Mfv.II.10.478/2009/3.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Bakos Andrea ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Jurida Ferenc ügyvéd által képviselt alperes ellen külön juttatás megfizetése iránt a Tatabányai Munkaügyi Bíróságon 1.M.420/
- szám alatt megindított, és a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 2.Mf.20.023/2009/
- számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Komárom-Esztergom Megyei 2.Mf.20.023/2009/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 8.000 (Nyolcezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy külön felhívásra, az abban megjelölt módon az államnak fizessen meg 22.155 (Huszonkétezer-százötvenöt) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. I n d o k o l á s : A felperes a szolgálati panaszának elutasítását követően előterjesztett keresetében
- évre vonatkozóan 369.250 forint egyhavi távolléti díjának megfelelő összegű külön juttatás, ennek késedelmi kamata és perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a hivatásos szolgálati jogviszonya
- április 15én felmentéssel megszűnt. Az alperes a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló
- évi XLIII. törvény (Hszt.) 61.§
(1)bekezdésében foglaltaknak megfelelően a szolgálatteljesítés utolsó napján, vagyis
- október 18-án az őt megillető juttatások körében az akkori egyhavi illetménnyel számított távolléti díjnak megfelelő külön juttatást is fizetett, ami azonban a
- évre járó külön juttatás volt, és
- január 16-án az illetményemelésből adódó különbözetet is megfizette. Álláspontja szerint a Hszt.-nek a külön juttatásról rendelkező 109.§-át érintő módosítások (
- évi XCV. törvény,
- évi CXXXV törvény,
- évi CXVIII törvény) valamint az Alkotmánybíróság 32/
- (IX.15.) AB határozatában foglaltakra figyelemmel
- évre is jogosulttá vált az egyhavi távolléti díjának megfelelő összegű külön juttatásra, annak kifizetését azonban a szolgálati panaszában eredménytelenül kérte. Az alperes az ellenkérelmében az igény három éven túli előterjesztésére hivatkozott, és a kereset elutasítását kérte. A Tatabányai Munkaügyi Bíróság az 1.M.420/2008/
- számú ítéletében a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a felperes igénye
- október 18-án vált esedékessé, mivel a Hszt. 61.§-a szerint a szolgálati viszony megszűnésekor a szolgálatteljesítés utolsó napján a hivatásos állomány tagja részére ki kell fizetni az illetményét és egyéb járandóságait. Ehhez képest a felperes a szolgálati panaszát a Hszt. 12.§
(1)bekezdésében a szolgálati viszonnyal kapcsolatos igény érvényesítésére meghatározott három éves elévülési időn túl terjesztette elő. A munkaügyi bíróság nem fogadta el a felperesnek a Magyar Köztársaság
- évi költségvetéséről és az államháztartás három éves keretéről szóló törvény végrehajtásáról rendelkező
- évi CXVIII törvény 38.§
(2)bekezdésére való hivatkozását, amely szerint azon személyek részére akiknek egyhavi külön juttatásra jogosító jogviszonya
- január 1-én fennállt, azonban egyhavi külön juttatás kifizetésére
- január 17-én nem került sor,
- január 16-án köteles volt a munkáltató intézkedni egyhavi külön juttatás kifizetése iránt. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint e törvényi szabályozás folytán az igény esedékességének napja (a szolgálatteljesítés utolsó napja, azaz
- október 18-a) nem változott, és csupán megjegyezte, hogy a felperes a három éves elévülési időt
- január 17-éhez képest is elmulasztotta. A felperes fellebbezése folytán eljárt Komárom-Eszergom Megyei Bíróság a 2.Mf.20.023/2009/
- számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Nem fogadta el a felperesnek a Ptk. 326.§
(2)bekezdésére alapítottan az elévülés nyugvását állító érvelését. Abból indult ki, hogy a felperes az Alkotmánybíróság 32/
- (IX.15.) AB határozatának kihirdetését követően jutott abba a helyzetbe, hogy a
- évre járó külön juttatás iránti igényét érvényesítse, a három éves elévülési eltelt. idő azonban ehhez képest (
- január 16.) is A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a munkaügyi bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereseti kérelmének helytadó határozat meghozatalát kérte. Jogszabálysértésként a Ptk. 326.§
(1)bekezdésében foglaltak megsértését jelölte meg. Érvelése szerint az igény akkor válik esedékessé, amikor megnyílik a bíróság előtti igényérvényesítés lehetősége. A perbeli esetben ez az időpont az Alkotmánybíróság határozatának kihirdetése, vagyis 2005. szeptember 15., amelyhez képest szolgálati panaszát három éven belül előterjesztette. Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében vitatta, hogy az Alkotmánybíróság határozatának kihirdetése az igény esedékességének időpontját befolyásolta volna, erre figyelemmel a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és a felperesnek a költségekben való marasztalását kérte. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274.§
(1)bekezdésében foglaltak alkalmazásával tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az irányadó tényállás szerint a felperes hivatásos szolgálati viszonya 2005. április 15-én szűnt meg, az alperes azonban a felmentési idő teljes tartamára felmentette a szolgálatteljesítés alól. A Hszt. 61.§
(1)bekezdése szerint a szolgálati viszony megszűnésekor a szolgálatteljesítés utolsó napján a hivatásos állomány tagja részére ki kell fizetni az illetményét és egyéb járandóságát. Az egyéb járandóság körébe tartozó külön juttatás kifizetésének időpontjáról a Hszt. 109.§-a rendelkezik, az ítélkezési gyakorlat egységes azonban abban, hogy a kifizetésre vonatkozó általános szabályhoz képest a jogviszony megszűnésekor a speciális szabály, a perbeli esetben a Hszt. 61.§
(1)bekezdése alkalmazandó, vagyis a szolgálatteljesítés utolsó napján a fegyveres szervnek a hivatásos állomány tagját megillető külön juttatást is ki kellett fizetnie. Ebből következően a felperesnek külön juttatásra való igénye a szolgálatteljesítés utolsó napján esedékessé vált. A szolgálati viszonnyal kapcsolatos igény elévüléséről a Hszt. 12.§-a rendelkezik, amelynek
(1)bekezdése szerint az igény elévülése az igény érvényesítésének esedékessé válásától kezdődik. Az alperes igénye a szolgálatteljesítés utolsó napján esedékessé vált, és egyben megnyílt az igény érvényesítésének a Hszt. szabályai szerinti (szolgálati panasz, bírósági út) lehetősége. A felperesnek az a felülvizsgálati érvelése, hogy a perbeli esetben a jogszabályváltozásokra figyelemmel az igény esedékessé válása és érvényesíthetősége egymástól elvált, nem áll helyt. A felperes részére fizetendő külön juttatást a szolgálatteljesítés utolsó napján hatályos jogi szabályozás alapján kellett az alperesnek kifizetnie. A Hszt. 109.§-a ekkor a következőképpen rendelkezett; „A hivatásos állomány tagja minden naptári évben egyhavi távolléti díjnak megfelelő összegű külön juttatásra jogosult, amennyiben január 1-én szolgálati viszonyban áll. A juttatás kifizetéséről január 16-án amennyiben ez szombatra vagy vasárnapra esik akkor az azt követő első munkanapon - kell rendelkezni. A juttatás mértékének alapja a január hónapra irányadó távolléti díj”. Mivel a Hszt. 109.§-ának ez a rendelkezése a korábbi szabálynak a
- évi XCV törvény által történő módosítása folytán
- február 1-jén lépett hatályba, a gyakorlatban kétségtelenül bizonytalanság mutatkozott a külön juttatás (
- havi illetmény) kifizetése terén a közalkalmazottak és köztisztviselők esetében is. A felperes a keresetlevelében elismerte, hogy a
- évre járó külön juttatást megkapta, mivel azonban
- január 1-jén még szolgálati viszonyban állt semmi akadálya nem volt annak, hogy a
- évre járó külön juttatás iránti igényét is érvényesítse. Más megközelítésben a felperesnek
- évre járó külön juttatásra vonatkozó igénye nem a későbbi jogszabályi változások illetőleg az Alkotmánybíróság határozatának kihirdetésével keletkezett, ezért a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül hagyta helyben az elsőfokú bíróságnak a felperes keresetét elévülés címén elutasító ítéletét. A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275.§
(3)bekezdésében foglaltak alkalmazásával a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárási költségről a Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján rendelkezett. A Legfelsőbb Bíróság a felperes illetékfizetési kötelezettségét a 6/
- (VI.26.) IM rendelet 13.§-a alapján állapította meg. Budapest,
- május
- Dr. Tálné dr. Molnár Erika a tanács elnöke, Dr. Földényi Gyuláné s.k. előadó bíró, Dr. Stark Marianna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő