperes által közzétett, a
- évtől
- évre vonatkozó tarifatáblázatában meghatározott összegekkel, mely a felperes honlapján aktuálisan elhelyezésre került. A felperes módosított keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest hogy fizessen meg 1.273.535 forintot, ennek különböző részösszegei után késedelmi kamatot és a perköltséget. Előadta, hogy a területhasználati díjat a mindenkor hatályban lévő szerződések alapján számította, és a számlák korrekciójára is tekintettel az alperesnek a módosított kereset szerinti bérleti díjtartozása áll fenn. Az alperes a keresetet 166.122 forint és annak
- október 11-től járó késedelmi kamatai erejéig elismerte, ezt meghaladóan azonban a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a felperessel szemben az ezt meghaladó követelés beszámítására alkalmas túlfizetése áll fenn. Ez utóbbi jogalapjaként a tévedés, közös téves feltevés, megtévesztés illetve jogalap nélküli gazdagodás jogcímére hivatkozott. Az elsőfokú bíróság az alperest 1.273.535 forint, és abból 1.022.818 forint után
- július 1-től járó kamat, míg 250.717 forint után
- október
- napjától járó kamat megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán hozott ítéletével az első fokú ítéletet részben, és akként módosította, hogy az alperes által fizetendő marasztalási összeget 1.272.813 forintra, a
- október
- napjától kamatozó tőke összegét pedig 249.995 forintra leszállította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélet indokai szerint az nem volt vitás, hogy az alperes a felperes által számlázott bérleti díjakat nem fizette meg, ezért az alperest az
- évi LXXVIII. törvény 36.§
(1)bekezdésén és 2.§
(2)bekezdésén alapuló bérleti díjfizetési kötelezettség terhelte. Az alperes meghatalmazottjának állításával szemben a bíróság H.K.É. tanúvallomását elfogadva azt állapította meg, hogy az alperes az aktuális díjtáblákat megismerhette, miután a tanú 2008. március 17ét megelőzően faxon és email-ben is küldött részére díjtáblákat. A felek a díjak meghatározása során eltértek a díjtáblában meghatározott bérleti díjaktól. Erre lehetőségük is volt, miután semmilyen jogszabály nem írta elő a díjtáblában meghatározott bérleti díjak alkalmazását. Az alperes fellebbezése alapján - kismértékben módosítva az általa fizetendő összegeket - a megyei bíróság ítéletének indokaiban arra tért ki, hogy a szerződéses szabadság lehetővé tette a feleknek azt, hogy a szerződés tartalmát szabadon állapítsák meg, ez kiterjedt a díjmegállapítás szabadságára is. A szerződések megkötésére a perben minden esetben akként került sor, hogy a felperes az alperes részére megküldött szerződési ajánlathoz csatolva mellékletekben megküldte a bérleti díj szempontjából jelentőséggel bíró tényezőket, és ezeket összességükben építette be az ajánlatban szereplő bérleti díjba. Ezeket az ajánlatokat az alperes elfogadta, ezért a felek szerződési jogviszonyának megítélése szempontjából az általuk megküldött szerződések az irányadók. A felperesi alkalmazottak tanúvallomásának értékelésével összefüggésben a másodfokú bíróság megállapította, hogy a tanúk kizárólag a szerződések illetve a szerződésmódosítások előkészítésében működtek közre, a szerződéstervezeteket a felperes ügyvezetője bírálta felül, azok az ő aláírásával érkeztek meg az alpereshez, aki azokat utóbb nem vitásan minden esetben el is fogadta. Ezért a tanúvallomások nem alkalmasak az alperesi védekezés alátámasztására. Mindezekre tekintettel a szerződések alapján fizetendő és a ténylegesen fizetett díjak összevetésével 1.272.813 forint összegű bérleti díj megfizetésére kötelezte az alperest. Az alperes a jogerős ítélet elleni felülvizsgálati kérelmében annak megváltoztatását, 1.107.418 forint követelésének beszámításával marasztalása 166.122 forint tőke és kamataira való leszállítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Az alperes felülvizsgálati kérelmét a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálat Pp. 275.§
