SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.669/2010/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla a Pintér és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Ligeti Lea Adrienn ügyvéd) által képviselt felperes neve felperes címe szám alatti lakos felperesnek (pártfogó ügyvéd neve) által képviselt alperes neve alperes címe szám alatti lakos alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Csongrád Megyei Bíróság
- szeptember
- napján kelt 2.P.20.436/2010/
- számú ítélete ellen a felperes
- sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A felperes köteles az illetékes állami adóhatóság külön felhívására megfizetni a Magyar Államnak 900.000,- (kilencszázezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket. A (párfogó ügyvéd neve) pártfogó ügyvéd díját a felperes köteles viselni. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A peres felek házastársak voltak. A
- november
- napján kelt szerződéssel a házastársi vagyonközösséget, illetve a házastársi közös vagyonukat képező ingatlanon fennálló közös tulajdont megszüntették. Az okiratban rögzítették, hogy házastársi életközösségük
- szeptember
- napján megszűnt. Megállapították, hogy a közös vagyonukat képezték az ingatlan-nyilvántartásban a felperes tulajdonaként bejegyzett (település neve) (ingtalan helyrajzi száma 1) és a (ingatlan helyrajzi száma 2) hrsz. alatt nyilvántartott (település neve) (ingatlan címe 1) szám alatti, valamint a (település neve) (ingatlan helyrajzi száma 3) hrsz. alatt nyilvántartott, (település neve) (ingatlan címe 2) szám alatti garázsingatlanok, amelyeket a -2- felperes a
- június
- napján és a
- június
- napján kelt adásvételi szerződésekkel 5.400.000,- Ft-ért, illetve 1 millió forint vételárért értékesített, s hogy a befolyt vételár fele összege az alperest illeti meg. A szerződés szerint a felek közös tulajdonát képezte a (település neve, kerület száma) (ingatlan fekvése, helyrajzi szám 4) hrsz-on nyilvántartott (település neve) (ingatlan címe 3) szám alatti lakóház és udvar megjelölésű ingatlan, amelyet 6.000.000,- Ft tőke és járulékai erejéig az (pénzintézet neve) Bank javára bejegyzett jelzálogjog, továbbá elidegenítési és terhelési tilalom terhel. A felperes elismerte, hogy az alperes a különvagyonát képező (település neve) (ingatlan címe 4) szám alatti lakásingatlan
- június
- napján történő eladásából származó 4.550.000,- Ft-ot a közös tulajdonú ingatlanukra fordította, az ebből végzett beruházások az alperes tulajdoni illetőségének forgalmi értékét növelték ugyanekkora mértékben. Megállapították, hogy a jelzálogjog által biztosított, közös adósságnak minősülő pénzintézeti kölcsön összegéből az alperes 4.643.128,- Ft-ot egyenlített ki az életközösség megszakadását követően, amelynek fele része 2.321.564,- Ft összegben a felperest terheli, a még fennálló 3.347.600,- Ft összegű tartozásból a felperest terhelő 1.673.000,Ft kiegyenlítését pedig az alperes vállalta kiegyenlíteni. Rögzítették, hogy a felperes a házastársi életközösség megszűnésétől,
- szeptember
- napjától
- november
- napjáig a közös tulajdonú lakóingatlan fenntartásával felmerült összesen 3.355.700,Ft költség viseléséhez nem járult hozzá, így ezen összegből 1.677.855,- Ft terheli. Az ingatlan forgalmi értékét az alperes által elvégzett beruházások figyelembevételével 25 millió forintban határozták meg. Az ingatlanon fennálló közös tulajdont akként szüntették meg, hogy az alperes magához váltotta a felperes ½ tulajdoni hányadát. Rögzítették, hogy a felperest - az alperes 4.550.000,- Ft értékű beruházásának elszámolása mellett 10.225.000,- Ft illeti meg. A felperest megillető megváltási árban elszámolták a garázsok értékesítéséből az alperesnek járó összesen 3.200.000,- Ft-ot, az alperes által kiegyenlített, valamint átvállalt hitel felperest terhelő összegét, az így fennmaradó 3.029.000,- Ft megváltási árat az alperes az okirat aláírásával egyidejűleg vállalta megfizetni, a felperes annak átvételét elismerte. Az alperes a kizárólagos tulajdonába került ingatlanban szívességi lakáshasználatot biztosított a felperesnek az általa lakott lakrészben. A pénzintézet a kölcsönszerződés módosításához hozzájárult, ennél fogva az alperessel, mint adóssal áll jogviszonyban. A peres felek között
- október
- napján ajándékozási szerződés jött létre, amely szerint az alperes 7.500.000,- Ft készpénzjuttatásban részesítette a felperest. A felperes vállalta, hogy a perrel nem érintett (település neve, kerület száma) (ingatlan fekvése, helyrajzi szám 5). hrsz. -3Pf.II.20.669/2010/
- szám alatt nyilvántartott, (település neve) (ingatlan címe 5) szám alatti ingatlanon fennálló haszonélvezeti jogáról lemond, a szerződés
- pontja szerint az ajándék összegéből 1.500.000,- Ft ennek fejében illeti meg a felperest. Emellett lemondott a (település neve) (ingatlan címe 3) szám alatti ingatlan vonatkozásában megillető szívességi használati jogáról. A felperes
- március
- napján érkezett keresetében kérte a
- november
- napján alperessel kötött házastársi vagyonközösséget és közös tulajdont megszüntető szerződés érvénytelenségének megállapítását. Álláspontja szerint a szerződés semmis, mert jóerkölcsbe ütközik, emellett jogszabályba ütköző is, mert ellentétes a Csjt.
