Pf.20013/2011/4 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.013/2011/

1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla a dr. Szabó Csaba ügyvéd ügyintézése mellett a dr. Szabó Ügyvédi Iroda (címe) által képviselt I.rendű felperes neve (címe) I. rendű és II.rendű felperes neve (címe) II. rendű felpereseknek, a dr. Daragó Dénes ügyvéd (címe) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen jóhírnév megsértése miatt indított perében a Jász-NagykunSzolnok Megyei Bíróság 16.P.20.158/2010/
2. számú ítélete ellen a felperesek részéről
3. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felpereseket, hogy fizessenek meg személyenként az alperesnek 15 napon belül 46 875 (negyvenhatezer-nyolcszázhetvenöt) Ft másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: Az I. rendű felperes 1992., míg a II. rendű felperes
4. évtől a j-i piacon helypénzszedő munkakörben végzett munkát,
5. január hó
6. napjától az alperes alkalmazásában. Az alperes ügyvezetése felé jelzés érkezett, miszerint a helypénz beszedése nem korrekt módon működik, ezért
7. november hónaptól elrendelte, hogy a két helypénzszedő párban járja a területet és szedje be a helypénzt.
8. április hó
9. napján 10 óra 45 perctől Sz. J. városüzemeltetési tanácsnok a piac területén ellenőrzést tartott. Ennek során több esetben észlelte, hogy a napijegyesek egy részének még nem volt meg a jegye, valamint a bérelt területet használók többletterületet foglaltak el és a piac területén gépkocsi állt, amely hiányosságok miatt az alperes feljelentést tett. A feljelentésben az alperes megnevezte a felpereseket, mint a helypénz beszedésével megbízott alkalmazottait és a munkájukat irányító személyt, közölte az ellenőrzés eredményét (eszerint a be nem szedett díjak összege 34 000 Ft volt, továbbá a bérletesek nagy számban hónapok, esetleg évek óta kevesebb területért fizettek) és a felperesek azon nyilatkozatát, amelyben a felelősségüket nem ismerték el. Az alperes tájékoztatta továbbá a rendőrséget a helypénzbeszedés gyakorlatáról és három ember nagyságrendeket elérő tévedése miatt megfogalmazta a gyanúját, hogy a munkajog eszközeivel nem tisztázható vagyon elleni bűncselekmény elkövetése történt, ami miatt kérte a nyomozás megindítását és lefolytatását.
10. május hó
11. napján újabb ellenőrzésre került sor, amely alkalommal több bérletes vonatkozásában megállapították a béreltet meghaladó terület elfoglalását és azt, hogy többen a napijegyet az ellenőrzéskor fizették. Az alperes fegyelmi eljárást indított a felperesekkel szemben, amelyet a büntetőeljárás befejezéséig felfüggesztett és emellett a munkaviszonyukat rendkívüli felmondással
12. május hó
13. napjára megszüntette. Ezt követően a felperesek
14. július hó 5., illetőleg szeptember hó
15. napjáig keresőképtelen állományban voltak, majd álláskeresési járadékban részesültek.
16. június hó 8., illetőleg
17. február hó
18. napjától a felperesek újra munkaviszonyban állnak. A .... Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályának Gazdaságvédelmi Csoportja kisebb értékre elkövetett sikkasztás vétségének megalapozott gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen folyamatban volt nyomozás során tanúként hallgatta ki a felpereseket, majd
19. augusztus hó
20. napján a nyomozást megszüntette bűncselekmény hiányában. A határozat megállapítása szerint néhány árusnál a napijegy hiányának a magyarázata az volt, hogy a helypénzbeszedők az ellenőrzésig még nem értek el hozzájuk, így a sikkasztás bűncselekményének elkövetését megalapozó bizonyíték nem merült fel. Az alperes a határozattal szemben panasszal élt, amelyben kifogásolta, hogy a nyomozóhatóság a nagy számban előforduló és nagyságrendeket képviselő alulszámlázással - ami a véleménye szerint nem keletkezhetett pontatlan mérésből - nem foglalkozott, márpedig a feljelentésre emiatt is sor került. A .... Városi Ügyészség a panaszt alaposnak találta és a nyomozás folytatását rendelte el. A nyomozóhatóság az alperes ügyvezetőjének és több árusnak a tanúkénti kihallgatását követően ismét megszüntette a nyomozást, mert annak adatai alapján bűncselekmény elkövetése kétséget kizáróan nem volt megállapítható; erre abból sem lehetett következtetni, hogy az alperes kimutatásai szerint a díjbeszedők leváltása után a bevételek nagymértékben emelkedtek. A felperesek a rendkívüli felmondás miatt a .... Munkaügyi Bírósághoz fordultak, amely perben meghozott jogerős ítélettel megállapításra került, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg felperesek munkaviszonyát, ezért azt az ítélet jogerőre emelkedésének napjáig helyreállították egyúttal kötelezve az alperest végkielégítés, 6 havi átlagkeresetnek megfelelő összeg, felmentési időre járó bér, étkezési hozzájárulás, elmaradt munkabér és ezek kamatai megfizetésére. A teljes marasztalás tőkeösszege az I. rendű felperes esetében 1 794 134 Ft, a II. rendű felperes esetében pedig 1 475 000 Ft volt. Az eljárt bíróságok álláspontja szerint az ellenőrzés során megállapított tények valósága önmagában rendkívüli felmondási okot nem alapoztak meg. A felperesek a keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az alperes a feljelentésben, valamint a nyomozást megszüntető