Kfv.37378/2010/11 – Kúria

Kfv.IV.37.378/2010/11.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Kertész Krisztina ügyvéd /3000 Hatvan, Jókai u. 33./ által képviselt I. rendű, továbbá a felülvizsgálati eljárásban a dr. Takács Péter István ügyvéd /1028 Budapest, Fenyőerdő u. 21-23./ által képviselt II. rendű és III. rendű felpereseknek a Budapest Főváros Kormányhivatala /1056 Budapest, Váci u. 62-64./ - mint a Középmagyarországi Regionális Államigazgatási Hivatal jogutódja alperes ellen építési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében - amely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a személyesen eljárt I. rendű, és a Bérdi és Novák Ügyvédi Iroda /ügyintéző: dr. Bérdi Zsolt ügyvéd, 1132 Budapest, Váci út 8./ által képviselt II. rendű beavatkozók beavatkoztak a Fővárosi Bíróság 10.K.33.951/2006/

1. számon,
2. december 3-án hozott jogerős ítéletével szemben a II. és III. rendű alperesek által
3. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem elbírálása folytán, az alulírott napon tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 10.K.33.951/2006/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a II. és III. rendű felpereseket, hogy 15 nap alatt fizessenek meg a II. rendű alperesi beavatkozónak 20.000 - 20.000 /húszezer - húszezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá az államnak - külön felhívásra további 26.000 /huszonhatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s Az első fokon eljáró kerületi Önkormányzat Polgármesteri Hivatalának Jegyzője, előbb a 11.K.31.880/2003/
5. szám alatt a Fővárosi Bíróság által hozott jogerős ítélet, majd az alperesi jogelőd 08-1036/
6. számon,
7. április 26-án hozott határozata folytán megismételt új eljárásban,
8. március 7-én kelt I/708/4/
9. számú határozatával az ingatlanra tervezett háromlakásos családi ház és utcai homlokzatra létesítendő kerítés kapcsán az engedély nélkül elvégzett építési munkákra a fennmaradási engedélyt, valamint a benyújtott tervek alapján a kétlakásos lakóépület továbbépítésére, kerti medence és támfal építésére, tereprendezésre az engedélyt - feltételekkel - megadta. A határozat ellen az I-III. rendű felperesek fellebbezést terjesztettek elő. Az I. rendű felperes a jelentős mértékű tereprendezést, a nagymértékű földfeltöltést, nagyméretű támfal építését kifogásolta, azzal, hogy ez házának állékonyságát veszélyezteti. Kifogásolta továbbá a telekhatáron megépíteni kívánt magas támfal fölötti kerítés elhelyezését, mert így az épület benapozása lehetetlenné válna, a lakóház használata megnehezülne, a támfal és kerítés méretei félelmet okoznának. A II. és III. rendű felperesek a megengedett beépítési százalékot meghaladó beépítést, a tűzvédelmi szakhatóság által előírt távolság be nem tartását, továbbá a tereprendezés során kialakított és indokolatlan, erősen lejtő rézsű kialakítását, valamint a felszíni csapadék- és öntözővíznek az épületek állékonyságát veszélyeztető voltát kifogásolták. A fellebbezések folytán eljárt alperes 08-1069/
10. számon
11. május 19-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot - a fellebbezések elutasítása mellett - helybenhagyta. Az alperes határozata indokolásában arra hivatkozott, hogy az elsőfokú építésügyi hatóság az új eljárás során a tényállás tisztázása céljából az engedélyezési tervdokumentáció kiegészítésére hívta fel az építtetőket, akik a kiegészítő dokumentációkat - így a kiegészítő geotechnikai szakvéleményt, a tereprendezésből adódó vízelvezetési műszaki leírást benyújtották. A kiegészítő tervdokumentáció alapján a tervezett lakóépület - az alperes szerint - talajmechanikai szempontból megépíthető, a beépítés a szomszédos ingatlan állagát nem veszélyezteti; talajcsúszásra utaló káros alakváltozás nem volt megfigyelhető. Rámutatott az alperes, hogy a kerületi önkormányzat által megalkotott Városépítési Szabályzat
12. § /4/ bekezdése szerint az L-III-SZ/N építési övezetbe sorolt telken a megengedett legnagyobb építménymagasság 5 méter, a legnagyobb beépítési százalék 20 %, melynek - a dokumentáció szerint - a tervezett épület megfelel. A másodfokú közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a felperesek terjesztettek elő keresetet, állítva egyrészt a határozat jogszabálysértő voltát, előadva ezen túlmenően, hogy a megfelelő követelményeknek a tervdokumentáció nem felel meg, valamint, hogy az épített környezet alakításáról és védelméről szóló
13. évi LXXVIII. törvény /a továbbiakban: Étv./
