Bfv.927/2009/15 – Kúria

(1)bek.,

(2)bek. I. fordulata]. Ezért őt - mint többszörös visszaesőt - 3 hónap börtönbüntetésre, mellékbüntetésül 1 év közügyektől eltiltásra ítélte. A magánfél polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasította. A megállapított tényállás lényege szerint az 1984-ben született terhelt korábban három alkalommal volt büntetve. Legutóbb a Nagykanizsai Városi Bíróság a

1. május hó
2. napján jogerőre emelkedett 3.B.449/2006/
3. számú ítéletével lopás bűntette miatt, mint különös visszaesőt 2 év börtönre, mellékbüntetésül 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A terhelt
4. október hó
5. napján este alkalmi hölgyismerősével megjelent a Panzióban, ahol két főre vett ki szobát egy éjszakára. A terheltnek a szobát másnap délig kellett elhagynia, így délelőtt 1l órára kérte a reggelit. Figyelemmel arra, hogy a vádlott anyagi helyzete nem tette lehetővé a szállás és az ahhoz tartozó egyéb szolgáltatás ellenértékének a kifizetését, kihasználva a lehetőséget, hogy a reggeli kért időpontjáig nem keresik,
6. október
7. napján délelőtt 9 óra 30 perc körül fizetés éps az alkalmazottak értesítése nélkül az ismeretlen személyazonosságú hölggyel eltávozott a Panzióból. A terhelt a fizetőképességét és készségét illetően is megtévesztette a sértettet. Már a szállás elfoglalásának időpontjában sem állt szándékában a szállásdíjat és a minibárból történő fogyasztás ellenértékét kifizetni. A terhelt és ismerőse az éjszaka folyamán a szobához tartozó minibárból összesen 8.800 forint értékben fogyasztott italokat és édességet. A szállás díja a két személyre vonatkozó idegenforgalmi adóval együtt összesen 12.694 forint volt. A terhelt csalárd magatartásával jogtalan haszonszerzés végett a szállás és a kiegészítő szolgáltatás díjának meg nem fizetésével a panziót üzemeltető Kft-nek, mint sértettnek összesen 21.494 forint kárt okozott, amely nem térült meg. A Be.
8. §-ának

(1)bekezdése szerint készített rövidített ítélet tartalmazza még az alkalmazott jogszabályokat. II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a

(1)bekezdésének a) pontja alapján arra hivatkozással, hogy bűnösségének a megállapítására a csalás bűncselekményében a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor. Az indítvány szerint a tényállásban írt cselekményével csupán 8.800 forint kárt okozott. A bíróságok tévesen minősítették kárnak a meg nem fizetett 12.694 forint összegű szállásíjat, mert az valójában nem kár, hanem elmaradt haszon. A ténylegesen felmerült kár összegére figyelemmel a cselekmény szabálysértésként minősülhet, ezért a terhelt felmentése indokolt. A Legfőbb Ügyészség a Bf.2658/2009 számú átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta. Álláspontja szerint az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a csalás bűncselekményének tényállási elemét képező kár a szolgáltatás díjának számla szerinti összegével azonos. A városi bíróság nem tévedett, amikor a panzió által kiállított számla összegében határozta meg a terhelt által okozott kár nagyságát. Az ügyészség mindezek alapján a felülvizsgálati indítvánnyal támadott jogerős határozat hatályában fenntartását indítványozta. A Legfelsőbb Bíróság a Be. 420. §-ának

(1)bekezdése és a Be. 424. §-ának

(1)bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, amelyen a védő csatlakozott a terhelt felülvizsgálati indítványához és azt részletesen indokolta. Álláspontja szerint a szállásdíj két komponensből áll. Tartalmazza a tényleges bekerülési költségeket, és emellett van benne bizonyos mértékű haszonrész is. Büntetőjogi kárként csak a vagyoncsökkenés értékelhető, az elmaradt vagyoni előny már csupán a vagyoni hátrány fogalmába illeszthető. A terhelt tehát a minibárból történt fogyasztás értékére és emellett arra az összegre követte el a csalást, amennyibe a szállásadónak a szállás biztosítása ténylegesen bekerült. Ez az összeg pedig mindenképpen kisebb, mint a szállás haszonnal növelt kereskedelmi árára figyelemmel a jogerős ítéletben megállapított kárösszeg. A legfőbb ügyész képviselője foglaltakat fenntartotta és fenntartását indítványozta. a nyilvános ülésen az a marasztaló döntés átiratában hatályában A terhelt a nyilvános ülésen hivatkozott a Legfelsőbb Bírósághoz benyújtott további beadványaira. Előadta, hogy a kár mértékének meghatározása körében a 29/2007. BKv. véleményben foglalt iránymutatás megfelelően irányadó. Kifejtette továbbá, hogy a sértett nem is állított ki számlát - miután ő már korábban eltávozott. Márpedig, ha nem készült számla, akkor a kár végképp nem következhetett be. III. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapul vétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítványban megjelölt - a Be. 416. §-a