- §
(5)bekezdésében írtakkal. Ezentúl a szerződést a szolgáltatás, ellenszolgáltatás feltűnő aránytalanságára, valamint megtévesztésre hivatkozással megtámadta. Az érvénytelenség jogkövetkezményeként a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállításaként a (település neve) (ingatlan címe 3) szám alatti ingatlan ½ illetőségének tulajdonába adását, e kérelem teljesíthetőségének hiányában a házastársi közös vagyon megosztása címén az alperes 23.652.400,- Ft értékkülönbözet megfizetésére kötelezését kérte. Keresete indokolásaként előadta, hogy a szerződés az írásban rögzített tartalommal kizárólag azért került megkötésre, hogy a bíróság házasságukat minél hamarabb felbontsa. Az abban rögzítettek nem felelnek meg a valóságnak, mert a házastársi életközösség ténylegesen
- év nyarán szakadt meg közöttük. Állította, az alperessel szóbeli megállapodást kötöttek, miszerint a (település neve) (ingatlan címe 3) szám alatti ingatlan, valamint az ingóságok 50 - 50 %-ban kerülnek megosztásra, az ingóságok egy főre jutó értékét 3.000.000,- Ft-ban határozták meg. A szerződést azért írta alá, mert az alperes ígéretet tett, hogy az ingatlan értékesítéséből befolyt vételárból, vagy kölcsön felvételével gondoskodik a neki járó összeg megfizetéséről. Az írásba foglalt szerződéstől eltérően a garázsingatlanok értékesítéséből befolyt vételárból részben az eladás folytán keletkező áfa-fizetési kötelezettségének tett eleget, részben a (ingatlan címe 3) szám alatti ingatlan felújítására, illetve megélhetésükre fordították azt. Álláspontja szerint azzal, hogy az alperes különvagyonát képező lakás eladási árát részben a közös életvitelre, részben pedig a közös ingatlan felújítására fordították, az alperes azt a közös vagyonba utalta, ezért a befolyt összeg nem növelhette kizárólag az ő tulajdoni hányadának értékét. Állította, hogy az életközösség
- évben történt megszakadásáig a közös vagyon terhére teljesítették az ingatlant terhelő kiadásokat, illetve a hiteltörlesztést is, ennek folytán ezen kiadások fele összegét sem lehetett volna a terhére elszámolni. Mindezek figyelmen kívül hagyása olyan kirívó aránytalanságot eredményez a közös vagyon megosztása vonatkozásában a terhére, amely sérti egyrészt a Csjt.
- §
(5)bekezdésében foglaltakat, ezért jogszabályba ütközik, továbbá az általánosan kialakult erkölcsi normákat, amely a szerződést jóerkölcsbe ütközővé teszi. Állította, hogy a perbeli ingatlan tényleges -4- forgalmi értéke az életközösség megszakadása időpontjában meghaladta a 60 millió forintot. Előadta, hogy depresszió betegségben szenved, amely miatt pszichiátriai kezelés alatt áll, illetve rövid ideig kórházi ellátásban is részesült, e miatt csak a kereset előterjesztésének időpontjára került olyan pszichés állapotba, hogy felismerje, az alperes a szerződés aláírásánál megtévesztette. Elismerte, hogy az alperes valóban átadott részére 3 millió forintot, de nem értékkülönbözet címén, ez az összeg ugyanis a közös vagyonukból származott, amelyet a házassági együttélés során keletkezett közös adósságok kiegyenlítésére fordított. Hangsúlyozta, hogy a
- október
- napján kelt ajándékozási szerződésben rögzített 7.500.000,- Ft ténylegesen nem ajándék volt, hanem a még fennálló követelése egy részének az elszámolását jelentette. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezése szerint a szerződés a valós tényeket rögzíti. Hangsúlyozta, a házassági bontóperben a bíróság előtt a felperessel egyezően nyilatkoztak akként, hogy közöttük az életközösség
- évben szűnt meg. Előadta, a perbeli ingatlan felújítására felvett pénzintézeti hitel összegét a felperes elköltötte, ezért vált szükségessé a különvagyonát képező ingatlan értékesítése, mivel a bank a felújítás befejezését ellenőrizte. Hivatkozott arra, hogy a felperes elkésetten támadta meg a szerződést, továbbá arra is, hogy megtámadási joga megszűnt, mert az ajándékozási szerződésben, illetve a pénzintézeti hitel átvállalására vonatkozó közjegyzői okiratban szerződési nyilatkozatát megerősítette. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest 900.000,- Ft eljárási illeték megfizetésére, megállapította továbbá, hogy az alperes képviseletét ellátó pártfogó ügyvéd díját a felperes viseli. Határozatának indokolása szerint a Csjt. házastársak vagyoni viszonyaira vonatkozó diszpozitív szabályainak alkalmazására csak a házasfelek eltérő rendelkezésének hiányában kerülhet sor. Nincs tehát jogszabályi akadálya annak, ezért nem ütközik jóerkölcsbe az a szerződés, ha a házastársi vagyonközösség megszüntetése során a házastársak a törvényben foglaltaktól eltérően rendezik vagyoni viszonyaikat. Azt, hogy a szerződés jóerkölcsbe ütközik-e, az dönti el, hogy az általánosan elfogadott erkölcsi normákat nyilvánvalóan sérti-e, vagy sem, a felperes egyéni érdeksérelme nem teszi a szerződést jóerkölcsbe ütközővé. Rámutatott, a felperes nem tudta bizonyítani a szerződésben foglaltak valótlanságát, gyermekei tanúvallomásukban nem támasztották alá a felperes állítását, (tanú neve) tanú pedig érdemi nyilatkozatot nem tett. Mellőzte a felperes által indítványozott szomszédok, hozzátartozók tanúkénti meghallgatását, utalva arra, hogy az életközösség megszakadása olyan személyes jellegű észlelést igényel, amelyről a tanúk pontos tudomással nem bírhattak. Megalapozatlannak találta a szerződés jogszabályba ütközés miatti semmisségére irányuló hivatkozást is, rámutatva, hogy a következetes -5Pf.II.20.669/2010/
- szám bírói gyakorlat szerint a Csjt.
- §
(5)bekezdésébe ütközésre alapítottan a szerződés semmissége nem állapítható meg. Egyetértett azzal az alperesi védekezéssel, miszerint a megtámadás elkésett, hiszen a felperes a szerződéskötéskor ismeretében volt annak az állítása szerinti ténynek, hogy az ingatlan az okiratban rögzítettekhez képest magasabb forgalmi értéket képvisel, ehhez képest a szerződéskötést követő mintegy két év elteltével támadta csak meg a szerződést. A megtévesztés, mint megtámadási ok kapcsán pedig nem találta elfogadhatónak, hogy csak
- évben vált számára világossá, miszerint a szerződés tartalmát illetően az alperes őt megtévesztette, ennek ellentmondanak perbeli nyilatkozatai is. Megjegyezte továbbá, a felperes semmivel nem bizonyította, hogy az alperes ígérete szerint a szerződésben rögzítettektől eltérően magasabb összeg illeti meg a házastársi közös vagyon megszüntetése kapcsán. Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, amelyben elsődlegesen annak keresete szerinti megváltoztatását, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását kérte. Kiemelte, az elsőfokú eljárásban mindvégig hivatkozott arra, hogy a perbeli szerződésben foglalt tények a valóságnak nem felelnek meg, ennek bizonyítására azonban a felajánlott tanúbizonyítás mellőzése miatt nem volt lehetősége. Álláspontja szerint magából a szerződésből is megállapítható, hogy az abban rögzítettek nem felelnek meg a valóságnak, így életszerűtlen az, hogy az ingatlanra felvett hitel törlesztő részleteit
- évtől az alperes fedezte, mint ahogy az is, hogy ő viselte a közel 300 m2 alapterületű ingatlan fenntartásával járó költségeket, hiszen erre a fizetése nem nyújtott fedezetet. Hangsúlyozta, az életközösség megszűnésének időpontja a per eldöntése szempontjából jelentős, tekintve, ha bizonyítottan
- nyaráig fennállt, akkor az okiratban foglalt elszámolás nem felel meg a valóságnak és a felek tényleges akaratának. Álláspontja szerint nem a szerződéssel elérni kívánt cél, a házastársi vagyonközösség megszűnése, hanem az elérni kívánt cél megvalósításának módja sérti az általánosan elfogadott erkölcsi normákat, azaz a szerződés tartalmát tekintve ütközik a jóerkölcsbe. Hangsúlyozta, hogy az alperes ígéretet tett arra, hogy a szerződésben írtakkal ellentétben szóbeli megállapodásuk szerint számolnak el egymással. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az esőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Kiemelte, a Szegedi Városi Bíróság előtt 14.P.22.912/
- szám alatt folyamatban volt bontóperi eljárásban a felperes közokiratban nyilatkozott akként, hogy a -6- házassági életközösség 2002-ben szakadt meg. Mindaddig, amíg a felperes a közokiratba foglalt nyilatkozatát nem támadja meg eredményesen, a jogvita elbírálásánál ez az időpont lehet irányadó az életközösség megszakadásának időpontjára. A fellebbezés nem alapos. A felek között
- november
- napján a házastársi közös vagyon megosztása tárgyában szerződés jött létre. E szerződés a házassági vagyoni viszonyok teljes és végleges rendezését eredményezi, ezért attól eltérni csak akkor lehet, ha bizonyítást nyer a szerződés érvénytelensége. Egyetért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, miszerint a felperes által megjelölt egyetlen jogcímen sem állapítható meg a szerződés érvénytelensége. A fellebbezés részletes okfejtést csupán az elsőfokú ítéletnek a jóerkölcsbe ütközéssel kapcsolatos álláspontját illetően tartalmaz, miután azonban a fellebbezési kérelem az elsőfokú ítélet kereset szerinti megváltoztatására irányul, az ítélőtábla a Pp.
- §
(3)bekezdésében foglaltakra figyelemmel vizsgálta a további érvénytelenségi okok fennálltát is. Osztja az ítélőtábla az elsőfokú ítélet azon megállapítását, miszerint a házastársi vagyonközösséget megszüntető szerződés érvénytelenségét a Csjt. 31. §
(5)bekezdésében írt méltányossági szabály alapján nem állapíthatja meg (EBH. 2001/530.). Ugyancsak helytállóan foglalt állást az elsőfokú bíróság a feltűnő értékaránytalanságra és a megtévesztésre alapított érvénytelenségi okokat illetően is. E körben az ítélőtábla csupán utal az elsőfokú ítélet kifejtett indokaira, megjegyezve, hogy a felperes a megtévesztést megvalósító alperesi magatartást illetően bizonyítást nem ajánlott fel. A szerződéskötési szabadság csak a jogszabályok keretei között érvényesülhet, miután a Ptk. kifejezetten tiltja azt, hogy a felek társadalmi és gazdasági rendeltetésükkel ellentétes érdekeket érvényesítsenek, és a szerződéseket ilyen érdekek szolgálatába állítsák. Ide tartoznak azok a szerződések - többek között - amelyek tartalma, illetve a szerződéssel elérni kívánt eredmény alapján nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköznek. A „jóerkölcs" fogalma a társadalom általános erkölcsi értékítéletét, illetőleg a magánautonómiának a társadalom általános erkölcsi felfogása által meghatározott korlátait, az erkölcsileg elvárható cselekvés „zsinórmértékét" fejezi ki. Helyesen hivatkozik a fellebbezés arra, hogy sérti a társadalom általános erkölcsi felfogását, ha a házastársak valamelyike a közös vagyonnak, vagy a másik házasfél különvagyonának az egészét, vagy annak túlnyomó részét házassági vagyonjogi szerződés alapján anélkül szerzi meg, hogy a -7- Pf.II.20.669/2010/
- szám másik házastársat e tekintetben valós ajándékozási, illetve joglemondási szándék vezetné (BH. 1999/
- számú eseti döntés). A peradatok azonban ennek megállapítását nem teszik lehetővé. A felperes az említettekben megnyilvánuló érvénytelenségi ok fennálltát arra alapította, hogy a szerződésben foglaltakkal ellentétben a közös vagyoni garázsingatlanok befolyt vételárát a közös életvitel során felhasználták, állította továbbá, hogy mind a pénzintézet részére történő hiteltörlesztést, mind pedig a lakás fenntartásának költségeit az alperessel közösen viselték. Ebből következően azzal, hogy az ingatlanok vételárának ½ részét az alperes javára, míg a szerződésben feltüntetett költségek ½ részét az ő terhére számolták el, az alperes jelentős egyoldalú vagyoni előnyhöz jutott minden ellentételezés nélkül. Mindezt azzal kívánta igazolni, hogy a házastársi életközösség megszakadásának időpontja nem a szerződésben rögzített dátum, hanem
- év nyara volt. Ezen állítása azonban nem bizonyítható. Lényeges, hogy a felperes - nem vitatottan - az életközösség megszűnésének az időpontját a szerződésben írtakkal egyezően jelölte meg a házasság felbontása iránt a Szegedi Városi Bíróság előtt 14.P.22.912/
- szám alatt folyamatban volt perben. Nem tudott ésszerű magyarázatot adni arra, hogy a szerződésben miért jelöltek meg az életközösség tényleges megszakadása időpontjától eltérő dátumot. Nem fogadható el, hogy erre a „gyors válás" érdekében került sor. A házasság felbontásakor a feleknek közös kiskorú gyermeke nem volt, ezért a Pp.
