Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.21.507/2010/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Pesthy Endre ügyvéd által képviselt: felperes neve(felperes címe) felperesnek a dr. Mikó Péter ügyvéd által képviselt alperes neve(alperes címe) alperes ellen 25.560.000.-Ft és járuléka megfizetése iránt indított perében a Fejér Megyei Bíróság 14.G.40.009/2008/
- sorszámú ítélete ellen, az alperes által előterjesztett
- és
- sorszámú fellebbezése valamint a felperes által Pf.
- sorszámú csatlakozó fellebbezése folytán meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett részét részben megváltoztatja és az alperes marasztalásának összegét 10.735.200.- (azaz tízmillió-hétszázharmincötezerkettőszáz) Ft-ra és ennek kamataira leszállítja, valamint a perköltségre vonatkozó rendelkezését mellőzi. A perben felmerült elsőfokú és fellebbezési eljárási költségeiket a peres felek maguk viselik. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság az alperest 14.510.625 Ft, és ennek
- augusztus 31-től járó kamatai megfizetésére, valamint részperköltség viselésére kötelezte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította, s megállapította, hogy a felek az ezt meghaladó költségeiket maguk viselik. Az elsőfokú bíróság ítéletének tényállásában megállapította, hogy A, K., S. és S
- községek a közigazgatási területükön belül közös beruházásban kívánták a szennyvízhálózat, valamint szennyvíztisztító telep megépítését megvalósítani. E célból a beruházás költségeihez szükséges források biztosítása érdekében hozták létre az alperest, amelynek képviselőjeként A. polgármesterét választották meg. Az alperes a felperessel
- január
- napján kötött megbízási szerződést, mely megbízási szerződésben megjelölték a felek az elérni kívánt célt (
- pont) és a felperes által ellátandó feladatokat (
- pont), amely részben a társulati hitel folyósítása előtti, részben pedig a kivitelezés során, annak befejezéséig, illetve a műszaki átadás átvételéig ellátandó feladatok voltak. A megbízási díjat a felek 21.300.000.-Ft + ÁFA összegben határozták meg. A felperes a szerződés alapján
- július 25-én állította ki számláját 25.560.000.Ft-ról, azonban az alperes a számlát a felperesnek visszaküldte, s a megbízási díjat nem fizette meg. Az elsőfokú bíróság a felperesnek a megbízási díj megfizetésére irányuló, módosított, leszállított keresetében érvényesített 20.235.000.-Ft megfizetésére irányuló kereseti kérelmét részben megalapozottnak találta. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a peres felek között a Ptk. 474.§
(1)bekezdése alapján megbízási szerződés jött létre. A Ptk. 474.§
(2)bekezdése szerint a megbízást a megbízó utasításai szerint és érdekének megfelelően kell teljesíteni. A megbízási szerződés alapján tehát a felperes, mint megbízott az ügy vitelére volt köteles a megbízó érdekében. A megbízás nem eredménykötelem, ennek figyelembe vétele mellett azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy a peres felek a szerződés 3. pontjában részletesen felsorolták a megbízott által elvégzendő feladatokat. A perben lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes a szerződésben rögzített feladatait részben teljesítette. A kihallgatott tanúk vallomása alapján megállapította, hogy a felperes és az érintett önkormányzatok képviselői között a tárgyalások már a szerződéskötést megelőzően elkezdődtek, majd a szerződés megkötését követően folytatódtak. A felperes folyamatosan tartotta a kapcsolatot az alperessel, illetőleg az érintett önkormányzatok képviselőjével, ezen kívül a T.Alapítvánnyal, valamint egy pénzintézettel és elkészítette a beruházás cash flow-ját is. Ennek alapján nem fogadta el az alperes érdemi ellenkérelmében előadott azon hivatkozást, hogy a felperes semmilyen tevékenységet nem végzett. A felperes által elvégzett és értékelhető tevékenység mértékének megállapítása körében a beszerzett szakértői vélemény alapján azt állapította meg, hogy a felperes a szerződésben elvállalt feladatokat 54,5%-ban teljesítette. E körben figyelemmel volt arra, hogy a szakvélemény szerint a felperesnek a pénzintézettel folytatott tevékenysége érdemben a teljes beruházás finanszírozásának megoldására vonatkozó koncepciót nem segítette. E szakértői megállapítást a perben kihallgatott tanúk vallomásai is alátámasztották, ezért az elsőfokú bíróság a felperesnek a társulási hitel igénybe vételével kapcsolatos tevékenységét figyelembe venni nem tudta. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság a fenti mértékű teljesítést, valamint a szerződésben kikötött 21.300.000.-Ft megbízási díjat figyelembe véve megállapította, hogy a felperes javára elszámolható díj 11.608.500.-Ft, ezért az elsőfokú bíróság - utalással a Ptk. 478.§
(2)és
(3)bekezdésére is - az alperest ezen összeg megfizetésére kötelezte. Az ítélet ellen az alperes fellebbezéssel, míg a felperes csatlakozó fellebbezéssel élt. A másodfokú bíróság mindenek előtt kiemeli, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét csupán a fellebbezés és csatlakozási fellebbezés keretében vizsgálhatta, a nem fellebbezett rendelkezéseket nem érinthette. Ebben a körben pedig a fellebbezés részben az alábbiak szerint alapos, míg a csatlakozó fellebbezés alaptalan volt: Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján helytállóan állapította meg a tényállást, a felek közötti szerződés jogi minősítése, valamint a lefolytatott bizonyítás eredményeként a felperesi tevékenység mértékének megállapítása azonban részben téves volt, ezért ítélete sem lehetett teljes egészében megalapozott. Az elsőfokú bíróság a felek közötti szerződést a Ptk. 474.§
(1)bekezdése alapján kizárólag megbízási szerződésnek minősítette. A másodfokú bíróság nem osztotta ezen elsőfokú bírói álláspontot. A felek között létrejött szerződés tartalma alapján - különös tekintettel a felperes feladatait tartalmazó 3. pontra - az állapítható meg, hogy a felperes feladata a perbeli beruházással összefüggésben nem klasszikus megbízotti feladat volt. A felperes feladata nem pusztán az „ügy ellátása” un. gondossági kötelem volt, hanem a felperes eredmény elérését is vállalta. A felperes feladata ugyanis lényegében a tervezett beruházás pénzügyi lebonyolítása volt. Ennek érdekében kellett a felperesnek a beruházás cash-flowját kidolgoznia, a szükséges pénzügyi forrásokat felkutatnia, és a pénzügyi források igénybe vételével kapcsolatos feladatokat elvégeznie. Ha pedig ez így van, akkor a Ptk. 478.§
(2)bekezdése nem alkalmazható, s a felperes csupán az értékelhető teljesítése után igényelhet díjazást. A perben kirendelt szakértői vélemény szerint a felperes azon tevékenységei, amelyek a beruházás döntéselőkészítési szakaszába sorolhatók (elemzési, értékelési, finanszírozási konstrukciók kidolgozása) a teljes szerződés mintegy 29.5%-át teszik ki. Ide tartoznak a szerződés
- pontjában felsorolt 1.7.8 pontjában nevesített feladatok, amelyek függetlenül azok tartalmának megvalósulásától, értékelendők. (
- sorsz. szakv.
- old.) A további, a beruházás megvalósítási szakaszában elvégzendő feladatok közé sorolandó, a források megszerzéséhez kapcsolódó feladatokat a felperes azonban csak részben végezte el, az e körben értékelhető feladatokat a szakértő 25%-ra becsülete. A szakértő e tevékenységek közé sorolta a lakástakarékpénztári együttműködés megszervezésével, T. alapítványi támogatás megszervezésével, koordinálásával, pályázat készítésével kapcsolatos feladatokat. A szakértői vélemény szerint ez esetben a szerződés teljesítettsége (A eset) 54.5%ra értékelhető. Amennyiben pedig a felperesnek a társulati hitelre vonatkozó tevékenységét is figyelembe kell venni, úgy a teljesítettség további 10%-kal növekedne (
- sorsz. szakv. 14.) old.). Ebben az esetben (B eset) a felperes teljesítése 64%-ra becsülhető. A másodfokú bíróság is megalapozottnak látta az elsőfokú bíróság azon megállapítását, hogy a felperesi tevékenység a társulati hitelre vonatkozóan nem értékelhető, mivel a szakértői véleményből is megállapítható, hogy a felperesnek a pénzintézettel folytatott előkészítő tevékenysége érdemben nem segítette, sőt vakvágányra vitte a teljes beruházás teljes finanszírozásának megoldására vonatkozó koncepciót. Helytállóan hivatkozott e körben az elsőfokú bíróság a tanúk vallomásaira. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által kifejtetteken túl ezzel összefüggésben utal arra is, hogy a felperes feladata olyan pénzügyi terv, pénzforgalmi kimutatás kidolgozása volt, amelyből a teljes tervezett beruházás megvalósítható. Azt pedig felperes maga sem tette vitássá, hogy az általa elkészített cash flowban tervezett pénzügyi hitel folyósítására a pénzintézet részéről nem került sor (8/F/
- alatt csatolt dossziéban lévő, az egyes helységek vonatkozásában elkészített cach flow) hanem az abban foglaltaktól eltérően a pénzintézet kizárólag csak a kamattámogatással biztosított 870.600.000.-Ft hitelt nyújtotta a beruházáshoz, amely csak a beruházás I. ütemére nyújtott banki támogatás volt. A teljes beruházás megvalósításához szükséges banki hitel nyújtására már nem a felperes tevékenysége eredményeként került sor. E körben tehát a felperes tevékenysége eredményre nem vezetett. Ezért ezen banki hitellel kapcsolatos tevékenység ellenében a felperes díjazásra nem is tarthat igényt. Ugyanakkor a másodfokú bíróság a szakértő által az „A” esetre megállapított és az elsőfokú bíróság által elfogadott 54,5%-os teljesítést sem látta teljes egészében megállapíthatónak. A szakértő által a beruházás döntés-előkészítő szakaszához sorolt felperesi tevékenységet, így az ezzel kapcsolatban a szakértő által megállapított, az egészhez viszonyított 29,5%-os teljesítést a másodfokú bíróság is elfogadta. A további 25%-os teljesítést azonban a másodfokú bíróság teljes egészében már nem látta bizonyítottnak. A szakértő ebben a körben a beruházás forrásainak megszerzéséhez kapcsolódó felperesi tevékenységként a lakástakarékpénztári együttműködés megszervezését, T. alapítványi támogatás megszervezését, koordinálását, pályázat készítését értékelte. A másodfokú bíróság kiemeli, hogy ezzel összefüggésben is a Pp. 164.§
(1)bekezdése alapján a felperest terhelte annak a bizonyítása, hogy a lakástakarékpénztári szerződések megkötése, illetve ezek megszervezése, valamint a T. támogatás megszervezése mennyiben az ő tevékenységének az eredménye. A felperes pedig ezen bizonyítási kötelezettségének csak részben tett eleget. A periratok között
- sorszám alatt található F. Lakáskassza által csatolt kimutatásból ugyanis az állapítható meg, hogy a lakás-pénztári szerződések megkötésére részben már a felperesnek az alperessel megkötött szerződését megelőzően, részben pedig ezen szerződés megszűnését követően került sor. Arra vonatkozóan a felperes semmilyen bizonyítékot nem csatolt, hogy a szerződéses jogviszony fennállása alatt sor került-e lakás-pénztári szerződések megkötésére, s ha igen, azokra mennyiben az ő tevékenységének az eredményeként került sor. Így az sem volt megállapítható, hogy a szerződéses jogviszony fennállása alatt a lakáspénztári szerződések megszervezésében a felperes egyáltalán részt vett-e, ha igen milyen mértékben. A T. alapítványi támogatás megszervezésével, koordinálásával, pályázat előkészítésével kapcsolatban is a másodfokú bíróság értékelte, hogy e támogatás nyújtására a peres felek között fennálló jogviszony tartama alatt nem került sor. A
- sorszámú T. Alapítvány tájékoztatásából ugyanis megállapítható, hogy az alapítvány csupán a támogatási kérelem tárgyát fogadta el a 19/
- számú határozatában, a határozat érvényessége, valamint a támogatási szerződés megkötésének felfüggesztő feltétele, hogy az alperes a finanszírozást lebonyolító pénzintézettel érvényes hitel- és óvadéki szerződést kössön. S további feltétele volt még a támogatási szerződés megkötésének, hogy a kérelemben írt összegre a fedezet az adományok alapján teljes egészében rendelkezésre álljon. Az itt csatolt támogatási szerződésből megállapítható, hogy annak megkötésére csupán
- október 11-én került sor, továbbá megállapítható az is, hogy a kérelemtől eltérően (685.823.975.-Ft helyett) csupán 467.850.757.-Ft támogatást kapott az alperes. Ezért a fentieket mérlegelve a másodfokú bíróság a felperesnek a beruházás forrásainak megszerzésével kapcsolatos tevékenységét a szakvéleménytől eltérően a 25%-os mérték helyett csupán 12.5%-ban fogadta el. Erre tekintettel pedig a teljes felperesi teljesítés - az elvállalt feladatokhoz képest csupán 42%-osra volt értékelhető. A szerződésben kikötött díj ÁFA-val együtt: 25.560.000.-Ft volt, ennek a 42 %-a 10.735.200.-Ft. A felperes tehát tevékenysége arányában csak ilyen összegű díjra tarthat igényt. Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253.§
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta, és az alperes marasztalását a fentebb írt összegre leszállította. Mivel a felperes keresete csupán részben - mintegy 50%-ban - volt megalapozott, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet perköltségre vonatkozó rendelkezését mellőzte, s akként rendelkezett, hogy a Pp. 81.§
(1)bekezdése alapján a peres felek költségeiket maguk viselik. Budapest,
- február
- . Kovács László s.k. a tanács elnöke Ráczné dr. Gohér Angyalka s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Dr. Pestovics Ilona s.k. bíró