14. § /1/ bekezdés a/ pontjában rögzített előírás, a szomszédos ingatlanok és építmények rendeltetésszerű és biztonságos használhatósága sincs biztosítva. Felvetették még a telekhatártól számított oldaltávolság be nem tartását, a nagyméretű talajmozgást és szintkülönbséget. Előadták emellett a tűzvédelmi távolság megtartásának hiányát, valamint a beépítési százalékkal összefüggő kifogásaikat. Az eljárt Fővárosi Bíróság keresetét elutasította. jogerős ítéletével a felperesek Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az építtető szabálytalan építési tevékenysége - részben engedély nélkül elvégzett alapozási munkái - vezetett a megismételt közigazgatási eljárások lefolytatásához, valamint ahhoz, hogy fennmaradási és továbbépítési engedélyezési eljárásra volt szükség. A keresetekben felvetett jogszabálysértések, illetve érdeksérelmek megvizsgálásához szükséges szakkérdések felderítése céljából a Fővárosi Bíróság igazságügyi építésügyi szakértők bevonását rendelte el. Mindkét perbeli kirendelt szakértő véleménye szerint az ingatlanon tervezett létesítmény kielégíti a legnagyobb beépítettség, a maximális beépítési százalék, a megengedett legnagyobb bruttó szintterületi mutató kötelező mértékét, továbbá biztosított a minimális oldalkerti, illetve előkerti távolság. Az építménymagasság számításával összefüggő szakértői vélemények között történő eltérésre figyelemmel a bíróság a szakértőket meghallgatta, így az eredetileg nagyobb építménymagasságot rögzítő igazságügyi szakértő is véleményét úgy módosította, hogy az építménymagasság a megengedett 5 méteres maximális értéken belül van. A bíróság hivatkozott az Étv.
15. § /2/ bekezdésére, melynek alapján az építésügyi hatóság engedélye az építési munkával kapcsolatos polgári jogi igényt nem dönti el, egyben rámutatott arra, hogy a szakértők a szakvéleményeikben foglaltakat magyarázattal látták el, a bíróság a szakértői véleményeket ítélkezése alapjául elfogadta, tekintettel többek között arra, hogy az építmény magassága olyan számított érték, amelynek meghatározása alapvetően szakértői kompetenciába tartozik. Önmagában a felperesek érvelések alapján az alperes határozatának hatályon kívül helyezésére a bíróság nem látott lehetőséget. A szabályos állapottól való csekély jelentőségű eltérés - a bíróság szerint - nem zárja ki a fennmaradási és továbbépítési engedély megadását. A jogerős ítélettel szemben a II. és III. rendű felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet helyett a kereseti kérelmüknek helyt adó új - a jogszabályoknak megfelelő - határozat meghozatalát, és az alperes perköltségben való marasztalását kérték. Előadták, hogy a jogerős ítélet megalapozatlan és jogszabálysértő. Rámutattak, hogy az építésügyi hatóság nem rendelkezett a fennmaradással és továbbépítéssel nem érintett - kb. 30 m2 területet befoglaló, jogellenesen létesített vasbetonépítményrész bontásáról, mely az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/
16. (XII. 20.) Korm. rendelet /a továbbiakban: OTÉK/
17. §-át megsértve, a rögzített 3 méter oldaltávolságon belül, mintegy 2 méter 20 cm-es távolságban található. A bontásra kötelezés elmaradásával az építésügyi hatóság megsértette az Étv.
18. § /4/, továbbá
19. § /7/ bekezdését. Előadták még, hogy a jogerős ítélet a bizonyítási eljárás, a szakértői bizonyítás szabályainak súlyos megsértése miatt is megalapozatlannak tekintendő, mivel a megváltoztatott szakvéleményt egyik szakértő sem igazolta semmilyen, objektív módon ellenőrizhető számítással. Kérték figyelembe venni, hogy észrevételeket tettek az építménymagasság számítására, mely kifogásokra a szakértő a tárgyaláson nem nyilatkozott. Állították, hogy a bíróság a felperesek szakvéleménnyel kapcsolatos eljárási jogait súlyosan megsértette a felülvizsgálati kérelem kapcsán. Előadták, hogy mivel az építménymagasság jogszabály szerinti konkrét szám, mely a megváltoztatott véleményben nem került a szakértő által meghatározásra, mindössze csak nyilatkoztak a szakértők, hogy az megfelel a jogszabályi előírásoknak. Mindez eljárási jogaikon túl - a Római Egyezmény kihirdetéséről rendelkező
20. évi XXXV. törvény
21. cikkelyébe is ütközik. Állították még, hogy a terepszint alatti építmények figyelmen kívül hagyása az OTÉK
22. számú mellékletének
23. és
24. pontjában rögzített fogalmakkal ellentétes. A II. rendű alperesi beavatkozó ellenkérelmében a felülvizsgálati kérelem elutasítását kérte, arra hivatkozva, hogy abban a kérelem alapjául jogszabálysértés nem került megjelölésre. Ezen túlmenően rámutatott, hogy a jogszabályban megkövetelt oldaltávolságot a tervezett, illetve engedélyezett építkezés során betartják, az előkertben semmilyen épület, vagy építményrész nem található; a terepszint alatti beépítés pedig akár a telekhatárig is húzódhat a vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján. A szakértői bizonyítással kapcsolatban arra mutatott rá, hogy mindkét szakértőt a felperesek indítványára jelölte ki és rendelte ki a bíróság, akiket egymás jelenlétében és külön-külön is meghallgatva állapította meg a tényállást, a szakvéleményeket, illetve az azzal kapcsolatos szakértői nyilatkozatokat ítélkezése alapjául elfogadta. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a polgári perrendtartásról szóló
25. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./
26. § /1/ bekezdése alkalmazásával tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Pp.
27. § /1/ bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs, így a felperesek által kifogásolt alperesi beavatkozói építkezés, illetve építésügyi hatósági engedélyben foglalt tények, építésügyi paraméterek, mértékek ellenőrzésére a Legfelsőbb Bíróság előtti eljárásban már törvényes lehetőség nincsen. A Pp.
28. § /2/ bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálatát lehet kérni a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozással. A kérelemben nemcsak a határozatot kell megjelölni, hanem - a jogszabálysértés konkrét megjelölése mellett - elő kell adni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben, és milyen okból kívánja. A Legfelsőbb Bíróság eljárásában - a Pp. XX. fejezete szerint zajló közigazgatási perekben is a jogerős bírósági határozat felülvizsgálatára kerül sor; így a felülvizsgálati kérelemben az alperesi, illetve elsőfokú hatósági határozattal összefüggésben előadott jogszabálysértések vizsgálatára a Legfelsőbb Bíróság előtti eljárásban már lehetőség nincs. Amint arra ellenkérelmében az alperesi beavatkozó is rámutatott, a felülvizsgálati kérelemben a szakértői bizonyítás szabályainak így a felpereseknek a szakértői bizonyítással összefüggő jogai megsértése kapcsán a felperesek konkrét jogszabályi rendelkezést nem jelöltek meg. Önmagában a jogerős ítélet indokolásának külön jogszabálysértés megjelölése nélküli támadása, illetve annak megalapozatlankénti minősítése a legfelsőbb bírósági eljárásban nem vezethetett annak eredményes felülvizsgálatára. A Pp.
29. § /2/ bekezdése miatt a felülvizsgálati kérelem keretei közötti felülvizsgálat során a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálhatta, hogy a kérelemben megjelölt jogszabályi rendelkezéseket az eljárt Fővárosi Bíróság helyesen alkalmazta, illetve értelmezte-e. Ennek alapján megállapítható volt, hogy az eljárt bíróság az OTÉK, az OBVSZ, továbbá az Étv. rendelkezéseit tartalmuknak megfelelően ismertette ítéletében, és a jogszabályok értelmének megfelelő következtetést vont le azokból. A szakértői bizonyítással és az ítélet megalapozatlanságával összefüggő felperesi állításokat, jogszabálysértés megjelölése hiányában, a Legfelsőbb Bíróság - állandóan követett ítélkezési gyakorlatára is tekintettel - nem vizsgálhatta. Önmagában a jogerős ítélet indokolásának téves voltára való hivatkozás, illetve annak állítása nem vezet a jogerős ítélet eredményes felülvizsgálatára. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp.
30. § /3/ bekezdése alkalmazásával a megtámadott határozatot hatályában fenntartotta. A Pp.
31. § /1/ bekezdése folytán alkalmazandó
32. § /1/ bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság a felpereseket - mint a felülvizsgálati kérelmet sikertelenül előterjesztő feleket marasztalta az alperesi beavatkozó ügyvédi munkadíjban felmerült költségében. A Pp.
33. § /1/ bekezdése folytán alkalmazandó Pp.
34. § /1/ bekezdése alkalmazásával, továbbá az illetékekről szóló
35. évi XCIII. törvény /Itv./
36. § /1/ bekezdés d/ pontja szerinti pertárgyérték alapján, az
37. § /1/ bekezdése figyelembe vételével, és a 6/1986./VI. 26./ IM rendelet
38. § /2/ bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság kötelezte a pervesztes felpereseket az általuk illetékbélyegben lerótt 10.000 Ft felülvizsgálati eljárási illetéken túlmenő, további 26.000 Ft eljárási illeték - külön felhívásra történő - megfizetésére. Budapest,
39. január
40. Dr. Buzinkay Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Patyi András sk. előadó bíró, Dr. Fekete Ildikó sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő