← Magyarország

Gf.30418/2010/6 – Debreceni Ítélőtábla

Gf. IV. 30.418/2010/

  1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Szokolay István ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a Dr. Hajzer László ügyvéd (címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, 5 160 000 Ft tervezési díj és járulékai megfizetése iránt indított perében, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság
  2. április 8-án meghozott 8.G.15-10-040030/
  3. számú ítélete ellen, az alperes részéről
  4. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban, az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő ítéletet: A Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 100 000 (Egyszázezer) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az elsőfokú bíróság a
  5. április 8-án,
  6. sorszámon meghozott ítéletében az alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 5 160 000 Ft-ot és annak
  7. április 23-tól a kifizetés napjáig járó, a Ptk. 301/A.§-ában meghatározott törvényes mértékű kamatát, valamint 497 100 Ft perköltséget. Az ítéletben megállapított tényállás szerint a felek között
  8. április 12-én a közösségi házzal kapcsolatos beruházás engedélyezési- és ajánlati tervdokumentációjának,
  9. március 12-én pedig a mezőgazdasági feltáró szilárd burkolatú úttal kapcsolatos beruházás engedélyezési tervdokumentációjának az elkészítésére vonatkozó tervezési szerződések jöttek létre, 2 600 000 Ft + áfa, illetve 1 700 000 Ft + áfa összegű tervezési díjak kikötése mellett. A szerződésekben az alperes a tervezési díjaknak a felperes részéről kiállított számlák kézhezvételét követő 15 napon belüli kiegyenlítését vállalta. A felperes a szerződésekben megjelölt terveket határidőre elkészítette és azokat az alperes rendelkezésére bocsátotta. A tervezési díjakra vonatkozó számlákat azonban a felperes csak
  10. április 7-én, azt követően állította ki, hogy az alperes a tervezési díjak kifizetésére szóban vállalt határidőt elmulasztotta. Az alperes a részére megküldött számlákat nem egyenlítette ki. A felperes a pontosított keresetében 5 160 000 Ft tervezési díj és járulékai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felek a közöttük írásban létrejött tervezési szerződéseket szóban akként módosították, hogy az azokban kikötött díjakra a felperes csak abban az esetben tarthat igényt, ha a tervdokumentációk alapján benyújtott pályázatok eredményesek lesznek. A tervdokumentációk alapján benyújtott pályázatok azonban eredménytelenek voltak, ezért a felperes a szerződésekben meghatározott tervezési díjakra jogszerűen nem tarthat igényt. Hivatkozott az alperes arra is, hogy a szerződésekben megjelölt beruházásokhoz kapcsolódó pályázatok elkészítéséért a felperes részére
  11. augusztus 28-án 1 000 000 Ft-ot,
  12. április 1-jén 375 000 Ft-ot,
  13. július 28-án pedig 240 000 Ft-ot már megfizetett. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét megalapozottnak találta és az alperest a felperes pontosított keresete szerint marasztalta. A Pp. 141.§