határozat ellen benyújtott panaszában az alábbi kijelentéseivel megsértette a jóhírnévhez való személyiségi jogukat: Ø „Az általuk felvett meghallgatási jegyzőkönyv szerint mindenki elvégezte a munkáját - elméletileg tehát a tévedés lehetősége kizárt -, mégis három ember nagyságrendeket tévedett." Ø „Az üggyel kapcsolatban felmerül a vagyon elleni bűncselekmény gyanúja, amelyet a munkajog eszközeivel nem lehetséges tisztázni, ezért társaságunk kénytelen büntetőfeljelentést tenni, kérjük a nyomozás megindítását és lefolytatását." Ø „Nem pusztán arról van szó a feljelentésben, hogy kirívóan nagy számban nem szedték be a területhasználati díjakat, hanem arról is és főként arról, hogy évek óta azonos alapterületű sátrakban működő piaci árusok vonatkozásában igen jelentős alulszámlázás történt és ez az alulszámlázás ugyancsak évek óta tart." Ø „Az eltérés azonban olyan mértékű, ami nem keletkezhet pontatlan mérésből." Kérték továbbá az alperest elégtétel adására és személyenként 1 500 000 Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére is kötelezni. Az alperes a felperesek keresetének az elutasítását kérte, mert a büntetőfeljelentés megtétele önmagában személyiségvédelmi per megindítására nem adhatott alapot, mivel abban a felperesek jóhírnevét nem sértette meg. Az elsőfokú bíróság a
21. sorszám alatt meghozott ítéletében a felperesek keresetét elutasította és kötelezte őket, hogy fizessenek meg az alperesnek 15 napon belül személyenként 93 750 Ft perköltséget. Határozatának indokolása szerint a személy hírnevét a társadalmi értékelésének a befolyásolására alkalmas tényállítások, tény- és adatközlések határozzák meg. A személy híre csak akkor lehet a társadalmi értékelés reális alapja, ha az alapul szolgáló értesülések, tényállítások az objektív valóságot fejezik ki. A jogsértés akkor állapítható meg, ha a személyt érintő közlés, tényállítás objektíve valótlan, miáltal az a személy értékelését hátrányosan befolyásolja. Azt, hogy valamely tény állítása vagy híresztelése valótlan, sértő volt-e, az állítás szövegkörnyezetében kell vizsgálni és tartalma szerint megítélni. A hatósági és peres eljárásokban azok jellegéből adódóan sajátosan érvényesülnek a jóhírnév védelmének jogszabályi feltételei, mivel az eljárások lefolytatására és a felek eljárásbeli magatartására, cselekményeire vonatkozó eljárási szabályok határozzák meg azokat a kereteket, amelyeken belül az eljárások a jóhiszeműség és a tisztesség követelményének megfelelően folyhatnak. Egy feljelentés során tett nyilatkozat, következtetés önmagában az okból nem minősülhet jogsértőnek, mert az téves, megalapozatlan, a másik félre kedvezőtlen, ehhez az szükséges ugyanis, hogy a nyilatkozat indokolatlanul bántó, megalázó, a tisztességes és jóhiszemű eljárás alapján elvárható kereteket meghaladó legyen. Önmagában az ilyen jelleget nélkülöző feljelentésben tett tényállítás az igényérvényesítés meghatározására irányul és mint ilyen, a jóhírnév megsértésére alkalmatlan. Az alperes tárgyilagos hangnemben megtett - sértő, bántó és lealacsonyító kitételeket nélkülöző - feljelentésében és panaszában kifogásolt közlések emiatt alkalmatlanok voltak a jóhírnév megsértésére, mivel a lefolytatott ellenőrzések alapján feltárt hiányosságokat, pontatlan munkavégzést elemezte és annak esetleges büntetőjogi következményeit kereste. Az alperes a feljelentésben azért nevezte meg a felpereseket, mert a helypénz beszedésével összefüggésben tette meg azt, ezért az e körben dolgozók megnevezése elkerülhetetlen volt. A perben kihallgatott érdektelen személyek és az I. rendű felperes férjének tanúvallomása is azt támasztotta alá, hogy a felperesekkel szemben lefolyt alperesi eljárás és az általuk is hallott híresztelések alkalmatlanok voltak arra a felperesek jóhírnevének megsértésére, mivel nem hitték el, miszerint ők rosszul végezték volna a munkájukat, illetve vagyon elleni bűncselekményt követtek volna el. Az elsőfokú bíróság erre tekintettel a felperesek keresetét, mint alaptalant elutasította és a felpereseket a pervesztességük okán kötelezte az alperes perköltségének viselésére, míg a le nem rótt kereseti illetéket az állam viseli a felperesek személyes költségmentessége folytán. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperesek terjesztettek elő fellebbezést, amelyben az ítélet megváltoztatásával a keresetüknek történő helyt adást kérték. Az alperes által megtett feljelentéssel összefüggésben hivatkoztak arra, hogy mind a hamis vád, mind pedig a hatóság félrevezetése büntetendő cselekmény, ezért nem lehet szó a jogsértés hiányáról, ahogy az alperes feljelentése sem volt tárgyilagosnak tekinthető, ahhoz ugyanis annak a valószínűsítése lett volna szükséges, miszerint a várt bevétel elmaradása a felperesek magatartására vezethető vissza. Az alperes mind a négy kifogásolt kijelentése valótlannak bizonyult, azok azt sugallták, hogy a felperesek - akik személye ellen konkrétan irányult a feljelentés - a munkájukat bűncselekmény elkövetése érdekében végezték rosszul, ezáltal azok alkalmasak voltak a jóhírnevük megsértésére. Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte annak helyes indokai alapján. Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A. §-a