(2)bekezdésének korlátai között vizsgálva megállapította, hogy az alperes rendkívüli perorvoslati kérelme nem megalapozott. Az alperes jogszabálysértésként a Ptk. 200.§-ában, 210.§-ában, 361.§-ában és a Pp. 206.§-ának
(1)bekezdését jelölte meg. Vitatta a bíróság által megállapított tényállást, továbbá állította, hogy a bíróság a bizonyítékokat jogszabálysértően mérlegelte, mert a felek szerződésükben és azok módosításaiban az önkormányzati tarifarendelet előírásait tartották szem előtt, és ezt alátámasztotta a kihallgatott felperesi ügyvezető vallomása is. Tévesen értékelték H.K.É. vallomását is, ezért kifogása elbírálása kapcsán tévesen hagyták figyelmen kívül a tévedésre, közös feltevésre illetőleg jogalap nélküli gazdagodásra történt hivatkozását. Ez a hivatkozás a Pp. 206.§
(1)bekezdésében biztosított bírósági mérlegelő jogkört támadja, már pedig a felülvizsgálati eljárásban felülmérlegelésnek csak akkor van helye, ha az kirívóan, feltűnően okszerűtlen, irreleváns és logikátlannak tűnik, ezáltal az anyagi jogszabályokat sért. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az alperes érvelésével szemben a bíróság helytállóan állapította meg, hogy a perbeli időszakban nem volt olyan jogszabály, amely kötelezően meghatározta volna az önkormányzati tulajdonban lévő ingatlanok bérleti díját, ezért annak mértékében a peres feleknek a Ptk. 200.§
(1)bekezdésén alapuló szabad megállapodása volt az irányadó. A felperesi alkalmazottak vallomásával összefüggésben a bíróság helytállóan állapította meg azt is, hogy a tanúk kizárólag a szerződések illetve a szerződésmódosítás előkészítésében működtek közre, szerződéstervezeteiket a felperesi ügyvezető felülbírálta, majd azok az ő aláírásával érkeztek meg az alpereshez, aki azt nem vitatva minden esetben el is fogadta. Ezért az alperesi védekezés alátámasztására a tanúvallomások nem voltak alkalmasak. A szerződés tartalmi valóságát támasztja alá, hogy a szerződő felek az őket terhelő együttműködési kötelezettség keretében arra is lehetőséget biztosítottak, hogy a felperes bárki számára hozzáférhető díjtábláiról az alperes tájékozódjék. Miután az alperes üzleti tevékenységét a perbeli időszakot megelőzően is hosszabb idő óta végezte, kellő körültekintéssel eljárva tudomása kellett hogy legyen arról, hogy a felperes díjtábláiban foglalt tarifák az adott esetben a felperessel kötött szerződések esetében is alkalmazhatóke. A fentiekből következően a tényállás megállapítása hibátlan, a bíróság a Pp. 206.§
(1)bekezdésében foglalt mérlegelési szabályt nem sértette meg. A bíróság ítéletében logikai ellentmondástól, így jogszerűtlenségtől mentesen számot adott arról, hogy mely bizonyítékot mi okból vett figyelembe, és mely bizonyítékot miért mellőzött. A Legfelsőbb Bíróság ezért azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet az adott tényállásból kifolyólag nem sértette a Ptk. 200.§át és 210.§-át valamint 205.§-át, ezért azt a Pp. 275.§
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az eredménytelen felülvizsgálat következtében az alperes köteles a felperes perköltségének megfizetésére. [Pp. 270.§
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 78.§
(1)bekezdés] Budapest,
- november
- Dr. Bősinger Zsuzsanna a tanács elnöke s.k., Csánitzné Dr. Csiky Ilona előadó bíró s.k., Dr. Kiss Mária bíró s.k. Sipos a kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző