DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.873/2010/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla a Harsányi és Gadus Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Gadus Csaba ügyvéd, címe) által képviselt I.rendű felperes neve sz.-i (címe) lakos I. rendű és II.rendű felperes neve m.-i (címe) lakos II. rendű felpereseknek - a Dr. Czikray Tamás ügyvéd (címe) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen közgyűlési határozat megsemmisítése iránt indított perében a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 21.P.22.432/2010/
- számú ítélete ellen az alperes által
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a keresetet elutasítja. Mellőzi az alperes kötelezését perköltség fizetésére a felperesek részére, és kötelezi a felpereseket, hogy személyenként fizessenek meg az alperesnek 75 000 (Hetvenötezer) forint együttes első- és másodfokú perköltséget, és térítsenek meg az államnak külön felhívásra személyenként 36 000 (Harminchatezer) forint fellebbezési illetéket. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A felperesek az alperes tagjai voltak.
- január 12-én mindketten vadásztak a vadásztársaság területén, de eltérő helyen. A vadászati naplóba történt beírás szerint 15 órától 17 óra 30 percig tartott a vadászat. Az I. rendű felperes bejegyezte, hogy „sebzés, reggel utánkeresés, utánkeresés eredménytelen".
- január 13-án a felperesek 6 óra 30 perckor kezdték meg a vadászatot, de a naplóbeírás szerint a sebzett vadat nem találták meg.
- január 13-án T. I. telefonon jelezte a vadásztársaság vadászmesterének, F. E.-nek, hogy kispuska lövéseket hall az A.-tanya feletti akácosból. A vadászmester és S. J. vadásztársasági tag a megjelölt helyhez tartva az I. rendű felperes által állított magasles környékén szemlét tartottak, a les melletti szórón vért, majd onnan kivezető erős „vércsapát" fedeztek fel. A nyomokat követve megtalálták a lelőtt vad utolsó fekvését, majd onnan 10 méterre a szabályosan, szakszerűen kizsigerelt belsőségeket. Találkoztak a T. házaspárral, akik a helyszínt megszemlélték, majd valamennyien felkeresték J. I. vadásztársasági tagot, akinek beszámoltak a tapasztaltakról. Áthívták Sz. Gy.-t, aki F. E., S. J. és J. I. előtt elismerte, hogy a lelőtt vadat eltulajdonították úgy, hogy a fele húst II.rendű felperes vitte el. Erről a jelenlévők jegyzőkönyvet készítettek, amelyet Sz. Gy. kivételével valamennyien aláírtak. A vadászmester az eseményekről tájékoztatta a vadásztársaság elnökét, aki
- január 15-én a felperesekkel szemben a szabálytalan vadászat miatt elrendelte a fegyelmi eljárást. Az erről szóló, a vadásztársaság fegyelmi- és etikai bizottsága elnökének írt levelében megjegyezte, hogy „Sz. Gy. január 13-án, szombaton felhívott telefonon T.-n 13 óra körül, ahol vadászaton vettem részt és elmondta, hogy nagy butaságot csinált, mert lőtt egy disznót, de a lövést nem írta be, úgy vitte el."
- január 15-én a vadásztársaság elnöke a rendőrségen is feljelentést tett ismeretlen tettes ellen 1 darab 50 kg súlyú, 50 000 Ft tenyészértékű vaddisznó eltulajdonítása miatt. A vadásztársaság fegyelmi- és etikai bizottsága
- február 3-ra tűzte ki a fegyelmi tárgyalást. Az ekkor készült jegyzőkönyv szerint az eljárás alá vontak jogi képviselőjükkel aki a perbeli képviseletüket is ellátja - együtt megjelentek és kifogásolták, hogy a fegyelmiés etikai bizottság tagja J. I., aki tanú is az ügyben. Erre tekintettel a bizottság február 23ára halasztotta az ügy tárgyalását. Az eljárás alá vontak képviselője indítványozta T. I. tanúkénti meghallgatását. Február 23-án a háromtagú fegyelmi- és etikai bizottságnak már nem volt tagja J. I., azonban a felperesek előzetesen bejelentették, hogy a fegyelmi tárgyaláson nem tudnak részt venni, mert ugyanezen időpontban a szabálysértési ügyben kell megjelenniük a hatóság előtt. A február 23-án történtekről jegyzőkönyvet a fegyelmi- és etikai bizottság nem készített. Az új fegyelmi tárgyalás
- március 17-ére volt kitűzve, erről az eljárás alá vontak március 10-én kaptak értesítést. Ők tájékoztatták jogi képviselőjüket, aki március 15-én telefonon beszélt a fegyelmi- és etikai bizottság elnökével, sérelmezte, hogy a meghallgatást a bizottság munkaszüneti napra tűzte ki, s őt sem írásban, sem szóban nem értesítették. Március 17-én a fegyelmi- és etikai bizottság ülésén készült jegyzőkönyv szerint az eljárás alá vontak mellett jelen volt F. E., S. J., J. I. tanú és a testület rendelkezésére állt valamennyiük rendőrségen tett vallomásáról készült jegyzőkönyv, melyeket az elnök ismertetett. A jelenlévők az azokban írtakat kiegészíteni nem kívánták. A fegyelmi- és etikai bizottság szám nélküli határozataival az I. és II. rendű felperest is kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta. A határozatok indokolása szerint az eljárás alá vontak tagadásával szemben a fegyelmi- és etikai bizottság a
- január 13-i keltezésű jegyzőkönyvben foglaltak, a rendőrségi jegyzőkönyvekben írtak és a vadásztársaság elnökének feljegyzése alapján bizonyítottnak találta, hogy Sz. Gy. és II.rendű felperes elkövették a vadlopást. Az I. rendű felperes esetében súlyosbító körülményként vette figyelembe azt, hogy már volt fegyelmi büntetése, szabálytalanul állította fel a vadlest, az elejtett vadat nem látta el a rendelkezésére álló azonosító jellel, az elejtés tényét nem vezette be az egyéni lőjegyzékbe és a január 13-án folytatott vadászat során a vadászati naplóba nem vezette be a vadászat várható befejezését. A II. rendű felperes esetében súlyosbító körülményként értékelte, hogy vele szemben is szabtak már ki fegyelmi büntetést és azt a tényt is, hogy a 2006-
- vadászati évben még nem vitte el a neki járó kompetenciát, így az elejtett vaddisznót legálisan is elvihette volna, valamint azt, hogy január 13-án folytatott vadászat során a vadászati naplóba nem vezette be a vadászat várható befejezésének időpontját. Az eljárás alá vontak az elsőfokú fegyelmi határozattal szemben fellebbezést nyújtottak be jogi képviselőjük útján. A vadásztársaság közgyűlése, mint másodfokú fegyelmi szerv,
- április 28-án hozott 3/
- (IV. 28.) számú határozatában az I. rendű felperest, 4/
- (IV. 28.) számú határozatában a II. rendű felperest a vadásztársaság tagjai sorából kizárta. Időközben a vadásztársaság elnökének feljelentése alapján indult szabálysértési eljárásban E. Város Önkormányzat Jegyzője, mint szabálysértési hatóság
- április 7-én kelt szabálysértési határozatával a felpereseket egyenként 15 000 Ft bírsággal sújtotta. A Kazincbarcikai Városi Bíróság Szk.575/2008/
- számú tárgyalás mellőzésével hozott határozatával a szabálysértési határozatot hatályában fenntartotta. A Kazincbarcikai Városi Bíróság Sz.653/2008/
- számú,
- június 12-én kelt határozatával a fent említett két határozatot hatályon kívül helyezte és az eljárást megszüntette, azzal az indokolással, hogy a cselekmény elkövetésétől számított 2 év eltelt, így szabálysértési felelősségre vonásnak nincsen helye. A jogerős határozattal szemben az ügyészség perújítási kérelmet terjesztett elő. A Kazincbarcikai Városi Bíróság Szpi.1058/2009/
- számú,
- december 1-jén kelt határozatával a Kazincbarcikai Városi Bíróság 653/
- számú határozatát hatályon kívül helyezte és az iratokat a Kazincbarcikai Városi Ügyészséghez tette át azzal az indokolással, hogy lopás vétsége látszik elkövetettnek, amely közvádra üldözendő cselekmény. A Kazincbarcikai Városi Bíróság 5.Bny.6/
- számú,
- február 25-én kelt határozatával a nyomozás folytatására tett indítványt elutasította. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság
- május 26-án kelt Bnyf.109/2010/
- számú határozatával a nyomozás folytatását rendelte el. A Kazincbarcikai Városi Ügyészség B.150/2007/
- számú,
- július 23-án kelt határozatával a nyomozást megszüntette. A határozat indokolásában kifejtette, hogy nem állapítható meg, hogy a bűncselekményt a gyanúsítottak követték el és
- február
- óta nyomozati cselekmény sem történt, azaz a büntethetőség elévült. E határozattal szemben benyújtott panasz elbírálása során a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség Nf.1687/2007/7/I. számú,
- augusztus 31-én kelt határozatával a megpanaszolt határozatot módosította azzal, hogy a nyomozást a Be.
- §
(1)bekezdés e) pontja második fordulata alapján elévülés miatt tekintette megszüntetettnek. A határozat indokolásában egyebek mellett rögzítette, hogy „Az elsőfokú ügyészség álláspontjával szemben a lopási cselekményt a gyanúsítottak terhére bizonyíthatónak tartom az ügyben." A felperesek határidőn belül előterjesztett keresetükben kérték a vadásztársaság közgyűlési határozatainak megsemmisítését. Álláspontjuk szerint a fegyelmi- és etikai bizottság megsértette a fegyelmi szabályzat (a továbbiakban: FSz) eljárásjogi szabályait, mert a
- februári fegyelmi bizottsági tárgyalásról jegyzőkönyvet nem vettek fel, a március 17-i fegyelmi tárgyalás jegyzőkönyvét sem a tanúkkal, sem az eljárás alá vontakkal nem íratták alá, e tárgyalásra az eljárás alá vontakat az FSz-ben írt 8 nap helyett csak 7 nappal korábban értesítették, jogi képviselőjüket nem idézték meg, s nem idézték meg az általuk tanúként meghallgatni kért T. I.-t sem. Ezen eljárásjogi szabálysértések mellett érdemben is megalapozatlan határozatok születtek, mert nem nyert bizonyítást, hogy a felperesek a vadlopást elkövették volna. Az alperes a kereset elutasítását kérte, nem vitatta, hogy eljárási szabálysértések történtek a fegyelmi eljárás során, azokat azonban lényegtelennek ítélte, s álláspontja szerint azok az érdemi döntés meghozatalára nem voltak hatással. Álláspontja szerint a fegyelmi határozatok ténybelileg megalapozottak. Az elsőfokú bíróság ítéletében a vadásztársaság 3/2007., illetve 4/
- számú taggyűlési határozatait megsemmisítette, kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek személyenként 33 500 Ft, 2 500 Ft általános forgalmi adót tartalmazó perköltséget. A határozata indokolásában kifejtette, hogy a felperesek bűnösségét csak büntető bíróság mondhatná ki, nyomozóhatóság nem, s miután az eljárás elévülés folytán megszűnt, a felperesek terhére a vadlopás szabálysértését nem állapították meg. Az alperes ugyan hivatkozott a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség Nf.1687/2007/7/I. számú határozatára, amely előadása szerint megállapította, hogy a lopási cselekményt a gyanúsítottak követték el, ám e határozatot nem csatolta be. A keresetlevélben a felperesek által megjelölt eljárási szabálysértések megtörténtét megállapítva rámutatott, hogy azok miatt a vadásztársaság taggyűlési határozatai eljárásjogilag is szabálysértőek, azt meghaladóan ténybelileg is megalapozatlanok, ezért azokat az egyesülési jogról szóló
- évi II. törvény
- §-a értelmében megsemmisítette. Az ítélettel szemben az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben kérte a megyei bíróság határozatának megváltoztatását, és a kereset elutasítását, a felperesek költségben való marasztalását. Becsatolta a szabálysértési eljárást lezáró ügyészségi határozatot és kifejtette, hogy az, mint közokirat bizonyítja a vadlopás felperesek általi elkövetésének tényét. Ismételten hangsúlyozta, hogy az általa sem vitatott eljárási szabálysértések nem hatottak ki az ügy érdemi elbírálására. A felperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú ítélet helybenhagyását és az alperes költségben való marasztalását kérték. Hangsúlyozták, hogy bűnösséget csak büntető bíróság mondhat ki, erre az adott esetben nem került sor, a velük szemben hozott határozatok ténybelileg megalapozatlanok, eljárási hibák miatt is törvénysértőek, ezért indokolt megsemmisítésük. A