Pfv.VI.21 739/2009/
- A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Kerekes Gyöngyi ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Knittel Ákos ügyvéd (által képviselt alperes ellen kölcsön megfizetése iránt a Siófoki Városi Bíróságnál 5.P.20 546/
- szám alatt megindított és másodfokon a Somogy Megyei Bíróság 2.Pf.20 468/2009/
- számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
- évi március hó
- napján tartott tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg a felperesnek 100 000 (egyszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt felülvizsgálati illetéket az állam viseli. I n d o k o l á s : A felek
- novemberétől
- november-december végéig élettársi kapcsolatban éltek. Az alperes tulajdonában álló S.-i ingatlanban laktak, amelyben az alperes a felperes segítségével éttermet üzemeltetett. A felperes
- novemberében 400 000 forintot,
- januárjában 80 000 forintot,
- augusztus-szeptemberében pedig 1 500 000 forintot adott kölcsön az alperesnek. Az alperes kezdeményezésére a felek dr. G. L. közjegyző előtt
- december 11-én kölcsönszerződést írtak alá. Ez tartalmazta, hogy a felperes kölcsönad az alperesnek 4 000 000 forintot, amelyet az alperesnek
- december
- napjáig kell egyösszegben kamatmentesen visszafizetnie. Az élettársi kapcsolat megszakadása után a felperes több ízben is kérte az alperest a kölcsön visszafizetésére, erre azonban nem került sor.
- április 7-én a felperes ügyvéd útján felszólította az alperest a 4 000 000 forint és kamatai megfizetésére, majd keresetet indított az alperes ellen. A felperes keresetében a Ptk.
- §-ára alapítottan 4 000 000 forint és ennek
- január
- napjától járó, a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerinti kamatai, valamint a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a felperestől csak 1 000 000 forint kölcsönt kapott, amelyet
- őszén visszafizetett. Nem vitatta, hogy a közjegyző előtt a kölcsönszerződést aláírta, azonban arra hivatkozott, hogy az 1 000 000 forint visszafizetésekor a szerződést összetépték, mert a teljes tartozást rendezettnek tekintették. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helytadott és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 4 000 000 forintot és ennek törvényes kamatait, valamint rendelkezett a perköltség viseléséről. Az alperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes nem vitásan kötelezettséget vállalt arra, hogy megfizet a felperesnek
- december 31-ig 4 000 000 forintot. Az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy 1 000 000 forintot visszafizetett, illetve, hogy a teljes tartozást rendezettnek tekintették a felek. Az alperes állításával szemben a perben kihallgatott tanúk
- augusztusában is látták még a felek által aláírt kölcsönszerződést, így
- őszén az alperes állításával szemben annak széttépésére nem került sor. N. K. M. tanú vallomásából az is megállapítható volt, hogy a felperes az életközösség megszakadását követően folyamatosan kérte a 4 000 000 forint összeg visszafizetését, amelyet az alperes többször meg is ígért. A bíróság szerint tehát annak ellenére, hogy a felperes állítása szerint is 1 980 000 forint kölcsön átadására került sor, az alperes általa sem vitatottan 4 000 000 forint visszafizetését vállalta, ezt a megállapodást pedig a felek utólag nem érvénytelenítették. A másodfokú bíróság az alperes fellebbezésében foglaltakra tekintettel a döntés indokolását azzal egészítette ki, hogy az alperes a fellebbezésében alaptalanul hivatkozott a kölcsönszerződés jóerkölcsbe ütközésére, amely miatt a kölcsönszerződés érvénytelen lenne. Az alperes ugyanis ilyen tartalmú viszontkeresetet az elsőfokú eljárásban nem adott elő és a másodfokú eljárásban ennek előterjesztésére már nincs lehetőség. A jogerős ítélettel szemben az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a támadott ítélet alapját képező szerződés semmisségének a megállapítását kérte. Előadta, hogy a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerint a semmis szerződés érvénytelenségére bárki határidő nélkül hivatkozhat, így nincs jelentősége annak, hogy a szerződés jóerkölcsbe ütköző voltára csak a fellebbezésében hivatkozott. A bíróságnak a semmisségi okot hivatalból is észlelnie kellett volna, hiszen a felperes maga is elismerte, hogy összesen 1 980 000 forintot adott át az alperesnek, ezzel szemben 4 000 000 forint visszafizetését kéri. Ennek alapján a szerződés jóerkölcsbe ütközése önmagában is megállapítható, ugyanakkor az alperes álláspontja szerint még ennek az összegnek az átadására sem került ténylegesen sor, a felperes csupán 1 000 000 forint kölcsönt nyújtott, amelyet az alperes visszafizetett a felperesnek. A felülvizsgálati kérelem szerint tehát a semmisségi okra történő hivatkozást a másodfokú bíróság jogszabálysértően hagyta figyelmen kívül és az ügyben a Pp. 141. §
(6)bekezdését alkalmazta, amely eljárásjogi határidőt tartalmaz. A Ptk.
- §-ában foglalt anyagi jogi rendelkezés elsőbbséget élvez. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében hatályában való fenntartását kérte. a jogerős ítélet A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. Helytálló a felülvizsgálati kérelem abban a részében, hogy az alperesnek a szerződés semmisségére való hivatkozása körében nem kellett viszontkeresetet előterjesztenie, szemben a másodfokú ítéletben foglaltakkal. Az alperes ellenkérelmében, védekezése körében is előadhatta azt, hogy álláspontja szerint a szerződés semmis. A Ptk.
- §-ának
(1)bekezdése alapján a szerződés érvénytelenségére bárki határidő nélkül hivatkozhat, így arra a másodfokú eljárás során is sor kerülhet. Ezt az anyagi jogi rendelkezést a Pp. szabályozásával, az eljárási szabályokkal összhangban kell értelmezni, illetve alkalmazni. A Pp. 235. §
(1)bekezdése által is idézett Pp. 141. §
(6)bekezdése értelmében, ha a felek valamelyike tényállításának, nyilatkozatának előadásával, bizonyítékainak előterjesztésével - a
(2)bekezdésben előírt kötelezettsége ellenére - alapos ok nélkül késlekedik, és e kötelezettségének a bíróság felhívása ellenére sem tesz eleget, a bíróság a fél előadásának, előterjesztésének bevárása nélkül határoz kivéve, ha álláspontja szerint a fél előadásának, előterjesztésének bevárása a per befejezését nem késlelteti. A fél számára az anyagi jog által megengedett jognyilatkozatot tehát abból a szempontból kell vizsgálni, hogy az igényeli-e bizonyítás lefolytatását, illetve az előterjesztése a per befejezését késlelteti-e. Abban az esetben, ha a fél a fellebbezésében olyan előadást tesz, amelynek vizsgálatához bizonyítási eljárás lefolytatása szükséges, a vizsgálatra a másodfokú bíróság főszabályként nem köteles, figyelemmel arra, hogy a másodfokú eljárásban a Pp. 235. §
(1)bekezdése értelmében új tény állítására, illetve új bizonyíték előadására csak nagyon szűk körben kerülhet sor. Abban az esetben viszont, ha a fél az elsőfokú eljárásban rendelkezésre álló tények és bizonyítékok alapján kéri a fellebbezésben az általa felhívott semmisségi ok vizsgálatát, annak a másodfokú bíróság által történő megállapítását, tehát új tényt nem ad elő, új bizonyítékot nem kíván a perbe bevezetni, a semmisségi ok vizsgálatára a másodfokú bíróság is köteles, miután a semmisségi ok észlelésére hivatalból is lehetősége van a bíróságnak. A felülvizsgálati kérelem annyiban tehát megalapozott, hogy az alperes által megjelölt semmisségi okot a másodfokú bíróságnak érdemben meg kellett volna vizsgálnia. Ugyanez irányadó a felülvizsgálati eljárásban is. A felülvizsgálati kérelem alapján ezért a Legfelsőbb Bíróság a semmisségi ok fennállását érdemben vizsgálta. Az alperes a felperessel kötött szerződése jóerkölcsbe ütközését a Ptk. 200. §
(2)bekezdése alapján arra alapította, hogy a felperes 1 980 000 forint kölcsön helyett 4 000 000 forint visszafizetését kéri. A Legfelsőbb Bíróság szerint ebben a körben nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a peres felek között, akkor amikor az alperes a 4 000 000 forint összeg visszafizetését vállalta, még családi, élettársi kapcsolat állt fenn. A családi kapcsolatokban a Ptk. 201. §
(1)bekezdés szerinti visszterhesség vélelme ritkán érvényesül. A felperes az alperes éttermében rendszeresen dolgozott, ebbe a munkába a lánya is besegített. Az alperes maga kezdeményezte, hogy a megállapodásukat közjegyző előtt írják alá, és ő maga ajánlotta a 4 000 000 forint összeg megfizetését is. Az alperes tehát a felvett kölcsön mellett a felperesnek az életközösség alatt javára végzett egyéb munkáit is honorálni kívánta. A jelentősebb összeg visszafizetésének vállalása mellett szól az a körülmény is, hogy az alperes a kölcsönt kamatmentesen, több mint öt év időtartamra kapta. A kialakult bírói gyakorlat alapján a szerződés akkor ütközik a jóerkölcsbe, ha a társadalom által általánosan elfogadott erkölcsi elveket sérti. A jelen ügyben ez nem állapítható meg. Nem sérti a társadalom általános értékítéletét, ha az együttélő felek egymást kisegítik és az egyik fél anyagi segítsége fejében a másik fél egy nagyobb összeg visszaadását vállalja. A kifejtettek alapján a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §
(3)bekezdése értelmében hatályában fenntartotta. Az alperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 270. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdésében foglaltak szerint köteles megfizetni a felperesnek a felülvizsgálati eljárással felmerült költségeit. Ennek összegét a Legfelsőbb Bíróság a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)bekezdése alapján állapította meg. Az alperes teljes személyes költségmentességben részesült, ezért az általa le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(1)és
- §-a alapján az állam viseli. Budapest,
- március
- Dr. Kollár Márta sk. a tanács elnöke, Tamáné dr. Nagy Erzsébet sk. előadó bíró, dr. Wellmann György sk. bíró. Kovácsné A kiadmány hiteléül: bírósági írnok