← Magyarország

Pf.21446/2010/8 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla

  1. Pf. 21.446/2010/
  2. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla, a Dr. Falus Orsolya Ügyvédi Iroda ( ügyintéző: dr. Falus Orsolya ügyvéd ) által képviselt felperesnek dr. Takács Eszter jogtanácsos által képviselt Budapest Főváros Kormányhivatala ( 1056 Budapest, Váci u. 62-
  3. ) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
  4. június
  5. napján kelt
  6. P. 25.416/2009/
  7. számú ítélete ellen a felperes
  8. augusztus
  9. napján
  10. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán - tárgyaláson - meghozta a következő Ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 ( tizenöt ) napon belül fizessen meg az alperesnek 150.000 ( százötvenezer ) Ft másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás: A felperes
  11. július
  12. napján előterjesztett fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmében a Fővárosi Földhivatalt 20.000.000 Ft, ennek
  13. március
  14. napjától számított évi 11 %-os kamata és az eljárással felmerült költségei megtérítésére kérte kötelezni. Az ellentmondás folytán perré alakult eljárásban keresetét kiterjesztette a Fővárosi Kerületek Földhivatalára. A végleges,
  15. szeptember
  16. napján előterjesztett nyilatkozata szerint a Fővárosi Kerületek Földhivatalát az akkor már 18.000.000 Ft-ban megjelölt kár és ennek
  17. június
  18. napjától számított kamata megtérítésére, míg a Fővárosi Földhivatalt a kereseti igénye tűrésére kérte kötelezni. Követelésének alapja, hogy a Fővárosi Kerületek Földhivatala a "...." és "..." hrsz-ú ingatlanok tulajdonjoga tekintetében valótlan adatot jegyzett be az ingatlan-nyilvántartásba. Előadta, hogy az eladó hamis okiratok alapján kérte e két ingatlanra tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzését, a tulajdonjog bejegyzés alapjául szolgáló szerződések nem létezők. És bár az eladót az ingatlan- nyilvántartás tulajdonosként tüntette fel, az ingatlanok felett sem tulajdonosként, sem egyéb címen nem volt rendelkezési joga, így azt a felperesre át sem ruházhatta. Mivel a felperes a szerződések alapján a vételárat kifizette, kára minimálisan a teljesített vételár. Keresetét a Ptk.
  19. §-ára alapította. Előadta, hogy a felperes az ingatlan-nyilvántartásban bízva kötötte meg a szerződést vevőként és teljesítette a vételárat. A felperessel szemben eladóként eljáró személy, Sz.E. tulajdonjogát a Fővárosi Kerületek Földhivatala bejegyzésre alkalmatlan okiratok alapján vezette át az ingatlan-nyilvántartáson. Előadta azt is, hogy az a két személy, aki az ügyben közvetítőként eljárt 1.000.000 - 1.000.000 Ft-ot részére megtérített, és ezen alapult tőkekövetelésének 18.000.000 Ft-ra történő leszállítása. Az általa kezdeményezett büntetőeljárás egyik gyanúsítottja, A.
