Bf.50/2010/17 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)és

(3)bekezdés] tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi és emiatt az eljárást megszünteti. A halmazatra utalás mellőzésével I. r. vádlott főbüntetését 1 (egy) év 6 (hat) hónapi börtönbüntetésre, II. r. vádlott főbüntetését 1 (egy) év 4 (négy) hónapi börtönbüntetésre súlyosítja. Az elsőfokú bíróság ítéletének a bűnjelekkel kapcsolatos rendelkezését annyiban változatja meg, hogy a

1. sz. és
2. sz. sértettek jogi képviselőjének történt bűnjelek kiadását mellőzi. A 6288/
3. bűnjeljegyzék
4. tétele alatti arany karkötő,
5. tétele alatti arany köves gyűrű,
6. tétele alatti arany pecsétgyűrű,
7. tétele alatti arany köves gyűrű,
8. tétele alatti arany pecsétgyűrű,
9. tétele alatti arany pecsétgyűrű,
10. tétele alatti arany karikagyűrű,
11. tétele alatti arany karikagyűrű,
12. tétele alatti arany női karikagyűrű,
13. tétele alatti arany karlánc,
14. tétele alatti arany karlánc,
15. tétele alatti aranyfüggelék,
16. tétele alatti aranyfüggelék,
17. tétele alatti aranyfüggelék érme,
18. tétele alatti arany fülbevaló,
19. tétele alatti arany fülbevaló,
20. tétele alatti fém kézelőgomb,
21. tétele alatti ezüst vadászgyűrű,
22. tétele alatti ezüst függelék,
23. tétele alatti ezüst nyaklánc lefoglalását megszünteti és megállapítja, hogy ezek az állam tulajdonába kerülnek. A bűnjeljegyzék
24. tétele alatti, a 3.sz. sértett zálogjegyén szereplő 1 db köves gyűrű,
25. tétel alatti
26. sz. sértett zálogjegyén szereplő 1 db Viktória típusú varrógép és a
27. tétele alatti
28. sz. sértett zálogjegyén szereplő Olympus diktafon állami tulajdonba vételére vonatkozó rendelkezést megváltoztatja és e tárgyakat a
29. sz. sértettnek, illetőleg a 4.sz. sértettnek rendeli kiadni. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét I. r. és II. r. vádlottak tekintetében helybenhagyja. A másodfokú eljárásban összesen felmerült 12.800 (tizenkettőezer-nyolcszáz) forint bűnügyi költségből I. r. vádlott 6.800 (hatezer-nyolcszáz) forintot; II. r. vádlott 6.000 (hatezer) forintot köteles az államnak megfizetni. Az ítélet ellen fellebbezésnek van helye. Indokolás A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság
30. január
31. napján kelt 24.Bf.10101/2006/
32. számú végzésével a Pesti Központi Kerületi Bíróság
33. szeptember
34. napján kelt 2.B.80137/2005/
35. számú ítéletét I.r. és II.r. vádlottak tekintetében hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. A hatásköri szabályok időközbeni megváltozására figyelemmel a megismételt eljárásban a Fővárosi Bíróság hozott elsőfokú határozatot:
36. szeptember
37. napján kelt 1.B.362/2007/
38. számú ítéletében I.r. és II. r. vádlottakat a Btk. 326 §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés, valamint a

(4)bekezdés a./ pontja szerint minősülő 2 rb orgazdaság bűntettében mondta ki bűnösnek. Ezért halmazati büntetésül I.r. vádlottat, mint többszörös visszaesőt 1 év börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra, II.r. vádlottat 10 hó börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte, melybe beszámította a vádlottak által előzetes fogvatartásban töltött időt. Mindkét vádlottat felmentette az ellenük társtettesként elkövetett rablás bűntette (Btk. 321. §

(1)bekezdés

(4)bekezdés a./ pont), és társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntette (Btk. 175. §

(1)bekezdés

(3)bekezdés a./ pont) miatt emelt vád alól. Az I.r. vádlottat felmentette továbbá a 2 rb társtettesként elkövetett lopás bűntette (Btk. 316. §

(1)bekezdés

(2)bekezdés d./ pont

(5)bekezdés b./ pont, illetve

(6)bekezdés a./ pont) miatt emelt vád alól is. Rendelkezett a bűnjelek lefoglalásának megszüntetéséről, azoknak

