Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.931/2010/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Csizmadia Attila (címe) ügyvéd által képviselt … Megyei Múzeumok Igazgatósága (címe) felperesnek a dr. Győrki Mónika (címe) ügyvéd által képviselt Magyar Televízió Zrt. (1037 Budapest, Kunigunda útja 64.) alperes ellen sajtó-helyreigazítás iránt indult perében a Fővárosi Bíróság
- október 1-jén kelt 26.P.25.952/2010/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és arra kötelezi az alperest, hogy 8 napon belül az … csatorna „…" című műsorában tegye közzé a helyreigazító közleményt. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 15.000 (tizenötezer) forint + áfa fellebbezési költséget. A le nem rótt 36.000 (harminchatezer) forint fellebbezési illetéket a Magyar Állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az alperes által sugárzott MTV … csatorna …. napján az „…" című műsorban riportfilmet sugárzott. A riportban közöltek miatt a felperes helyreigazítási kérelmet terjesztett elő alperessel szemben. Az alperes a helyreigazítási kérelemben foglaltak teljesítése elől elzárkózott. A felperes keresetében olyan tartalmú helyreigazítás közzétételére kérte kötelezni az alperest, amelyből kitűnik, hogy az alperes az „…" című riportjában valótlanul közölte, hogy … megyéből az utóbbi 10 év szakmai problémái miatt gyakorlatilag elmenekültek a régészek és ezeken a helyeken nehéz ma még elképzelni, hogyan fognak megfelelni a helyi múzeumok a beruházók várhatóan egyre növekvő igényeinek. Valóságként kérte annak közlésére is kötelezni az alperest, hogy a felperesnél foglalkoztatott régészek száma az elmúlt 10 évben nem csökkent, a régészek nem szakmai okokból távoztak az intézménytől, így a helyi múzeumok meg tudnak felelni a beruházók egyre növekvő igényeinek. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Elsősorban arra hivatkozott, hogy a felperesnek nincs keresetindítási jogosultsága, tekintettel arra, hogy a műsorban egyáltalán nem került megnevezésre. Érdemben azt adta elő, hogy egyéb sajtónyilatkozatok, illetőleg a felperes igazgatója a Megyei Múzeumok Igazgatóságának Szövetsége által megtartott közgyűlésen maga értekezett arról, hogy milyen indokok miatt távoznak a közalkalmazottak a múzeumokból. Kifogásolta azt is, hogy a közleményben nem az szerepelt, hogy 10 év alatt hányan hagyták el a felperesi intézményt, hanem csak arra utaltak, hogy a 10 év szakmai gondjai vezettek ehhez az eredményhez. Kifejtette, hogy a műsorszám a felperes helyreigazítási igényét megalapozó valótlan tényközlést nem tartalmazott. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes keresete alapos és az alperest arra kötelezte, hogy 8 napon belül az … csatorna „…" című műsorában szöveges megjelentetés mellett olvassa be az alábbi közleményt. „HELYREIGAZÍTÁS: ... napi műsorunkban valótlanul állítottuk, hogy a … megyéből az utóbbi 10 év szakmai problémái miatt gyakorlatilag elmenekültek volna a régészek. Ezzel azt a hamis látszatot keltettük, hogy a helyi múzeum nehezen fog megfelelni a kiemelt régészeti területen beruházni szándékozó várható növekvő igényeinek. Ezzel szemben a valóság az, hogy a … Megyei Múzeumok Igazgatóságánál foglalkoztatott régészek száma az utóbbi időben nem csökkent jelentős mértékben, a régészek nem szakmai okokból távoztak, így a múzeumok meg tudnak felelni a beruházók igényeinek." Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 27.000 forint perköltséget, amely a felperesi jogi képviselő munkadíját terhelő áfá-t is magánban foglalja. A le nem rótt kereseti illetékről úgy rendelkezett, hogy azt az állam viseli. Az ítélet indokolásában az elsőfokú bíróság hivatkozott a Ptk.
