← Magyarország

Pfv.20899/2010/2 – Kúria

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VI.20.899/2010/

  1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Rényi Miklós ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Tóth László ügyvéd által képviselt I.r., II.r. és a Juhász, Császár, Csvila Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Császár Mátyás ügyvéd által képviselt III.r. alperesek ellen tulajdonjog megállapítása iránt a Megyei Bíróságnál 13.P.20.739/
  2. szám alatt folyamatban volt és másodfokon a Ítélőtábla Pf.II.20.629/2009/
  3. számú jogerős részítélete ellen az I.-II.r. alperesek által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - a
  4. évi október hó
  5. napján megtartott tárgyalás alapján - meghozta a következő r é s z í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős részítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az I. és II. rendű alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 200 000 (kettőszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá felhívásra az államnak 1 320 000 (egymillió-háromszázhúszezer) forint felülvizsgálati illetéket. I n d o k o l á s : A III.r. alperes az
  6. december
  7. napján megkötött szerződéssel 2 900 000 forint vételár fejében eladta a sz.-i A hrsz.-ú ingatlant a felperes részére. A felperes
  8. január
  9. napján benyújtotta az adásvételi szerződést a földhivatalhoz és kérte tulajdonjoga bejegyzését. Kérelme 30.455/
  10. szám alatt került iktatásra, de széljegyzése elmaradt, majd a földhivatal az
  11. november
  12. napján kelt 51.322-2/
  13. számú határozatával a felperes tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte. A III.r. alperes a szerződés megkötését követően az ingatlan 1/4 részét N. G. részére értékesítette, majd az
  14. augusztus 11-i keltezésű adásvételi szerződéssel annak 3/4 részét eladta az I.r. alperes részére. Az I.r. alperes
  15. augusztus 14-én kérte tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését, de a földhivatal mind N. G., mind az I.r. alperes kérelmét jogerős határozattal elutasította figyelemmel arra, hogy a felperes tulajdonjoga már korábban bejegyzésre került. A III.r. alperes pert indított a felperessel szemben a köztük létrejött adásvételi szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránt. Keresetét az elsőfokú bíróság elutasította, de a másodfokon eljárt Megyei Bíróság Pf.21 592/2000/
  16. számú jogerős ítéletével annak helyt adott és elrendelte az eredeti állapot helyreállítása körében a III.r. alperes tulajdonjoga visszajegyzését, melyre a
  17. február 15-én kelt határozattal került sor. A perben beavatkozóként részt vett az I.r. alperes, aki erről értesülve,
  18. január 10-én ismét előterjesztette - az
  19. augusztus 11-én kelt adásvételi szerződés alapján - tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmét. A földhivatal erre tekintettel a
  20. február 21-én kelt 31.491/2001.01.
  21. számú határozatával az ingatlan 3/4 részére az I.r. alperes tulajdonát bejegyezte.
  22. február 20-án az I.r. alperes gyermeke, a II.r. alperes részére ajándékozta a tulajdoni illetőséget, akinek tulajdonjoga a 39.365/2001.02.