1. sz., 2.sz., 5.sz.,
2. sz. sértetteknek, valamint a vádlottaknak történő kiadásáról, illetve megsemmisítéséről; egyes tárgyak tekintetében megállapította, hogy azok az állam tulajdonába kerültek. Külön-külön kötelezte a vádlottakat az eljárás során felmerült 228.070 (I.r. vádlott), illetve 234.910 forint (II.r. vádlott) bűnügyi költség megfizetésére. Az ezt meghaladó 128.200 forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész - a rendelkezésére álló 3 nap alatt mindkét vádlott tekintetében a rablás bűntette és az aljas indokból elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette alóli felmentés miatt, a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása végett; I.r. vádlott enyhítésért jelentett be fellebbezést. II.r. vádlott és védője az ítéletet tudomásul vette. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.900/2009/2-I. számú átiratában az elsőfokú bíróság részben felmentő rendelkezései elleni ügyészi jogorvoslatot már nem eredeti tartalmában, hanem csak módosítva, a büntetés súlyosítása végetti fellebbezésként tartotta fenn. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást egyébként megalapozottnak, abból a vádlottak bűnösségére levont következtetést okszerűnek, a cselekmény minősítését törvényesnek fogadta el. Álláspontja szerint a büntetést befolyásoló alanyi és tárgyi tényezők is helyesen kerültek feltárásra, azonban a kiszabott büntetés törvénysértően enyhe, annak súlyosítása indokolt. Az egyéb érdekelt képviselője
3. év október hó
4. napján érkezett, egyéb érdekeltként benyújtott fellebbezésében kérte a tőle lefoglalt és államnak kiadni rendelt kézi zálogtárgyra vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezés megváltoztatását, annak az egyéb érdekelt részére történő kiadását. Álláspontja szerint a Be.
5. §

(6)bekezdés e tárgyak tekintetében nem alkalmazható, mivel az egyéb érdekelt a kézi zálogtárggyal biztosított kölcsönszerződést kötött egy általa be nem azonosítható személlyel. Ennek során az egyéb fél a pénzkölcsön fejében megszerezte a zálogjegyen szereplő zálogtárgyat biztosítékként. Az egyéb fél nem vizsgálja azt, hogy a zálogjegy bemutatója valóban a tényleges tulajdonos-e; a pénzkölcsön visszafizetése esetén a zálogtárgyat kiadja a részére. „Amennyiben meghatározott futamidő elteltével a zálogtárgy kiváltására nem kerül sor, abban az esetben az egyéb fél a fedezetként beadott zálogtárgy értékesítésével kísérli meg a nyújtott pénzkölcsön meg nem fizetéséből származó kárát enyhíteni." Tekintettel arra, hogy az egyéb érdekelt birtokában lévő zálogtárgy nem a terhelttől került lefoglalásra, a Be. hivatkozott rendelkezése alapján a zálogtárgy az állam javára nem adható ki. Ezzel szemben a Be. 155. §

(4)bekezdése alapján az egyéb érdekelt jogosult a zálogtárgyat értékesíteni, mivel nem állapítható meg ki a zálogtárgy tulajdonosa. A másodfokú bíróság észlelte, hogy még a hatályon kívül helyezést megelőző eljárásban a Pesti Központi Kerületi Bíróság

1. B. 35600/1996/
2. számú,
3. március
4. napján megtartott tárgyaláson
5. június
6. napjára tűzött ki újabb határnapot. E tárgyalásról azonban az iratok között nem volt jegyzőkönyv fellelhető. Ezért a másodfokú bíróság megkereste a Fővárosi Bíróságot és a Pesti Központi Kerületi Bíróságot a
7. június 13-i tárgyalási jegyzőkönyv felkutatása iránt, amely azonban nem vezetett eredményre. A rendelkezésre álló iratokból így az volt megállapítható, hogy
8. március
9. napja és a
10. június 10-i újabb tárgyalás kitűzése között érdemi tárgyalásra és intézkedésre három évet meghaladóan nem került sor. Az
11. sz. és
12. sz. sértettek képviselőjének kérelmére a másodfokú bíróság
13. október 11-én kelt és november
14. napján jogerős
15. Bf. 50/2010/
16. számú végzésével harmincöt tételnyi arany és fém ékszerek megszüntetését és a sértetteknek történő kiadását rendelte el. lefoglalásának A másodfokú nyilvános ülésen az ügyész az átiratával egyezően a vádlottak terhére bejelentett fellebbezést csak a büntetések súlyosítása végett tartotta fenn. Álláspontja szerint a büntetési célokat mindkét vádlott tekintetében lényegesebb súlyosabb fő és mellékbüntetések szolgálják. Az I.r. vádlott nyilatkozott személyi körülményeire, az általa bejelentett jogorvoslattal kapcsolatosan pedig előadta, hogy kifejezetten az ügyészi fellebbezés hatására nyújtotta azt be, mert „különben az ítélettel nem volt problémá"-ja. Védője felhívta a figyelmet a cselekmény óta eltelt tizenhat éves időmúlásra, amely jelentős enyhítő körülménynek minősül. Kérte ezért az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. A II.r. vádlott védője ugyancsak az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte az eltelt időmúlásra figyelemmel. a II.r. vádlott csatlakozott védőjéhez. ----- o ----Az ügyész által mindkét vádlott tekintetében, továbbá az I.r. vádlott által bejelentett jogorvoslatok nyomán a Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezéssel támadott elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül a Be. 348 §