fellebbezés alapos. A vadásztársaság, mint társadalmi szervezet, önkormányzattal rendelkező közösség, amely maga határozza meg működésének szabályait és a szabályok megsértésének következményeit. Maga dönt arról, hogy mely magatartásokat, mulasztásokat minősít fegyelmi vétségnek, ezek megvalósulása esetén indít-e az arra feljogosított fegyelmi eljárást, s a megfelelő szerv milyen szankciót alkalmaz. Bírósági úton történő beavatkozásra csak akkor van lehetőség, ha a társadalmi szervezet tevékenysége kifejezetten jogszabályi rendelkezésbe ütközik. Az egységes bírói gyakorlat szerint törvénysértésként értékelendő az is, ha a keresettel támadott határozat a társadalmi szervezet alapszabályát, illetőleg fegyelmi szabályzatát sérti. A bíróság a keresettel támadott határozat felülvizsgálata során kötve van a fegyelmi eljárás tárgyává tett tényálláshoz, köteles tiszteletben tartani az önkormányzati elven alapuló működés tényét. Helytállóan utalt az elsőfokú bíróság arra, hogy a fegyelmi eljárás során a társadalmi szervezet a fegyelmi szabályzat előírásaihoz kötve van (BH.
- évi
- jogeset). Ez azonban azt is jelenti, hogy a fegyelmi eljárást sem a bírósági, sem a szabálysértési eljárás nem helyettesítheti, legfeljebb - mint a perbeli esetben is történt - az ott keletkezett iratok felhasználására van lehetőség, de a fegyelmi eljárást a társadalmi szervezet alapszabályában erre kijelölt szerveknek kell lefolytatni, a fegyelmi vétség elkövetéséről nekik kell döntést hozni. A felperesek által sérelmezett eljárásjogi szabálysértésekkel kapcsolatban az ítélőtábla osztja a Legfelsőbb Bíróság eseti döntéseiben (BH.
- évi
- jogeset, KGD
- évi
- jogeset) kifejtett azon álláspontját, hogy a kisebb jelentőségű eljárási szabálysértések figyelmen kívül hagyhatók, ha azok az érdemi döntésre nem voltak befolyással. Az FSz
- §
- pontja szerint az eljárás alá vontat a fegyelmi tárgyalásról legalább 8 nappal korábban értesíteni kell. A felperesek a március 17-i tárgyalásról az értesítést március 10-én kapták meg, ám ez az egy napos eltérés lényeges szabálysértésnek nem tekinthető. A 8 nap nyilvánvalóan a felkészülési időt van hivatva biztosítani, de adott esetben a felperesek már februárban tudomást szereztek az ellenük indított eljárásról, ugyanis a március 17-i időpont már a harmadik tárgyalás időpontja volt az ügyben. A felperesek érvelésével szemben a február 3-i tárgyalásról készült jegyzőkönyv (a
- sorszámú beadvány mellékleteként csatolt „barna füzet"), míg a február 23-i eseményeket valóban nem rögzítették, ám e napon a felperesek előadása szerint sem történt semmilyen, az eljárás kimenetelét befolyásoló esemény. A március 17-i fegyelmi bizottsági tárgyaláson történteket a fegyelmi- és etikai bizottság jegyzőkönyvben rögzítette (a kézzel írott jegyzőkönyv a „barna füzetben" található), azt az eljárás alá vontak és a meghallgatott tanúk is aláírták az FSz
- §
- pontjának megfelelően. Az FSz
- §
- pontja értelmében a fegyelmi tárgyalásra meg kell hívni az eljárás alá vont jogi képviselőjét is. Annak, hogy a meghívásnak mi módon kell megtörténnie, nincsenek részletszabályai, a Pp. vagy a Be. előírásai értelemszerűen a fegyelmi eljárásra nem vonatkoznak, ezért alappal nem kifogásolható, hogy a felperesek jogi képviselőjét a fegyelmi tárgyalás időpontjáról két nappal korábban, telefonon értesítette a fegyelmi- és etikai bizottság elnöke. Az FSz.
