A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VI.22 174/2009/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Dvorák Lajos ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Fridrich Katalin Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Fridrich Katalin ügyvéd által képviselt alperes ellen kölcsön megfizetése iránt a Városi Bíróságnál 2.P.20 329/
- szám alatt folyamatban volt és másodfokon a Megyei Bíróság 4.Pf.23 705/2009/
- számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - a
- évi szeptember hó
- napján megtartott tárgyaláson - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy külön felhívásra fizessen államnak 262 800 (kettőszázhatvankettőezer-nyolcszáz) felülvizsgálati eljárási illetéket. meg az forint I n d o k o l á s : A felperes
- augusztusától munkaviszonyban állt az alperessel, majd a felek és a felperes élettársa megbeszéléseket folytattak egy gravírozógép megvásárlásáról. A vételhez a felperes részletekben összesen 4 380 000 forintot utalt át az alperes részére, aki abból megvásárolta a gépet. A vétel után az alperes visszaigényelte az áfa-t, az így befolyt pénzösszegből számítástechnikai eszközöket vásároltak, amelyek a felpereshez kerültek.
- augusztusában a felperes a gépet - néhány alkatrész és program kivételével - az alperes telephelyéről a lakására szállította. A felperes keresetében 4 380 000 forint kölcsön és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest, elsődlegesen kölcsön, másodlagosan jogalap nélküli gazdagodás jogcímén. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és a felperest marasztalta a perköltségekben. Az ítélet indokolása szerint a felperes nem tudta bizonyítani azt az állítását, amely szerint a pénzt az alperes részére olyan feltétellel adta volna kölcsön, hogy a társaság tagjává válhat. Elfogulatlannak nem tekinthető élettársa előadása ennek igazolására nem volt elegendő, de a jogcím és az összegszerűség tekintetében egyébként is bizonytalan, ellentmondásos volt. A gravírozógép és az áfa visszaigénylésből vett eszközök a felperes birtokában vannak, azokkal ő rendelkezik, így nem állapítható meg, hogy az alperes a rovására vagyoni előnyhöz jutott volna. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felperes illetékfizetési kötelezettségét 262 800 forintra leszállította, míg egyebekben azt helybenhagyta. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy azok a tények, amelyek szerint a felperes által átutalt pénzből az alperes a gépparkjából egyébként hiányzó gravírozógépet megvásárolta, amely addig, amíg a felperes az alperesnél munkát végzett az alperes telephelyén volt elhelyezve és azt az alperes állóeszközeként tartotta nyílván, továbbá az áfá-t is visszaigényelte utána, amiből számítástechnikai eszközöket vásároltak, még együttesen sem teszik igazolttá a felperes kölcsönre tett előadását. A felperesnek azt kellett volna bizonyítania, hogy ezen tények alapján az alperes 4 380 000 forint megfizetésére köteles, de bizonyítási kötelezettsége körében a könyvszakértő kirendelésén túl egyéb bizonyítási indítványa nem volt. Utalt arra, hogy a gép felperes általi birtokban tartása az azon fennálló tulajdonjog kérdését önmagában nem dönti el, nem következik abból a felperes rendelkezési joga. Alapos volt azonban a fellebbezés a felperest terhelő illetékfizetési kötelezettség vonatkozásában, ezért e tekintetben az elsőfokú bíróság ítélete megváltoztatásra került. A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet és kérte annak megváltoztatásával a keresetének helytadó ítélet meghozatalát, vagy az első és másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok nem folytatták le a Pp.
- §-a
(1)bekezdésének megfelelő eljárást annak tisztázására, hogy az átvett pénzeket az alperes tulajdonváltozással saját vagyonaként vételezte-e be, mert ez a pénz átvételéből még nem állapítható meg. Kölcsön esetén a kölcsönösszeg a hitelező tulajdonából az adóséba kerül, akit visszafizetési kötelezettség terhel. Megállapítható lett volna ez a kérdés, ha tisztázásra kerül a gép tulajdonjoga, mert elképzelhetetlen, hogy azt az alperes a felperes tulajdonát képező pénzből vásárolta meg a saját részére. Ennek tisztázása nélkül azonban a tényállás nincs felderítve és megalapozatlanul került elutasításra - bizonyítatlanság okán - a kölcsönszerződésre alapított igény. Az elsőfokú bíróság nem tett eleget a Pp. 206. §-ának
(1)bekezdésében írt mérlegelési kötelezettségének, nem derült ki az indokolásából az, hogy mely bizonyítékokat fogadott el és miért. Önmagában a tanú érdekeltségéből nem következik, hogy előadásának nincs bizonyító ereje, a vallomásbeli pontatlanságok pedig egyéb bizonyítékokkal tisztázhatóak lettek volna, elmaradt továbbá az ellentmondások feloldására a Pp. 173. §-ának
(4)bekezdésében foglaltak alkalmazása. Ezeket a mulasztásokat a másodfokú bíróság nem értékelte és abszurd az az álláspontja, amely szerint azért nem fogadható el a felperes kölcsönre tett előadása, mert azt a szintén elfogult alperesi képviselő vitatta. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a felperes követelésének jogcíme akár megállapítható is lett volna, az ítéletek nem felelnek meg a Pp. 253. §-ának
(2)bekezdésében foglalt követelményeknek. A pénzt a felperes nem vitatottan az alperes rendelkezésére bocsátotta, de a jogerős ítélet szerint abból, hogy a pénzt az alperes a nyilvántartásába vette és a gép vásárlására használta fel, ami után az áfá-t is visszaigényelte, nem következik az, hogy a tartozatlanul átvett pénzt vissza kell fizetnie. A tulajdonszerzési jogosultságokat jogszabály tartalmazza és kérdéses, hogy ellenszolgáltatás és visszafizetési kötelezettség nélkül miért juthatna az alperes tulajdonába ilyen összeg. Szóba került a felek között a felperes jövőbeni tagsági viszonyának létesítése, amely nem felfüggesztő, hanem bontó feltétel volt, ugyanis a tagsági viszony létrejötte esetén az alperesnek a vagyonából kellett volna a pénzösszeget visszafizetnie, hogy azt a felperes tagi törzsbetétként vigye a cégbe. Ennek meghiúsulása folytán azonban a kölcsönszerződés szerinti visszafizetési kötelezettség áll fenn. A felperesre háruló egyoldalú bizonyítási teherre vonatkozó megállapítás sérti a Pp. 164. §-ának
(1)bekezdésében foglaltakat, a felperes pedig a Ptk. 523. §-ának
(1)bekezdése szerinti feltételek fennállta tekintetében az őt terhelő bizonyítási kötelezettségnek eleget tett. Ellentmondásos a jogerős ítélet, mert nem állapította meg a kölcsön jogcímét, de a jogcím hiányát sem vélte elfogadhatónak, így a felperes anyagi vesztesége nem orvosolható. Az utóbb - a felülvizsgálati kérelem benyújtására nyitva álló határidő letelte után -
- április 9-én beérkezett beadványában utalt arra is, hogy a jogerős döntés kihat S. P. tulajdonjogára, így a Pp.
- §-ának a/ pontja szerinti kötelező pertársaság szükségessége merül fel, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése ezért is indokolt. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult, a felülvizsgálati eljárásban perköltség iránti igénye nem volt. A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A felperes felülvizsgálati kérelmében elsősorban a kölcsönszerződés létrejötte körében megállapított tényállást vitatta. A felülvizsgálati eljárás során azonban általában nincs helye felülmérlegelésnek, a bizonyítékok ismételt egybevetésének és értékelésének, erre csak a tényállás feltáratlan volta vagy a mérlegelés körébe vont bizonyítékok nyilvánvalóan okszerűtlen, iratellenes vagy logikai ellentmondásokat tartalmazó értékelése adhat alapot. A Ptk.
