Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.22.066/2010/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a Forgács & Kiss Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Kiss Elemér ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve (I. rendű felperes címe) I. rendű, II.rendű felperes neve (II. rendű felperes címe) II. rendű felpereseknek, a törvényes képviselő, dr. Kovács L. László ügyvéd által képviselt alperes neve alperes ellen öröklési igény iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
- október
- napján meghozott 22.P.20.691/2009/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az egyetemlegesen jogosult felperesek javára 6.250 (Hatezer-kétszázötven) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az
- július 6-án elhunyt E.É. ingatlan és ingó hagyatékát a közjegyző az
- december
- napján jogerős végzésével ismert vérszerinti örökös hiányában az alperesnek adta át. Az állam a hagyatékba tartozó ingatlant
- évben értékesítette. Az örökhagyó vérszerinti törvényes örököseiként fellépő felperesek végleges keresetükben 6.164.638 forint, a hagyaték helyébe lépett érték, ennek
- december
- napjától járó kamata megfizetésére és az ingóhagyaték kiadására kérték az alperes kötelezését. Az alperes a felperesek örökösi minőségét nem vitatta, elsődlegesen elévülési kifogást terjesztett elő, érdemi ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy kamatfizetési kötelezettség nem terheli. Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest a felperesek javára személyenként 3.082.319 forint, ennek
- február
- napjától a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamata, 375.000 forint ügyvédi munkadíj és 17.500 forint készkiadás mint perköltség megfizetésére és az ingóságok kiadására. További rendelkezése szerint a le nem rótt 370.680 forint illetéket az állam viseli. Indokolása szerint a felperesek az örökhagyó apai nagyszülőpárjának dédunokái, az alperes a felperesek örökösi minőségét elismerte, a hagyatékkal való elszámolás összegszerűsége tárgyában a felek között vita nem volt. Az alperes elévülési kifogása alaptalan, kamatfizetési kötelezettségének kezdő időpontja a keresetlevél benyújtásának időpontja. A Ptk.
- §
(1)bekezdése szerint a gazdagodással kapcsolatos vagyoni előnyök visszatérítésére a jogalap nélküli birtoklás szabályait kell alkalmazni. Az alperes birtoklása jóhiszemű volt, ezért a Ptk. 195. §
(1)és
(2)bekezdésére, a Ptk. 196. §
(1)-
(3)bekezdésére utalással a pert megelőző felszólítás időpontjától sem köteles a hasznokkal, adott esetben a kamatokkal való elszámolásra. Az alperes késedelme a Ptk.
- § b) pontja alapján a felperesi felszólítás kézhezvételétől beállt, a kamatok megfizetésére a Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján köteles, a kamatfizetési kötelezettségének kezdő időpontja a Ptk. 195. §
(2)bekezdésére tekintettel a keresetlevél benyújtásának időpontja. Az elsőfokú bíróság a perköltség viseléséről Pp. 78. §
(1)bekezdése, a 32/
- (VIII.22.) IM rendelet
- §
(2)bekezdése alapján határozott. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak részbeni megváltoztatását kamatfizetési kötelezettségének mellőzésével és az elsőfokú perköltség mérséklésével kérte. Hivatkozása szerint a Ptk. 361. §
(1)bekezdése, a 363. §
(1)bekezdése szerint irányadó Ptk. 195. §
(1)bekezdése, a 195. §
(2)bekezdése alapján amennyiben a jogalap nélküli birtoklás tárgya meghatározott pénzösszeg, a birtokos haszonként kizárólag annak, a visszaköveteléskor ténylegesen meglévő kamatai kiadására, megfizetésére kötelezhető. A hagyaték helyébe lépő érték az alperes számlájára befolyt, annak a visszakövetelésekor meglévő haszna nem volt, és abból a megtérítésre alapot adó haszon sem származott. Az alperes a Ptk. 361. §-a, a 196. §
(3)bekezdésére alapítva a visszaköveteléstől számítva sem kötelezhető haszonként törvényes mértékű kamat megfizetésére. A megítélt ügyvédi munkadíj túlzott mértékű, a jogvita megítélése egyszerű volt, hosszadalmas előkészítést nem igényelt, az alperes magatartásával elősegítette a per mielőbbi befejezését. A felperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú ítélet helybenhagyását és az alperes kötelezését kérték a fellebbezési eljárásban felmerült költségeik megfizetésére. Érveik szerint az alperes pénztartozása fennáll, késedelembe esett, ezért a Ptk. 301. §
(1)bekezdése szerint terheli a késedelmi kamatfizetési kötelezettség. Képviselőjük a két éven át folyó eljárásban ellátta teljes körű jogi képviseletüket, három tárgyaláson részt vett, és több beadványt szerkesztett. Nem merült fel olyan körülmény, amely indokolná az elsőfokú perköltség mérséklését. A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A. §
(1)bekezdés b) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg az alperest terhelő késedelmi kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontját, a fellebbezésben foglalt, a kamatfizetési kötelezettség hiányával kapcsolatos alperesi érvelés téves. A Ptk. 361. §
(1)bekezdése értelmében a jogalap nélküli gazdagodással kapcsolatos vagyoni előnyök visszatérítésére a Ptk.
- §-a szerinti jogalap nélküli birtoklásra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Az alperes jóhiszeműen került a hagyatékba tartozó ingatlan helyébe lépett érték birtokába, ezért a Ptk.
- §
(2)bekezdése alapján a bíróság előtti visszakövetelésig fel sem merülhet a hasznokért való, az adott esetben ilyennek minősülő kamatfizetési kötelezettség kérdése. Kétségtelen, hogy a kereset előterjesztése után a jogalap nélküli birtokost a hasznokért való helytállási kötelezettség a Ptk. 196. §
(3)bekezdése szerinti felelős őrzés szabályai szerint terheli. Az ügyben azonban az alperes a hagyatékba tartozó ingatlan értékesítésére tekintettel pénztartozás megfizetésére köteles, ezért a Ptk. 301. §
(1)bekezdése alapján terheli a kamatfizetési kötelezettség. A késedelmi kamat az idegen pénz használatáért járó térítés, a késedelem objektív következménye; azaz akkor is jár, ha az adós a késedelmét kimentette. Annak az elmaradt jövedelemnek a kompenzálására szolgál, amelyet a fél a késedelmesen kifizetett összeg kockázat nélküli befektetésével biztonsággal elérhetett volna. A hagyaték helyébe lépett értékkel összefüggő, a jogalap nélküli gazdagodásra alapított kamatigény mindaddig nem válik esedékessé, amíg azt a kötelezettől bírói úton nem követelik. A kamatszámítás kezdő időpontja tehát a Ptk. 195. §
(2)bekezdése alapján a keresetlevél előterjesztésének időpontja. Az alperes alaptalanul kifogásolta a felpereseket megillető elsőfokú perköltség mértékét, annak mérséklése a kifejtett képviseleti tevékenységre, a beadványok és a tárgyalások számára, időigényességére, a jogvita nehézségi fokára tekintettel nem indokolt. A fentiekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését - utalva az abban kifejtett helyes indokokra is - a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A sikertelenül fellebbező alperes a Pp. 239. §-a szerint irányadó Pp. 78. §
(1)bekezdése, a Pp. 82. §
(2)bekezdése alapján köteles a felperesek fellebbezési eljárásban felmerült, a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(5)és a 4/A. §
(1)bekezdése alapján megállapított, az áfát is tartalmazó ügyvédi munkadíj, mint másodfokú perköltség megfizetésére. A fellebbezési illeték viselésére vonatkozó rendelkezés az Itv. 5. §
(1)bekezdésének a) pontján, az 56. §
(1)bekezdésén és a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §-án alapul. Budapest,
- február
- Fermanné dr. Polák Zita s.k. a tanács elnöke Dr. Baloginé dr. Faiszt Judit s.k. Dr. Hegedűs Mária s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bíró