- §
(5)bekezdése értelmében nem volt akadálya annak, hogy a házasság felbontására a per első tárgyaláson sor kerüljön, amennyiben a Csjt.
- § a) pontjában írtakban megegyeztek, ez a perbeli esetben a közös lakás használata, valamint - az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése kivételével - a házastársi közös vagyon megosztása, azaz az ingóságok kérdésében való megegyezést jelenti. A jogszabály az életközösség megszakadását időtartamhoz csak a közös kiskorú gyermek léte esetén köti a Csjt.
- §
(2)bekezdés b) pontjában írtak szerint, amely határidő a felperesi előadással ellentétben három év. Nincs olyan bizonyíték sem, amely alátámasztaná azt a felperesi előadást, miszerint a házastársi közös vagyon megosztása tárgyában az írásban rögzítettektől eltérő tartalmú megállapodás lött létre a felek között. (tanú neve) tanú nem erősítette meg azt a felperesi előadást, miszerint tudomása volt arról, hogy az okirat szerinti tartalmú szerződés az ő „kisemmizését" eredményezi. A peres felek gyermekei egyezően nyilatkoztak arról, hogy a szüleik életközössége a
- évben szűnt meg. Vallomásuk tartalma, hangneme alapján nem lehet arra következtetést levonni, hogy a felperes hátrányára elfogultak lennének, erre maga a felperes sem hivatkozott, ezért vallomásuk nem hagyható figyelmen kívül. Nem vitás, hogy a felek
- év októberéig egy ingatlanban laktak. Az életközösség elengedhetetlen fogalmi eleme az érzelmi és gazdasági közösség, -8- ennek fennálltáról nyilvánvalóan csak a legközelebbi családtagok rendelkeznek ismeretekkel. E tanúvallomások, valamint a felperes teljes bizonyító erejű magánokiratba, valamint közokiratba (bontóperi tárgyalási jegyzőkönyv) foglalt nyilatkozata alapján megállapítható tényállás megdöntésére a felperes által felajánlott tanúbizonyítás nem alkalmas, a tanúk meghallgatásától nem várható eltérő tényállás megállapítása, ezért alaptalanul sérelmezi a felperes e bizonyítás lefolytatásának mellőzését. A felperesnek az elsőfokú eljárásban tett azon nyilatkozata, hogy a szerződést elolvasás nélkül úgy írta alá, hogy annak tényleges tartalmát megismerte volna, a Ptk. 4.§
(4)bekezdése alapján figyelembe nem vehető. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező felperes az Itv. 74. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó 6/
- (VI.26.) IM. rendelet
- §
(2)bekezdése és 15. §
(1)bekezdése alapján köteles a le nem rótt fellebbezési eljárási illeték megfizetésére. Az ítélőtábla a Pp. 87. §
(2)bekezdése alapján csupán megállapította, hogy az alperes jogi képviseletét ellátó pártfogó ügyvéd díjának viselésére a felperes köteles, annak összegét a Jogi Segítségnyújtó Szolgálat állapítja meg. S z e g e d, 2011. február 2. Dr.Szeghő Katalin sk. Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet sk. Bereczkyné dr. Lengyel Nóra sk. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró