Pf.20593/2010/10 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.III.20.593/2010/

1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla dr. Kóródi Csilla ügyvéd által képviselt felperes neve ( címe ) szám alatti lakos felperesnek, - a Havasi és Karczub Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Havasi Karolin ügyvéd) által képviselt alperes neve ( címe ) szám alatti székhelyű alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Bács-Kiskun Megyei Bíróság
2. sorszámú végzésével kijavított,
3. július
4. napján kelt 10.P.20.699/2008/88-I. sorszámú ítélete ellen az alperes részéről 91.,
5. sorszám alatt benyújtott fellebbezés, és a felperes Pf.III.20.593/2010/
6. sorszám alatt előterjesztett csatlakozó fellebbezése folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta az alábbi ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság kijavított ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a megfellebbezett rendelkezéseit az alábbiak szerint részben megváltoztatja, egyidejűleg az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező részét teljes egészében újraszövegezi. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 1.500.000,-(Egymillióötszázezer) Ft nem vagyoni kártérítést és
7. június
8. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek
9. június
10. napjától
11. július
12. napjáig 2.730.500,-(Kettőmillió-hétszázharmincezer-ötszáz) Ft lejárt vagyoni kártérítést és ezen összeg után
13. július
14. napjától a kifizetés napjáig járó, minden naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek
15. augusztus
16. napjától kezdődően minden hónap
17. napjáig előre esedékesen 98.000,-(Kilencvennyolcezer) Ft járadékot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 625.000,(Hatszázhuszonötezer) Ft elsőfokú perköltséget. -2- A le nem rótt elsőfokú eljárási illetékből köteles a felperes 675.000,-(Hatszázhetvenötezer) Ft-ot, az alperes 225.000,-(Kettőszázhuszonötezer) Ft-ot külön felhívásra az államnak megtéríteni. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 187.000,(Egyszáznyolcvanhétezer) Ft másodfokú perköltséget. A le nem rótt fellebbezési és csatlakozó fellebbezési eljárási illetékből köteles a felperes 286.300,-(Kettőszáznyolcvanhatezer-háromszáz) Ft-ot, az alperes 129.700,(Egyszázhuszonkilencezer-hétszáz) Ft-ot külön felhívásra az államnak megtéríteni. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A felperes
18. június
19. napján közlekedési balesetet szenvedett. A balesetet okozó ( XY ) forgalmi rendszámú ( Z ) típusú gépjármű üzembentartója ( személy neve), aki az alperesnél rendelkezett kötelező gépjármű felelősségbiztosítással. A felperes az ütközés következtében jobb csípőizületi vápatörést, mellkasi zúzódást és bordatörést, fej- és hasfal lágyrész zúzódást, mindkét láb zúzódását, a jobb láb lábközépcsont törését és ficamot szenvedett. A sérülések maradványtünettel gyógyultak, amely csípőizületi mozgáskorlátozottságot, a bal alsó végtag beidegződési zavarát és a jobb alsó végtag funkciójának és terhelhetőségének a beszűkülését eredményezte. A felperes baleseti eredetű egészségkárosodása végleges. Természetes okú betegségei a már korábban fennállott, karbantartott cukorbetegség és magas vérnyomás. A kertész üzemmérnök és növényvédelmi szakmérnök szakképzettségű felperes tulajdonát képezi a ( közetrület neve, hrsz. ) 20 hektárt meghaladó ingatlan, amelyen a baleset előtt zöldség- és gyümölcstermesztéssel foglalkozott.
20. évtől kezdődően a mezőgazdasági területeket szívességi használatra a testvérének adta át. Az alperes a kárbejelentés után 4.950.373,Ft-ot megtérített, ebből
21. évre 1.265.000,-Ft elmaradt jövedelmet, 2.500.000,-Ft nem vagyoni kárt fizetett, és a baleset időpontjától változó összegű járadékot folyósított. A felperes többször módosított keresetében
22. június
23. napjától
24. június
25. napjáig, azaz 12 hónapra 2.745.000,-Ft vagyoni kár megfizetésére kérte kötelezni az alperest a következőkben részletezettek szerint: Ápolás-gondozás címén naponta 5.000,-Ft, havonta 150.000,-Ft, azaz összesen 1.800.000,-Ft-ra tartott igényt, amelybe beszámítani kérte az alperes által már megfizetett 225.000,-Ft-ot és a lejárt követelését 1.575.000,-Ft-ban tartotta fenn. Közlekedési többletköltség után havonta 43.000,-Ft-ot igényelt és az 1 évre járó 516.000,Ft-ba beszámította az alperes által havonta megfizetett 15.000,-Ft járadékot, így követelését 336.000,-Ft-ban jelölte meg. Élelmiszerfeljavítás, tisztálkodás címén 150.000,-Ft-ra tartott igényt. -3- Pf.III.20.593/2010/
26. szám Gyógytorna és rehabilitációs költség térítéseként havonta 20.000,-Ft-ot, 1 évre 240.000,Ft-ot kért, amelybe beszámította az alperes havonta megfizetett 15.000,-Ft járadékot, illetve a túlfizetését. Háztartási többletkiadásként (fűtés, villamosenergia, víz és telefonköltség) 440.000,-Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Ezt követően az ápolás, gondozás és háztartási kisegítő költségének térítéseként havonta 150.000,-Ft-ot,
27. január
28. napjától havonta 100.000,-Ft-ot, közlekedési többletköltségként havonta 43.000,-Ft-ot, rehabilitációs költségként havonta 15.000,-Ft-ot, rezsi többletkiadásként havonta 38.000,-Ft-ot és gyógyszerköltségként havonta 4.000,-Ftot igényelt. Elmaradt vagyoni előnyként
29. évre 4.962.700,-Ft,
30. évre 3.223.476,Ft,
31. évre 7.140.131,-Ft és
32. évre 5.203.770,-Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest, és
33. január
34. napjától kezdődően havonta 320.000,-Ft jövedelempótló járadékot igényelt. További 2.500.000,-Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest, tekintettel az általa már megtérített 2.500.000,-Ft-ra. A vagyoni és nem vagyoni kártérítés után a káresemény időpontjától kezdődően késedelmi kamat megfizetésére is igényt tartott. Előadta, hogy a balesetet követően 1 évig teljes körű gondozásra szorult és ápolója a háztartási kisegítő munkát is ellátta. Mankóval tudott közlekedni és fizikai, valamint lelki állapotánál fogva a nap nagy részét ágyban töltötte. A ( helység 1 neve )i házas ingatlanban kellett folyamatosan tartózkodnia, mert a ( helység 2 neve )i I. emeleti társasházi lakásba nem tudott felmenni. Tömegközlekedési eszközön utazása aggályos, a baleset óta gépjárművet nem képes vezetni, így a közlekedéshez gépkocsivezetőt kell igénybe vennie.
35. év óta mezőgazdasági őstermelőként tevékenykedett a saját földterületén, ahol minőségi zöldség- és gyümölcstermesztést folytatott, felhasználva a veszélyes növényvédő szerek kezelésével és használatával kapcsolatos speciális szakképzettségét. A baleset óta az őstermelői tevékenységét tovább folytatni nem tudta, a gazdálkodást fel kellett számolnia és a jövőben sem képes gazdasági kisegítő személyzetet megszervezni vagy irányítani. A nem vagyoni kártérítési igény körében arra hivatkozott, hogy a baleset előtt házastársával aktív társasági és szakmai életet élt, színház- és hangversenybérletük volt, szakmai konzultációkon és szimpóziumokon vett részt. Utóbb minderről le kellett mondania, a magánélete átalakult, a ( helység 2 neve )i lakásban idős édesanyját ápoló házastársával és gyermekével, valamint unokáival a kapcsolattartása elnehezült. Az alperes a kártérítés jogalapját nem vitatta, azonban kérte figyelembe venni a már megtérített késedelmi kamattal növelt kártalanítást és a havonta 85.000,-Ft-ban elismert járadékigényt meghaladóan a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság kijavított ítéletében vagyoni kártérítés címén kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 8.895.500,-Ft-ot és ezen összeg után
36. június
37. napjától járó késedelmi kamatát. Kötelezte
38. augusztus
39. napjától kezdődően havonta ápolás és gondozás többletköltsége címén 48.000,-Ft, közlekedési többletköltségként 28.000,-Ft, gyógyszerköltségként 4.000,-Ft és -4- baleseti járadékként 30.000,-Ft megfizetésére, továbbá 1.500.000,-Ft nem vagyoni kár megtérítésére. Az indokolásban a nem vagyoni kártérítésre vonatkozóan az irányadó igazságügyi szakértői vélemények alapján kifejtette, hogy a felperes sérülései maradandó fogyatékosság visszahagyásával gyógyultak és a mozgáskorlátozottsága végleges. A balesetet követő első 8 hónapban nem tudta magát ellátni, utóbb állapota javult, ma már nem szorul állandó ápolásra és egészségügyi felügyeletre, de részleges segítségre szüksége van. Egészségkárosodása a balesetből eredően 60 %, míg a természetes okú alapbetegségei miatt 40 %-ra tehető. A bíróság értékelte, hogy a felperes a káresemény időpontjában 68 éves volt, és ennek megfelelő egészségi státusszal bírt, ugyanakkor a magánélete, a társadalmi és szakmai élete lényegesen megváltozott. Jelentős és tartós fizikai és pszichikai hátrányokat szenvedett. Mindezek kompenzálására 4.000.000,-Ft nem vagyoni kártérítést talált megállapíthatónak, amelybe beszámította az alperes által már megfizetett 2.500.000,-Ft-ot. Az elsőfokú bíróság mérlegelése alapján az ápolás, gondozás és a háztartási kisegítő együttes költségét
40. június
41. napjától
42. július
43. napjáig, azaz 50 hónapra 4.160.000,-Ft-ban állapította meg. Ebből a baleset időpontjától kezdődően
44. január
45. napjáig naponta 6 óra időtartamra 5.000,-Ft, 2007 február
46. napjától
47. november
48. napjáig naponta 3 órára 2.500,-Ft, és
49. december
50. napjától
51. július
52. napjáig naponta 2 órára 1.650,-Ft költséget számolt el. A követelésbe beszámította az alperes által megfizetett 862.500,-Ft-ot és a marasztalást 3.283.500,-Ft-ban munkálta ki. A felperes által érvényesített közlekedési többletköltségből havonta 28.000,-Ft-ot tartott indokoltnak, és a felperesi követelést 750.000,-Ft beszámítása mellett 650.000,-Ft-ban találta megalapozottnak. Elutasította az élelemfeljavítás iránt előterjesztett költségigényt. A gyógytorna és rehabilitáció költségét az alperes elismerő nyilatkozata alapján 1 év időtartamra havonta 15.000,-Ft összegben számolta el, és a
53. május
54. napjáig az alperes által kifizetett 540.000,-Ft-ból 360.000,-Ft túlfizetést az ápolás, gondozás, háztartási kisegítő költségének hátralékába tudott be. Nem találta alaposnak a fűtés, villamosenergia és vízhasználat többletköltsége iránt előterjesztett követelést. A felperes reális munkavégzésének lehetőségére tekintettel az egyébként aggályosnak talált igazságügyi mezőgazdasági szakértő szakvéleménye alapján
55. évre 6.227.700,-Ft összegű kiesett árbevétel után az alperest 4.962.700,-Ft elmaradt vagyoni előny megfizetésére kötelezte. Utalt arra, hogy a felperes a kármegelőzési kötelezettségének nem tett eleget, mert alapvetően korábban is szervező tevékenységet végzett, amelyet a baleset után korlátozott fizikai állapota mellett elláthatott volna. Elutasította a 2007.,
56. és
57. évre ugyanezen címen érvényesített kárigényt részben azon okból, hogy az alperes
58. január
59. napjától havonta 30.000,-Ft jövedelempótló járadékot fizet. Megállapítása szerint a felperes módosított keresetében igényelt, havonta 320.000,-Ft összegű jövedelemvesztesége nem nyert bizonyítást, és ellentmond a
60. és
61. évi személyi jövedelemadó bevallásában foglalt adatoknak. Az elsőfokú kijavított ítélet ellen az alperes fellebbezést, a felperes csatlakozó fellebbezést terjesztett elő. -5Pf.III.20.593/2010/
62. szám Az alperes az elsőfokú kijavított ítélet részbeni megváltoztatása iránti fellebbezésében a nem vagyoni és a vagyoni kártérítés leszállítását kérte. Előadta, hogy a felperes 68 éves korában szenvedte el a balesetet, fizikai teljesítőképességének csökkenése életkorával együtt jár, egészségkárosodása csak részben baleseti eredetű. Ezen körülményekre tekintettel a már megfizetett 2.500.000,-Ft kártérítés arányban áll az őt ért nem vagyoni hátránnyal, így elsődlegesen a további 1.500.000,-Ft marasztalás mellőzését, másodlagosan a 4.000.000,-Ft nem vagyoni kártérítésnek a jelenlegi ár- és értékviszonyok alapján történő megállapítását és a késedelmi kamat mellőzését kérte. A vagyoni kártérítés körében az ápolás, gondozás, háztartási kisegítő költségét 600,-Ft óradíj alapulvételével kérte elszámolni. Nem vitatta, hogy a baleset után 8 hónapra napi 6 óra ellátási tevékenység mellett 864.000,-Ft, ezt követően 20 hónapra napi 3 óra után 1.080.000,-Ft, majd 8 hónapra napi 2 órára 288.000,-Ft költség megtérítésére köteles. Ezen összegbe kérte beszámítani a már kifizetett 907.500,-Ft járadékot, és az egyösszegű marasztalást 1.324.500,-Ft-ra, míg a
63. augusztus
64. napjától fizetendő járadék összegét havonta 36.000,-Ft-ra kérte mérsékelni. A közlekedési többletköltség összegét havonta 15.000,-Ft-ban tartotta indokoltnak, mert a felperes nem bizonyította, hogy hány alkalommal, milyen vizsgálatra utazik és természetes okú betegségei is indokolják a rendszeres orvosi ellenőrzést. Vitatta a
65. évre kimunkált 4.962.700,-Ft elmaradt vagyoni előny elszámolhatóságát az ellentmondó peradatokra tekintettel. Álláspontja szerint a felperes kieső munkaerejének pótlására kötelezhető csupán, és ennek költségét az általa kifizetett kártérítés fedezi. Utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság a mezőgazdasági szakértő szakvéleményének mérlegelésekor nem oldotta fel azt az ellentmondást, hogy az alperes
66. és
67. évben alacsonyabb összegű bevételről és jövedelemről nyújtott be személyi jövedelemadó bevallást.
68. évben 315.964,-Ft jövedelmet vallott be mezőgazdasági őstermelői tevékenysége alapján, amely a házastársával megosztott jövedelembevallás szerint 2.106.426,-Ft bevételnek felel meg. Ténylegesen
69. évre 1.225.000,-Ft vagyoni kárt megtérített és ezt követően járadékként havonta 30.000,-Ft-ot fizet. A hátralékos járadékkövetelés után járó kamat kezdő időpontját a középarányos időponttól kérte meghatározni. A felperes kijavítási kérelmet is tartalmazó csatlakozó fellebbezésében az ápolás, gondozás, háztartási kisegítő költségének megállapítása körében nem vitatta az elsőfokú bíróság által alkalmazott 3 időszakra bontott költségelszámolást, azonban az óradíj mértékét és időtartamot helyesbíteni kérte. A közlekedési többletköltség vonatkozásában a kereseti kérelmével egyezően a lejárt és a folyamatos járadékot havonta 43.000,-Ft-ra kérte felemelni. Érvelése szerint ez az összeg fedezheti a sofőr igénybevételén túl az üzemanyagköltséget, ugyanis ha a baleset nem következik be, nyugdíjasként busszal vagy vonattal ingyen utazhatna. A
70. évre megállapított árbevétel kiesés címén megítélt 4.962.700,-Ft-ra vonatkozó ítéleti rendelkezést elfogadta, azonban vitatta az indokolás azon megállapítását, hogy a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget. Előadta, hogy a még megmaradt -6terményeket értékesítette, azonban a baleset olyan időpontban következett be, hogy elmaradt a növényvédelem és az értékesítés csak késve, alacsonyabb áron valósulhatott meg. Álláspontja szerint nem vonható kétségbe, hogy a baleset bekövetkezése nélkül a perbeli területeken a gazdálkodást az addigi feltételeknek megfelelően végezte volna, és ennek alapján
71. június
72. napjától a baleseti járadék összegét havonta 65.000,-Ft-ra kérte felemelni. Hivatkozott az általa és a házastársa által
73. évben a személyi jövedelemadó bevallásban feltüntetett 5.222.600,-Ft összegű árbevételre és a 783.390,-Ft együttes jövedelemre.
74. július
75. napjáig 38 hónapra a lejárt járadékot az alperes teljesítésére figyelemmel 1.330.000,-Ft-ra kérte felemelni. Mindezek alapján a lejárt vagyoni kártérítést 10.976.200,-Ft-ra és járulékaira, míg a
76. augusztus
77. napjától esedékes járadékot 161.500,-Ft-ra kérte módosítani. Kérte kötelezni az alperest a nem vagyoni kártérítés után a káresemény időpontjától járó késedelmi kamatának a megfizetésére. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem állapított meg javára részperköltséget annak ellenére, hogy az alperes a kárbejelentés után késve, csupán
78. áprilisától folyósított részére kártérítést. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében rámutatott arra, hogy a felperes csatlakozó fellebbezése a baleseti járadék címén megítélt összeg vonatkozásában nem bírálható el, mert erre fellebbezést nem terjesztett elő. Egyebekben a csatlakozó fellebbezéssel érintett elsőfokú ítéleti rendelkezések helybenhagyását kérte. A felperes fellebbezési észrevételében sérelmezte az elsőfokú bíróság kijavító végzésében fellelhető számítási hibákat. A fellebbezés nagyobb részben megalapozott, a csatlakozó fellebbezés a késedelmi kamatra és az indokolás korrekciójára vonatkozóan alapos, egyebekben kizárt, amelyet a másodfokú bíróság külön végzéssel hivatalból elutasított. Az alperes kártérítési felelősségének elbírálására a Ptk.
79. §