- §
- pontja szerint az eljárás alá vont személy által bejelentett tanút a fegyelmi- és etikai bizottság köteles a tárgyalásra meghívni „amennyiben ez a valóságos tényállás felderítése érdekében szükségesnek mutatkozik". Tény, hogy a felperesek jogi képviselője február 3-án kérte T. I. tanúkénti meghallgatását, és őt a fegyelmi- és etikai bizottság nem hívta meg a március 17-i tárgyalásra.
- február 16-án azonban T. I.-t az E.-i Rendőrkapitányság tanúként meghallgatta, vallomását jegyzőkönyvben rögzítette. A március 17-i fegyelmi- és etikai bizottság által felvett jegyzőkönyv szerint a rendőrségen tanúvallomást tevők nyilatkozatait tartalmazó jegyzőkönyvek a bizottság rendelkezésére álltak, azokat a bizottság elnöke a fegyelmi tárgyaláson ismertette. T. I. vallomásából csak az volt megállapítható, hogy kispuska lövéseket hallott január 13-án 9 óra 30 perc körül, és az ő telefonhívására ment a helyszínre a vadászmester. A felek által sem vitatottan kispuskával vaddisznót nem lehet lőni - a tanú nem is hallott olyat, „hogy a lövedék vadba csapódott volna, nem hallottam az ilyenkor jellegzetes puffanást és vadjelzést sem" - a tanú a felperesek részére „alibit" nem tudott igazolni, így a „valóságos tényállás felderítése érdekében" nem volt szükséges a meghívása. A határozatok érdemét illetően az ítélőtábla hangsúlyozza, hogy a fegyelmi eljárás során nem az eljárás alá vontak bűnösségét kell megállapítani a fegyelmi szerveknek, hanem azt, hogy a terhükre rótt fegyelmi vétséget elkövették-e vagy sem, ám az, hogy e cselekmény kimeríti-e egyben valamilyen bűncselekmény vagy szabálysértés tényállását, közömbös. Ebből következően téves az elsőfokú bíróság azon álláspontja, hogy mivel a felperesek bűnösségét büntető bíróság nem állapította meg, terhükre szabálysértés elkövetése sem volt bizonyított, az alperes fegyelmi határozatai megalapozatlanok. A perbeli esetben a január 13-án készült jegyzőkönyv szerint az I. rendű felperes három személy előtt elismerte, hogy az általa meglőtt vadat a II. rendű felperessel együtt eltulajdonították, s ugyanezt közölte a vadásztársaság elnökével is, azaz mind a fegyelmiés etikai bizottság, mind a közgyűlés megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy az eljárás alá vontak elkövették a terhükre rótt fegyelmi vétséget, s velük szemben fegyelmi büntetés kiszabásának van helye. A fegyelmi büntetés kapcsán az ítélőtábla kiemeli, hogy a vadásztársaság, mint autonóm szervezet a tagja ellen indult fegyelmi eljárás során a kiszabható fegyelmi büntetéseket illetően is maga dönt arról, hogy az elkövetett fegyelmi vétséggel melyiket találja arányban állónak. A fegyelmi határozat megsemmisítésére indított perben tehát a bíróság csak az esetleges törvénysértés kérdését vizsgálhatja, de nem tartozik a hatáskörébe a fegyelmi büntetés súlyosságának értékelése, a büntetés felülmérlegelése és a támadott határozat megváltoztatása sem (BDT.
- évi
- jogeset). Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §-ának
(2)bekezdése alapján megváltoztatta, a keresetet elutasította, mellőzte az alperes kötelezését a felperesek részére perköltség megfizetésére és a pervesztes felpereseket marasztalta az alperes javára együttes első- és másodfokú költségben. E címen az alperes képviselőjének munkadíját számolta el, melynek összegét a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(3)és
(5)bekezdése alapján állapította meg. Az alperes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt fellebbezési illetéket a felperesek kötelesek az állam javára megtéríteni a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának
(2)bekezdése alapján. D e b r e c e n,
- február
- Dr. Csiki Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Veszprémy Zoltán s.k. előadó bíró, Dr. Senyei György s.k. bíró A kiadmány hiteléül: - kiadó -