Mfv.II.10.796/2010/5.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete (ügyintéző: ... jogtanácsos;) által képviselt felperesnek a dr. Galbavy Magdolna ügyvéd által képviselt alperes ellen megbízási díj megfizetése iránt a Pécsi Munkaügyi Bíróság előtt 2.M.1144/
- szám alatt megindított és másodfokon a Baranya Megyei Bíróság 1.Mf.20.609/2010/
- számú ítéletével jogerőseben befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Baranya Megyei Bíróság 1.Mf.20.609/2010/
- számú ítéletét hatályon kívül helyezi, a Pécsi Munkaügyi Bíróság 2.M.1144/2009/
- számú ítéletét megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja, az alperes elsőfokú perköltségben való marasztalását mellőzi. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 20.000 (Húszezer) forint együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az állam javára felhívásra - 41.000 (Negyvenegyezer) forint együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási illetéket. I n d o k o l á s : A rendőr főtörzsőrmester rendfokozatú felperes hivatásos szolgálati viszonyban állt az alperessel, a P.- Rendőrkapitányság K. R. K. Alosztály állományában járőrvezetőként teljesített szolgálatot, és
- szeptembertől tagja volt az alperes rendőr-főkapitányság Ideiglenes Csapatszázadának (továbbiakban: csapatszolgálati század). E században teljesített szolgálatára tekintettel módosított keresetében az illetményalap 50%-ának megfelelő mértékű megbízási díj megfizetésére kérte az alperest kötelezni
- szeptember 18-tól
- július 31-ig terjedő időszakra azon hónapok tekintetében, amikor csapaterős szolgálatra volt berendelve. A Pécsi Munkaügyi Bíróság 2.M.1144/2009/
- számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek megbízási díj jogcímén 227.275 forintot és annak törvényes kamatát. A megállapított tényállás szerint a csapatszolgálati századokat 1998-ban állították fel az országos rendőrfőkapitánynak a Magyar Köztársaság Rendőrségének Csapaterős Szolgálati Szabályzata kiadásáról szóló 11/1998.(VI.23.) ORFK utasítása (Csapatszolgálati Szabályzat) alapján a 4/1998.(VII.31.) ORFK együttes intézkedéssel. A csapatszolgálati századok a megyei rendőr-főkapitányságok illetékességi területén működő helyi rendőrkapitányságok hivatásos állománya közül önként vagy felhívásra jelentkezőkből állnak. Amennyiben a felmerült rendőri feladat a személyi állomány összevonása és kötelékbe szerzése útján - csapaterő alkalmazásával - biztosítható, a csapatszolgálati század biztosítja szükség szerint a feladat végrehajtását. A felperes így a század állandó tagjaként csak alkalmanként került behívásra, igénybevételre, illetve bevetésre:
- szeptemberben 6 nap, októberben 6 nap,
- februárban 3 nap, márciusban 3 nap, szeptember és október hónapban 3-3 nap. Ezen túl
- októberben 3 nap,
- márciusban és júliusban 1-1 nap, míg áprilisban 8 nap volt készültségben,
- március, április, július és szeptember hónapokban továbbképzésen vett részt. A munkaügyi bíróság ítéletének indokolása szerint a csapaterős szolgálat önálló beosztásnak nem minősül, a csapaterős tevékenységet a tagok kinevezés szerinti beosztásuk mellett, ideiglenes jelleggel külön elrendelés alapján látták el. A csapatszolgálat körébe tartozó speciális feladatok nem tartoznak a járőrszolgálat keretében végzett rendőri tevékenységhez, ezért jogi álláspontja szerint - minthogy a felperes a csapatszolgálati feladatokat többletszolgálatként az eredeti beosztásának ellátása mellett végezte - a kereset megalapozott a Hszt. 50.§
(4)bekezdése alapján az illetményalap 50%-ának megfelelő díjazás tekintetében. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Baranya Megyei Bíróság 1.Mf.20.609/2010/3. számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét a perköltségre vonatkozó rendelkezés pontosításával - helyes indokainál fogva a Pp. 253.§
(2)bekezdése és a Pp. 254.§
(3)bekezdése alapján helybenhagyta. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvényben (Rtv.) és a Rendőrség Szolgálati Szabályzatában szabályozott feladatok valamennyi rendőrre kiterjednek. A csapaterő alkalmazása esetén a főkapitányság a személyi állományt összevonja és kötelékbe szervezi, egyszemélyi parancsnoki vezetés alá helyezi, így egy sajátos taktikai szabályok alkalmazása útján biztosítja a feladat végrehajtását. A felperes a csapaterő alkalmazásával ezért egy törvényen alapuló kényszerítőeszközt használt, amely kényszerítőeszköz alkalmazásáért álláspontja szerint külön díjazás nem jár, mint ahogy nem kap megbízási díjat a rendőr a testi kényszer, a bilincs és a lőfegyver használatáért sem. Az alperes azzal is érvelt, hogy minden esetben amikor túlszolgálatban csapaterőt alkalmaztak kényszerítő eszközként, a felperes túlóra vagy készenlét címén díjazásban részesült. Minthogy nem végzett feladatkörén kívüli tevékenységet, egy elvégzett többletmunkáért két díjazásra nem lehet jogosult. Az alperes azt is hangsúlyozta, hogy a felperes nem hajtott végre kényszerintézkedéses feladatot minden egyes igazolt napon, mert voltak olyan esetek, amikor csak készenlétben várakozott. Ezen esetekben az eljárt bíróság által megállapított „megbízás" semmiképp sem értelmezhető, hiszen a felperes feladatkörébe nem tartozó tevékenységet nem végzett, mint ahogy az oktatásokon való részvétel során sem, mert az a Hszt. 68.§-a és a Szolgálati Szabályzat 113.§-a szerint is valamennyi rendőr számára kötelező. A felperes munkaköri leírásában szerepel általánosságban a közrend, közbiztonság fenntartása és védelme. A munkaköri leírás azt taxatíve nem sorolja fel, hogy milyen kényszerintézkedéseket kell alkalmazniuk, mert ezt a jogszabály mondja ki. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében hatályában való fenntartását kérte. a jogerős ítélet A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274.§
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos. Az Rtv. 1. §
(1)bekezdése értelmében a Magyar Köztársaság Rendőrségének feladata a közbiztonság és a belső rend védelme. A 11.§
(1)bekezdése szerint pedig a rendőr köteles a szolgálati beosztásában meghatározott feladatait a törvényes előírásoknak megfelelően teljesíteni, az elöljárója utasításainak - az e törvényben foglaltak figyelembevételével - engedelmeskedni, a közbiztonságot és a belső rendet, ha kell, élete kockáztatásával is megvédeni. A csapaterő alkalmazása az Rtv.
- §-a, a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 3/1995.(III.1.) BM rendelet
- §-a, illetve a
- január 1-től hatályos 62/2007.(XII.23.) IRM rendelet
- §-a szerint nem az általános rendőri feladattól eltérő szolgálati feladat, hanem annak teljesítése során meghatározott esetben alkalmazható kényszerítő eszköz (ugyanúgy, mint például a testi kényszer, a bilincs, a szolgálati kutya alkalmazása, útzár, a lőfegyver használat, a tömegoszlatás stb.). Csapaterő alkalmazása esetén a rendőrség a személyi állomány összevonása és kötelékbe szervezése, ennek egyszemélyi parancsnoki vezetés alá helyezése, továbbá sajátos taktikai szabályok alkalmazása útján biztosítja a feladat végrehajtását. Az Rtv.
- §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint „a tömeggel, csoporttal szemben az egyéni fellépés hatástalan, sőt kisebb rendőri erő is tehetetlen lehet, ezért, ha a közbiztonság védelme másként nem biztosítható, a rendőrség csapaterőben lép fel. Bizonyos rendőri feladatok teljesítése csapaterő alkalmazása nélkül nem képzelhető el, így különösen a nagy területen történő helyszínbiztosítás, eltévedt gyermek felkutatása, rendezvénybiztosítás stb. A csapaterőben történő fellépés sajátos vonása, hogy a rendőr nem egyéni elhatározás, hanem a parancsnoki utasítás szerint jár el, amely meghatározza az intézkedés típusát és az alkalmazható kényszerítő eszközök körét". A csapaterő alkalmazásának lényege tehát, hogy a rendőri állomány együttesen lép fel. Ennek sajátos szolgálati formájaként kerültek létrehozásra a csapatszolgálati századok. A csapatszolgálati feladat azoknak a rendőrség hatáskörébe tartozó bűnmegelőzési, bűnüldözési, államigazgatási és rendészeti feladatoknak vagy egyes eljárási cselekményeknek az összefoglaló megnevezése, amelyek a személyi állomány összevonását, kötelékbe szervezését, egyszemélyi parancsnoki vezetés alá helyezését és sajátos eljárások alkalmazását teszi szükségessé (Csapatszolgálati Szabályzat
- pont). Az előbbiekre figyelemmel kellett a felperes keresete folytán az eljárt bíróságoknak abban a kérdésben állást foglalni, hogy a felperes csapatszolgálati század tagjaként teljesített esetenkénti szolgálata megalapozza-e a megbízási díj iránti igényét. A Legfelsőbb Bíróság az eljárt jogkövetkeztetéssel nem értett egyet. bíróságok által levont A század tagjaként a felperes azt vállalta, hogy amikor szükséges az együttes rendőri erő fellépése, abban a kötelék szervezett tagjaként részt vesz, biztosítva a csapaterő, mint rendőrségi kényszerítő eszköz alkalmazásának lehetőségét. Következésképp a kényszerítő eszköz alkalmazása nem minősül beosztástól eltérő feladatnak. A Rendőrség Szolgálati Szabályzata szerint a rendőr szolgálata jogszerű teljesítésekor köteles intézkedéseinek érvényt szerezni, ennek érdekében előzetes figyelmeztetés után az arányosság elveinek figyelembevételével joga van kényszerítő eszközök alkalmazására (BM rendelet
- §
(1)bekezdés, IRM rendelet 57. §
(1)bekezdés). Minthogy e kényszerítő eszköz, sajátos rendőrségi fellépési forma alkalmazásának szükségessége csak eseti jelleggel, alkalmanként merült fel, és jórészt meghatározott, előre ismert, ezáltal tervezhető rendezvényekhez, tömegjelenléthez kapcsolódóan, minden alapot nélkülöző a folyamatos készenléti állapotra, rendelkezésre állásra vonatkozó felperesi érvelés különös tekintettel arra, hogy a felperes járőrvezetőként teljesített szolgálatot. Megállapíthatóan tehát a felperes a század állandó, kötelékbe szervezetten szervezhető tagjaként csak esetenként, átlagban havi egy-két nap került berendelésre, illetve igénybevételre. Több olyan egymást követő hónap is volt, amikor a század tagjaként nem kellett szolgálatot teljesítenie. Az a körülmény, hogy az igénybevételekor a szolgálati beosztása teljesítése során nem rendszeresített felszerelést viselt, és a csapaterő alkalmazását illetően éves szinten átlagban 3x8 óra képzésben részesült, pótlékra jogosító feltételként, illetve beosztás szerinti feladatát meghaladó többletszolgálatként nem értékelhető. A szolgálati viszony a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 3. §
(1)bekezdése értelmében az állam és a hivatásos állomány tagja között létrejött különleges közszolgálati jogviszony. A felperesnek a szolgálatteljesítés során nemcsak a munkaköri leírás szerint, hanem a munkáltató rendelkezése alapján a beosztáshoz tartozó, de a munkaköri leírásban konkrétan nem nevesített feladatokat is végre kellett hajtania (Hszt. 3. §
(2)bekezdés, Hszt. 68. §
(1)bekezdés a) pont, Hszt. 69. §
(1)bekezdés). A felperesnek a munkaköri leírásban foglaltakon túlmenően ezért el kellett látnia azokat a szolgálati feladatokat is, amelyeket a rendőri szervekre kötelezően alkalmazandó jogszabályok és utasítások meghatároznak. Előbbiekből következően a perbeli esetben a Hszt.
- §-a szerinti megbízás szabályai nem álltak fenn, mert a felperest ideiglenesen megüresedett szolgálati beosztás ellátásával, a szolgálati beosztás ellátásában tartósan akadályozott személy helyettesítésével, továbbá a hivatásos állomány tagjának szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkör ellátásával nem bízták meg. A csapaterő alkalmazása nem az eredeti beosztásától függetlenül, annak ellátása mellett, hanem annak részeként, a rendőrség személyi állománya szervezett összevonásának következményeként valósult meg. Járőrszolgálat ellátása során is - többek között - közrendvédelmi feladatokat kell ellátni, eltérés az, hogy ez esetben egy vagy több rendőr együttesen előre meghatározott körzetben vagy útvonalon teljesít szolgálatot. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp.
- §
(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. A pervesztes felperest kötelezte a Pp. 78. §
(1)bekezdésének alkalmazásával az alperes együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére, míg a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján az együttes első, másodfokú és felülvizsgálati eljárás illetékének megfizetésére, a 73/2009.(XII.22.) IRM rendelet 7. §
(1)bekezdésére is figyelemmel. Budapest,
- január
- Dr. Tálné dr. Molnár Erika a tanács elnöke, Dr. Stark Marianna s.k. előadó bíró, Dr. Földényi Gyuláné s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő