Pf.20187/2011/3 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.187/2011/

1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla dr. Szűcs Viktor Géza ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve(felperes címe) felperesnek, dr. Karas Monika ügyvéd (címe) által képviselt alperes címe (alperes címe) alperes ellen, sajtó-helyreigazítás iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság
2. október
3. napján meghozott, 19.P.25.173/2010/
4. számú ítélete ellen a felperes részéről 12., az alperes részéről
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 5.000 (ötezer) forint + áfa fellebbezési költséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 36.000 (harminchatezer) forint fellebbezési illetéket. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak külön felhívásra 36.000 (harminchatezer) forint fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: A alperes neve alperes az általa sugárzott ... ... című, ...-ei műsorában felperes nevefelperest is érintő összeállításában a felperessel kapcsolatos közléseket szerepeltetett. A felperes sérelmezve az alperesi műsorban elhangzottakat sajtó-helyreigazító közlemény közzétételére kérte kötelezni az alperest a keresetlevelében foglalt szövegezéssel. Előadta, hogy az alperesi műsor következetlen, túlzó, szélsőséges és megalapozatlan kifejezéseket használt, és ezzel túlterjeszkedik a véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányos alapelvén. Valótlanul közölte az alperes, hogy a felperes, mint korábbi főpolgármester-helyettes a ... ...-nél is anyagi haszonszerzésre törekedett, kiszervezett üzletek és virágzó mellékvállalkozásokon keresztül. Valótlanul híresztelte, hogy a főváros cégeit a felperes gyakorlatilag gondnokság alá vette és valótlanul híresztelte azt is, hogy a felperes állítólagosan, ha nem pénzt, akkor szívességet kért a fővárosi cégek vezetőitől. Úgyszintén valótlanul híresztelte az alperes, hogy a felperes közvetlenül vagy közvetítő útján utasította a cégek vezetőit, hogy szükségtelen szerződéseket kössenek. A való tényként annak közlésére kérte kötelezni az alperest, hogy hitelt érdemlő információja a ... ...-vel kapcsolatos szándékáról és a szívességek kéréséről nincsen, továbbá a cégek irányítása a kizárólagos feladatát nem képezte, és a szerződéskötésekre csak a további gyanúsítottak megbízhatatlan vallomásai utaltak, tényszerű ismerete az alperesnek erről nincsen. Az alperes kérte a felperes keresetének elutasítását és perköltségben marasztalását. Hivatkozott arra, hogy a felperes által közölni kért helyreigazítási szövegben a való tények közlése nincs érdemi összefüggésben a kifogásolt kitételekkel. Szokatlan az a felperesi megfogalmazás, mely arra irányul, hogy az alperes azt közölje, hogy hitelt érdemlő információja nem volt valamiről. A gondnokság alá vétellel összefüggésben úgy nyilatkozott, hogy ez egy újságírói szófordulat. Köztudomású tény, hogy a felperessel szemben több bűncselekmény miatt büntetőeljárás van folyamatban, és a hatóság személyes szabadságát is elvonta. A büntetőeljárás alapját képező gyanúnak az a lényege, hogy a felperes különböző fővárosi tulajdonban levő cégektől, illetőleg annak vezetőitől pénzt vagy szívességet kért közvetlenül vagy megbízottai útján. A gondnokság alá vétel nyilvánvalóan nem a gondnokság klasszikus jogi értelemben vett formája, mint ahogy olyan tartalmat sem lehet tulajdonítani neki, hogy a felperes kizárólagosan irányította volna ezeket a cégeket. Az elsőfokú bíróság kijavított ítéletével kötelezte az alperest, hogy az általa sugárzott ... ... című műsorban az ítélet jogerőre emelkedését követő adásban kommentár nélkül tegye közzé az alábbi közleményt: „Helyreigazítás: ...-ei adásunkban azt a valós tényt, hogy a BRFK vizsgálatot folytat a ... ...-nél történt visszaélésekkel kapcsolatban, abban a hamis színben tüntettük fel, hogy ebben a vonatkozásban felperes nevecselekvőségét is vizsgálnák. A valóságban az ügyben felperes nevea vizsgálatban nem érintett személy.” Az elsőfokú bíróság ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 15.000 forint perköltséget. A le nem rótt 19.500 forint kereseti illetékről úgy rendelkezett, hogy abból a felperes 12.750 forintot, az alperes pedig 6.750 forintot köteles külön felhívásra a Magyar Államnak megfizetni. Az elsőfokú bíróság a sajtó-helyreigazítási eljárásra irányadó szabályok ismertetését követően azt állapította meg, hogy a felperes keresete kisebb részben alapos. A ... ...-nél történt visszaélésekkel kapcsolatban az elsőfokú bíróság a Központi Nyomozó Főügyészség tájékoztatása alapján arra a következtetésre jutott, hogy a társaságot érintő ügyekben nyomozás folyik, azonban ebben a felperes nem érintett, ezért a sérelmezett kitétel tekintetében a helyreigazítást elrendelte. A cégek gondnokság alá vételével összefüggésben kifejtette, hogy nem alapos a felperes kereseti kérelme. A nyomozó hatóság közleményeiből, híradásokból köztudomású, hogy a felperessel szemben több ügy miatt folynak eljárások, melyek tárgya az, hogy a felperes és mások a közigazgatási irányítás eszközeit messze meghaladó módon vettek részt az önkormányzati tulajdon kezelésében. A büntetőeljárásokban vizsgálják, hogy a felperes fővárosi tulajdonú cégek vezetőihez kézi irányítással bizonyos megbízottakon keresztül kéréseket juttatott el. Rögzítette, hogy a bíróságnak nincs lehetősége a büntetőeljárások megalapozottságáról bármilyen módon állást foglalni. Abban az esetben, ha a büntetőeljárások nem vezetnek a felperes elmarasztalásához, a felperes kérheti a sajtószervtől annak közölését, hogy felelősségre nem vonták. Az alperes megfogalmazhatott olyan álláspontot, hogy a felperes a hivatalos kötelezettségét meghaladó módon foglalkozott fővárosi tulajdonú cégek irányításával és ezekhez különböző kéréseket közvetített. Ezzel az alperes a véleménynyilvánítás alkotmányos kereteit nem lépte túl. Az elsőfokú bíróság a szívességek kérésével és követelésével kapcsolatos felperesi igényt sem tartotta alaposnak, ezért ezt a kérelmet is elutasította. Visszautalt a cégek gondnokság alá vételével kapcsolatos álláspontjára. Az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a szükségtelen szerződések körében az alperes folyamatban lévő büntetőeljárásra utalt. A felperes ellen folyó büntetőeljárásnak kifejezetten tárgyát képezi az, hogy szükségtelen szerződéseket kötöttek a felperes utasítására, illetve meghatározták egyes szerződéses partnerek személyét. Rögzítette az elsőfokú bíróság, hogy nem foglalhat állást a gyanú vádat megalapozó jellegéről. Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes és az alperes is fellebbezést nyújtott be. A felperes fellebbezésében kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet változtassa meg és a keresetének teljes egészében adjon helyt, kötelezve az alperest költségeinek viselésére. Fellebbezésében kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értékelte az alperesi nyilatkozatokat véleménynek, mert kifejezett tényállítások történtek. Tévesen alkalmazta továbbá az elsőfokú bíróság a PK
6. számú állásfoglalást is, az alperes ugyanis nem a felperessel szembeni büntetőeljárásról tájékoztatta a nézőt, és a sérelmezett közlések sem a büntetőeljárás anyagából származtak. Ezért megalapozatlan az elsőfokú bíróság azon megállapítása, hogy a felperessel szembeni eljárásnak kifejezetten tárgyát képezné a szükségtelen szerződések kötése, illetve, hogy az utasítására meghatározták egyes szerződéses partnerek személyét. Hivatkozott arra, hogy van lehetőség a véleménnyel szemben is sajtó-helyreigazításra, ha az adott vélemény valótlan tényállításon alapul. Nem fogadható el az az ítéleti álláspont sem, hogy a büntetőeljárás képezte a közlések tárgyát, ezért annak eredményéről a bíróság nem foglalhat állást. Az alperes kifejezetten elhallgatta a felperes mellett szóló jelentős tényeket, és ezért a valóságot hamis színben tüntette fel. Az alperes fellebbezésében kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének teljes egészében történő elutasítását, perköltség viselésére kötelezését. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást az érdemi döntés meghozatalához szükséges mértékben feltárta, azonban az elé tárt bizonyítékokat nem teljesen okszerűen mérlegelte, így részben helytelen jogi következtetésre jutott, ezért ítélete megalapozatlan. A műsor a ... ...-t érintő részében nem konkrétan és kizárólag a felperest említette, hanem általánosságban a fővárosi vezetőket. A műsorszámban közölte továbbá azt is, hogy a ... vállalat ügyeiben még nyomozás elrendelésére nem került sor. Hivatkozott arra, hogy a műsor több ponton a felperes által sérelmezettnél lényegesen súlyosabb közléseket tett, azonban a felperes ezeket egyáltalában nem kifogásolta. A műsorszámban elhangzottakra, illetőleg azon köztudomású tényre tekintettel, hogy a felperessel szemben milyen tárgyú és súlyú bűncselekmények megalapozott gyanúja miatt van folyamatban büntetőeljárás, nem bír érdemi jelentőséggel az a közlés, hogy „... ....-nél is kaszálni akartak”. A felperes és az alperes fellebbezése nem alapos. A másodfokú bíróság Pp.
7. §