(1)bekezdésének a) pontjában meghatározott - okból, valamint - a Be. 416. §-a

(1)bekezdésének c) pontjában írt eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében - hivatalból [Be. 423. §

(4)-

(5)bek.] bírálta felül. Ennek során a felülvizsgálati indítványt alaptalannak, a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát alaposnak találta. A Be. 416. §-a

(1)bekezdésének a) pontja szerint felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha a terhelt felmentésére vagy az eljárás megszüntetésére, illetve a terhelt bűnösségének megállapítására, továbbá kényszergyógykezelésének elrendelésére a szabályainak megsértése miatt került sor. büntető anyagi jog A terhelt helyesen hivatkozott arra, hogy a Btk.

1. §-ának
2. pontja szerinti kár - azaz a bűncselekménnyel a vagyonban okozott értékcsökkenés - fogalmában olyan további elemek, amelyek a vagyoni hátrány részét képezik, nem tartoznak bele. A Legfelsőbb Bíróság abból indult ki, hogy a vagyon fogalmi körébe a következetes felfogásnak megfelelően a követelések és a vagyoni értékű jogok is beleértendők. A különböző szállítási, éttermi, szállodai szolgáltatások vagy a lakásbérlet egyaránt piaci értékkel bírnak. Attól függetlenül, hogy a szerződési szándék valós, avagy ezek valamelyikét az elkövetők jogtalan haszonszerzés végett, fizetési szándék nélkül szerzik meg, az annak ellenértékét képező díjra a sértett jogosultságot szerez. Az ellenérték megfizetésének elmaradása pedig a tényleges teljesítéssel megterhelt vagyonban értékcsökkenésként, és nem elmaradt haszonként jelentkezik. Ennek megfelelően a bírói gyakorlat következetesen kárt okozó magatartásnak, ekként tényállásszerű csalás bűncselekményének (vagy szabálysértésének) tekinti a jogtalan haszonszerzés végett a sértetteket tévedésbe ejtő azon cselekményeket, amikor valamely terhelt fizetési szándék nélkül, e tekintetben a sértettet tévedésbe ejtve éttermi szolgáltatást, vasúti vagy más közforgalmú járművön személyszállítást vagy éppen szállodai elhelyezést vesz igénybe (lásd pl. BJD 1323). Az igénybe vett szolgáltatás meg nem fizetése - ha a csalás törvényi tényállásának további elemei is megvalósultak - a csalás bűncselekménye szempontjából a vagyonban bekövetkezett értékcsökkenésnek (damnum emergens) és nem elmaradt vagyoni előnynek (lucrum cessans) tekintendő. Utóbbiról esetleg akkor lehetne szó, ha valamely terhelti magatartás következtében a sértett egy újabb szerződés megkötésétől, más megszerezhető jövedelemtől esik el (Legf. Bír. Bfv.I.609/2006/6.). A terhelt bűnösségének megállapítása - és cselekményének minősítése - ekként mindenben megfelel a büntető anyagi jog szabályainak. A Legfelsőbb Bíróság mindezek alapján - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be.
3. §ának

(5)bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatot - a Be.

1. §-a alapján - a hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárásban a kirendelt védő díjával felmerült bűnügyi költséget - a Be.
2. §-ának

(1)bekezdése értelmében - az állam viseli. A Legfelsőbb Bíróság határozata elleni fellebbezést a Be. 3. §-ának

(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a 416. §-a

(4)bekezdésének a b) pontja zárja ki. A Be. 418. §-ának

(3)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 416. §

(1)bekezdésének

1. e)vagy
2. g)pontján alapul. A Be. 421. §-ának

(3)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására hozatalát a Legfelsőbb Bíróság mellőzheti. vonatkozó határozat Budapest, 2010. január hó 28. napján. Dr. Katona Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Molnár Gábor s.k. előadó bíró, Dr. Kiss Sándor s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Bné