  20. szeptember
  21. napján 2.500.000 Ft-ot fizetett meg, amit a felperes a kamatokba tudott be. A Fővárosi Földhivatal a kereset elutasítását kérte, a felperes követelésének sem a jogalapját, sem az összegszerűségét nem ismerte el. Tagadta, hogy a felperesnek államigazgatási jogkörében kárt okozott volna. Az ügyben a történések egymásutániságának jelentőséget tulajdonított, és ezért a két ingatlan tekintetében kronológiát állított fel. Ebből jelentősnek minősítette, hogy
  22. február
  23. napján hozta meg az elsőfokú hatóság Sz.E. tulajdonjoga bejegyzéséről szóló határozatokat, és másnap kötötte meg a felperes az adásvételi szerződéseit, melyeket
  24. március
  25. napján nyújtott be a szerződést szerkesztő ügyvéd az ingatlan-nyilvántartási átvezetés érdekében. Amikor tehát a felperes a szerződéseit megkötötte, az eladó tulajdonjogának bejegyzéséről szóló határozatnak a kézbesítése sem történt meg, a jogorvoslati szakasz sem kezdődött meg, a bejegyző határozatok nem emelkedtek jogerőre. Előadta, hogy e bejegyző határozatok elleni fellebbezési eljárás során maga tárta fel a jogügylet dokumentumainak bejegyzésre alkalmatlan voltát. Tagadta, hogy bármilyen jogellenes magatartást tanúsított volna. Ha a felperes illetőleg a szerződéskötéssel megbízott képviselője kellő körültekintéssel jár el, megelőzhette volna kára bekövetkezését. Hivatkozott arra is, hogy a felperes büntetőfeljelentést tett, és a büntetőeljárásban a felperes polgári jogi igénye biztosítására zár alá vételt rendeltek el, így nem állapítható meg, hogy a bűncselekménnyel okozott kárból mennyi térül, térülhet meg. Ugyanakkor a felperesi kereset tárgyában időelőttiség okán a per megszüntetésére illetve a büntetőeljárás jogerős befejezéséig - figyelemmel a felperes ott előterjesztett polgári jogi igényére - a tárgyalás felfüggesztését kérte. Állította, hogy tűrésre kötelezés iránti kereset előterjesztésére nincs szükség. A Fővárosi Kerületek Földhivatala vitatta az esetleges felróható magatartását. Mindkét alperes vitatta a felperes kárát is. A büntetőeljárás adatainak azért tulajdonítottak fokozott jelentőséget, mert a felperes polgári jogi igényét elbírálták, a vádlottakat megtérítésre kötelezték. Fenntartották, hogy a szerződések megkötésekor az eladó tulajdonjog bejegyzése nem volt jogerős, erről a felperesnek tudnia kellett, vagy kellő körültekintés mellett tudnia kellett volna. A felperes előtt is ismert volt a bejegyzés előtti hosszas eljárás. Az adott előzmények mellett a közhitelességhez fűződő joghatások sem érvényesülhetnek az alperes terhén. A Fővárosi Bíróság
  26. június
  27. napján meghozott
  28. P. 21.775/2007/
  29. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg együttesen az alpereseknek 600.000 Ft perköltséget, külön felhívásra az állam javára 900.000 Ft feljegyzett kereseti illetéket. A Fővárosi Ítélőtábla
  30. március
  31. napján meghozott
  32. Pf. 21.573/2007/
  33. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A felperes felülvizsgálati kérelme folytán a Legfelsőbb Bíróság
  34. december
  35. napján Pfv. V. 21.564/2008/
  36. számú végzésével a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. A felperes a megismételt eljárásban előadta, hogy a Budapesti
  37. számú Körzeti Földhivatal jogelődje nem úgy járt el, ahogy azt számára a jogszabály előírta. A jogerő vonatkozásában hangsúlyozta, hogy a végleges adásvételi szerződés megkötésének napján a tulajdoni lap mindössze a bejegyző végzés tényét tartalmazta, és az alperesnek ma is ez a megtévesztő gyakorlata. A közhiteles nyilvántartásból nem derül ki, hogy a határozat jogerős-e vagy sem. A jogerőre emelkedést követően ugyanaz a bejegyzés van a tulajdoni lapon, mint a bejegyzés és a jogerőre emelkedés között. A felülvizsgálati határozatban írt bizonyítandó tényekre történt ismételt kötelezés ellenére azt adta elő, hogy büntetőeljárás állásáról, abban esetleges döntés meghozataláról nincs tudomása, de annak a per szempontjából nem tulajdonított relevanciát. Állította, hogy Sz.E. által a Fővárosi Kerületek Földhivatalához benyújtott tulajdonjog bejegyzés iránti kérelem nyilvánvalóan alkalmatlan volt a bejegyzésre. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló
  38. évi CXLI. törvény ( Inytv. )
  39. §

(2),
(4)bekezdései, 32. §
(1)bekezdés b) pontja, 37. §
(3)bekezdése, 39. §
(3)bekezdés a),
  1. b)és
  2. d)pontjai, 51. §
(1)bekezdése alapján arra hivatkozott, hogy az adásvételi szerződések önmagukban alkalmatlanok voltak a tulajdonjog bejegyzésére, és ezért a körzeti földhivatal eljárása jogszabályellenes volt, mert hiánypótlási eljárás nélkül a bejegyzésre irányuló kérelmeket el kellett volna utasítani. A statisztikai azonosító jel hiányzott, ami pedig kötelező tartalmi elem és nem pótolható. A Budapesti
  1. számú Körzeti Földhivatal ( a Fővárosi Kerületek Földhivatala jogutódaként ) fenntartotta a kereset elutasítására irányuló indítványát. Állította, hogy jogellenes magatartás nem terheli. A felperesnek számítani kellett arra, hogy az eladó tulajdonjogának bejegyzése jogorvoslattal megtámadható. A felperesnek felróható, hogy a fellebbezési határidő lejárta előtt, a bejegyzést követően azonnal megkötötte a szerződés. A jogi szabályozás szerint a határozat meghozatalát követően a határozat tartalma azonnal megjelenik a tulajdoni lapon. Ezzel a jogi képviselővel rendelkező felperesnek a szerződéskötéskor tisztában kell lennie. A Fővárosi Bíróság
  2. június
  3. napján meghozott
  4. P. 25.416/2009/
  5. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a Budapesti
  6. számú Körzeti Földhivatalnak 1.300.000 Ft perköltséget, külön felhívásra az állam javára 900.000 - 900.000 Ft feljegyzett kereseti, fellebbezési és felülvizsgálati illetéket. Az elsőfokú bíróság elöljáróban rögzítette, hogy a bizonyítási teherre ( Pp.