(1)bekezdése alapján. A felülbírálat nem terjed ki a vádlottakkal szemben hozott felmentő rendelkezésekre, mert a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség e tekintetben eltérő tartalommal tartotta fenn a perorvoslatot a fellebbezést benyújtó Fővárosi Főügyészséghez képest és tudomásul vette a felmentő rendelkezéseket. A Be. 348 §

(2)bekezdése alapján „ha a vádlott ellen több bűncselekmény miatt emeltek vádat, a fellebbezéskor az ítéletnek csak az a felmentő vagy eljárást megszüntető rendelkezése bírálható felül, amely ellen fellebbeztek". Tekintettel arra, hogy a fellebbviteli főügyészség a jogorvoslatot kizárólag a büntetések súlyosítására irányulóan tartotta fenn, az elítélésre vonatkozóan azonban nem, az elsőfokú bíróság rablás, személyi szabadság megsértése, továbbá 2 rb lopás bűntette tekintetében hozott felmentő rendelkezése jogerőre emelkedett mindkét vádlottal szemben. E cselekményekre vonatkozóan tehát a felülbírálat kizárt. Iránymutatásul a felmentő rendelkezések kapcsán megjegyzendő, hogy az eljárási törvényben alapelvi szinten rögzített szabad bizonyítás éppen hogy kizárja a bizonyítékok „erejük" szerinti csoportosítgatását. A Be. 78. §

(2)bekezdése szerint ugyanis „a bizonyítás eszközeinek és a bizonyítékoknak nincs törvényben előre meghatározott bizonyító ereje". Ez vonatkozik a szagazonosítás eredményére is, amely egy a nyomozás során beszerzett, majd az elsőfokú bíróság által értékelt bizonyítékok közül. Önmagában egyetlen bizonyíték kétségkívül nem értékelhető (vö. elsőfokú ítélet

1. oldal
2. bekezdés), azonban jelen esetben sem csupán a szagazonosítás eredménye merült fel bizonyítékként a vádlottakkal szemben, hanem például épp az elsőfokú bíróság által az előző bekezdésben írt további bizonyíték: a rablásból származó tárgyak a II. r. vádlottnál, illetve olyan személyeknél való megtalálása, akiknek az I. r. vádlott átadta. Ahogyan arra a másodfokú bíróság az előbbiekben már utalt, a Fővárosi Bíróság eljárása során nem észlelte a tárgyalások és az érdemi intézkedések 3 évet meghaladó megszakadását, ennek eljárási következményeit annak ellenére sem vonta le, hogy erre még a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt más vádlottakkal szemben sor került. A Pesti Központi Kerületi Bíróság
3. év november hó
4. napján kelt és
5. év január hó
6. napján jogerős 9.B.XIV.35600/1996/
7. számú végzésében az V. r. és VI. r. vádlottak ellen indított büntetőeljárást elévülés miatt megszüntette. E vádlottakkal szemben ezért a Fővárosi Bíróságnak az eljárását már le se kellett folytatnia. A megszüntetési ok fennálltát azonban nem észlelte az I. r. és a II. r. vádlottak esetében. Egyebekben a Fővárosi Bíróság az eljárási szabályok betartásával folytatta le az eljárását. Ennek eredményeként az elsőfokú bíróság helyesen, a Be.
8. §

(2)bekezdés a-d./ pontjában írt hibáktól mentesen állapította meg a történeti tényállást. Ezt mindenben alátámasztják az elsőfokú bíróság által helytállóan felsorolt bizonyítékok: a vádlottak beismerő vallomásai, a tőlük, illetve tőlük származóan más személyektől lefoglalt tárgyi bizonyítékok. Az elsőfokú bíróságnak a tényállás körében, valamint a bizonyítékok értékelése, mérlegelése tárgyában tett megállapításai további kiegészítésre, pontosításra így nem szorulnak. Az elsőfokú bíróság helytállóan minősítette a vádlottak cselekményeit az elkövetés idején hatályos büntető törvény szerint 2-2 rb. orgazdaság bűntettének. Nem észlelte ugyanakkor az I. r. vádlott 2. pontban, a II. r. vádlott 1. pontban írt cselekménye - a Btk. 326. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés szerint minősülő orgazdaság bűntette - az eljárás 3 évet meghaladó érdemi intézkedés nélküli időmúlására tekintettel elévült. A Btk. 32. § b./ pontja szerint a büntethetőséget megszünteti az elévülés, mely a Btk. 33. §

(1)bekezdés b./ pontja alapján a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább 3 év elteltével következik be. Ez az elévülési idő vonatkozik az előbbiek szerint minősülő orgazdaság bűntettére is, amely - a másodfokú bíróság által előzőekben ismertetettek szerint - mindkét vádlott tekintetében eltelt. A

1. év március hó
2. napján tartott tárgyalás és az ezt követő
3. év június hó
4. napján sorra kerülő kitűzés között nem volt ugyanis érdemi tárgyalás, intézkedés az ügyben. A Fővárosi Ítélőtábla ezért a Btk.
5. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés szerinti orgazdaság bűntette tekintetében hozott ítéleti rendelkezést a Be. 373. §

(1)bekezdés I/a. pontjának második fordulata alapján hatályon kívül helyezte és az emiatti eljárást a vádlottakkal szemben megszüntette. Egyebekben az elsőfokú bíróság az I. r. vádlott tekintetében az 1. pontban, a II. r. vádlott esetében a 3. pontban írt tényállást törvényesen minősítette a Btk. 326. §

(1)bekezdésébe és a

(4)bekezdés a./ pontja szerint minősülő orgazdaság bűntettének. Az öt éves felső határral büntetni rendelt cselekmény elévülése nem következett be, törvényes ezért e vádlottak bűnösségének kimondása e tekintetben. Az ügyész súlyosításért bejelentett fellebbezése alapos. Az elsőfokú bíróság helyesen sorolta fel a büntetés kiszabása során irányadó bűnösségi körülményeket. Kétségkívül a nem mindennapi - „tetemes" - időmúlásra figyelemmel valóban nem volt indokolt a törvény szigorát alkalmazni a vádlottakkal szemben. Ugyanakkor a többszörös visszaeső I. r. vádlottal szemben a szabadságvesztés mértékének törvényi minimumban, a II. r. vádlott tekintetében még csak ezt sem elérően meghatározni eltúlzottan enyhe büntetéskiszabásnak tekintendő. A Fővárosi Ítélőtábla ezért mindkét vádlott esetében az egyébként törvényesen meghatározott börtönbüntetést egyenként 6-6 hónappal súlyosította. Az így kiszabott 1 év 6 hónap (I. r. vádlott) és 1 év 4 hónap (II. r. vádlott) börtönbüntetések arányosak és megfelelnek a Btk. 37. és 83. §-ában írt büntetési céloknak és elveknek. Ahogyan a másodfokú bíróság az előbbiekben már utalt korábban már mindazon ékszereket kiadni rendelte 1. sz. és 2. sz. sértetteknek, melyek a tulajdonukban álltak. Az ezzel kapcsolatos elsőfokú ítéleti rendelkezést ezért mellőzte. ők felismertek. Az egyéb, a sértettek által fel nem ismert, illetve az eljárás még korábbi szakában ki nem adott ékszerek tekintetében kétséget kizáróan nem volt megállapítható a tulajdonos személye. Az sem volt megállapítható, hogy ezek a vádlottakat illették, ezért a Be. 155. §

(6)bekezdése alapján az állam tulajdonába kerültek. Az egyéb érdekelt helyes érvekkel kérte a zálogjegyen szereplő köves gyűrű kiadását, ezért azt a Be. 155. §

(4)bekezdésére figyelemmel a részére, míg a

1. sz. sértett zálogjegyén szereplő zálogtárgyakat ugyanezen jogszabályhely alapján a
2. sz. sértettnek rendelte kiadni a másodfokú bíróság. A Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Bíróság ítéletének előbbi rendelkezéseit a Be.
3. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg az ítélet egyéb törvényes rendelkezéseit a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A Be. 381. §

(1)bekezdésére figyelemmel kötelezte a vádlottakat a másodfokú eljárásában velük kapcsolatosan felmerült bűnügyi költség megfizetésére. B u d a p e s t,

1. év február hó
2. napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. előadó bíró Dr. Székely Ákos s.k. bíró A Fővárosi Bíróság 1.B.362/2007/
3. számú ítélete az I. r. és II. r. vádlottakkal szemben a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.50/2010/
4. számú ítéletében írt változtatással a mai napon jogerős és végrehajtható. B u d a p e s t,
5. év február hó
6. napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke Kiadmány hiteléül: tisztviselő