- §-ának
(1)bekezdése szerinti kölcsönszerződés létrejöttét - személyes meghallgatása során - a felperes sem állította. Nem jött létre a felek között egybehangzó akaratnyilvánítás kölcsönről, nem állapodtak meg visszafizetési határidőben, kamatban, azaz a kölcsönszerződés létrejöttéhez szükséges feltételekben. Nem került igazolásra az sem, hogy a feleknek arra irányult volna a megállapodása, hogy a felperes az alperesi cég tagja lesz, vagy ennek elmaradása esetén megkapja a gép árát. A Pp. 164. §-ának
(1)bekezdése szerint az alperes tagadásával szemben e vonatkozásban a felperest terhelte a bizonyítási kötelezettség, amelynek a jogerős ítélet helyes megállapítása szerint valóban nem tudott eleget tenni. Az alperesre nem hárult bizonyítási teher, ügyvezetőjének nyilatkozata nem bizonyíték volt, hanem az alperes saját előadása. Önmagában az a tény, hogy a felperes pénzt adott át az alperesnek, amelyből az alperes által vagy közreműködésével gép került megvásárlásra, az egyik előadást sem támasztja alá. Az, hogy a gép hol van állóeszközként nyilvántartásba véve, annak tulajdonjogát nem dönti el, míg a visszaigényelt áfa összegéből az alperes - a felperes által nem vitatott - nyilatkozata szerint a felperes részére vásároltak számítástechnikai eszközöket. A felperes élettársa az ügyben érdekelt, ezért elfogulatlan tanúnak nem tekinthető, de a felperes által állított szerződés létrejötte az ő előadása alapján sem állapítható meg. Nyilatkozata szerint a gépet azért szállították el az alperestől, mert úgy vélték, hogy az az övéké. Utalt ugyan zálogra, de az alperes birtokában lévő gépre törvényi zálogjog nem illette meg a felperest és arra a Ptk. 254. §-ának
(2)bekezdése szerint megkövetelt írásbeli szerződés sem jött létre, így ez nem képezhette alapját a gép elszállításának. Az a tényelőadás, hogy felmerült a felperes tagsági viszonya az alperesi cégben, illetve valamiféle közös gazdasági tevékenység, vagy együttműködés a felek között, egyrészt szintén megkérdőjelezte, hogy a megállapodás kölcsön lett volna, valamint egyértelműen kizárta a Ptk. 361. §-a
(1)bekezdésének, a jogalap nélküli gazdagodásnak, mint kisegítő jogcímnek az alkalmazhatóságát, hiszen a felek szerződéses viszonyban álltak. Tény azonban az is, hogy a felperes által kifizetett gép a felperes birtokában van, azt az alperes nem is követelte vissza, sőt a visszaigényelt áfából vásárolt eszközök is az ő birtokába kerültek, azaz a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg az alperes oldalán gazdagodás bekövetkezte. Egyéb bizonyítási indítvány a szakértő bevezetésén felül felperesi részről nem volt, ez azonban valóban indokolatlan lett volna, hiszen csak egy, az alperes által sem vitatott tény tisztázására szolgálhatott. A Pp. 173. §-a
(4)bekezdésének alkalmazása nem kötelező, csak lehetőség, ha az a tényállás tisztázása végett szükséges. Az esetlegesen megalapozott felperesi igény érvényesítéséhez szükséges valós jogcím meghatározása pedig nem a bíróság, hanem a felperes, illetve jogi képviselője feladata. A felülvizsgálati kérelem előterjesztésének határideje a Pp. 272. §-ának
(1)bekezdése szerint hatvan nap, a felperes kötelező pertársaság vonatkozásában tett kiegészítése tehát elkésett. A felperes által érvényesíteni kívánt kötelmi jogcím esetében azonban élettársa kötelező perbenállása nem volt szükséges, hiszen a per egyrészt csak a peres felek jogviszonyát döntötte el, másrészt a felperes és az élettárs előadása szerint a pénzt az élettárs a felperesnek adta át, amellyel ezt követően a felperes rendelkezett. A Legfelsőbb Bíróság ezért a kifejtettekre tekintettel a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Kötelezte, a Pp. 270. §-ának
(1)bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felperest az Itv. 74. §-ának
(3)bekezdése alapján alkalmazott 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §-ának
(2)bekezdése, valamint 15. §-ának
(1)és
(3)bekezdése szerint az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték állam javára történő megfizetésére. Az alperes felülvizsgálati költségre nem tartott igényt, ezért egyebekben a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 78. §-ának
(2)bekezdése alapján az e tárgyában való határozathozatalt mellőzte. Budapest,
- szeptember
- Dr. Kollár Márta sk. a tanács elnöke, dr. Puskás Péter sk. előadó bíró, Tamáné dr. Nagy Erzsébet sk. bíró. A kiadmány hiteléül: bírósági írnok