  23. számú határozattal került bejegyzésre. A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság a Pfv.VI.20.598/2001/
  24. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Végzéssel megkereste a földhivatalt, hogy az ingatlan tulajdonjogát a III.r. alperesről a felperesre jegyezze vissza. A megkeresésnek a földhivatal azzal a hivatkozással, hogy az ügyiratot rangsorban más iratok megelőzik csak részben tett eleget, így a felperes tulajdonjoga az ingatlan 1/4 részére került visszajegyzésre. A III.r. alperes a
  25. márciusában előterjesztett keresetében az I.r. alperessel kötött kölcsön és az
  26. augusztus 11-i adásvételi szerződés, valamint az I.-II.r. alperesek közötti ajándékozási szerződés érvénytelenségének a megállapítását kérte. A perbe a felperes II.r. felperesként belépett, de keresetét az elsőfokú bíróság jogerősen elutasította. Az ügyben eljárt elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a III.r. alperes és az I.r. alperes között létrejött adásvételi szerződés, valamint az I.-II.r. alperesek közötti ajándékozási szerződés érvénytelen és megkereste a földhivatalt az ingatlan 3/4 részéről az I.r. alperes tulajdonjogának törlésére, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság az ítélet nem fellebbezett rendelkezéseit nem érintve, a fellebbezett rendelkezéseket részben és akként változtatta meg, hogy a perbeli adásvételi és ajándékozási szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránti keresetet is elutasította. A felülvizsgálati eljárás során a Legfelsőbb Bíróság a Pfv.VI.21.318/2006/
  27. szám alatti ítéletével a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy abból mellőzte az I.r. alperes tulajdonjoga törlésére vonatkozó földhivatali megkeresést. A döntés indoka az volt, hogy a perben a III.r. alperes csak a szerződés érvénytelenségének a megállapítása esetén, a jogkövetkezmények levonása körében kérhette volna az I.r. alperes bejegyzett joga törlését, de a másodfokú bíróság az erre irányuló keresetet elutasította. A jogerős határozat ezzel szemben úgy rendelkezett, mintha a törlésre vonatkozó részt helybenhagyta volna, holott a felperes erre irányuló önálló kereset előterjesztésére perbeli legitimációval nem rendelkezett és a pernek az ingatlan tulajdonjoga nem képezte a tárgyát. A felperes keresetében kérte az I. és III.r. alperesek közötti adásvételi, valamint az I.-II.r. alperesek közötti ajándékozási szerződés érvénytelenségének a megállapítását, valamint annak megállapítását, hogy az I.r. alperes nem tulajdonosa az ingatlannak. Kérte az I.-II.r. alpereseknek az ingatlan 3/4 tulajdoni hányadára bejegyzett tulajdonjoga törlését és tulajdonjoga visszajegyzését, valamint a III.r. alperes mindezek tűrésére való kötelezését. Előadta, hogy tulajdonjoga egy, a Legfelsőbb Bíróság által hatályon kívül helyezett ítélet alapján került törlésre, mert az I.r. alperes az ítélet által teremtett helyzetet kihasználva jegyeztette be tulajdonjogát. A jogerős döntés alapján azonban a felperes tulajdonjogát vissza kellett volna jegyezni, amit azonban a földhivatali eljárás során nem sikerült elérnie, holott a többszöri eladás esetét figyelembevéve is a felperes lenne az ingatlan tulajdonosa. Az I.-II.r. alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I.r. alperes előadta, hogy az adásvételi szerződés megkötésekor a felperes tulajdonjog bejegyzése iránti kérelme széljegyként sem szerepelt az ingatlan-nyilvántartásban, így jóhiszeműségük megállapítható. Az ingatlanon ezt követően tulajdonjogot szerzett, a törlési per jogszabályban előírt feltételei pedig nem állnak fenn, mert a keresetindítási határidőt a felperes elmulasztotta. Hivatkozott arra is, hogy a követelés már ítélt dolog. A III.r. alperes nem ellenezte a felperes tulajdonjoga bejegyzését az ingatlan-nyilvántartásba. Az elsőfokú bíróság - kiegészített - ítéletében megállapította, hogy a perbeli ingatlan 3/4 része a felperes tulajdona. Az ítélet jogerőre emelkedését követően megkeresni rendelte a földhivatalt az I.-II.r. alperesek tulajdonjoga törlésére és a felperes tulajdonjogának bejegyzésére. A III.r. alperest mindezek tűrésére kötelezte, míg a felperesnek az I.-II.r. alperesek között létrejött ajándékozási szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránti keresete tárgyában a pert megszüntette. Az ítélet indokolása szerint az ingatlan tulajdonjogát a felperes és az I.r. alperes is adásvétel útján kívánta megszerezni, amelynek elengedhetetlen feltétele a jogszerzés ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése. A felperes esetében ez megtörtént, majd a bejegyzés egy, a Legfelsőbb Bíróság által utóbb hatályon kívül helyezett ítélet alapján került törlésre. Rendelkezett ugyan a határozat a felperes tulajdonjoga visszajegyzéséről, de azt a földhivatal nem teljesítette. Az ingatlant egyik vevő sem vette birtokba, így annak megállapítása során, hogy melyikük tulajdonjog jegyezhető be, a Ptk.
