Pfv.21347/2010/4 – Kúria

Pfv.VIII.21.347/2010/

1. A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Nemes Árpád ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt I.rendű felperes (I.rendű felperes címe), II.rendű felperes ( uo. lakos), III.rendű felperes (uo. lakos) és IV.rendű felperesnek (uo. lakos) a dr. Hergert Ibolya ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt alperes (alperes címe) ellen kártérítés megfizetése iránt a Tolna Megyei Bíróság előtt 16.P.20.082/
2. számon megindított, és a Pécsi Ítélőtábla
3. április 15-én Pf.III.20.414/2009/
4. számon hozott jogerős ítéletével befejezett perében a felperesek
5. sorszámú felülvizsgálati kérelme folytán tárgyaláson kívüli eljárásban meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az I. r. felperest, továbbá a II-III-IV. r. felpereseket egymás között egyetemlegesen, hogy az alperesnek 15 napon belül fizessenek meg 50.000 - 50.000,- (Ötvenezer - Ötvenezer) forint + ÁFA felülvizsgálati perköltséget. A felperesek személyes költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam, saját felülvizsgálati perköltségüket a felperesek maguk viselik. I n d o k o l á s : A részben a felperesek tulajdonában és a felperesek használatában álló cím alatti könnyűszerkezetes felépítményes ingatlanban a felperesek bútorüzletet, illetve kárpitos üzemet működtettek.
6. március 4-én az alperes felelősségbiztosításában álló, a H. Kft. tulajdonát képező darus gépkocsi az épületnek ütközött és abban jelentős károkat okozott. Az alperes épületkárok címén 2.060.515,- forintot, az ingóságokban keletkezett károkra és költségekre 1.602.228,- forintot térített a felpereseknek. ... jegyzője
7. február 7-én kelt levelében tájékoztatta a felpereseket, hogy az épület eredeti formájában nem állítható helyre. Ismertette azokat a jogszabályi rendelkezéseket, melyekre az újjáépítés során, illetve a benyújtandó engedélykérelem elbírálásánál a hatóságoknak figyelemmel kell lenniük. A felperesek a megrongálódott épület helyreállítását nem kezdték meg, az állagmegóváshoz szükséges munkákat sem végezték el. ... Város jegyzője
8. augusztus 19-én kelt határozatával a felpereseket az épületmaradvány részeinek elbontására kötelezte. Megállapította, hogy a több mint öt éve részben összedőlt maradvány falai és födémszerkezete elhanyagolt állapotú, az élet-és vagyonbiztonságot veszélyezteti. Az I. r. felperes többször módosított keresetében az épületben bekövetkezett károk megtérítése címén 3.735.000,- forint, elmarad haszon címén 3.319.550,forint, az épület elbontásának költségeként 976.000,- forint kártérítés és kamatai, a II. - IV. r. felperes az épületben bekövetkezett károk címén további 3.735.0000,- forint, elmaradt haszon címén 4.920.000,- forint, bontási költségként 976.000,- forint kártérítés és járulékai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy az I. r. felperesnek 4.754.100,- forintot a II-IV. r. felperesnek együttesen 4.788.641,- forintot és kamatait fizessen meg. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ítélet indokai szerint a könnyűszerkezetes építmény eredeti állapotába nem volt helyreállítható, az eredetitől eltérő műszaki tartalommal történő helyreállítása pedig gazdaságtalan volt. A bíróság az igazságügyi szakértő által meghatározott javítási költséggel szemben az épület káridőponti forgalmi értékét vette figyelembe a kártérítés összegének megállapítása során. Kifejtette, hogy a felperesek az általuk peren kívül beszerzett szakvélemények birtokában vélelmezhették, hogy az épület nem állítható helyre. Így az állagmegóvási munkák elmulasztásával nem szegték meg a kárenyhítési kötelezettségüket. A felperesek igényt tarthattak az időközben életveszélyessé vált épület hatóságilag elrendelt bontásának a költségeire is. Az elmaradt haszon megtérítése iránti keresetet teljes egészében alaptalannak találta, mert a káreseményt megelőzően az ingatlant a felperesek használták, azt bérbeadás útján nem hasznosították. A peres felek fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet fellebbezett részében részben megváltoztatta és az alperes által az I. r. felperesnek fizetendő marasztalás összegét 1.278.102,- forintra, a II-III-IV. r. felpereseknek együttesen fizetendő marasztalás összegét 1.312.644,- forintra és kamataira leszállította. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztató döntését azzal indokolta, hogy W.L. igazságügyi szakértő véleménye szerint a megrongálódott épületet még a káresemény után három évvel is
9. évi árakon számítva 6.066.971,- forint költségen a károsodás előtti állapotába lehetett volna visszaállítani. Az épület 30 % avulását figyelembevéve ez az összeg 4.246.880,- forint. A szakértő által kimunkált összegű javítással az ingatlan forgalmi értéke elérte volna a korábbi értékét, ezzel a költséggel tehát a helyreállítás gazdaságos lett volna. A jegyző tájékoztatásából nem tűnt ki, hogy a helyreállításnak hatósági akadálya lett volna. A felperesek az építésügyi hatóság eljárását nem kezdeményezték annak ellenére, hogy az alperes ezt már a kárrendezés során is szükségesnek tartotta. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy az alperes a javítási költségek megtérítésére látott lehetőséget, az ehhez szükséges összeget részben megtérítette, részben felajánlotta. A felperesek a szükséges állagmegóvási munkák elmulasztásával megszegték a kárenyhítési kötelezettségüket. Az alperes nem felelhet azért a kárért, ami az állagmegóvás hiányában bekövetkezett és az ingatlan lebontásához vezetett
10. évben. Ezért az alperes csak az épületkárok javítása címén megállapított, és még meg nem térített kár megtérítésére kötelezhető. A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmükben a felperesek annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték. Előadták, hogy a Ptk.
11. §