Pf.20234/2007/6 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdése értelmében bárki határidő nélkül hivatkozhat, ez nem jelent egyben keresetindítási jogosultságot, ahhoz ugyanis a Pp. 3.§

(1)bekezdése értelmében jogi érdekeltség szükséges, mely jogi érdekeltségnek a fél és a per tárgya közti anyagi jogi kapcsolatban kell megmutatkoznia. Álláspontja szerint a felperesnek sem mint a felszámolással megszűnt gazdasági társaság tagjának, sem mint volt ügyvezetőjének nincs kereshetőségi joga, mert a gazdasági társaság által kötött szerződés tekintetében külső, harmadik személynek nem tekinthető. Kifejtette, hogy a felperes kereshetőségi jogát, jogi érdekeltségét, sem az általa hivatkozott Ptk.234.§

(1)bekezdése, sem pedig a Ptk. 115.§

(3)bekezdése nem alapozza meg. Mindezek miatt a felperesi keresetet a kereshetőségi jog hiánya miatt, érdemi vizsgálat nélkül utasította el. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes jelentett be fellebbezést, fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és keresete teljesítését kérte. Az elsőfokú eljárásban előadottakon túl, jogi érdekeltségének alátámasztására hivatkozott még arra is, hogy a Z. Kft részére az I. rendű alperessel megkötött adásvételi szerződéssel megvásárolt ingatlan vételárát valójában ő biztosította a K. Kft-én keresztül, mégpedig az e cég részére nyújtott tagi kölcsönként. Hivatkozott fellebbezésében arra is, hogy az elsőfokú bíróság az eljárása során megsértette a Pp. 1, 7, 13. 48. és 49. §-aiban foglaltakat, eljárása jogsértő volt. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság ítéletében a tényállást helyesen állapította meg, abból érdemben helyes jogi következtetést is vont le, azaz helyesen foglalt állást abban kérdésben, hogy a felperes kereshetőségi joga hiányában a kereset érdemben nem vizsgálható, ezért azt ítélettel - annak érdemi vizsgálata nélkül - kell elutasítani. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság helyes ítéletét a Pp. 253.§

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Nem ért egyet a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak azzal a jogi álláspontjával, hogy a felperes jogi érdekeltségét az a körülmény zárná ki, hogy a támadott szerződésben, illetőleg megállapodásban félként szereplő gazdasági társaság tagjának, az I. gazdasági társaságnak egyik tagja. A BDT

1. évi
2. szám alatt közzétett eseti döntés fejti ki azt a jogi álláspontot, hogy a gazdasági társaság által kötött szerződés megtámadására az ügyletkötő társaság mellett, annak egyik tagja nem jogosult, mert a tagnak nincs a társaság jogi érdekétől elkülönült jogi érdekeltsége, amely a Pp. 3.§

(1)bekezdése szerinti perindítást lehetővé tenné. A perbeli esetben azonban a felperes a szerződést, ügyletet kötő gazdasági társaságnak nem tagja, így önmagában ezen BDT-ben kifejtett elv alkalmazásával jogi érdekeltségét kizárni nem lehet. A felperes valójában a megszűnt Z. Kft egyik tagjának, az I. Kft-nek a tagja, mely kapcsolat azonban már nem olyan közvetlen, mely a felperes elkülönült jogi érdekeltségét és ezért perindítási jogát kizárná. Abban azonban egyetért a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal, hogy a felperes jogi érdekeltségét sem a Ptk. 234.§-a, sem pedig a Ptk. 115.§-a nem alapozza meg. A jogi érdekeltség, mint ahogy az elsőfokú bíróság kifejtette, a fél és a per tárgya közti anyagi jogi kapcsolat, ami azt jelenti, hogy a perben hozandó ítélet, döntés bármiféle módon a fél, a felperes jogaira, érdekeire, kötelességeire, jogosultságaira kihatással lehet. A perbeli esetben a felperes által támadott szerződés, illetőleg egyezség érvénytelenségének megállapítása azonban a felperesre kihatással semmiféle módon nem volna, ugyanis az I. rendű alperessel kötött szerződés érvénytelenségének megállapítása esetén az I. rendű alperesnek az ingatlan vételárát - az egyébként már megszűnt - az ügyletkötő Z. Kft. részére kellene visszaszolgáltatni, aki perbeli jogképesség hiányában e tárgyban pert már nem indíthat. A vételárra azonban az I. rendű alperestől a felperes semmiféle jogcímen igényt nem tarthatna, s azt a maga részére sem e perben, sem más perben nem követelhetné, erre ugyanis az a tény, hogy a vételárat a Z. Kft-nek nyújtott kölcsönnel maga biztosította, nem jogosítja fel. E tény a felperest arra jogosította volna fel, hogy a Z. Kft ellen folyó felszámolási eljárásban hitelezői igényt terjesszen elő, ennek megtörténtét azonban az elsőfokú eljárás iratai alapján megállapítani nem lehet, de egyébként a per tárgya szempontjából közömbös is. Miután tehát az eredeti állapot helyreállításaként a felperes az I. rendű alperes által esetlegesen visszatérítendő vételárra semmiféle módon nem tarthatna igényt, a szerződés érvénytelenségének megállapítása a felperes szempontjából közömbös, jogi érdekeltségét nem igazolja. A II. rendű alperessel kötött megállapodásból eredően is a Z. Kft-nek esetlegesen lett volna követelése a II. rendű alperessel szemben, a II. rendű alperes részéről visszatérítendő összegre sem tarthatna igényt a felperes semmiféle jogcímen, így jogi érdekeltsége ugyancsak hiányzik. Megjegyzi még a másodfokú bíróság azt, hogy egyébként az önkormányzati rendelet érvénytelensége vagy semmissége iránt önálló kereseti kérelem rendes bíróság előtt nem is terjeszthető elő, az Alkotmánybíróság előtt jogszabály alkotmányellenességének megállapítása iránti eljárás kezdeményezésre adna lehetőséget (Abtv. 1.§), így érdemben e kérelem sem bírálható el. Nem osztja a másodfokú bíróság a fellebbezésnek azt az álláspontját sem mely szerint az elsőfokú bíróság eljárása során a Pp. hivatkozott rendelkezéseit megsértett volna. A per tárgyalási jegyzőkönyve sem az eljárási szabálysértéseket, a bíróság pártatlanságának hiányát nem igazolja. Az elsőfokú bíróság nem mulasztott a felperes irányában, miután jogi álláspontja szerint a felperesi keresetet érdemi vizsgálat nélkül kellett elutasítani, a felperes további kioktatása bármiféle kérelem vagy indítvány előterjesztésére szükségtelen lett volna. A felperes kizárási okot az elsőfokú bírósággal szemben nem terjesztett elő, így a Pp. 13.§-ára történő hivatkozás a fellebbezésben értelmezhetetlen, a Pp. 48. és 49.§-aiban foglalt szabályokat pedig az elsőfokú bíróság nyilvánvalóan nem sérthette meg, hiszen a felperes jogi és cselekvőképességét kétségbe nem vonta. Következésképpen a felperesnek az eljárás szabálytalanságára történő hivatkozása alaptalan. A fellebbezés alaptalan volt, ezért a Pp. 78.§

(1)bekezdése alapján az Itv. 74.§-ára figyelemmel a Kmr. 13.§

(2)bekezdése alapján a felperes köteles a feljegyzett fellebbezési illetéket az állam részére megtéríteni, valamint az I. és II. rendű alpereseknek a Pp. 78.§

(1)bekezdése alapján perköltséget fizetni, melynek mértékét a másodfokú bíróság a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3.§

(6)bekezdése alapján mérsékelt összegben, a II. rendű alperest képviselő ügyvéd részére ÁFÁ-val növelten állapította meg. Pécs,

1. október
2. Dr. Veszeley Józsefné s.k. a tanács elnöke, Dr. Kovács Ildikó s.k. előadó bíró. Dr. Zóka Ferenc s.k. bíró