  28. §-ának

(4)bekezdésében foglaltak az irányadóak. Mindkét vevő, így a később szerző I.r. alperes is ellenérték fejében szerzett, az I.r. alperes azonban ismerte a korábban a III.r. alperes és a felperes között folyamatban volt eljárást, amelybe beavatkozóként vett részt. Tulajdonjoga bejegyzését akkor kérte, amikor kézhez vette a megyei bíróság utóbb hatályon kívül helyezett határozatát, majd rövidesen - amikor már tudomása volt a felülvizsgálati eljárásról - rendelkezett annak elajándékozásáról is. Mindezek alapján az I.r. alperes jóhiszeműsége megkérdőjelezhető, jogosultsága az ingatlan-nyilvántartásba nem lett volna bejegyezhető, azaz a tulajdon megszerzéséhez szükséges egyik feltétel hiányzik. Az elsőfokú bíróság a II.r. alperes tulajdonjogát törölte, tekintettel arra, hogy a felperesnek az ingatlanhányadon olyan joga állt fenn, amely az egyébként érvényes ajándékozási szerződés ellenére gátolta a tulajdonszerzést. A felperes részére nem kézbesítették az I.r. alperes tulajdonjogát bejegyző határozatot, ezért vele szemben az ingatlannyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 63. §-ának
(2)bekezdése szerinti három éves keresetindítási határidő az irányadó. A
  1. január 10-én kelt határozathoz képest a határidő eltelt ugyan, de a több folyamatban lévő eljárás során a felperes a Legfelsőbb Bíróság
  2. szeptember 19-én kelt Pfv.VI.21 318/2006/
  3. számú ítélete kézhezvételével került abba a helyzetbe, hogy igényét érvényesíthesse. Eddig az időpontig tehát a határidő nyugodott, majd az egy éven belüli perindítás folytán az elévülés nem állapítható meg. A felperesi igény nem volt ítélt dolog, az a Legfelsőbb Bíróság hivatkozott határozatával nem került elbírálásra, sőt abban kifejtésre is került, hogy a felperes igényét külön perben érvényesítheti. A permegszüntetésre viszont azért került sor, mert ezt a kérdést korábban más ügyben már jogerősen elbírálták. Az I.-II.r. alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részítéletnek tekintette, azt részben megváltoztatta oly módon, hogy a felperes tulajdonjogának megállapítására vonatkozó, valamint a III.r. alperest tűrésre kötelező rendelkezést mellőzte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy pontosította az ingatlan-nyilvántartási bejegyzést és a II.r. alperes, az I.r. alperes, valamint a III.r. alperes bejegyzett 3/4 tulajdoni illetőségére vonatkozó megelőző jogszerzésre is kiterjedően és egyidejűleg a felperes 3/4 arányú tulajdonjoga visszajegyzését eredeti állapot helyreállítása jogcímén rendelte el. Indokai szerint a felperes az ingatlant az
  4. december 6-i adásvételi szerződéssel megvásárolta, majd mivel a földhivatal
  5. november 8-án tulajdonjogát bejegyezte az ingatlannyilvántartásba, az ingatlan tulajdonosává vált. Ezt követően a már eladott ingatlanra a III.r. alperes szerződést kötött az I.r. alperessel is, de a Ptk.