(2)-
(6)bekezdéseiben, valamint a 164.§
(1)bekezdésében foglaltakra hivatkozással megállapította, hogy a perben az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy az írásban megkötött tervezési szerződéseket a felek utóbb ún. „sikerdíjas megállapodások"-ra módosították, továbbá, hogy az általa hivatkozott részteljesítések a perbeli tervezési szerződésekhez kapcsolódtak. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint az alperes a fenti állításait a perben kétséget kizáróan nem bizonyította. Ezt a megállapítását azzal indokolta, hogy a tervezési szerződéseket az alperes képviseletében aláíró B.D. a tanúmeghallgatása során tagadta, hogy sor került volna az alperes részéről állított szerződésmódosításokra és a volt polgármesternek ezt a nyilatkozatát alátámasztotta a polgármesteri munkakör átadásátvételéről felvett jegyzőkönyvben rögzített az a nyilatkozata is, amely szerint a közösségi házzal és a mezőgazdasági feltáró úttal kapcsolatos tervezési díjak még nem kerültek kifizetésre. Az elsőfokú bíróság megállapította továbbá, hogy az alperes részéről hivatkozott kifizetések közül a
  1. április 1-jén teljesített 375 000 Ft-nak, valamint a
  2. július 28-án teljesített 240 000 Ft-nak a kifizetésére pályázatkészítési díj jogcímén került sor, ezért azok nem tekinthetők a perbeli tervezési szerződésekhez kapcsolódó részteljesítéseknek. Nem látott lehetőséget az elsőfokú bíróság az alperes részéről
  3. augusztus 28-án átutalt 1 000 000 Ft-nak a jelen perben történő elszámolására sem, figyelemmel arra, hogy mind a számla kiállítására, mind pedig annak az alperes részéről történt kiegyenlítése a perbeli tervezési szerződések megkötése előtt került sor. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben a sérelmezett határozat hatályon kívül helyezését kérte. A másodfokú tárgyaláson pedig az alperes a fellebbezését akként pontosította, hogy az elsődleges fellebbezési kérelme megalapozatlan voltának megállapítása esetére - másodlagosan - az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását és a marasztalásának 1 615 000 Ft-tal történő leszállítását kérte. A közösségi házhoz kapcsolódó felperesi követeléssel összefüggésben előadta, hogy az alperes önkormányzat
  4. évben adott felhatalmazást az akkori polgármester részére a beruházással kapcsolatos teljes pályázati anyag elkészíttetésére és annak az illetékes Területfejlesztési Tanácshoz történő benyújtására, amely feladat elvégzésére a polgármester a felperessel kötött szerződést. A szerződésben pedig a felek abban állapodtak meg, hogy a pályázati költségvetésbe beépített tervezési és egyéb költségeket az önkormányzat a pályázati díjból téríti meg, azzal, hogy a pályázat eredménytelensége esetén csak a pályázat készítésével közvetlenül felmerült költségeket fizeti meg a felperesnek. A pályázat eredménytelen maradt, ezért az önkormányzat - a megállapodásnak megfelelően - csak a pályázatkészítés költségeit térítette meg a felperesnek, 375 000 Ft összegben. A képviselő-testület döntése alapján a polgármester
  5. évben ismételten megbízta a felperest a pályázati anyag elkészítésével és a megállapodás ebben az esetben is azt tartalmazta, hogy a felperesnek járó díj csak a pályázat eredményessége esetén kerül kifizetésre. A pályázatkészítés költségeit ugyanakkor az alperes ebben az esetben is megfizette a felperesnek. A mezőgazdasági feltáró úttal kapcsolatos felperesi követeléssel összefüggésben állította, hogy az annak alapjául szolgáló szerződésben a felek szintén abban állapodtak meg, hogy az önkormányzat csak abban az esetben fog fizetni a felperesnek, ha a benyújtott pályázat eredményes lesz. Ezeknek az állításainak a bizonyítására az alperes csatolta a fellebbezéséhez a 27/
  6. (IX.05.), a 44/
  7. (VIII.28.), az 50/
  8. (X.18.), az 57/
  9. (XI.09.) és a 13/
  10. (III.29.) számú képviselő-testületi határozatok kivonatait, továbbá a közösségi ház tervdokumentációját és építési engedélyét, a mezőgazdasági út pályázatát, valamint a pert megelőző egyeztetésről készült - a felek részéről alá nem írt - jegyzőkönyv 1-1 példányát. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és az alperes másodfokú perköltség fizetésére kötelezését kérte. Előadta, hogy a felek külön kötöttek szerződést a beruházásokhoz kapcsolódó tervdokumentációk elkészítésére, illetőleg a pályázatok elkészítésére. A pályázatokhoz készült költségvetésekbe a tervezési költségek valóban beépítésre kerültek, ez viszont csak annyit jelentett, hogy az alperes a tervezési költségeket a beruházások költségeként számolhatta el, azonban ez a körülmény nem érintette a tervezési díjak kifizetésére vonatkozó fizetési kötelezettségét, mivel az független volt a pályázatok eredményességétől. Állította, hogy az alperes az általa hivatkozott 375 000 Ft és 240 000 Ft összegű kifizetésekkel kizárólag a pályázatkészítések díjait, illetve költségeit egyenlítette ki, tervezési díj címén azonban felé az alperes részéről kifizetésre egyáltalán nem került sor a perbeli szerződésekkel összefüggésben. A
