Gfv.30432/2010/4 – Kúria

(1)bekezdésében írt tartalmi követelményeknek, így a Pp. 130. §-a

(1)bekezdésének a/ - h/ pontja alapján a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának lett volna helye, illetőleg ezt követően a bíróságnak a pert a Pp.

1. §-ának a/ pontja alapján meg kellett volna szüntetnie. Másodlagosan azért kérte a per megszüntetését, mert álláspontja szerint a Kft. felszámolója a saját nevében nem volt jogosult a perbeli követelés érvényesítésére. Érdemben is a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a Kft.
2. augusztusában nem volt fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben, és arról sincs tudomása, hogy a Kft. a 13,500.000 Ftból tagi kölcsönt fizetett volna vissza, mint ahogy azt a felperes állította. Előadása szerint a fenti összeg valószínűsíthetően az A C Kft. kölcsönére került visszafizetésre. Az elsőfokon eljárt Baranya Megyei Bíróság a 8.G.21.198/2009/
3. számú ítéletében megállapította, hogy az alperes a Kft. ügyvezetőjeként a Kft. fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekének elsődlegessége alapján látta el, ezáltal a társaság vagyona 13,424.413 Ft-tal csökkent. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a keresetlevél mindenben megfelelt a Pp.
4. §-ának

(1)bekezdésében írt tartalmi követelményeknek, ezért a keresetlevél Pp. 130. §-ának

(1)bekezdése alapján történő elutasításának nem volt helye, illetve a Pp.

1. §-ának a/ pontja alapján nem kerülhetett sor a per megszüntetésére. A Cstv. jelen perben irányadó 33/A. §-a alapján sem találta alaposnak az alperesnek a per megszüntetése iránti kérelmét. E körben kifejtette, hogy a Cstv. 33/A. §-ának alperes által idézett szövegét a
2. évi LI. törvény
3. §-ának

(1)bekezdése állapította meg. A

(4)bekezdés értelmében a módosított rendelkezéseket viszont csak annak hatályba lépését -

1. szeptember 4-én - követően indult felszámolási eljárásokban lehetett alkalmazni. A jelen perben a korábban hatályos, a Cstv. 33/A. §-a lehetővé tette a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén, hogy a felszámoló saját nevében keresetet indítson. Érdemben is alaposnak találta a felperes keresetét. Kifejtette, nem volt vitás, hogy a Kft. fizetésképtelenségét megállapító végzés meghozatala és annak jogerőre emelkedése közötti időtartam alatt folyt be a perbeli 13,500.000 Ft a Kft. pénztárába. Ekkor már a Kft. ténylegesen fizetésképtelen helyzetben volt. Ezen összeg túlnyomó részének a felszámolás kezdő időpontjára nyoma veszett, a hitelezők igényeinek kielégítése elől elvonásra került. Az alperes mint a Kft. egyedüli, önálló képviseleti joggal rendelkező ügyvezetője a jogszerű felhasználás megtörténtét nem bizonyította, holott evonatkozásban a bizonyítási kötelezettség a Pp.
2. §-ának

(1)bekezdése szerint az alperest terhelte. A fenti bizonyítás hiányában az összegnek a hitelezők igénye előli elvonása az alperesnek róható fel. A Pécsi Ítélőtábla az alperes fellebbezése folytán hozott Gf.II.30.221/2010/

1. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal egészítette ki, hogy a Kft. ellen indult felszámolási eljárásban az A C Kft. hitelezői igényt nem terjesztett elő. Az így kiegészített tényállás alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
2. §-ának

(2)bekezdése és 254. §-ának

(3)bekezdése alapján annak helytálló indokaira tekintettel hagyta helyben. A fellebbezés folytán csupán rámutatott, hogy a Cstv-nek a jelen perben alkalmazandó 33/A. §

(2)bekezdése szerint az alperes fizetési kötelezettsége alóli mentesülése érdekében bizonyíthatta volna, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az adott helyzetben elvárható valamennyi intézkedést megtette, a hitelezői veszteségek csökkentése érdekében. Az alperes szerint a pénztárból hiányzó összeg nem tagi hitelre került visszafizetésre, hanem valószínűsíthetőe abból az A C Kft. kölcsönét törlesztették. A másodfokú bíróság megítélése szerint az alperes a Kft. ügyvezetőjeként nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el a feladatait, mivel az A C Kft. a Kft. nyilvántartott hitelezői között nem szerepelt, így a felszámolás nem jogerős elrendelését követő kifizetés a hitelezők érdekeit sértette. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását; illetve a per megszüntetését; másodlagosan az első és másodfokú ítéletek hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a "pergátló kifogásai alapján" a keresetlevelet az elsőfokú bíróságnak idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítania. Az eljárt bíróságoknak azt kellett volna vizsgálniuk, hogy az A I Kft. által befizetett 13,500.000 Ft-nak mi lett a további sorsa. Ezzel kapcsolatosan ténybeli előadásként azt adta elő, hogy az "vélhetően" az A C Kft. részére került kifizetésre. Erre vonatkozóan kérte is az A C Kft. felszámolással kapcsolatos iratainak bekérését és átvizsgálását, amelyből a kifizetés ténye megállapítható lett volna. Az elsőfokú bíróság e bizonyítási indítványt úgy utasította el, hogy azt még csak nem is indokolta. Álláspontja szerint perdöntő jelentősége van annak, hogy milyen célból és kinek került kifizetésre a perbeli összeg. Ennek felderítése azért is szükséges, mert a felperesi cég felszámolója valamennyi hitelezői igényt "E" vagy azt követő kategóriába sorolt be. Ha megállapítást nyert volna, hogy az A C Kft. hitelezői igénye ezt megelőző kategóriás besorolást nyerhetett volna, úgy a hitelező igények nem sérültek, mivel a kielégítési sorrend szerint az A C Kft. igénye megelőzte volna a többi jogosult igényét. Annak a körülménynek, hogy az A C Kft. a Kft. elleni felszámolási eljárásban hitelezői igényt nem jelentett be nincs jelentősége, mivel a hitelezői igény bejelentésére nyitva álló időtartam az összegnek az A C Kft. részére történő kifizetése időpontjában még nem járt le. Iratellenes és a logika szabályaival is ellentétes állítást tartalmaz a másodfokú ítélet annak megállapítása során, hogy a Kftnél a működési költségekre nem állt rendelkezésre elegendő pénzeszköz, így ahhoz tagi kölcsönt kellett igénybe venni. A cég ugyanis a működési költségekre más forrásból származó összegeket is felhasználhatott, tehát nem volt szükségszerű a tagi kölcsön nyújtása. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Álláspontja szerint miután az A C Kft. ügyvezetője, valamint többségi tulajdonosa ugyancsak az alperes volt, a társaság részére történő kifizetés az alperesnek felróható, illetőleg azt bizonyítja, hogy az ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el. -.-.A Legfelsőbb Bíróság a Pécsi Ítélőtábla jogerős ítéletét a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül és azt a felhozott okokból nem találta jogszabálysértőnek. Nem követett el jogszabálysértést az elsőfokú bíróság azzal, hogy az alperes "pergátló kifogásaiban" részletezett okok miatt nem utasította el a Pp. 130. §-a alapján a keresetlevelet, illetve azzal, hogy utóbb a pert az eljárt bíróságok a Pp.157.§-ának a/ pontja alapján nem szüntették meg. A felperes keresetlevele a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint is mindenben megfelelt a Pp.121.§-a

(1)bekezdésének a/ - e/ pontjában írt tartalmi követelményeknek. Ennek az elsőfokú bírósság részletes indokolását adta, döntésének helytálló indokait a Legfelsőbb Bíróság megismételni nem kívánja. A Legfelsőbb Bíróság szerint is perdöntő jelentősége van annak a körülménynek, hogy a perbeli 13,500.000 Ft-nak mi lett a további sorsa, kinek, mikor, milyen okból került kifizetésre. Az 1991.évi XLIX tv. (Cstv) 2006. évi VI. tv. 14.§-ával módosított és a jelen perben még irányadó 33/A §-ának

(1)bekezdése szerint a felszámoló a felszámolási eljárás ideje alatt keresettel kérheti annak megállapítását, hogy azok akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolási eljárást megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekei elsődlegessége alapján látták el, és ezáltal a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent. A perbeli esetben a Baranya Megyei Bíróság a 2007.április 18-án kelt végzésében a Kft. fizetésképtelenségét megállapította, ezt a végzést a másodfokú bíróság

1. októberében helybenhagyta, így az alperes alappal nem vitathatta jelen eljárásban, hogy a perbeli időszakban a Kft. fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben nem lett volna. Az alperesnek mint felelős vezetőnek látnia kellett, hogy a Kft. nem lesz képes a vele szemben fennálló követeléseket kiegyenlíteni és tudnia kellett, hogy ennek okán az ügyvezetési feladatait a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján kell ellátnia. Nem volt vitás, hogy az A I Kft.
2. augusztus-szeptemberben a Kft. házi pénztárába nettó 13,500.
3. Ft-ot befizetett. Annak hovafordításáról a Kft. ügyvezetőjeként az alperes rendelkezhetett, ezért a Pp. 164.§-ának

