Kfv.39148/2010/8 – Kúria

Kfv.VI.39.148/2010/8.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Fehér Tamás ügyvéd által képviselt felperesnek a dr.Tóth Attila jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága (1132 Budapest, Váci út 48/C-D) alperesi jogutód elleni illetékügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Pest Megyei Bíróság

1. január
2. napján kelt 1.K.27.412/2009/
3. számú jogerős ítélete ellen az alperes részéről
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott helyen és napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Pest Megyei Bíróság 1.K.27.412/2009/
5. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 90.000 (kilencvenezer) forint elsőfokú és 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi továbbá a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 381.900 (háromszáznyolcvanegyezer-kilencszáz) forint kereseti és 381.900 (háromszáznyolcvanegyezer-kilencszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s : A felperes a
6. szeptember
7. napján megkötött és illetékkiszabásra
8. október
9. napján bemutatott adásvételi szerződéssel megvásárolta a helyrajzi számon felvett, 53.871 m2 térmértékű, szántó megnevezésű ingatlan 8240/16144 tulajdoni illetőségét 329.953 euró (79.571.465 forint) vételárért. Az elsőfokú hatóság jogelődje a szerződéses értéket elfogadva fizetési meghagyásával 10 %-os illetékkulcs alkalmazásával 7.957.150 forint visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte a felperest. A felperes a fizetési meghagyás kézhezvételét követően kérelmet terjesztett elő az illetékekről szóló
10. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 23/A. § /1/ bekezdésre alapozottan, amelyben kérte a fizetési meghagyás módosítását és 2 %-os illetékkulcs alkalmazását arra hivatkozással, hogy főtevékenysége szerint ingatlanforgalmazó és az ingatlant továbbértékesítés céljából vásárolta meg. Kérelméhez csatolta az ezzel kapcsolatos földhivatalhoz benyújtott nyilatkozatát. Utalt az Itv. 23/A. § /8/ bekezdésére azzal, hogy az illetékkedvezmény igénybevételére vonatkozó jogosultsága az adásvételi szerződésből adminisztratív hiba folytán maradt ki. Az elsőfokú hatóság a beadványban foglaltakat igazolási kérelemnek tekintette, amelyet végzéssel elutasított azzal az indokolással, hogy az adminisztrációs hiba nem vezethető vissza elháríthatatlan külső tényezőre, az saját hibának, mulasztásnak minősül. Ezt követően határozatával a felperes illetékkedvezmény igénybevételére irányuló kérelmét elutasította. A határozat elleni fellebbezést követően alperes jogelődje
11. május
12. napján meghozott
13. iktatószámú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatában kiemelte, hogy a felperes az Itv. 23/A. § /1/ bekezdése szerinti nyilatkozatát legkésőbb a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor tehette volna meg. Ezt elmulasztotta, az igazolási kérelmét pedig az elsőfokú hatóság elutasította, ugyanis a mulasztását nem tudta kimenteni. Ebből következik az is, hogy illetékkedvezmény nem illeti meg. A felperes keresetében kérte az alperes jogelődje határozatának felülvizsgálatát, megváltoztatását, eredményeképpen annak megállapítását, hogy a mérsékelt, 2 %-os illeték alkalmazásának feltételei irányában fennállnak. Másodlagosan a határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését indítványozta. Hangsúlyozta, hogy a fizetési meghagyás jogerőssé válása előtt benyújtott beadványában az Itv. 23/A. § /1/ bekezdése szerinti megfelelő tartalmú nyilatkozatot pótolta, amelyhez nem volt szükséges igazolási kérelem előterjesztése. Az alperes jogelődje beadványát megnevezése ellenére igazolási kérelemnek tekintette, holott annak benyújtására az Itv. 23/A. § /8/ bekezdése szerint nincs is szükség. A megyei bíróság a keresetet alaposnak találta, ezért ítéletével az alperesi jogelőd határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és a közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Ítélete indokolásában kiemelte, az Itv. 23/A. § /8/ bekezdése nem követeli meg azt, hogy a vagyonszerző a nyilatkozata pótlása mellett igazolási kérelmet is előterjesszen. A felperes az Itv. 23/A. § /1/ bekezdésében meghatározott nyilatkozatot a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig pótolta, erre pedig az igazolási kérelem előterjesztése nélkül is lehetősége volt, melyet az alkalmazott jogszabályok nyelvtani értelmezése is alátámaszt. Az ítélet a megismételt eljárásra előírást nem tartalmazott. A jogerős ítélet ellen az alperes jogelődje nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérvén annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását, másodlagosan a megyei bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy az ítélet sérti az Itv. 23/A. § /1/ és /8/ bekezdésében, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
14. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.)
15. §-ában foglalt előírásokat. Hangsúlyozta, hogy az Itv. 23/A. § /1/ bekezdésében foglalt kedvezmény biztosításához valamennyi feltétel egyidejű megléte szükséges, bármelyik hiánya önmagában kizárja a kedvezmény biztosítását. A jogszabályhely a továbbértékesítési szándéknyilatkozat megtételére kifejezetten meghatároz egy konkrét időpontot, amelyet a 23/A. § /8/ bekezdésében meg is erősít. Ehelyütt a törvényszöveg mind a nyilatkozatok előterjesztésére, mind az igazolások benyújtására meghatározott határidő elmulasztása estére azonos eljárási rendet határoz meg, az igazolási kötelezettség elmulasztása esetén a továbbértékesítés tényének bejelentésén és igazolásán túlmenően, a törvényi határidőn túl történő bejelentés és igazolás miatt külön igazolási kérelmet is be kell nyújtania a vagyonszerzőnek. A felperes a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig eredményes igazolási kérelmet nem terjesztett elő, ezért az illetékkedvezmény nem illeti meg. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában tartását kérte, kiemelve, hogy az alperes jogelődje az irányadó jogszabályi előírásokat tévesen értelmezte. Szükségtelenül követelte meg igazolási kérelem benyújtását a felperes továbbeladási szándékára vonatkozóan, amelynek előterjesztésére egyébként nem is került sor. A felülvizsgálati kérelem alapos. A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróságnak abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes, mint főtevékenysége szerint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó, illetékkedvezményre jogosult-e. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság tévesen értelmezte az Itv. 23/A. § /8/ bekezdésében foglaltakat. E rendelkezés értelmében a vagyonszerző a továbbértékesítési szándéknyilatkozat határidőben történő benyújtásának elmulasztása esetén a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig pótolhatja azt. A határidő elmulasztása miatt a mulasztása vétlenségét igazolási kérelemmel kell valószínűsítenie azért, hogy a mulasztás jogkövetkezményeit elhárítsa. A Legfelsőbb Bíróság jelen perben is osztja a
16. évi
17. számú elvi határozatban kifejtetteket, miszerint, ha az Itv. 23/A. § /8/ bekezdése kizárólag az elmulasztott nyilatkozat pótlására tartalmazna előírást, akkor a jogalkotó a /8/ bekezdésben kifejezetten úgy fogalmazott volna, hogy a továbbértékesítési szándéknyilatkozat a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig szankció nélkül pótolható, és nem kívánta volna meg igazolási kérelem előterjesztését. Tévedett tehát a megyei bíróság, amikor az Itv. 23/A. § /8/ bekezdés második mondatában foglalt „illetőleg” kifejezést „vagy„nak értelmezte és külön szabályozásként értékelte a nyilatkozat, valamint az igazolási pótlására vonatkozó jogszabályi előírást, figyelmen kívül hagyva az említett jogszabályhely első mondatát. Az első mondatban megjelölt