← Magyarország

Bf.251/2007/42 – Szegedi Ítélőtábla

Szegedi Ítélőtábla Bf.I.251/2007/

  1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN A Szegedi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Szegeden,
  2. évi október hó
  3. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő ÍTÉLETET: A jelentős értékre, csoportosan elkövetett rablás bűntette és más bűncselekmények miatt I.rendű vádlott és társai ellen indított büntetőügyben a Békés Megyei Bíróság
  4. évi április hó
  5. napján kihirdetett 15.B.450/2006/
  6. számú ítéletét m e g v á l t o z t a t j a az alábbiak szerint: A vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezést valamennyi vádlottat érintően mellőzi. Megállapítja, hogy az első fokú ítélet kelte helyesen:
  7. április
  8. A Békéscsabai Városi Bíróságon Bnyk.74/2006/1-
  9. tételszám alatt kezelt bűnjelek lefoglalását megszünteti, és azok megsemmisítését rendeli el. A megítélt kártérítést a sértett képviselője részére Irányítószám, Helység, utca, házszám alatti címre kell teljesíteni. A kiadni rendelt 280.000.- (kettőszáznyolcvanezer) forintot a (társaság neve) Iráníyítószám, Helység, utca, házszám szám alá kell kiadni. Az első fokú eljárás során felmerült bűnügyi költségből II.r. vádlott helyesen: 35.400.- (harmincötezer-négyszáz) forintot, III.r. vádlott helyesen: 136.288.(egyszázharminchatezer-kettőszáznyolcvannyolc) forintot, IV.r. vádlott helyesen: 164.568.- (egyszázhatvannégyezer-ötszázhatvannyolc) forintot köteles megfizetni külön felhívásra az állam javára, míg az I-IV.r. vádlottak által egyetemlegesen fizetendő bűnügyi költség összege helyesen: 46.142.- (negyvenhatezeregyszáznegyvenkettő) forint. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi az I.r. vádlottat 15.000.- (tizenötezer) forint, a II.r. vádlottat 3.000.(háromezer) forint, a III.r. vádlottat 18.480.- (tizennyolcezer-négyszáznyolcvan) forint, a IV.r. vádlottat 17.400.- (tizenhétezer-négyszáz) forint fellebbezési eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére külön felhívásra az állam javára. A kiszabott szabadságvesztésbe az I., II. és IV.r. vádlottak által az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt beszámítja. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság I.r. vádlottat felbujtóként, jelentős értékre, csoportosan elkövetett rablás bűntette miatt 6 év fegyházra és 6 év közügyektől eltiltásra, II.r. vádlottat felbujtóként, jelentős értékre elkövetett rablás bűntette miatt 6 év fegyházra és 6 év közügyektől eltiltásra, III.r. vádlottat társtettesként, jelentős értékre csoportosan elkövetett rablás bűntette, valamint társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntette miatt - halmazati büntetésül - 4 év fegyházra és 4 év közügyektől eltiltásra IV.r. vádlottat társtettesként, jelentős értékre csoportosan elkövetett rablás bűntette és társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntette miatt - halmazati büntetésül - 5 év fegyházra és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. I.-II.r. vádlott esetében 1.800.000.- - 1.800.000.- forintra, III.r. vádlott vonatkozásában 300.000.- forintra, míg IV.r. vádlott esetében 100.000.- forintra vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő szabadságvesztésbe történő beszámításáról, a bűnjelekről. Az első fokon felmerült bűnügyi költségből I.r. vádlottat 3.600.-, II.r. vádlottat 32.400.-. III.r. vádlottat 131.700.-. IV.r. vádlottat 167.568.- forint megfizetésére, míg 1-IV.r. vádlottat egyetemlegesen 51.030.- forint megfizetésére kötelezte. Bf.I.251/2007/
  10. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezést jelentettek be: Az ügyész, II.r. vádlott terhére eltérő minősítés, súlyosítás érdekében, valamint a lefoglalt 280.000.- forint készpénz kiadása miatt. I.r. vádlott és védője a tényállás téves megállapítása, téves minősítés, enyhítés érdekében, valamint a polgári jogi igény elbírálása miatt, II.r. vádlott és védője a tényállás téves megállapítása miatt, elsődlegesen felmentés, másodlagosan eltérő minősítés, erre figyelemmel enyhítés érdekében. A fellebbezési szakban eljárási szabálysértés miatt az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését is indítványozták. III.r. vádlott és védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés, IV.r. vádlott és védője enyhítés érdekében. A fellebbviteli főügyészség a II.r. vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezést visszavonta. Egyebekben a tényállás és a bűnösségi körülmények kiegészítése és helyesbítése mellett az első fokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. Az ítélőtábla a fellebbezések közül az enyhítés érdekében bejelentett fellebbezéseket kizárólag a vagyonelkobzás mellőzése tekintetében ítélte alaposnak. A másodfokú bíróság a vádlottak fellebbezési nyilvános ülésen tett nyilatkozata, valamint az iratok egybehangzó adatai alapján, figyelemmel a Be.
  11. §

(1)bekezdés a) pontjára az első fokú ítélet tényállását az alábbiak szerint kiegészítette: I.r. vádlott élettársa vállalkozó, havi 150.000.- forint jövedelemmel. Az első fokú ítéletben vagyonaként megjelölt két ingatlan értéke kb. 1.500.000.- forint. II.r. vádlott házastársa foglalkozás nélküli, jövedelme családi pótlék, valamint gyermekvédelmi támogatás, melynek havi összege összesen 27.500.- forint. Az első fokú ítéletben a vádlott vagyonaként feltüntetett lakóingatlan tulajdonrész értéke kb. 10-15.000.000.- forint. A II.r. vádlott előéleteként felhívott felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje
  1. április
  2. napján járt le. III.r. vádlott jövedelme kb. 30-40.000.- forint. Gyermeke után gyermektartási díjat nem kap. A III. és IV.r. vádlottak bántalmazása következtében a sértett által elszenvedett zúzódásos és repesztett sérülések gyógytartama 8 napon belüli, míg az állkapocs elmozdulásos törésének gyógytartama 8 napon túli, kb. 4 hét volt. Egyebekben az első fokú ítélet tényállása hiánytalan, azt az ítélőtábla a fenti kiegészítésekkel határozatának alapjául elfogadta. II.r. vádlott védője a fellebbezési szakban bizonyítási indítványt terjesztett elő, melynek keretében
  3. sz. név és
  4. sz. név tanúkénti kihallgatását indítványozta arra nézve, hogy az I. és III.r. vádlottak e személyektől is valótlan indokokra hivatkozással nagyobb összegű készpénzt csaltak ki. Az ítélőtábla álláspontja szerint, annak tanúkkal való bizonyítása, hogy az I. és III.r. vádlott ezen ügyön kívül milyen magatartást tanúsított, a jelen ügyben a szavahihetőséget nem érinti, így tehát a bizonyítási indítványt, mint szükségtelent elutasította. Az ítélőtábla álláspontja szerint a II. és III.r. vádlottak felmentését célzó fellebbezések, valamint I. és II.r. vádlottak esetében az eltérő minősítést célzó fellebbezések a bizonyítékok mérlegelése ellen irányulnak. Eltérő tényállás megállapítása esetén kerülhetett volna sor ugyanis annak megállapítására, hogy az I.r. vádlott nem bujtotta fel III. és IV.r. vádlottat a sértettel szemben erőszak alkalmazására, az euró megszerzése érdekében, valamint, hogy a II.r. vádlott nem követett el semmi Büntető Törvénykönyvbe ütközőt, továbbá, hogy a III.r. vádlott kényszer és fenyegetés hatására cselekedett. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást széles körben lefolytatta, részletesen számot adott arról, hogy mely bizonyítékok alapján találta megállapíthatónak azt, hogy az I.r. vádlott felbujtója volt az erőszaknak, azt, hogy a II.r. vádlott elkövette a bűncselekményt, illetőleg, hogy a III.r. vádlott esetében kényszer és fenyegetés szóba sem jöhet. Okfejtése logikus és mindenben megfelel az okiratokban rögzítetteknek. E körben kifejtett álláspontját az ítélőtábla mindenben osztotta. A bizonyítékok értékelése az azokat közvetlenül észlelő elsőfokú bíróság feladata. Megalapozott tényállás esetén a bizonyítékok eltérő értékelésére a Bf.I.251/2007/
  5. másodfokú eljárásban nem kerülhet sor. Így, a tényállást támadó és a bizonyítékok mérlegelése ellen irányuló fellebbezések eredményre nem vezethettek. Ami a II.r. vádlott védőjének relatív eljárási szabálysértés miatti hatályon kívül helyezésre irányuló indítványát illeti, utal arra az ítélőtábla, hogy az elsőfokú megyei bíróság valamennyi tanút kihallgatott. Ezt követően került sor arra, hogy a Békéscsabai Városi Bíróságon felvett vallomásaikat a tanúk elé tárta, ha a vallomásaik között ellentmondás merült fel. Az elsőfokú bíróságnak erre törvényes lehetősége volt, így nem sértett eljárási szabályt, tehát nem volt ok az ítélet hatályon kívül helyezésére sem. Az elsőfokú bíróság a megalapozott tényállásból helyesen következtetett a vádlottak bűnösségére és cselekményüket a törvénynek megfelelően minősítette. Tévedett azonban, amikor a III., IV.r. vádlott esetében akként foglalt állást, hogy a testi sértési cselekmény elkövetésekor a súlyosabb sérülés, mint eredmény tekintetében csupán a gondatlanság állapítható meg e vádlottak terhére. Az ítélőtábla álláspontja szerint a vádlottak oldalán fennálló létszámbeli és erőbeli fölényre, az elkövetés módjára, a támadott testtájékra - a sértett feje - figyelemmel, a vádlottak tudata átfogta a súlyosabb sérülés bekövetkezésének lehetőségét, azonban ez iránt közömbösséget tanúsítva cselekedtek. Mindezen körülményektől tehát nem a vádlottak gondatlanságára, hanem eshetőleges szándékára lehet következtetést levonni. Az elsőfokú bíróság által értékelt bűnösségi körülmények kiegészítésre, illetőleg helyesbítésre szorulnak. Az I.r. vádlott esetében a részbeni beismerő vallomás helyett a részbeni bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomást értékelte enyhítő körülményként a másodfokú bíróság. Ugyanakkor IV.r. vádlott esetében a személyiségzavar nem enyhítő körülmény, mert az a IV.r. vádlott beszámítási képességét nem érintette. A súlyosító körülmények közül az ítélőtábla mellőzte a vagyon elleni bűncselekmények elszaporodottságát ekként értékelni. Az így kiegészített és helyesbített bűnösségi körülmények mellett az elsőfokú bíróság a büntetéskiszabási elveket figyelembe véve, a vádlottak cselekvőségét helyesen értékelve arányos fő- és mellékbüntetést szabott ki, melyek lényeges enyhítése nem indokolt. Nem indokolt továbbá az I.r. vádlott esetében az enyhébb végrehajtási fokozat megállapítása, ugyanis nincs olyan indok, mely ezt alátámasztaná. Helyesen járt el a megyei bíróság, amikor a bűnösség megállapítása mellett a vádlottak kártérítési felelősségét megállapítva kötelezte őket a bűncselekménnyel okozott több mint 4.000.000.- forint kár megfizetésére. A vagyonelkobzás tekintetében azonban az ítélőtábla nem osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját. A vagyonelkobzás nem büntetés, hanem intézkedés. Annyiban nem büntető jellegű joghátrány, hogy az elkövető jogszerűen szerzett vagyonát nem érinti, hanem az elkövető eredeti - a bűncselekmény elkövetése előtti - vagyoni helyzetét állítja vissza. Jelen ügyben az elsőfokú bíróság egyetemlegesen kötelezte a vádlottakat az általuk okozott kár megfizetésére. Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy a kártérítés mellett ugyanazon összegre a vagyonelkobzás elrendelése a kétszeres értékelés büntetőjogi tilalmába ütközik (Magyar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat részére HVGORAC Kiadó 154/
  6. oldal). Ezért az ítélőtábla az elkobzásra vonatkozó rendelkezést, valamennyi vádlottat érintően mellőzte. Az első fokú ítélet keltezését a kihirdetett és az írásba foglalt ítélet is tévesen tartalmazta, ezért a másodfokú bíróság megállapította, hogy az helyesen:
  7. április hó
  8. napja. Észlelte az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság nem rendelkezett a Békéscsabai Városi Bíróságon Bnyk.74/2006/1-
  9. tételszám alatt kezelt bűnjelekről. Az ítélőtábla ezen bűnjelek lefoglalását a Be.
  10. §
(1)bekezdése alapján megszüntette és a
(8)bekezdése alapján elrendelte azok megsemmisítését az ügyészi indítványnak megfelelően. Észlelte az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság nem jelölte meg egyrészt a kártérítés teljesítésének helyét, valamint a kiadni rendelt 280.000.- forint kiadásának helyét. Ezért azt az ítélőtábla jelen határozatával pótolta. Az elsőfokú bíróság az első fokú eljárásban felmerült bűnügyi költség kiszámításánál számítási hibát vétette. Az ítélőtábla a másodfokú határozatban megállapította, hogy a II.r. vádlott 35.400.- forint, a III.r. vádlott 136.288.- forint, a IV.r. vádlott 164.568.forint, míg az I-IV.r. vádlottak egyetemlegesen 46.142.-forint első fokú bűnügyi költséget kötelesek megfizetni. Bf.I.251/2007/42. Az elsőfokú bíróság az általa alkalmazott jogszabályhelyeket döntően helyesen hívta fel, azonban III. és IV.r. vádlottak esetében nem hivatkozott a Btk. 85. §
(1),
(2),
(3)bekezdésére, ezért azt az ítélőtábla jelen határozatával pótolta, valamint a zár alá vétellel kapcsolatos jogszabályi hivatkozás helyesen a Be. 159. §
(4)bekezdés d) pontja. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla az enyhítésre irányuló fellebbezéseket részben alaposnak ítélve az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372. §
(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, egyebekben pedig, a Be. 371. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A fellebbezési eljárásban felmerült bűnügyi költségből az I.r. vádlott 15.000.- forint, a II.r. vádlott 3.000.- forint, a III.r. vádlott 18.480.- forint, a IV.r. vádlott 17.400.- forint kirendelt védői díj megfizetésére köteles a Be. 381. §
(1)és a Be. 338. §
(1)és
(3)bekezdése alapján. Az ítélőtábla az I., II., és IV.r. vádlottak által az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe a Btk. 99. §
(1)és
(2)bekezdése alapján beszámította. Szeged,
  1. évi október hó
  2. napján Dr. Hegedűs István s.k. Sefta Márta dr. s.k. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó Dr. Harangozó Attila s.k. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.251/2007/
  3. számú ítélete és a Békés Megyei Bíróság 15.B.450/2006/
  4. számú ítéletének jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon,
  5. évi október hó
  6. napján jogerős és végrehajtható. Szeged,
  7. évi október hó
  8. napján Dr. Hegedűs István s.k. a tanács elnöke

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.