Pfv.21909/2009/4 – Kúria

Pfv.VI.21 909/2009/

1. A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Gönczöl Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Gönczöl Adrienn ügyvéd által képviselt I.r., II.r., III.r. és IV.r. felpereseknek a dr. Szegedi Ivett ügyvéd által képviselt alperes ellen szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránt a Fejér Megyei Bíróságnál 5.P.22 057/
2. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20 368/2009/
3. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperesek részéről benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek alperesnek 15 napon belül 100 000 (egyszázezer) felülvizsgálati eljárási költséget. meg az forint Kötelezi a felpereseket, mint egyetemleges kötelezetteket, hogy fizessenek meg külön felhívásra az államnak 480 000 (négyszáznyolcvanezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket. I n d o k o l á s : Az I.r. felperes egyéni vállalkozó, a II.r. felperes őstermelő foglalkozású, a III.-IV.r. felperesek az I.-II.r. felperesek gyermekei. Az I.r. felperes 5 000 000 forint összegű Széchenyi kártyához kapcsolódó hitelt vett fel, amelyet visszafizetni nem tudott.
4. március 16-án ezért az I.-II.r. felperesek, mint adósok és a perben nem álló K. F. hitelező között opciós és jelzálogjogot alapító kölcsönszerződés jött létre. Ennek alapján K. F. élt opciós jogával és megszerezte az I.-II.r. felperesek tulajdonában álló, A hrsz. alatti, biztosítékul szolgáló ingatlan tulajdonjogát. Az I.-II.r. felperesek az ingatlanuk visszaszerzése érdekében újabb hitel felvétele miatt fordultak az alpereshez.
5. március
6. napján az I.-II.r. felperesek, mint adósok, a III.-IV.r. felperesek, mint készfizető kezesek és az alperes között kölcsönszerződés jött létre, amely szerint az alperes, mint hitelező 8 000 000 forint kamatmentes kölcsönt nyújtott kilencven napos visszafizetési határidővel az I.-II.r. felpereseknek. Az I.II.r. felperesek a felvett kölcsönből 5 500 000 forintot K. F. korábbi hitelezőjük részére megfizettek, aki ennek fejében a felperesi ingatlannal kapcsolatos mindennemű jogáról lemondott. Az alperessel kötött szerződés értelmében a kölcsön fedezetéül az ismét az I.-II.r. felperesek közös tulajdonát képező A hrsz.-ú ingatlan szolgált. Emellett az alperes, mint hitelközvetítő a munkáltatója nevében kötött megbízási szerződés alapján, jutalék ellenében vállalta, hogy az általa nyújtott kölcsön kiváltásához a felperesek részére bankhitel megszerzésében közreműködik. A bankhitel felvétele végül is meghiúsult. Az alperesek sem a szerződésben foglalt határidőben, sem azt követően nem fizették vissza a kölcsön összegét, és azt törleszteni sem próbálták. A felperesek keresetükben elsődlegesen annak megállapítását kérték, hogy a felek között
7. március 12-én létrejött kölcsönszerződés érvénytelen, mivel Ptk.
8. §-ába ütközik, uzsorás jellegű. A felperesek a
9. sorszám alatti nyilatkozatukban előadták, hogy a szerződés érvénytelensége jogkövetkezményeinek levonását nem kérik, a keresetük kizárólag az érvénytelenség megállapítására irányul. Másodlagosan előadták, annak megállapítását is kérik, hogy a kölcsönszerződés alapján az alperes nem 8 000 000 forintot, hanem csak 5 500 000 forintot adott át. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy ténylegesen 8 000 000 forint került átadásra a felperesek részére. A szerződés nem volt uzsorás jellegű, a felperesek fordultak hozzá és a gazdasági döntéseik végrehajtásához szükséges pénzösszeg megszerzése érdekében kötöttek szerződést. Az elsőfokú bíróság
10. sorszámú ítéletében megállapította, hogy a felek között
11. március 12-én megkötött kölcsönszerződés érvénytelen és rendelkezett a perköltség viseléséről. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy álláspontja szerint fennállnak a Pp.
12. §-a alapján a megállapítási kereset előterjesztésének feltételei. A bíróság ezt arra alapította, hogy a felperesek az érvénytelenség megállapítása iránti keresetüket
13. október 17-én terjesztették elő, az alperes ezt követően,
14. január 2-án érvényesítette a kölcsönszerződésből eredő követeléseit a felperesekkel szemben. A felperesek jogainak alperessel szemben való megóvása végett tehát szükséges volt a perindítás, mert a felpereseknek tartaniuk kellett attól, hogy az érvénytelen szerződés alapján az alperes ellenük igényt érvényesít. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint, ha az alperes az igényét már korábban érvényesítette volna, úgy a felperesek részéről már nem lett volna helye megállapítási kereset előterjesztésének, mert az alperes által indított perben a felperesek hivatkozhattak volna a szerződés érvénytelenségére. Emellett az elsőfokú bíróság az ügy érdemében megállapította, hogy a szerződés a Ptk.
15. §-a szerint semmis, mert az alperes a másik fél, a felperesek helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt kötött ki. Ebben a körben részletesen értékelte a bizonyítás adatait és bemutatta a bíróság által végrehajtott mérlegelés szempontjait. Az elsőfokú ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperesek keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a megállapítási kereset előterjesztése Pp.
16. §ában foglalt feltételeinek nemcsak a kereset benyújtásakor kell fennállniuk, hanem az eljárást befejező határozat meghozatalakor is. A bíróságnak az érdemi döntése meghozatalakor nemcsak azt kell vizsgálnia, hogy a perbe vitt igény megalapozott-e, hanem hivatalból azt is vizsgálnia kell, hogy a kereset megfelel-e az eljárási rendelkezéseknek. Ha a per során megszűnnek a megállapítási kereset előterjesztésének feltételei, akkor a bíróság nem hozhat döntést az eljárási szabályokba ütköző kereset érdemében. Ebben a körben a másodfokú bíróság utalt a BH.2008.
17. számú jogesetben foglaltakra. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperesek a megállapítási keresetben foglalt védekezésüket az alperes által a követelés behajtása iránt indított perben minden további nélkül érvényesíthetik. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a Pp.
18. §-ban foglalt azon feltétel megléte sem állapítható meg a jelen ügyben, hogy a felperesek jogainak megóvása szükségessé tette volna a megállapítási kereset benyújtását. A perindítás sorrendjétől függetlenül a felperesek keresete az alperes által érvényesített perben érdemi védekezésként előadható. Nincs jogi lehetőség arra, hogy a követelés fennállásáról és az azzal szemben felhozható érdemi védekezésről két külön bírósági ítélet szülessen. Figyelemmel arra, hogy a megállapítási kereset feltételei nem álltak fenn, az elsőfokú bíróságnak már emiatt el kellett volna utasítania a felperesek keresetét és a kereset érdemi vizsgálatára nem is kerülhetett volna sor. Ezért a másodfokú bíróság mellőzte az elsőfokú ítéletnek a szerződés érvénytelenségével kapcsolatban tett megállapításait azzal, hogy ezt az alperes által a követelés érvényesítése iránt indított perben kell vizsgálni, mivel erre a felperesek a fizetési meghagyással ellentmondásukban már hivatkoztak. indult ügyben, az A jogerős ítélettel szemben a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérték. Előadták, hogy álláspontjuk szerint a másodfokú bíróság ítélete jogszabálysértő, mert túlterjeszkedett a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátain. Az alperes ugyanis a fellebbezésében nem a másodfokú bíróság által kifejtett jogi érvek alapján támadta az elsőfokú bíróság ítéletét. A másodfokú eljárásban is érvényesül a kérelemhez kötöttség elve, a másodfokú bíróság nem terjeszkedhet túl a fellebbezési kérelmen. A jogerős ítélet tehát sérti a Pp.
19. §