- §
(1)bekezdésére, a Pp. sajtó-helyreigazítási eljárásra vonatkozó speciális rendelkezéseire, a Pp. 342. §
(2)bekezdésére és a 345. §
(2)bekezdésére. Elsődlegesen a felperes keresetindítási jogosultságával foglalkozott és megállapította a sérelmezett közlések és a szövegkörnyezet értelmezése alapján, hogy a felperes - különösen a szakma számára - egyértelműen felismerhető volt, így keresetindítási joga fennállt. Úgy ítélte meg, hogy a felperesre, illetve az igazgatósága alá tartozó múzeumokra vonatkoztatott azon közlés, hogy a régészek elmenekülnek tőlük, egyértelműen negatív kicsengésű kitétel, amely arra utal, hogy valamilyen hiányosságok miatt a szakemberek jelentős számban hagyták el a múzeumokat és a régészek elvándorlása lehetetlen helyzetbe hozza a felperesi szervezetet. Az alperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettség ellenére ennek alátámasztására határozott bizonyítékot nem szolgáltatott, még a felperes terjedelmes okirati dokumentációval igazolta, hogy a régészek száma állandónak mondható és még a közelmúltban sem volt jellemző jelentős elvándorlás. Ezért valótlan volt azon alperesi közlés, hogy a régészek elmenekültek volna … megyéből, így indokolatlanul vonta le azt a következtetést is, hogy a megnövekedett feladatokat a régészek nem fogják tudni ellátni. Az elsőfokú bíróság mindezek alapján a PK 15. számú állásfoglalás szerint saját hatáskörében megállapított olyan szövegezésű helyreigazítás közzétételére kötelezte az alperest - mellőzve a műsorban el nem hangzott 10 éves csökkenéssel kapcsolatos kitételt -, hogy az az eredeti beszámolót nem ismerők számára is értelmezhető legyen és megfeleljen a sajtó-helyreigazítás kompenzációs céljainak. A perköltség viseléséről az elsőfokú bíróság a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján határozott. Az első fokú ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, amelyben annak megváltoztatását, a kereset teljes elutasítását, a felperes perköltségben történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a sérelmezett riportban elhangzottakat és az így megállapított tényállásból téves jogi következtetést vont le, így megalapozatlanul rendelkezett a helyreigazítási kötelezettségről. Arra hivatkozott, hogy nem tényállásként, hanem feltételesen, közlés formájában hangzott el, hogy kisebb részben …, főként pedig … megyéből elmenekültek a régészek, amit a területet jól ismerő riportalany - aki a felperestől távozott - nem osztott, s aki a távozását belső szakmai konfliktusokkal, gondokkal indokolta. Ezen kívül a felperes törvényes képviselője is úgy nyilatkozott a Megyei Múzeumok Igazgatóságainak Szövetsége ... évi közgyűlésén, hogy több régész, illetve szakalkalmazott távozott a felperesi szervezettől. Ezen kívül újságcikkekkel is alátámasztásra került, hogy nem állított a műsor valótlanságot. Rámutatott arra, hogy a felperes által csatolt munkajogi dokumentumok bizonyító ereje vitatható, mivel ezek régészekre vonatkozóan közölnek adatokat, még a régészekhez sorolható szakalkalmazottakról - régész-technikusokról - nem, ezen kívül a dokumentumok csak a felperesre és az általa közvetlenül foglalkoztatott régészekre térnek ki, a helyi múzeumoknál foglalkoztatottakra nem. Vitatta a hamis látszat keltésére vonatkozó ítéleti megállapítást amiatt, hogy ilyen tartalmú tényállítást a riport nem tartalmazott, a riporter szóhasználata értelmezhető volt, mégis téves jelentéstartalmat tulajdonított neki az elsőfokú bíróság. A riport nem állított olyat, hogy a felperesi intézményből jelentős számú régész távozott volna, a többes szám a … megyei és a … megyei helyzetre közösen volt értelmezhető. Sérelmezte a való tényekre vonatkozó kötelezést is, mert arra bizonyítás lefolytatására nem került sor. Változatlanul állította, hogy a PK
- számú állásfoglalásra is tekintettel a felperes perbeli legitimációval nem rendelkezett, mert a helyi múzeumokra vonatkozó közléseket sérelmezte, de azt nem támasztotta alá - és azt az elsőfokú bíróság sem vizsgálta -, hogy a felperes és a helyi múzeumok között milyen kapcsolat áll fenn. A felperes csak a saját alkalmazásában álló régészek közalkalmazotti jogviszonyára közölt adatokat, arra viszont nem volt adat, hogy a helyi múzeumok milyen számban foglalkoztattak régészeket és ezek közül hányan távoztak és milyen okból. A helyreigazítás közlésének meghatározott módját is kifogásolta. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. Rámutatott, hogy a régészek elmeneküléséről szóló sérelmezett részben az alperes tényeket közölt, amelyeket nem tudott alátámasztani. A riportban csak a régészek távozásáról volt szó, nem a régésztechnikusokról és más személyzetről. Mivel az összes régészt a felperes foglalkoztatja, ezért a … Megyei Önkormányzat által fenntartott munkáltató, a becsatolt kimutatása valamennyi … megyei régészre vonatkozott, és mint a megye egyetlen ilyen intézménye a szakmai hozzáállásról, az elvárásoknak való meg nem felelésről szóló általános kifogások miatt a felperes jogosult volt igényt érvényesíteni. A fellebbezés nem alapos. A másodfokú bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és az abból levont következtetése, valamint az így meghozott érdemi döntése jogszerű volt, azzal a másodfokú bíróság is egyetértett a közzététel módjának meghatározásától eltekintve. A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezésben foglaltakra tekintettel a következőkre mutat rá. A Ptk.
- §-ában szabályozott jóhírnév védelme azt kívánja elősegíteni, hogy a társadalom tajgait - akár természetes személyek, akár jogi személyek - valóságos értékük szerint kerüljenek megítélésre, értékelésük objektív valóságnak megfelelő ismereteken alapuljon. Jóhírnevet sértő az olyan valóságot meghamisító tényállások közlése, amely az adott személy objektív értékelését hátrányosan befolyásolja. A hírnévrontás nem csak saját tudomás nyilvánosságra hozatalával valósulhat meg, hanem mástól szerzett értesülés bármiféle módon történő továbbadásával is. A hírnévrontás elkövethető nyíltan, ki nem mondott célozgatásokkal, utalásokkal is, illetve olyan lényeges körülmények elhallgatásával, hogy ezáltal a valóság meghamisításra kerül. A jóhírnév sértés megítélése szempontjából a valóságot objektíve kell vizsgálni, annak nincs értékelhető jelentősége, hogy a jogsértő tévedett, jóhiszeműen járt-e el, illetve a közlést közérdekű szempontok indokolták. A jóhírnevének védelmét az igényelheti, akire nézve a sérelmezett közlés vonatkozik. Az így érintett személy név szerinti megjelölésére nem feltétlenül van szükség, elegendő, ha a körülményekből személye felismerhető. A személyhez fűződő jogsérelem miatt az igény csak személyesen érvényesíthető. Abban az esetben, ha a sérelem jogi személyre vonatkozik, igényérvényesítésre a jogi személy ugyanúgy jogosult, mint a természetes személy, kivéve azokat az eseteket, amelyeknél a védelem a jellegéből adódóan csak természetes személyeket illet meg. A jogi személyek esetén a jogosultság kérdésének eldöntéséhez azt kell vizsgálni, hogy a sajtóközlemény magára a jogi személyre vonatkozik-e és nem annak tagjára, a jogi személy tevékenységével össze nem függő riport. A jelzett általános szempontok alapján a Fővárosi Ítélőtábla is abból indult ki a fellebbezés elbírálásakor, hogy a felperes személye az elhangzottak értelmezésével egyértelműen beazonosítható volt, tekintettel arra, hogy … megyében a felperes biztosítja a régészek foglalkoztatásának intézményes kereteit. Mint a … megyében dolgozó régészek munkáltatója a foglalkoztatott régészek mögött álló intézményi háttérre irányuló közlések miatti igény vonatkozásában a felperes perbeli legitimációja nem lehet vitatott, figyelemmel a Ptk.