(1)bekezdése szerint őt terhelte a felhasználás jogszerűségének bizonyítása. E körben az alperes a 15.sorszám alatt benyújtott II. számú előkészítő iratában azt adta elő, hogy "valószínűsíthető" miszerint az összeg az A C Kft kölcsönére került visszafizetésre. Ennek bizonyítására kérte, hogy "a bíróság kérje be az A C Kft. ezzel kapcsolatos iratait." Az A C Kft-nek azonban ugyancsak az alperes volt az ügyvezetője a cég felszámolásának elrendeléséig 2008. január 9-ig, így a kölcsön visszafizetésére vonatkozó bizonyítékokat a Pp. l64. §-ának

(1)bekezdése szerint az alperesnek kellett volna benyújtania, illetőleg a bizonyítékokat a felszámolótól beszereznie. A Pp.164.§ának

(2)bekezdése szerint ugyanis a bíróság bizonyítást hivatalból csak akkor rendelhet el, ha azt a törvény külön megengedi. Ilyen megengedő rendelkezést tartalmaz a Pp. 192. §-ának

(1)bekezdése nevezetesen: a bíróság a fél kérelmére intézkedhet valamely a fenti jogszabályhelyben írt okirat beszerzéséről amennyiben annak kiadását a fél nem igényelheti. A teljesítés igazolása nem tartozik ezen okiratok körébe, így annak beszerzésére a bíróságnak nem is lett volna törvényes lehetősége. Egyébként is az alperes jogszerű eljárása esetén a Kft. iratai között is fellelhetőnek kellett volna lennie a kifizetést igazoló okiratnak. Arra, hogy ilyen irat a Kft. iratai között létezik az alperes nem is hivatkozott. A Legfelsőbb Bíróság - figyelemmel a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra - rámutat arra, hogy amennyiben az alperes bizonyította volna, hogy a Kft. az A C Kft-nek fizette ki a Kft-hez befolyt összeget, és azt is bizonyította volna, hogy az A C Kft. követelése "D" kategóriájú figyelembe vehető, jogszerű igény volt, az alperes ez esetben is akkor járt volna el jogszerűen, ha nem maga dönt az érdekeltségi körébe tartozó Kft. részére a kifizetésről, hanem az összeget a Kft. rendelkezése alatt tartja. Az alperes a Cstv. 33/A §-ának

(2)bekezdése értelmében az kimenthette volna magát a felelősség alól, ha bizonyította volna, hogy a fizető képtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztetét követően az adott helyzetben elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek csökkentése érdekében. Ilyen magatartás tanúsítására azonban az alperes maga sem hivatkozott. A Legfelsőbb Bíróság nem találta szükségesnek, hogy foglalkozzon azzal a kérdéssel, miszerint tagi kölcsön igénybevételére sor került-e a Kft-nél, ugyanis annak az érdemi döntés meghozatalára figyelemmel a fent kifejtettekre - nincs kihatása. Helytállóan állapították meg tehát az eljárt bíróságok, hogy a Kft. a perbeli időszakban fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt. A Kft. pénztárából a perbeli összeg ismeretlen helyre került, annak hovafordításáért, a felhasználás jogszerűségéért az alperest mint a Kft. ügyvezetőjét terhelte a felelősség. Az alperes a hovafordításról számot adni nem tudott, magát a felelősség alól nem tudta kimenteni, ezért jogsértés nélkül állapították meg az eljárt bíróságok hogy az alperes a Kft-t fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben az ügyvezetési feladatait nem a Cstv. 33/A §-ának

(1)bekezdésében megkívánt módon látta el, és ezáltal a Kft. vagyona az ítéletben irt összeggel csökkent. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275.§-ának

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A alperes felülvizsgálati kérelme sikertelen volt, ezért a Pp.78. §-ának

(1)bekezdése szerint köteles a felperesnek a felülvizsgálattal okozott költségét megtéríteni. A felperes felülvizsgálati perköltsége a 32/2003.(VIII.22.) IM. r. 3.§-a

(2)bekezdésének a/ és b/ pontja valamint

(5)bekezdése alapján felszámítható, az ÁFA-t is tartalmazó ügyvédi munkadíjat foglalja magában. Az alperes részleges költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az l990. évi XCIII.tv.74.§-ának

(3)bekezdése alapján alkalmazandó, a költségmentességről szóló 6/l986.(VI.26.) IM rendelet l4.§-a szerint az állam viseli. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274.§-ának

(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,

1. március
2. Dr. Vezekényi Ursula s.k. a tanács elnöke, Gyöngyösiné Dr. Gyügyei Klára s.k. előadó bíró, Dr. Lőrincz Györgyné s.k. bíró A kiadmány hiteléül: (PBné)