  7. §
(1)bekezdés ) és a bizonyítás eredményének mérlegelésére ( Pp.
  1. § bekezdése ) vonatkozó rendelkezések alapulvételével vizsgálta a felperes kereseti kérelmét a kártérítési felelősség általános ( Ptk.
  2. §
(1)bekezdése ) és az államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség speciális szabályai ( Ptk. 349. §
(1)bekezdése ) keretein belül figyelemmel a Ptk. 355. §
(1)bekezdésére. Rámutatott, hogy az alapeljárás jogerős, utóbb hatályon kívül helyezett ítélete megállapította, hogy a Budapesti
  1. számú Körzeti Földhivatal jogelődje nem a reá irányadó jogszabályok szerint járt el Sz.E. tulajdonjog bejegyzés iránti kérelmei elbírálásakor, azonban azt is vizsgálta, hogy a jogellenes magatartás előidézett-e kárt a felperesnél. A felperes tisztában volt azzal, hogy az eladó tulajdonjoga az előszerződések megkötésekor még nem volt az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezve, és az csak
  2. február 26-án történt meg. A felperesnek azzal is tisztában kellett lennie, hogy az eladó tulajdonjogát bejegyző határozatok kézbesítése nem történhetett meg, és így nem köthette meg a szerződéseket azzal a feltételezéssel, hogy a bejegyző határozatok az adott formában mindenképpen jogerőre emelkednek. A fellebbezési határidő lejárta előtt a felperes csak saját kockázatára köthetett szerződést, amit a Ptk.
  3. §
(1)bekezdése alapján mindenképpen a felperes terhén kell értékelni. Megfelelő gondosság esetén a felperesnek azt is tisztáznia kellett volna, hogy az
  1. decemberében megkötött szerződés alapján a tulajdonosváltozás bejegyzésére miért csak
  2. decemberében került sor. Az okozati összefüggés hiánya mellett kérdéses volt a felperes oldalán bekövetkezett kár, bár adat állt rendelkezésre, hogy a felperes a büntetőeljárásban polgári jogi igényt érvényesített, amely alapján kára részben már meg is térült. Nincs azonban adat arra, hogy a felperes az érvénytelen szerződésekből eredő igényét a Ptk.
  3. §-a alapján érvényesítette volna. A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati ítélete szerint a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése körében kialakult ítélkezési gyakorlat szerint a szerződésből illetve a tulajdonosi jogosítványokból eredő jogok érvényesítése előtt általában nem hozható döntés abban a kérdésben, hogy az államigazgatási szerv szerződésen kívüli magatartása megalapoz-e kártérítési felelősséget. Miután a felperes a büntetőeljárásban polgári jogi igényt érvényesített, és a szerződéses partnert a bíróság a többi károkozóval együtt egyetemlegesen a kár megtérítésére kötelezte, e jogerős döntés alapján végrehajtás kérhető. Mivel a felperes a károkozóval szembeni igényét érvényesítette, nem terheli olyan kötelezettség, hogy a szerződéses jogviszonyból eredő követelését külön perben érvényesítse. Az elsőfokú bíróság a Ptk.
  4. §
(1)és a Pp. 164. §
(1)bekezdése ellenére nem hívta fel a felperest annak bizonyítására, hogy a büntetőeljárásban meghozott ítélet alapján a károkozókkal szemben indított-e végrehajtást, és annak során kára részben vagy egészben megtérült-e. Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a felülvizsgálati határozatban foglaltakkal szemben nem merült fel adat arra, hogy a büntetőeljárás jogerősen befejeződött volna, minthogy a Budai Központi Kerületi Bíróság
  1. október
  2. napján meghozott
  3. B. I. 1185/2004/
  4. számú ítéletét a Fővárosi Bíróság
  5. szeptember
  6. napján meghozott
  7. Bf. I. 5322/2006/
  8. számú ítéletével hatályon kívül helyezte. A felperes a bíróság erre irányuló külön felhívása ellenére a büntetőeljárásban történtekről nem tett tényelőadást. Az elsőfokú bíróság a felperes magatartását akként értékelte, hogy a szerződésből eredő igénye érvényesítésének eredményét nem kívánta a tudomására hozni, és ezzel saját maga hiúsította meg a felülvizsgálati végzésben elsődlegesen előírt bizonyítás lefolytatását. A Pp.
  9. §
(1)bekezdése alapján ezt a körülményt a felperes terhére értékelte, és úgy tekintette, hogy a felperes a szerződésből illetve az államigazgatási szerven kívüli személyek károkozásából eredő kára összegszerűségét nem bizonyította. Megjegyezte, a körzeti földhivatal jogellenes magatartása és a felperes kára közötti okozati összefüggés fennállására a hatályon kívül helyezett másodfokú ítéletben írtak és annak ellenére, hogy a felülvizsgálati ítélet a hatályon kívül helyezett ítélet indokolásának ezt a részét nem érintette, semmilyen tényelőadást nem tett, illetve ennek alátámasztására bizonyítási indítványt nem terjesztett elő. Erre tekintettel a Ptk. 339. §
(1)bekezdése alapján megkívánt konjunktív feltételek közül a felperes az okozati összefüggést nem bizonyította, és ezen alapult a keresetnek Budapesti
  1. számú Körzeti Földhivatallal ( akkor II. r. alperessel ) szembeni elutasítása. A perköltség viseléséről a Pp.
  2. §
(1)bekezdése alapján döntött, az illeték viselésénél az illetékekről szóló
  1. évi XCIII. törvény szerint megállapított kereseti, fellebbezési és felülvizsgálati illetéket vette számításba azzal, hogy a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán azt a 6/
  2. ( VI.
  3. ) IM rendelet
  4. §
(2)bekezdése értelmében köteles a felperes megfizetni, míg az alperesi képviselő munkadíját szintén figyelembe véve az alap, fellebbezési és felülvizsgálati eljárásokat, mérlegeléssel a kialakult bírói gyakorlatra is tekintettel a 32/
  1. ( VIII.
  2. ) IM rendelet szerint határozta meg. A felperes fellebbezésében - tartalma szerint - az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a keresete szerinti marasztalást kért. Fenntartotta a korábbi peranyagokban írt álláspontját, miszerint a közhiteles ingatlan-nyilvántartásban bízva kötött szerződést az ingatlanokra. A tulajdonjog-változás miatti széljegyzés nem történhetett volna meg az ingatlan-nyilvántartási szabályok alapján, azt a körzeti földhivatal nem vezethette volna fel. Ezért a tulajdonjog bejegyzés fel sem merülhetett volna. A hibás széljegyzést és a bejegyzést a fellebbezésre tekintettel a Fővárosi Földhivatal utólag törölte a közhiteles nyilvántartásból. A tulajdoni lap II. része tartalmazza a tulajdonosokat. A tulajdonosokra vonatkozó bejegyző határozat száma, az érkezési idő toldalékkal van ellátva, ami nem azonos a bejegyző határozat keltével, és legfőképpen nem egyezik a jogerőre emelkedés dátumával. Ez legalább három különböző időpont, amihez viszonyítottan számolja ki a vevő illetve a jogügyletben közreműködő ügyvéd a jogerőre emelkedés dátumát. Az ingatlan-nyilvántartás iratbetekintésének lehetősége korlátozott, nincs lehetőség arra, hogy napi szinten ellenőrizni lehessen a különböző okiratokat, határozatokat, tértivevényeket. Erre tekintettel az okozati összefüggés az alperesek cselekedete és a felperes által elszenvedett kár között megállapítható. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Az elsőfokú bíróság eleget tett a felülvizsgálati határozatban foglaltaknak. Felhívta a felperest annak bizonyítására, hogy az érvényesíteni kívánt kárából a büntetőügyben marasztalt károkozók ellen indított végrehajtási eljárás során mekkora összeg térült meg, azonban a felperes felhívás ellenére nem nyilatkozott, így a bekövetkezett kár összegszerűségét nem bizonyította. Ezen alapult a keresetének elutasítása. A felperes fellebbezése szerint a közhiteles ingatlannyilvántartásban bízva kötött adásvételi szerződést. Jogszerűnek minősítette az elutasítást az okozati összefüggés hiányára hivatkozva is, hiszen a felperes már akkor előszerződést kötött az ingatlanokra, amikor az eladó tulajdonjoga be sem volt jegyezve, majd rögtön a bejegyzést követő napon megkötötte a végleges adásvételi szerződést is, kifizetve a vételárat, azaz a felperes úgy kötött szerződést és fizetett vételárat, hogy tisztában volt azzal: az eladó csak egy napja bejegyzett tulajdonosa az ingatlannak. Tudott az ingatlanok bizonytalan jogi helyzetéről, a fellebbezési határidő nyitva állásáról. Egyetértett azzal, hogy a felperes csak a saját kockázatára kötött a fellebbezési határidő lejárta előtt szerződést, melyből eredő kárt a Ptk.
  3. §
(1)bekezdésére figyelemmel magának kell viselnie. A felperes kára nem a földhivatal tevékenysége miatt következett be, hanem amiatt, hogy a felperes tudottan bizonytalan tulajdoni helyzetű ingatlanokat vásárolt. Tudta, hogy az eladó nem tulajdonos, mégis előszerződést kötött, majd a tulajdonjog bejegyzés másnapján adásvételi szerződést kötött, vételárat fizetett. Nem tárta fel, hogy mi volt az oka az eladó által megkötött szerződés három éves késedelemmel történő benyújtásának. A széljegyzéssel kapcsolatosan előadta, hogy az egy automatikus folyamat, nincs mögötte értékelő munka, érdemi ügyvizsgálat, mindössze annyit jelent, hogy ha valamely ingatlanra bárki benyújt bármilyen beadványt, ennek a beadványnak az iktatószámát, érkezési idejét, a kérelem tárgyát, a benyújtó nevét és címét a földhivatal az érintett ingatlan tulajdoni lapjának I. részére széljegyként rávezeti, ezzel jelezve mindenki felé, hogy ki, mikor, milyen tartalmú és iktatószámú beadványt nyújtott be az ingatlanra. A széljegy az ingatlan-nyilvántartási eljárás megindulását tanúsítja ( Inytv.
  1. § ). Hibás széljegyzésről tehát nincs és nem is lehet szó, a széljegyzés szabályszerű volt, a hibás széljegyzésre alapított kártérítési igény alaptalan. Sem a vevőnek, sem az ügyvédjének nem kell kiszámolnia az ingatlan-nyilvántartási határozat jogerőre emelkedésének pontos napját, csupán az elvárható gondosságot kell tanúsítaniuk az ügyletkötések során, és így ha észlelhető, hogy a jogelődjük tulajdonjog bejegyzése még egészen friss, várjanak kb. egy hónapot a szerződéskötéssel, és a vételárfizetéssel, hiszen számolni kell a bejegyző határozat kézbesítési idejével és az esetleges fellebbezés benyújtásával. Ez az általában elvárható gondosság körébe tartozik. A bejegyző határozaton szerepel a beadvány érkezési ideje ( ranghelye ), amely időponttól eltér a bejegyző határozat kelte, és még ezektől is különbözik a jogerőre emelkedés napja. Egy jogi képviselővel eljáró ügyféltől elvárható, hogy a tulajdoni lapon szereplő bejegyzések jelentésével tisztában legyen. Az iratbetekintés korlátozottságával kapcsolatos hivatkozást értelmezhetetlennek minősítette, hiszen a felperes előtt semmilyen okirat nem volt ismeretlen, látta a jogelődje és a W Kft. három évvel korábbi szerződését, mégsem próbálta kideríteni a három éves késedelem okát. Az iratbetekintési jog korlátozott, de az ügyfél a saját ügyében jogosult betekinteni az iratokba. A Fővárosi Ítélőtábla rögzíti, hogy a per korábbi I.r. alperesével, a Fővárosi Földhivatallal szembeni keresetet a Fővárosi Bíróság
  2. P. 21.775/2007/
  3. számú ítéletével elutasította, és mint hogy a felperes ezt az elutasító rendelkezést fellebbezéssel nem támadta, jogerőre emelkedett ( Pp.
  4. §
(4)bekezdés ). A Legfelsőbb Bíróság által elrendelt megismételt eljárás már a csak a Budapesti
  1. számú Körzeti Földhivatal alperessel szemben folyt. A jelen másodfokú eljárás során történt jogszabályváltozásra tekintettel, a Fővárosi Ítélőtábla
  2. január
  3. napján a
  4. Pf. 21.446/2010/5-I. számú végzésével megállapította, hogy a Budapesti
  5. számú Körzeti Földhivatal jogutóda Budapest Főváros Kormányhivatala. A felperes fellebbezése a következők szerint nem alapos. A másodfokú bíróság rögzíti, hogy a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság két felhívást intézett a felpereshez, hogy a felülvizsgálati határozatban megfogalmazott, őt terhelő bizonyítási kötelezettség körében az indítványait tegye meg. A felperes e körben annyi tett, hogy kérte a büntetőügy jogerős ítéletének bekérését (
  6. szeptember 18-i beadvány
  7. oldal
  8. bekezdés ). A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság
  9. szeptember
  10. napján meghozott
  11. Bf. XI. 5322/2006/
  12. számú végzése, melyben a Budai Központi Kerületi Bíróság
  13. október
  14. napján kihirdetett
  15. B. XI. 1185/2004/
  16. számú ítéletét a fellebbezéssel érintett I., II., III. és IV.r. vádlottak vonatkozásában hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította, már az alapeljárásban az elsőfokú ítélet meghozatalakor rendelkezésre állt, a
  17. június
  18. napján megtartott tárgyaláson a felperes ezért úgy nyilatkozott, hogy a büntetőiratok beszerzését nem kéri. Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy az V.r. vádlottra nézve a
  19. B. XI. 1185/2004/
  20. számú ítélet és benne a polgári jogi igényben marasztaló rendelkezés jogerőre emelkedett. A felperes a felülvizsgálati határozatban írt őt terhelő bizonyítási kötelezettség ellenére nem nyilatkozott, kért-e a marasztalás alapján végrehajtást. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával egyetért. A kártérítési felelősség alapján az alperes marasztalására irányuló kereseti kérelem folytán a Ptk.
  21. §
(1)bekezdésében szabályozott speciális feltételek mellett vizsgálni kellett a kártérítési felelősség Ptk. 339. §
(1)bekezdésében írt általános feltételeinek fennálltát. A felperes Sz.E. tulajdonjogának bejegyzésére irányuló eljárásban, amelynek mikénti elintézését sérelmezte, félként nem vett részt, így azzal kapcsolatban jogorvoslati jog nem illette meg, a Ptk. 349. §
(1)bekezdése szerinti kikötések terhére nem értékelhetők. A Fővárosi Földhivatal másodfokú eljárásának eredménye folytán nem vitatható, hogy a Fővárosi Kerületek Földhivatala, az alperes jogelődje Sz.E. tulajdonjogának bejegyzésekor nem a reá irányadó jogszabályok szerint járt el. Vizsgálni kellett azonban, hogy ez a magatartás előidézett-e a felperesnél kárt. A felperesnek tudnia kellett a vele szerződő Sz.E. tulajdonjogának be nem jegyzett voltáról, hiszen a
  1. január
  2. napján megkötött adásvételi előszerződések kifejezetten utaltak arra, hogy a felperes viszonylatában eladóként fellépő személy tulajdonjog bejegyzés iránti kérelme még elintézetlen, az eladó felmutatta a W Kft-vel megkötött adásvételi szerződését. A felperes tudott a tulajdonjog bejegyzés iránti eljárás adott stádiumáról, annak akadályáról. Sz.E. tulajdonjog bejegyzésére irányuló kérelmét az alperes jogelődjének az Inytv.
  3. §
(1)bekezdése értelmében széljegyeznie kellett, de ez nem tanúsít mást, mint az ingatlan-nyilvántartási eljárás megindítását ( Inytv. 48. §
(2)bekezdés ). Az alperes jogelődje
  1. február
  2. napján jegyezte be Sz.E. tulajdonjogát az ingatlanokra. A felperes jelentőséget tulajdonított a közhitelesség elvének, vagyis hogy ő az ingatlan-nyilvántartásban bízott, amikor az oda tulajdonosként bejegyzett személlyel szerződést kötött. Az Inytv.
  3. §
(1)bekezdése kimondja, hogy az ingatlan-nyilvántartás - ha törvény kivételt nem tesz a bejegyzett jogok és a feljegyzett tények fennállását hitelesen tanúsítja. Ha valamely jogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztek, illetve, ha valamely tényt oda feljegyeztek, senki sem hivatkozhat arra, hogy annak fennállásáról nem tudott. A Ptk. 116. §
(2)bekezdése is akként rendelkezik, hogy az ingatlan-nyilvántartás ha jogszabály kivételt nem tesz - a tulajdonjog és más jogosultságok fennállását hitelesen tanúsítja. Mindkét jogszabályi rendelkezés utal a kivétel lehetőségére, és ezt a kivételt maga az Inytv. teremti meg az 52. §
(1)bekezdésével. Az Inytv. 52. §
(1)bekezdése értelmében a jogok és tények bejegyzéséről, adatok átvezetéséről szóló határozatot - a változás tulajdoni lapon történő átvezetése után - kell kézbesíteni az érdekelteknek. Tehát nem az alperesi jogelőd hibás gyakorlata, hanem törvényi előírás az, hogy a tulajdoni lapon a nem jogerős határozat szerinti tulajdonosváltozás már azt megelőzően megjelenik, hogy a határozatot az érintetteknek kézbesítették volna. Már pedig a jogorvoslati jog csak azt követően nyílik meg, hogy a hatóság határozatáról az érdekeltek tudomást szereznek. Az adott esetben a
  1. február 27-i szerződéskötés arra enged következtetést, hogy a bejegyző határozat kézbesítése sem történhetett meg minden érdekeltnek, vagyis a felperes nem indulhatott ki abból a feltételezésből, hogy a bejegyző határozat az adott formában mindenképpen jogerőre emelkedik. A felperes csak saját kockázatára köthetett a fellebbezési határidő lejárta előtt adásvételi szerződést. A jogi képviselővel eljáró felperestől a kellő gondosság tanúsítása megkövetelte volna, hogy ha és amennyiben észleli, hogy egy
  2. decemberében megkötött szerződés alapján a tulajdonosváltozás átvezetését csak
  3. decemberében kérik, tisztázza ennek okait, megpróbálja felvenni a kapcsolatot az e szerződésben érintett másik féllel, mely esetben a valós körülményekről értesülhetett volna. Változatlanul kérdéses az alperesi jogelőd sérelmezett magatartása és a felperes által állított kár közötti okozati összefüggés hiánya mellett a felperes oldalán bekövetkezett kár is. A felperes a szerződések alapján teljesített 20.000.000 Ft vételárat. Bár tényszerűen a felperes a folyamatban lévő büntetőeljárásban érvényesített polgári jogi igényt, sőt az elkövetői körből 2.500.000 Ft-ot részére meg is fizettek, nincs adat arra, hogy a
  4. február
  5. napján megkötött szerződéseken alapuló igényét a felperes a Ptk.
  6. §-a alapján érvényesítette volna. Az alperest a kártérítési felelősség általános feltételei közül az okozati összefüggés hiánya miatt megtérítési kötelezettség nem terheli, és ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a Pp.
  7. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú eljárásban pervesztes felperes a Pp. 239. §-a szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles az alperes képviseletével felmerült jogtanácsosi munkadíjat ( Pp. 75. §
(2)bekezdés ) megtéríteni. Az elsőfokú bíróság ítéletében már határozott a fellebbezési illetékről, így e tárgyban a másodfokú bíróság a rendelkezést mellőzte. Budapest,
  1. január
  2. Dr. Tölg-Molnár László sk. a tanács elnöke Dr. Madarász Anna sk. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Dr. Hőbl Katalin sk. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.