  11. március 12-én megkötött tervezési szerződésre alapított követelésével összefüggésben előadta továbbá, hogy valóban volt egy korábbi megállapodás is a felek között egy mezőgazdasági feltáró út felújításával kapcsolatos tervdokumentáció elkészítésére és az abban a szerződésben kikötött tervezési díjat az alperes számára valóban megfizette. A
  12. március 12-én létrejött tervezési szerződéshez kapcsolódóan azonban az alperes részéről kifizetésre nem került sor. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perben beszerzett bizonyítékok alapján helytállóan állapította meg, hogy a tervezési díjak megfizetése független volt a pályázatok sikerétől, továbbá azt, hogy az alperes részéről hivatkozott kifizetések nem a perbeli tervezési szerződésekhez kapcsolódtak. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a tényállást a perbeli jogvita megalapozott elbírálásához szükséges mértékben feltárta, azt helyesen állapította meg és helytállóak voltak az így megállapított tényállásból levont jogi következtetései is. Helyesen alkalmazta az elsőfokú bíróság a döntése meghozatalakor a Pp-nek a bizonyítási kötelezettségre, illetőleg a bizonyítatlanság jogkövetkezményeinek alkalmazására vonatkozó rendelkezéseit is. A felperes a tervezési szerződéseknek az általa állított tartalmát a perben okiratokkal igazolta. A felperes részéről csatolt okirati bizonyítékok tartalmával szemben pedig valóban az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a szerződések tényleges tartalma eltért az írásban rögzítettektől, mivel a felek szóban abban állapodtak meg, hogy a szerződésekben kikötött tervezési díjak a felperest csak akkor illetik meg, ha a tervek alapján benyújtott pályázatok eredményesek lesznek. Az alperes azonban a tervezési szerződéseknek az okiratokban foglaltaktól eltérő tartalmát az eljárás során csupán állította, ugyanakkor azt hitelt érdemlően nem igazolta. A részéről az elsőfokú eljárás során csatolt számlák ennek az állításának az igazolására nem voltak alkalmasak, valamint nem támasztotta alá az alperesnek ezt az állítását az elsőfokú eljárás során kihallgatott B.D. tanúvallomása sem. Egyéb bizonyítékot pedig az alperes a perben tett állításai igazolására nem jelölt meg. Helyesen, a rendelkezésére álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg az elsőfokú bíróság azt is, hogy az alperes a tervezési díjak részbeni kiegyenlítésére vonatkozó állítását sem bizonyította. Ezzel összefüggésben az ítélőtábla kiemeli, hogy a polgármesteri munkakör átadásátvételéről
  13. október 11-én felvett jegyzőkönyvben a korábbi polgármester akként nyilatkozott, hogy „elkészültek a közösségi ház tervei és a mezőgazdasági feltáró út terve, tervezési díj egyik helyen sincs kifizetve". Ennek - a tartalma szerint a tartozás elismerésének minősülő - nyilatkozatnak a valótlanságát és a perben állított 1 615 000 Ft részteljesítés megtörténtét az alperes részéről szolgáltatott bizonyítékok nem igazolták, hiszen a perbeli tervezési szerződések létrejötte előtt, más jogcímekre hivatkozással kiállított - és az alperes részéről nem vitásan kiegyenlített - számlák erre nyilvánvalóan nem voltak alkalmasak. Egyéb bizonyítékot pedig az alperes az elsőfokú eljárás során ezeknek az állításainak az igazolására sem jelölt meg. Az alperes a fellebbezéséhez újabb okirati bizonyítékokat mellékelt. A Pp. 235.§
(1)bekezdésében foglaltakra tekintettel azonban ezeket az újabb okirati bizonyítékokat a másodfokú bíróság a döntése meghozatala során már nem vehette figyelembe, tekintettel arra, hogy azok már az elsőfokú eljárás tartama alatt is az alperes rendelkezésére álltak, azonban az alperes azok előterjesztését - a Pp. 141.§
(2)és
(6)bekezdésére történt figyelmeztetés ellenére - elmulasztotta. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253.§
(2)bekezdése és a Pp. 254.§
(3)bekezdése alapján - lényegében tehát a saját helyes indokaira utalással - helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező alperes az ügyvédi munkadíjból eredő saját másodfokú perköltségét a Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján maga köteles viselni, továbbá köteles megtéríteni a felperes ügyvédi munkadíjból eredő másodfokú perköltségét is, amelynek összegét az ítélőtábla a Pp. 79.§
(1)bekezdése alapján, hivatalból állapította meg, „A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről" szóló, módosított 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§
(2)és
(5)bekezdéseiben, valamint a 4/A.§-ban foglaltak figyelembevételével. „Az illetékekről" szóló, többször módosított 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5.§
(1)bekezdésének b) pontján alapuló személyes illetékmentessége folytán az alperes a fellebbezésén jogorvoslati illetéket nem rótt le. A feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket pedig helyette, pervesztessége miatt, az Itv. 74.§-a alapján alkalmazott 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§
(1)bekezdésében és a 14.§-ban foglaltak szerint az állam viseli. Debrecen,
  1. január
  2. Erőss Károlyné Dr. Vajvoda Ildikó sk. a tanács elnöke, Dr. Szűcs Lajos sk. előadó bíró, Dr. Drexlerné Dr. Karcub Edit sk. bíró A kiadmány hiteléül: -kiadó-

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.