Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.573/2010/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a Vladov Veronika Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek, a Kosik Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen szerződés elszámolása iránt indított perében a Pest Megyei Bíróság
- június
- napján kelt 15.A.G.21.280/2010/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - a tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A peres felek
- május
- napján 5 éves határozott időtartamra vonatkozó együttműködési megállapodást kötöttek, amelyben az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a felperes UPE cső termelési kapacitását minimum 150.000.000 forint értékben leköti és a tárgynegyedévet megelőző 30 nappal megrendelést ad a felperesnek az első negyedévre vonatkozóan 30.000.000 forint értékben, a második negyedévre 40.000.000 forint értékben, a harmadik negyedévre 50.000.000 forint értékben, míg a negyedik negyedévre 30.000.000 forint értékben. A felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a megállapodás érvényességi ideje alatt körszelvénytől eltérő csöveket - az export értékesítés kivételével - kizárólag az alperesen keresztül értékesít, aki jogosult az általa megvett terméket továbbértékesíteni. Vállalta továbbá a felperes, hogy az alperes részére a mellékletben megállapított árakból körszelvénytől eltérő alakú csövek esetében 15 %, míg körszelvényű csövek esetében 10 % engedményt biztosít az alperes számára. Kötelezettséget vállalt arra is a felperes, hogy amennyiben az alperes kizárólagos értékesítési jogkörébe tartozó terméket más felhasználónak értékesítené, úgy az értékesített termék eladási árának 50 %-át, de minimum 5.000.000 forint kártérítést fizet az alperes részére 30 napon belül. Az alperes arra vállalt kötelezettséget, hogy amennyiben vásárlási kötelezettségének nem tesz eleget, úgy a vállalt és a ténylegesen megrendelt mennyiség közötti összeg 50 %-át 30 napon belül a felperes számára megtéríti. A felek az együttműködési megállapodást
- január
- napján akként módosították, hogy az árengedmény mértékét egységesen 10 %-ban állapították meg, és egyúttal rögzítették a
- évre vonatkozó árakat. A peres felek az együttműködési szerződés keretein belül egyedi értékesítési szerződéseket kötöttek, amelyekben rögzítették az alperes által megrendelt árut, annak árát és a teljesítési határidőt napokban megállapítva. Az alperes vállalta, hogy a termék ellenértékét a számlák kézhezvételét követő 15 napon belül a felperes számlájára átutalással teljesíti. Késedelmes fizetés esetén a Ptk. előírásainak megfelelő késedelmi kamat megfizetését vállalta. Teljesítés helyeként a felperes …, I. u. ... szám alatti telephelyét jelölték meg, ahol az alperes a terméket a teljesítés határidejétől számított 3 napon belül 8.00 és 14.00 óra között volt köteles átvenni. Az egyedi értékesítési szerződésekben a felek abban is megállapodtak, hogy átvételi késedelem esetén az alperes naponként a termék bruttó ára után számított 1 %-os mértékű kötbért tartozik megfizetni. A peres felek
- november 15-e és
- december 3-a közötti időtartam alatt 87 db egyedi értékesítési szerződést kötöttek. Az alperes megrendelése alapján a felperes az árut legyártotta, majd ezt követően az átvételről értesítette az alperest, kezdetben írásban, a későbbiekben telefonos vagy személyes szóbeli tájékoztatás útján. A tájékoztatást követően az alperes az árut elszállította, vagy a felperessel megállapodott azok tárolásában. A felperes a számlákon teljesítési határidőként az áru alperes által történő átvételének napját tűntette fel. Az alperes a kiállított számlákra a fizetést késedelmesen teljesítette. A
- szeptember
- és
- december
- között esedékessé vált számlákkal kapcsolatban az alperesnek 5.356.918 forint késedelmi kamatfizetési kötelezettsége keletkezett. 2001 decemberére az alperesnek több millió forintos tartozása halmozódott fel a felperessel szemben, amelynek eredményeképpen a felperes ügyvezetője kezdeményezte az együttműködési szerződés megszüntetését, illetve jelezte annak felmondását, de azt az alperes ügyvezetője nem fogadta el, a szerződést nem tekintette megszűntnek. Ezt követően
- évben a felperes jelezte, hogy hajlandó a szerződés szerint árut szállítani, amennyiben az alperes a megrendelt áru értékének 50 %-át előre, a fennmaradó részt pedig az áru átvételekor kifizeti. E fizetési feltételeket az alperes nem fogadta el, ezért 2002 júliusát követően a felperes felé megrendelést nem adott. Az alperes
- július
- napjáig összességében 43.173.280 forint értékben vásárolt a felperestől, az elmaradt rendelésének értéke ezen időpontot követően összesen 314.771.720 forint volt. A felperes más cégek részére összességében 102.077.800 forint értékben értékesített az együttműködési megállapodás hatálya alá tartozó UPE csöveket, ebből
- július
- napjáig összesen 87.011.100 forint értékben. A felperes módosított kereseti kérelmében az alperest 5.356.918 forint összegű késedelmi kamat és ennek
- december
- napjától járó késedelmi kamatai megfizetésére, továbbá 21.864.767 forint kötbér és ennek
- december
- napjától járó kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az alperes elismerte a felperes késedelmi kamat jogcímén előterjesztett 5.356.918 forint összegű követelését, azonban a kötbér igénnyel kapcsolatos kereseti kérelemnek az elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy átvételi késedelembe nem esett. Viszontkeresetet terjesztett elő 51.038.900 forint kártérítés megfizetése iránt a felek között létrejött együttműködési megállapodás
- pontjára alapítottan és arra hivatkozott, hogy a felperes az együttműködési megállapodás ideje alatt más vevő részére is értékesített körszelvénytől eltérő csövet, így az alperesnek a megállapodás
- pontja értelmében a megjelölt összegű kártérítési igénye keletkezett. Kérte továbbá, hogy a bíróság az általa elismert késedelmi kamatigényt ezen összegbe számítsa be. Arra az esetre, ha a bíróság a kötbérigénynek helyt adna, úgy a megítélt kötbér összegét beszámítani kérte a viszontkeresetben előterjesztett követelésébe. A felperes a viszontkereset és a beszámítási kifogás elutasítását kérte. A viszontkereset kapcsán elévülésre hivatkozott. Előadta továbbá azt is, hogy álláspontja szerint az együttműködési megállapodás megszűnt. Ellenkező esetben a felperes maga is érvényesíthetne az alperessel szemben a megállapodás
- pontja alapján a szerződésben vállalt, de nem teljesített megrendelése 50 %-át, amelynek összege 157.385.860 forint. Az alperes vitatta a felperes elévülésre vonatkozó előadását, mivel álláspontja szerint
- május
- napjáig a megállapodás a felek között érvényben volt, ehhez képest pedig az elévülési időn belül előterjesztette a viszontkeresetét. Az elsőfokú bíróság mind a felperes keresetét, mind pedig az alperes viszontkeresetét alaptalannak találta. A becsatolt együttműködési megállapodásból megállapította, hogy a peres felek között
- május
- napján, az abban foglalt tartalommal 5 éves határozott időtartamra szerződés jött létre. A felek egyező előadásából és a becsatolt iratokból megállapította, hogy a létrejött együttműködés alapján a peres felek 2002 júliusáig eszközöltek teljesítést, ezt követően az alperes részéről megrendelés, a felperes részéről pedig teljesítés nem történt. A Ptk.
- §ának
(1)és
(2)bekezdésére alapítottan ebből arra a következtetésre jutott, hogy a peres felek közötti szerződés lehetetlenült, ezért 2002 júliusában a szerződés megszűnt. Ezen időpontig azonban a peres felek az együttműködési megállapodás alapján egyedi adásvételi szerződéseket kötöttek egymással, mely egyedi értékesítési szerződések
- pontja szerint az alperesnek a termék ellenértékét a számla kézhezvételét követő 15 napon belül kellett a felperes részére megfizetni. A kirendelt J. P. igazságügyi könyvszakértő szakvéleményéből az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperesnek a felperessel szemben 5.356.918 forint összegű késedelmi kamatfizetési kötelezettsége állt fenn, melynek jogalapját, illetve összegszerűségét az alperes a perben elismerte. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság - a Ptk.
- §-ára alapítva - az alperest ezen összeg megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy a felperes ezen túlmenően módosított keresetében 21.864.767 forint kötbér és járulékai megfizetésére is kérte kötelezni az alperest. A Ptk.
- §
(1)bekezdésére, a
- § a) pontjára, valamint a Pp.
- §-ára utalással kifejtette, hogy a perben a felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy az alperes részére szerződésszerűen felajánlotta a teljesítést, de az alperes a terméket 3 napon belül nem vette át. Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás adataiból megállapította, hogy az áru elkészültéről a felperes korábban az alperest írásban értesítette, a későbbiekben azonban ez telefonon történt. J. P. igazságügyi szakértő szakvéleményére is figyelemmel megállapította, hogy a felperes készre adás napjára vonatkozó való gazdasági eseményt dokumentáló bizonylatot a perben felmutatni nem tudott. Ebből arra következtetett, hogy az alperes részéről késedelmes átvételt bizonyítani nem lehetett. Erre tekintettel a felperes késedelmi kötbér iránti igényét elutasította. Az alperes 51.038.900 forint értékben előterjesztett viszontkeresete körében akként foglalt állást a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdésére és 326. §-ának
(1)bekezdésére alapítottan, hogy az alperes igénye elévült, ugyanis az együttműködési megállapodás
- pontja szerint a felperesnek az értékesített termék eladási árának 50 %-át a jogsérelem bekövetkeztétől számított 30 napon belül, azaz
- augusztus
- napjáig kellett volna megfizetnie a más gazdasági társaságok részére történt értékesítés igazolt időpontjaira tekintettel. Az alperes e kárral kapcsolatos igényt a
- április
- napján a bíróságra érkezett beadványában jelzett, viszontkereseti kérelmet e körben
- május
- napján terjesztett elő, ilyen módon az elévült. E kártérítési igényét az alperes beszámítási kifogás formájában is előterjesztette, ezért azt az elsőfokú bíróság a Ptk.
- §
(1)és 297. §
(2)bekezdése alapján az alperes elévült igényéből 5.356.918 forintot a felperes követelésébe beszámított, melyre tekintettel a kötelezettségek megszűntek, ezért az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. A perrel kapcsolatosan felmerült költségek viseléséről a Pp. 81. §
(1)bekezdése alapján rendelkezett. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával elsősorban a felperes kötelezését kérte - a beszámítást követően fennmaradt - 45.681.192 forint megfizetésére, másodsorban az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Véleménye szerint az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan és jogszabálysértő. Hangsúlyozta, hogy a viszontkeresetét az együttműködési megállapodás
- pontjában rögzített exkluzivitási rendelkezés megsértésére alapította. A felperes az ebben vállalt kizárólagos értékesítési jogot számos alkalommal megszegte, amikor a megállapodás hatálya alá tartozó UPE csöveket több gazdasági társaság számára értékesített. E szerződésszegésre tekintettel a felperes a megállapodás
- pontja alapján kártérítéssel tartozik az alperesnek. A kártérítés mértékét a szerződéses kikötés az értékesített termék eladási árának 50 %-ában, de legalább 5.000.000 forint összegben határozta meg. A kirendelt J. P. igazságügyi könyvszakértő szakvéleménye szerint a felperes összességében 102.077.800 forint összegben értékesített UPE csöveket harmadik személy számára, melyből eredően az alperest 51.038.900 forint összegű kártérítés illeti meg. Az alperes a fellebbezésében kifejtette azt a véleményét, hogy az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a peres felek közötti szerződés 2002 júliusát követően lehetetlenülés folytán megszűnt, és az alperes kártérítési igénye ezért
- augusztus
- napján vált esedékessé. Állítása szerint nem merült fel olyan peradat, amely szerint a szerződésben megjelölt szolgáltatás teljesítése lehetetlenné vált volna. Arra pedig különösen nem merült fel adat, hogy az esetleges lehetetlenülésért a kötelezett alperes lenne a felelős. Ebből következően a viszontkereset alapjául szolgáló együttműködési megállapodás az 5 éves határozott idő lejártával, tehát
- május
- napján szűnt meg. Mindebből az következik, hogy az alperes az együttműködési megállapodás
- pontja alapján őt megillető kártérítési igényét az elévülési időn belül bírósági úton érvényesítette. Az alperes a fellebbezésében arra is hivatkozott, hogy az elévülés a Ptk.
- §
(2)bekezdése alapján mindaddig nyugodott, amíg J. P. igazságügyi könyvszakértő szakvéleményét
- október
- napján elkészítette, mivel az alperes e szakvéleményből szerzett tudomást az őt ért kár összegéről. A felperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. A fellebbezés megalapozatlan. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a per eldöntéséhez szükséges mértékben lefolytatta és az irányadó jogszabályok helyes alkalmazásával helytálló érdemi döntést hozott, határozatát a kereseti és a viszontkereseti kérelemben és ellenkérelemben foglalt valamennyi lényeges kérdésre kiterjedően részletesen megindokolta. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásával nagyobb részben egyetért, azt elsősorban a fellebbezésben foglaltakra tekintettel az alábbiak szerint pontosítja. A perben nem volt vitás tény, hogy az
- május 21-én létrejött együttműködési megállapodás alapján a peres felek 2002 júliusáig eszközöltek teljesítést, ezt követően az alperes részéről megrendelés, a felperes részéről pedig teljesítés nem történt. Ebből nem következik, hogy a Ptk.
- §-ának
(1)és
(2)bekezdése alapján a peres felek közötti szerződés lehetetlenült és emiatt 2002 júliusában a megállapodás megszűnt. A felperes ügyvezetője, W. F.
- március 5-én kelt, az iratok közé
- sorszám alatt csatolt levelében arról tájékoztatta az alperest, hogy az együttműködési megállapodást a felperes részéről megszűntnek tekinti. Az alperes a perben többször (jogi képviselője és törvényes képviselője útján) szóban és írásban is akként nyilatkozott, hogy a maga részéről
- évben nem tekintette megszűntnek a szerződést, így az megítélése szerint a határozott idő elteltével,
- május 21-én szűnt meg, azonban nem vitásan
- július 31-ét követően nem adott le megrendelést a felperes felé. Ebből az állapítható meg, hogy az együttműködési megállapodás a felek ráutaló magatartásával {Ptk.
- §
(1)bekezdés}
- december 31-én szűnt meg arra tekintettel, hogy a megállapodás
- pontjában a felek negyedéves bontásban ütemezték az alperes megrendeléseit. Az alperes utolsó megrendelésének dátuma a
- év harmadik negyedévébe esett, ezért a felperes a
- év negyedik negyedévében még alappal várhatta az alperes megrendelését. Ez
- december 31-ig nem következett be, ezért a felperes joggal bízhatott abban, hogy az együttműködés általa 2002 márciusában kezdeményezett megszüntetésével már az alperes is egyetért. A megállapodással kapcsolatos elszámolást a feleknek legkésőbb annak megszűnése időpontjában meg kellett volna ejteniük, ezért a fenti módon levezetett
- december 31-e lehet az a legkésőbbi időpont, amikor a peres felek együttműködési megállapodásukkal kapcsolatos követelése esedékessé vált. Ezen időponthoz képest a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerinti elévülési idő még a
- április
- napján érkezett beadványra tekintettel is eltelt, ezért érdemben helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság az ítéletében, hogy az alperes viszontkeresettel érvényesített igénye elévült. Alaptalan a fellebbezésnek az elévülés nyugvásával kapcsolatos érvelése. Az a körülmény ugyanis, hogy az alperes viszontkeresete összegszerűségét a szakvélemény rendelkezésre állását követően tudta pontosan megjelölni, nem akadályozhatta az alperest abban, hogy igényét - annak összegszerűségét jogfenntartással megjelölve - bíróság előtt érvényesítse. Ennek elmaradása nem tekinthető olyan menthető oknak, amely az elévülés Ptk.
- §
(2)bekezdése szerinti nyugvását eredményezi. Minderre tekintettel egyetért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletével abban, hogy az alperes viszontkeresetében érvényesített kártérítési igény elévült. Az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a meggyőződésre is a kirendelt Jászai Pál igazságügyi könyvszakértő szakvéleménye alapján, hogy az alperes által elismert 5.356.918 forint összegű kamatkövetelés erejéig megalapozott a felperes keresete, továbbá a 21.864.767 forint kötbérkövetelés és járulékai tekintetében a perben rendelkezésre álló bizonyítékok az alperes részéről a késedelmes átvételt nem támasztották alá, erre tekintettel helyesen került sor a felperes kötbér igényének elutasítására. Az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett arra, hogy mivel az alperes a viszontkeresetben érvényesített kártérítési igényét beszámítási kifogás formájában is előterjesztette, az a Ptk. 296. §
(1)bekezdése és 297. §
(2)bekezdése alapján az elévülésre tekintet nélkül - a felperes kereseti követelésébe beszámítható, amely beszámítás eredménye az 5.356.918 forintot kitevő - az elsőfokú bíróság által alaposnak talált és az alperes által is elismert - késedelmi kamatkövetelés elenyészése. Megalapozottan döntött az elsőfokú bíróság akkor, amikor mind a keresetet, mind a viszontkeresetet elutasította. A kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét - az ismertetett indokolásbeli pontosítással - a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az alperes fellebbezése eredménytelen maradt, ugyanakkor a felperes nem terjesztett elő fellebbezési ellenkérelmet, így a felperesnek a másodfokú eljárással összefüggésben nem merült fel számításba vehető költsége, ezért a Fővárosi Ítélőtáblának a másodfokú perköltség viseléséről rendelkeznie nem kellett. Budapest, 2011. február 18. . Koday Zsuzsanna s.k. a tanács elnöke . Békefiné dr. Mózsik Tímea s.k. s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő Dr. Bleier Judit bíró