  6. §-ának
(4)bekezdésével összhangban a felperes, mint korábbi és tulajdonjogának bejegyzését elsőként kérő vevő szerzett tulajdont. Ennek a pernek tehát már nem az a tárgya, hogy a többszöri eladással érintett vevők közül ki követelheti tulajdonjogának bejegyzését. Azt, hogy a felperes a rangsor elvének megsértésével előzte-e meg 1996-ban az I.r. alperest, a jogerős földhivatali határozat eldöntötte oly módon, hogy az I.r. alperes erre alapított kérelme elutasításra került. A felperes a már megszerzett tulajdonjoga védelme érdekében indította az Inytv. 62. §-ának
(1)bekezdésének a/ pontja szerinti törlési pert arra alapítva, hogy a III.r. alperes tulajdonjoga visszajegyzése alapjául szolgáló jogi tény és így maga a törlés és visszajegyzés a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése folytán érvénytelen. Ezen az érvénytelen bejegyzésen alapult az I.-II.r. alperesek javára szóló bejegyzés is, amelyek törölhetősége szempontjából különbséget tesz a jogszabály a közvetlen és közvetett, valamint a jóhiszemű és rosszhiszemű jogszerzők között. A felperes tulajdonjogát törlő és a közvetlen jogszerző III.r. alperes tulajdonát visszaállító bírósági ítélet érvénytelenségére a felperes határidő nélkül hivatkozhat, de tulajdonjoga visszajegyzésének feltétele a közvetett jogszerző I.-II.r. alperesek javára vonatkozó bejegyzések törölhetősége. A jogszabály a törlési per megindítását csak jóhiszemű, közvetett jogszerzők esetén köti határidőhöz, az I.r. alperes azonban ilyennek nem tekinthető. A jóhiszeműségnek a bejegyzés iránti kérelem előterjesztésének időpontjában kell fennállnia és az első alkalommal előterjesztett kérelem időpontjában az I.r. alperes még jóhiszemű is volt, hiszen a néhány nappal korábban kiváltott tulajdoni lapon tulajdonosként az eladó III.r. alperes szerepelt és széljegyként sem volt feltüntetve a felperes kérelme. Ez a kérelem azonban ekkor jogerősen elutasításra került, így a perbeli jogvita szempontjából az ismételt,
  1. január 10-én benyújtott kérelmet kell vizsgálni. Ekkor azonban az I.r. alperes mivel beavatkozóként részt vett a perben - tudott az első- és másodfokú bírósági döntésről és tudnia kellett a felülvizsgálati kérelem lehetőségéről is, vagyis arról, hogy a jogerős ítélet nem feltétlenül tekinthető véglegesnek. Nem bízhatott tehát alappal abban, hogy az ingatlan-nyilvántartás a valóságnak megfelelő tulajdoni helyzetet tartalmazza, ezért ekkor már jóhiszeműnek nem tekinthető. A II.r. alperes ingyenesen szerzett, így jóhiszeműsége a törvény értelmében kizárt. A nem jóhiszemű I.-II.r. alperesekkel szemben tehát a felperes határidő nélkül érvényesíthette igényét, ezért nem volt akadálya a bejegyzett jogok törlésének és a felperes tulajdonjoga visszajegyzésének. A felperes a keresetét a másodfokú eljárás során törlési igényre szállította le, ezért az elsőfokú ítéletnek a tulajdonjog megállapítására vonatkozó, valamint a III.r. alperest tűrésre kötelező részét mellőzte, tekintettel arra, hogy a kereset a III.r. alperes javára korábban bejegyzett tulajdonjog törlését is magában foglalta és ennek folytán a III.r. alperesnek az I.r. alperest megelőzően bejegyzett tulajdonjoga törléséről is rendelkezni kellett. A felperesnek ez a perrel érvényesített igénye korábban nem került elbírálásra, ezért annak ítélt dolog volta nem állapítható meg. Az I.-III.r. alperesek közötti adásvételi szerződés érvénytelensége felől az elsőfokú bíróság nem döntött, ezért a másodfokú bíróság az ítéletet részítéletnek tekintette azzal, hogy e kérelem felől az elsőfokú bíróságnak kell határoznia. A jogerős részítélettel szemben az I.-II.r. alperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak megváltoztatásával a kereset elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint a jogerős részítélet sérti az ügyben irányadó, az ingatlan-nyilvántartásról szóló
  2. évi
  3. tvr. 1.§-ának
(2)bekezdésében, 19. §-ának
(1)bekezdésében, valamint a Vhr. 93. §ának
(1)bekezdésében foglaltakat. Az eljárás során abban a kérdésben kellett volna állást foglalni, hogy 1995-ben ki volt a jóhiszemű jogszerző és ki kapta meg először a földhivatalnál a nyilvántartási, illetve széljegy számot. Amikor az I.r. alperes a szerződést benyújtotta a földhivatalhoz, a felperes bejegyzés iránti kérelme, illetve annak széljegye nem szerepelt a tulajdoni lapon. Ezt a tényt igazolta az eljárás során, de a bíróság figyelmen kívül hagyta, holott az okirat benyújtásakor megállapíthatóan jóhiszemű volt és a földhivatal vezetőjének tájékoztatása szerint is az I.r. alperes nyújtotta be előbb a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmét. Ezt követően azonban ahogy a jogerős ítéletre tekintettel a III.r. alperes ismét bejegyzett tulajdonossá vált - az I.r. alperes ismét jóhiszemű lett és véglegesen megszerezte az ingatlan tulajdonát, majd ezt követően döntött annak a II.r. alperesre történő átruházásáról. Az ítéletek figyelmen kívül hagyták a földhivatal felperes tulajdonjogának a bejegyzését elutasító végzését, amelyet a kérelmek rangsorban való elintézései eredményeztek. Nem volt tehát lehetőség a felperes tulajdonjogának visszajegyzésére a Legfelsőbb Bíróság végzése alapján sem, mert akkor már nem a III.r., hanem az I.r. alperes volt az ingatlan tulajdonosa és arra csak a bejegyzett tulajdonossal szemben lett volna lehetőség. A felperes ezt követően közigazgatási úton sem tudta igényét érvényesíteni. A Legfelsőbb Bíróság határozata nem mondta ki, hogy az I.-II.r. alperesek tulajdonjogát törölni kellene, hanem azt a III.r. alperesről rendelte a felperesre átvezetni. Az elsőfokú bíróság tulajdonjogot állapított meg a felperes javára, a másodfokon előterjesztett törlési kérelem pedig nem megengedett keresetváltoztatásnak minősül, a jogerős ítélet ezért ez okból is jogszabálysértő. A felperes keresete határidőn túl került előterjesztésre, több per volt folyamatban, amelyekben a felperes is részt vett, ezért nem igaz az, hogy csak 2006. szeptember 19-én volt abban a helyzetben, hogy igényét érvényesíthesse. A jogerős ítélet tévesen nem állapította meg a kereset ítélt dolog voltát, pedig a korábbi perekben eljárt bíróságok többször is kiemelték azt, hogy tulajdonjog bejegyzésről csak az 1/4 részben pereskedhetnek, mert a 3/4 rész már az I.r. alperes tulajdonát képezi. Megjegyezte, hogy a megyei földhivatal a felperes igénye elutasításával az általuk előadottakat fogadta el és erősítette meg. A III.r. alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában történő fenntartására és az I.-II.r. alperesek perköltségekben való marasztalására irányult. A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A jogerős részítélet jogszabálysértés nélkül állapította meg a felperes keresetének megalapozottságát, azzal és annak indokaival a Legfelsőbb Bíróság mindenben egyetértett. Alaptalan az I.r. alperes eljárás szabálytalanságával kapcsolatos kifogása, mert a felperes keresete kiterjedt a törlés iránti igényre és jogalapként az Inytv. 63. §-ának
(2)bekezdésében foglaltakat is megjelölte.(
  1. március
  2. napján kelt P.20739/2008/
  3. számú, az eljárás folytatását is kérelmező beadvány.) A felperes tulajdonjoga az általa
  4. december
  5. napján kötött adásvételi szerződés alapján
  6. november 8-án bejegyzésre került az ingatlan-nyilvántartásba, így - a Ptk.
  7. §-ának
(3)bekezdésének megfelelően - az ingatlan tulajdonjogát megszerezte. Az I.r. alperes ezzel ellentétben nem szerzett tulajdonjogot, bejegyzés iránti kérelme jogerősen elutasításra került. Az I.r. alperes ekkor érvényesíthette a rangsor - általa állított megsértéséből eredő igényét. A jogerős elutasítással azonban ez a kérdés eldöntésre került, pert az I.r. alperes nem indított, ennek a pernek viszont nem képezte a tárgyát az, hogy 1996-ban jogszerű volt-e a földhivatal eljárása. Mindez összhangban áll a Ptk. 117. §-ának
(4)bekezdésében foglaltakkal is, mert a korábbi vevő felperes - akinek a tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba be is jegyezték - lett a tulajdonos. Ebben a perben - ahogyan azt a másodfokú bíróság helyesen megállapította - abból kellett kiindulni, hogy az ingatlan bejegyzett tulajdonosa a felperes volt, akinek jogosultsága egy jogerős ítélet alapján törlésre került, ezért azt a kérdést kellett eldönteni, hogy a 2001. évi - III.r. alperes javára szóló bejegyzés törlésére van-e lehetőség. Ennek megfelelően az ügyben a 2000. január 1-jén hatályba lépett Inytv. rendelkezései az irányadók, és nem vizsgálható az 1996-os bejegyzés jogszerűsége. Az Inytv. 62. §-a
(1)bekezdésének a/ pontja alapján a felperes, korábbi bejegyzett jogosultként kérhette érvénytelenség címén a III.r. alperes javára szóló bejegyzés törlését és az eredeti állapot - vagyis saját tulajdonjoga - visszaállítását, mert az által, hogy a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésre került, az azon alapuló bejegyzés érvénytelenné vált. A közvetlen jogszerző III.r. alperessel szemben tehát nem volt sem időbeli, sem egyéb akadálya a hatályon kívül helyező határozat alapján a törlésnek. Időközben azonban a III.r. alperes javára szóló bejegyzésen alapulva az I.r. alperes - 2001. január 10-én - ismét benyújtotta az 1995. évi adásvételi szerződés alapján tulajdonjog bejegyzés iránti kérelmét, amelynek teljesítésével közvetett jogszerzőként került az ingatlan-nyilvántartásba. Vizsgálni kellett ezért ebben a perben azt is, hogy az Inytv. 63. §-ának
(2)bekezdése alapján fennáll-e a lehetőség az I.r. alperes és a tőle szerző II.r. alperes időközben bejegyzett jogosultsága törlésére az elődjük javára szóló bejegyzés megdőlte folytán. Az Inytv. 63.§-ának
(2)bekezdése szerint, azzal szemben, aki további bejegyzés folytán az előző bejegyzés érvényességében bízva, jóhiszeműen szerzett jogot, azaz a jóhiszemű közvetett jogszerzővel szemben három éven belül, míg a nem jóhiszeművel szemben határidő nélkül lehet a törlés iránti keresetet előterjeszteni. A perbeli esetben az I.r. alperes jogszerzése elhúzódó folyamat volt, mert az 1995-ben kötött szerződés alapján az akkori tulajdonjog bejegyzés iránti kérelme elutasításra került és azt hat év elteltével, 2001-ben terjesztette újból elő.
  1. évben azonban az I.r. alperes nem az ingatlan-nyilvántartásban bízva szerzett a bejegyzett tulajdonostól jogot, mert a szerződést jóval korábban, 1995-ben kötötte meg. Tulajdonjog bejegyzés iránti kérelme elutasítása folytán ezt követően tudta, hogy tulajdonszerzése csak abban az esetben lesz lehetséges, ha a felperes tulajdonszerzése alapjául szolgáló szerződés érvénytelensége megállapításra kerül abban a perben, amelyben beavatkozóként maga is részt vett. Nem bízhatott az előző - III.r. alperes javára szóló - bejegyzés érvényességében sem, mert a III.r. alperest csak a kérelme ismételt benyújtását követően
  2. február 15-én jegyezték be az ingatlannyilvántartásba és ismerte a bejegyzésre alapot adó jogvitás helyzetet is. A jóhiszeműségnek a szerzés során mindvégig, így a földhivatali eljárás során is fenn kell állnia. Nem tekinthető jóhiszeműnek az, aki abban bízik, hogy az ellenkező tudomásával szemben erősebb lesz az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés. (2/
  3. /VI.15./ PK. vélemény.) Az I.r. alperes joga bejegyzését kizárólag azzal tudta elérni, hogy pontosan ismerve a történteket, azonnal ki tudta használni azt a néhány napos időtartamot, amikor a jogerős ítélet alapján visszajegyzésre került a III.r. alperes tulajdonjoga, de még nem érkezett meg a földhivatalhoz a rendkívüli perorvoslat megindítása ténye bejegyzéséről szóló határozat. Az ilyen magatartás nem tekinthető jóhiszeműnek, a tények és körülmények pontos ismerete folytán az I.r. alperest nem illeti meg az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége által biztosított védelem, így a törlési per vele szemben is határidő nélkül megindítható volt. A II.r. alperes ingyenes jogszerzése folytán az Inytv.
  4. §-ának
(3)bekezdése értelmében nem minősül az ingatlan-nyilvántartással kapcsolatos eljárásban jóhiszeműnek, ezért az ő tekintetében ez a kérdés már nem merült fel. Az I.-II.r. alperesek esetében a törlés elrendelésének alapja az ingatlan-nyilvántartási elődjük, a III.r. alperes javára szóló bejegyzés érvénytelensége, amelynek folytán megdőlt a javukra szóló bejegyzés is. Ennek következtében a perben a III.r. alperes és az I.r. alperes, valamint az I. és II.r. alperesek jogügyleteinek érvényességét nem kellett vizsgálni, mert jogosultságuk amennyiben a törlési per feltételei fennállnak azok érvényességétől függetlenül törölhető (EBH
  1. 1865.). A törlési keresetről korábban jogerős ítélet még nem határozott, szerződések érvénytelenségének megállapítása iránti perek voltak folyamatban, a Legfelsőbb Bíróság pedig a Megyei Bíróság jogerős ítéletével szemben indult felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítélet meghozatalát követően bejegyzett jogosultságok törléséről nyilvánvalóan nem határozhatott. A törlési per éppen a földhivatal által jogerős határozattal bejegyzett jogosultság bírósági eljárás útján történő törlését teszi lehetővé olyan esetekben, amikor ez közigazgatási úton nem lehetséges. Ebből eredően - értelemszerűen a földhivatal felperes tulajdonjoga visszajegyzését elutasító határozata illetve az ezzel kapcsolatos egyéb döntései nem adhatnak alapot a kereset elutasítására. A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre tekintettel a jogszabályoknak megfelelő jogerős részítéletet a Pp.
  2. §-ának
(3)bekezdése alapján tekintettel helyes indokaira is hatályában fenntartotta. A Pp. 270. §-ának
(1)bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése szerint kötelezte az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő I.-II.r. alpereseket a felperes javára a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §-ának
(2),
(5)és
(6)bekezdése alapján a ténylegesen végzett ügyvédi tevékenységgel arányosan megállapított - és a 4/A. §
(1)bekezdése szerint ÁFÁ-val növelt összegű ügyvédi munkadíjból álló felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére. Kötelezte továbbá az I.-II.r. alpereseket az Itv. 74. §-ának
(3)bekezdése alapján alkalmazott 6/
  1. (VI.26.) IM rendelet
  2. §-ának
(2)bekezdése, valamint 15. §-ának
(1)és
(3)bekezdése alapján az illetékfeljegyzési joguk folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték állam javára történő megfizetésére. Budapest,
  1. október
  2. Dr. Kollár Márta sk. a tanács elnöke, dr. Puskás Péter sk. előadó bíró, Tamáné dr. Nagy Erzsébet sk. bíró. A kiadmány hiteléül: bírósági írnok

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.