Pfv.VI.21 791/2009/
- A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Dr. Horváth Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Horváth Gábor ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Berkics Sarolta ügyvéd által képviselt I.r., a személyesen eljáró törvényes képviselő által képviselt II.r., a személyesen eljárt III.r. és IV.r. alperesek ellen tulajdonjog megállapítása iránt a Pécsi Városi Bíróságnál 10.P.21 078/
- szám alatt megindított és másodfokon a Baranya Megyei Bíróság 1.Pf.20 291/2009/
- számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az I.r. alperesnek 15 napon belül 30 000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy az állami adóhatóság külön felhívására fizesse meg a le nem rótt 120 000 (egyszázhúszezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. I n d o k o l á s : A felperes és az I.r. alperes
- október
- napján adásvételi szerződést kötött az I.r. alperes k.-i ingatlanára. Valójában a felek az adásvételi szerződésben az ingatlan helyrajzi számát A helyett B hrsz.-ban jelölték meg, a területet a 2464 m2 helyett 1636 m2-ben és a művelési ágat szőlő helyett szántóként tüntették fel. Az ingatlan vételára 25 000 forint volt, amelyet a felperes a szerződés aláírásakor megfizetett. A felperesnek az ingatlannyilvántartásba történő bejegyzés iránti kérelmét a földhivatal
- év végén elutasította, ezt követően a felperes a tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzését nem kezdeményezte. A felperes a szerződéskötés után az ingatlanon található fákat kivágta, ezt követően azonban az ingatlant nem gondozta, azon magas bozót és parlagfű nőtt. Erre tekintettel az ingatlannyilvántartásba bejegyzett tulajdonost, az I.r. alperest több ízben is felszólították az ingatlan gondozására. Az I.r. alperes a felperes rokonával, J. L.-néval többször üzent a felperesnek, hogy a terület tulajdonjogát rendezze és az ingatlant tartsa rendben, ez azonban nem történt meg. A IV.r. alperes a perbeli ingatlannal közvetlenül határos ingatlanok tulajdonosa. A IV.r. alperes családjának szándékában állt az I.r. alperes tulajdonában álló ingatlan megvásárlása. A III.-IV.r. alperesek vételi ajánlatot tettek az I.r. alperesnek, de ő azt elutasította azzal, hogy forduljanak a felpereshez. Néhány hónappal később az I.r. alperes megkereste a III.-IV.r. alperest és tájékoztatta őket, hogy a felperessel a "problémát lerendezte", az ingatlant eladja a részükre. A perbeli ingatlanra az I.r. alperes, valamint a II.-IV.r. alperesek
- június
- napján adásvételi szerződést kötöttek és a vételárat 440 000 forintban határozták meg, amit a vevők megfizettek. A szerződés szerint az ingatlan tulajdonosa a II.r. alperes lett, a III.-IV.r. alpereseket holtigtartó haszonélvezeti jog illeti meg az ingatlanon. A II.-IV.r. alperesek az ingatlant rendbe tették, azóta is gondozzák. A felperes elsődleges keresetében tulajdonjogának megállapítását és annak ingatlan-nyilvántartási bejegyzése elrendelését kérte. Hivatkozott arra, hogy az alperesek között létrejött adásvételi szerződés érvénytelen. Előadta, hogy az ingatlan birtokába lépett és azt gondozta is. Másodlagosan 2 000 000 forint kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az I.r. alperest. Az I.r. alperes vállalta, hogy a felperes részére az átvett 440 000 forint vételárat megfizeti. Ezt meghaladóan a kereset elutasítását kérte. A II.-IV.r. alperesek hivatkoztak arra, hogy az ingatlannyilvántartásba a jogszerzésüket bejegyezték, birtokba léptek és az ingatlanon beruházásokat végeztek. A felperes velük szemben, mint jóhiszemű jogszerzőkkel szemben már nem léphet fel. Az elsőfokú bíróság kötelezte az I.r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 30 nap alatt 440 000 forintot és rendelkezett a perköltség viseléséről is, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyta. A bíróság megállapította, hogy a felperes az adásvételi szerződés megkötését követően birtokba lépett, a területről a fákat kivágatta, ezt követően azonban az ingatlan birtoklásával felhagyott,
- és
- év között az ingatlant gondozatlanul hagyta. Erre vonatkozóan a bíróság széleskörű bizonyítást folytatott le, az érdektelen tanúk vallomása ezt igazolta. A felperes tehát a bíróság szerint nem hivatkozhat a Ptk.
- §
(4)bekezdésében foglaltakra a II.-IV.r. alperesekkel szemben, akiknek jogát az ingatlan-nyilvántartásba időközben bejegyezték, mert az ingatlant folyamatosan nem birtokolta, így nem minősül elsőként jóhiszeműen birtokba lépett személynek. Erre tekintettel a bíróság az elsődleges kereseti kérelmet elutasította. A másodlagos kereseti kérelemnek a bíróság részben helytadott. Megállapította, hogy az I.r. alperestől, mint az ingatlan eladójától elvárható lett volna, hogy a felperest személyesen értesítse, vagy írásban vagy levélben közvetlenül a felpereshez forduljon az ingatlan tulajdonjogának és állapotának rendezése érdekében. Az I.r. alperes azonban csak közvetítő útján üzent a felperesnek. Az I.r. alperes tehát megszegte a Ptk. 277. §
(4)bekezdésében foglalt együttműködési kötelezettségét. Az I.r. alperes e magatartása vezetett ahhoz, hogy a felperes az ingatlan tulajdonjogát már nem szerezheti meg, a szerződés lehetetlenült, ezért az I.r. alperes a Ptk. 312. §
(2)bekezdése értelmében kártérítés fizetésére köteles. Ennek összegét a bíróság 440 000 forintban, az I.r. alperes által átvett vételár összegében határozta meg, ezt meghaladóan a felperes kárigényét elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság indokolásával mindenben egyetértett. Utalt arra, hogy a szerződés teljesítésének lehetetlenné válásáért mindkét szerződő fél felelős. A felperes évekig tisztázatlanul hagyta a jogi helyzetet, az ingatlan gondozásáról nem gondoskodott. Erre tekintettel az I.r. alperest nem lehet magasabb összegű kártérítésre kötelezni, mint amit a II.IV.r. alperesekkel megkötött adásvételi szerződés alapján vételárként kapott. A jogerős ítélettel szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet megváltoztatását, az elsődleges kereseti kérelemnek való helytadást kérte az alperesek perköltségviselésre való kötelezése mellett. Előadta, hogy a tulajdonjoga bejegyzését elutasító földhivatali végzésről nem volt tudomása. Tagadta, hogy az ingatlan birtoklásával felhagyott volna, hivatkozott a perben meghallgatott tanúk ezzel ellentétes tartalmú tanúvallomására, amelyet az eljáró bíróságok figyelmen kívül hagytak. Hivatkozott arra is, hogy nem tudott az ingatlan elhanyagoltsága miatt indult hatósági eljárásról. Álláspontja szerint a fentiek alapján mindvégig ő birtokolta az ingatlant, így jogszerűtlen a jogerős ítélet azon megállapítása, hogy nincs elsőként jóhiszeműen birtokba lépett vevő, ezért a II.-IV.r. alperesek az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel a tulajdonjogot, illetve a haszonélvezeti jogot megszerezték. A felperes előadta, hogy álláspontja szerint a II.-IV.r. alperesek tulajdonjogának bejegyzése nem releváns körülmény az ügyben, miután nevezettek nem minősülnek jóhiszemű jogszerzőknek. Az elsőfokú ítélet is rögzítette, hogy az I.r. alperes tájékoztatta őket az ingatlan helyzetéről, épp ezért a felpereshez fordultak a vételi szándékukkal, aki azt elutasította. Ezt követően döntöttek a II.IV.r. alperesek amellett, hogy az I.r. alperestől mégis megvásárolják az ingatlant. Az I.r. alperes és a II.r. alperes törvényes képviselője felülvizsgálati ellenkérelmet nyújtott be, amelyben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Az I.r. alperes előadta, hogy az ingatlan eladási árát a felperesnek időközben megfizette, egyben elévülési kifogást terjesztett elő. Előadta, hogy a felperesnek a tulajdonjoga bejegyzése iránti igénye kötelmi jogi jellegű igény az állandó bírói gyakorlat értelmében. Mivel a felperes 1998. és 2007. között bejegyzési kérelmét nem terjesztette elő, így a követelése elévült. Utalt az EBH.2004.1136. számú határozatban foglaltakra. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felperes a felülvizsgálati kérelmében változatlanul fenntartotta, hogy az elsődleges kereseti kérelme is megalapozott. Utalt a Ptk. 117. §
(4)bekezdésében foglaltakra, amely szerint az ingatlan tulajdonjoga őt, mint elsőként jóhiszeműen birtokba lépett személyt illeti meg. Ezzel kapcsolatban hivatkozott az általa bejelentett tanúk vallomására. Ebben a körben a felperes az eljáró bíróságoknak a Pp.
- §-a körében végzett mérlegelését támadta. A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati ügyekben követett töretlen gyakorlata szerint a felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. Felülmérlegelésre csak igen kivételesen akkor kerülhet sor, ha a tényállás feltáratlan maradt, iratellenes vagy okszerűtlen, illetve logikai ellentmondást tartalmaz. A perben kizárólag a felpereshez közelállók, az érdekkörébe tartozó személyek vallották tanúvallomásukban azt, hogy a felperes az ingatlant gondoztatta, ezzel szemben a teljesen érdektelen, többségében helybeli tanúk egyértelműen az I.r. alperes előadását támasztották alá. Az sem volt vitás a perben, hogy az I.r. alperes az ingatlan elhanyagoltsága miatt számos hivatalos felszólítást kapott. A Legfelsőbb Bíróság egyetért az eljáró bíróságok mérlegelésével, tehát azzal, hogy a felperes a fák kivágását követően
- végétől az ingatlannal, annak gondozásával nem foglalkozott. Jogszerű az eljáró bíróságok ebből levont következtetése, amely szerint a felperes ennek következtében nem hivatkozhat a Ptk.
- §
(4)bekezdésében foglaltakra, miután az ingatlant folyamatosan nem birtokolta. A felülvizsgálati kérelemben a felperes azt is előadta, hogy a II.IV.r. alperesek nem minősülnek jóhiszemű személyeknek, így az ingatlan-nyilvántartás közhitelességbe vetett bizalom őket nem védi, a tulajdonjoguk ingatlan-nyilvántartási bejegyzése ellenére a felperes tulajdonszerzését kell a bíróságnak megállapítania. Helytállóan utal a felperes arra, hogy az alperesek tudtak arról, hogy az ingatlant a felperes adásvételi szerződéssel még 1998-ban megszerezte, annak ellenére, hogy az I.r. alperes tulajdonjoga szerepelt az ingatlan-nyilvántartásban. Az I.r. alperes is előadta, hogy a vevőket először a felpereshez küldte, hogy vele tárgyaljanak. Később azonban az I.r. alperes kereste meg a II.IV.r. alpereseket és részükre olyan tájékoztatást adott, hogy a felperessel az ügyet rendezte és nincs akadálya a tulajdonjog átruházásának. A III.r. alperes az
- sorszámú jegyzőkönyvben foglalt személyes meghallgatása során előadta: az I.r. alperes arról tájékoztatta a vevőket, hogy a területet visszavette, mert a "felperessel ezt a dolgot egymás között elrendezték". Ugyanezt adta elő a IV.r. alperes is, aki szerint az I.r. alperes a felperessel való tárgyalást követően, mintegy három hónappal később megkereste őket és úgy nyilatkozott, hogy ő a tulajdonos és a területet eladja nekik. Ezt a
- sorszámú jegyzőkönyvben foglalt előadásában az I.r. alperes sem vitatta. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a II.-IV.r. alperesek akkor lettek volna rosszhiszeműek, ha a felperessel való tárgyalást követően az adásvételi szerződés megkötését maguk kezdeményezik és azt rögtön megkötik. Ezzel szemben a II.-IV.r. alperesek letettek az ingatlan megvételéről a felperessel való tárgyalást követően, csak akkor döntöttek mégis a vétel mellett, amikor az I.r. alperes mintegy három hónappal később maga kereste meg őket és olyan tájékoztatást adott, hogy a felperesnek már nincs igénye az ingatlanra. A II.-IV.r. alperesek tehát az ingatlannyilvántartásban bízó, ellenérték fejében szerző jóhiszemű jogszerzőnek minősülnek, így a Ptk.
- §
(4)bekezdése alapján többszöri eladás esetében az ő tulajdonszerzésüket kell megállapítania a bíróságnak. Az I.r. alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a felperes igényére vonatkozóan elévülési kifogást adott elő, ezt a per korábbi szakaszában nem terjesztette elő. A Pp. 275. §-ának
(1)bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt, tehát a jogerős ítélet meghozataláig felmerült jogi tények körében foglal állást. Azt állapítja meg, hogy a felülvizsgálattal támadott ítélet jogszabálysértő-e. A felülvizsgálati kérelemben, illetve ellenkérelemben előadott elévülési kifogással tehát érdemben már nem foglalkozhat. A kifejtettek alapján a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §
(1)bekezdése szerint tárgyalás tartása nélkül, a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A felperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a felperes köteles megfizetni a jogi képviselővel eljárt I.r. alperesnek a felülvizsgálati eljárással felmerült költségeit a Pp. 270. §
(1)bekezdés alapján alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint. Ennek összegét a Legfelsőbb Bíróság a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2),
(5)és
(6)bekezdése alapján állapította meg azzal, hogy az az általános forgalmi adót is tartalmazza. A felperes személyes illetékfeljegyzési jogban részesült, pervesztességére tekintettel köteles megfizetni az államnak külön felhívásra a felülvizsgálati eljárási illetéket az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 74. §
(3)bekezdése, valamint a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §
(2)bekezdése alapján. Budapest,
- április
- Dr. Kollár Márta sk. a tanács elnöke, Tamáné dr. Nagy Erzsébet sk. előadó bíró, dr. Wellmann György sk. bíró. Kovácsné A kiadmány hiteléül: bírósági írnok