- §
(1)bekezdésében és a PK
- számú állásfoglalásban rögzítettekre is. A Fővárosi Ítélőtábla kiemeli, hogy a PK
- számú állásfoglalás értelmében a kifogásolt tényállítások valóságtartalmát a sajtószerv köteles bizonyítani még akkor is, ha híven közli más személy nyilatkozatát. Az alperes az őt terhelő kötelezettségének nem tett eleget. A felperes, mint a … megyei régészeket foglalkoztató intézmény a régészek alkalmazásáról készített dokumentációjával szemben az alperes nem hivatkozott olyan minden kétséget kizáró bizonyítékra, amely alkalmas lett volna annak alátámasztására, hogy a … megyei múzeumokból szakmai viták miatt régészek menekültek el és ezáltal veszélybe került az, hogy a helyi múzeumok a megváltozott feltételek miatt eleget tudjanak tenni a beruházók várhatóan egyre növekvő igényeinek. A másodfokú bíróság nem fogadta el az alperes azon védekezését, hogy a felperes kizárólag a régészekre vonatkozóan csatolt munkajogi tárgyú kimutatást, holott a szakalkalmazottak közé sorolható régész-technikusok is távoztak az intézményekből. A felperes által sérelmezett alperesi közlés kizárólag régészek távozására utalt, így egyéb alkalmazottak távozásáról szóló kimutatás hiánya az alperes által közöltek valóságtartalmának szempontjából egyébként sem lett volna értékelhető, ráadásul a bizonyítás ebben a körben egyértelműen az alperest terhelte. … felperesi igazgató hivatkozott …-es közgyűlési felszólalása sem szolgált az alperesi álláspont alátámasztására. Egyetlen régész álláspontjára való hivatkozás - aki a felperes által is jelzett módon magasabb jövedelem miatt távozott az addig kifogásolt intézményhez - nem alkalmas az alperesi közlés valóságtartalmának alátámasztására, még akkor sem, ha … régész hosszas dilemmát követő szakmai indokot jelölt meg távozása okául. A régészek … megyei múzeumokból való távozásainak okára és módjára vonatkozó valótlannak bizonyult alperesi állításból a köznapi értelemben - különösen az átlagnézők számára közvetített jelentéstartalom alapján - a riport egyértelműen arra utalt, hogy az ásatási jog szabályozásának módosulása miatt a helyi múzeumok nem tudnak megfelelni a várhatóan növekvő igényeknek. Ebből következően az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a hamis látszat keltése megvalósult a valótlan tartalmú közlésekre alapítottan. Tekintettel arra, hogy a valótlan tényállítás és a hamis látszat alátámasztására annak megértéséhez a való tények közlése szükségesnek mutatkozott, az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor ennek közlésére is kötelezte az alperest külön erre irányuló bizonyítás nélkül is. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a valótlan tényállításból külön igazolás nélkül is lehetett következtetni arra, hogy amennyiben az eddigiekben nem volt gond az elvárásoknak megfelelő régészeti teljesítményekkel, akkor az engedélyezésben történő változtatás miatt a jövőben sem lehet gond kifejezetten a foglalkoztatott régészek száma miatt. Az elrendelt helyreigazítás közlésének módjára irányuló alperesi fellebbezésben foglaltakkal a Fővárosi Ítélőtábla is egyetértett. A Ptk.
- §
(2)bekezdése tartalmazza azt, hogy a helyreigazítási igény megalapozottsága esetén a helyreigazítást milyen módon kell közzétenni. A Ptk. 79. §
(2)bekezdése ugyan egyértelmű rendelkezést nem fogalmaz meg, azonban a sajtó-helyreigazítás - mint speciális személyiségvédelmi eszköz - rendeltetéséből levezethető az is, hogy a helyreigazításnak meg kell felelnie annak a követelménynek, hogy gyors és a sérelem jellegéhez igazodó jóvátételt nyújtson. A sajtó-helyreigazítást ebből következően a sérelmezett közléssel azonos módon kell nyilvánosságra hozni. Ennek megfelelően - figyelemmel arra, hogy a perbeli esetben egy televíziós riportban hangzottak el a sérelmezett kitételek - a közzététel módjának meghatározásánál elegendő az a rendelkezés, hogy az alperes abban a műsorban tegye közzé a helyreigazító közleményt, amelyben a sérelmezett közlés is elhangzott. A bírói gyakorlathoz igazodó rendelkezéstől eltérő közzétételi mód meghatározását az alperesi jogsértés jellege nem indokolta. A másodfokú bíróság mindezeknek megfelelően az elsőfokú bíróság ítéletét - a közzététel módjára vonatkozóan - részben megváltoztatta, egyebekben helybenhagyta annak helyes indokaira kiterjedően a Pp. 253. §
(2)bekezdésének megfelelően. A másodfokú bíróság a perköltségről a Pp. 239. §-án keresztül érvényesülő Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján rendelkezett, tekintettel a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §
(1)és
(5)bekezdésére és a 4/A. §
(1)bekezdésére, valamint az
- évi I. törvény
- §
(15)bekezdésén alapuló 6/1986.(VI. 26.) IM számú rendelet
- §ára. Budapest,
- január
- Kizmanné dr. Oszkó Marianne s.k. a tanács elnöke - előadó bíró Dr. Farkas Mária s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő . Fülöp Györgyi s.k. bíró