Pf.20182/2010/5 – Győri Ítélőtábla

A Győri Ítélőtábla Pf.I.20.182/2010/5.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Győri Ítélőtábla dr.Herczeg Erzsébet Ügyvédi Iroda által képviselt I.r. és II.r. felpereseknek dr.Horváth Balázs Ákos ügyvéd által képviselt alperes ellen tulajdonjog megállapítása iránt a Veszprém Megyei Bíróság előtt folyamatba tett perében Veszprémben, 2010.évi március hó 8.napján 3.P.21.051/2008/39.szám alatt hozott ítélet ellen az alperes részéről 41.sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit megváltoztatja, megállapítja, hogy az I-II.r. felperes fejenként 661/2000 - 661/2000 tulajdoni hányadban szerezték meg ráépítés jogcímén a helység 1-i ...1 hrsz. alatt felvett ingatlan tulajdonjogát. Ekként az alperes tulajdoni hányada 678/2000 arányra módosul azzal, hogy 460/2000 alperesi tulajdoni illetőséget terhel az I-II.r. felperes haszonélvezeti joga. Az I-II.r. felperes és az alperes fenti tulajdoni hányadok szerinti közös tulajdonát képező helység 1-i ...1.hrsz. alatt felvett ingatlan tekintetében az I-II.r. felperest az alperes tulajdonát képező 678/2000 tulajdoni illetőség - melyből 460/2000 tulajdoni illetőség tekintetében a felpereseket haszonélvezeti jog illeti meg - megváltására jogosítja fel. Az I-II.r. felperesek által az alperes részére egymás közt egyenlő arányban fizetendő megváltási ár összegét 17.800.000 (tizenhétmillió-nyolcszázezer) forintra felemeli. A Helység 1-i Körzeti Földhivatal megkeresését akként módosítja, hogy a földhivatal a bejegyzési engedély csatolásától függően törölje az ingatlan-nyilvántartásból az alperes 678/2000 tulajdoni hányadát, és jegyezze be az I-II.r. felperesek 1/1 tulajdoni hányadát egymásközt egyenlő arányban közös tulajdon megszüntetése címén. Köteles az I-II.r. felperes 15 napon belül együttesen megfizetni az alperes részére 100.000 (egyszázezer) forint másodfokú perköltséget. Köteles az I-II.r. felperes együttesen megfizetni az állam részére az illetékügyben eljáró hatóság felhívására 294.000 (kettőszázkilencvennégyezer) forint feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperesek keresetének részben helyt adva pótolta a Helység 1 Város Önkormányzata jegyzője előtt 1/141/2010.szám alatt lakóépület használatba vételére vonatkozó építésügyi hatósági engedély iránti kérelem tárgyában kezdeményezett eljárásra vonatkozóan az alperes hozzájáruló nyilatkozatát. Megállapította, hogy az I-II.r. felperesek 341/1000 - 341/1000 arányban ráépítés jogcímén megszerezték a helység 1-i ...1.hrsz. alatt felvett ingatlan tulajdonjogát, ennek eredményeként az alperes 1/1 arányú tulajdona 318/1000 arányra módosul azzal, hogy 230/1000 alperesi tulajdoni illetőséget terhel a felperesek haszonélvezeti joga. A felperesek és az alperes között ekként fennálló közös tulajdont úgy szüntette meg, hogy a felpereseket jogosította fel az alperesi 318/1000 tulajdoni illetőség megváltására 12.900.000 forint megváltási ár megfizetése ellenében. Ezt meghaladóan a felperesek kereseti kérelmét elutasította. Kötelezte a felpereseket 450.000 forint, az alperest ugyancsak 450.000 forint feljegyzett kereseti illeték állam javára történő megfizetésére, valamint az alperest a felperesek javára 500.000 forint + ÁFA perköltség megfizetésére azzal, hogy az egyéb felmerült perköltségeiket a peres felek maguk viselik. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy az 1987.december 28.napján megkötött adásvételi szerződés alapján a helység 1-i ...1.hrsz. alatt felvett, Helység 1, ....szám alatti ingatlanon vétel jogcímén az alperes tulajdonjogot, a felperesek haszonélvezeti jogot szereztek. A szerződés megkötésekor 18 éves, jövedelemmel nem rendelkező alperes helyett a vételárat szülei, a felperesek fizették meg. Ezt követően a felperesek 1989.áprilisában elkészíttették az általuk tervezett építkezéshez szükséges terveket, majd saját anyagi erejükből a perbeli ingatlanon egy három szintes lakóépületet létesítettek. Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy utóbb a peres felek között a viszony megromlott. 1992 és 2000 között a felperesek és az alperes nem tartottak kapcsolatot egymással, majd 2000-ben az alperes családjával visszaköltözött a felperesekhez a perbeli ingatlanba és a 2000-ben még csak szerkezetkész állapotban lévő tetőtéri lakrész építési munkáit már ő fejezte be. Ezt követően a peres felek között a viszony ismét megromlott. Ennek egyik oka az volt, hogy az alperes jelentős összegű hitelt kívánt felvenni amelyhez a perbeli ingatlant nyújtotta volna biztosítékul, ehhez azonban a felperesek nem járultak hozzá. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az ingatlan-nyilvántartásban nem került feltüntetésre a megépített felépítmény, miután a használatba vételi engedély kiadása iránti eljárásban az alperes elzárkózott a kérelem aláírásától. A megyei bíróság nem találta alaposnak azt a védekezést, mely szerint a perbeli ingatlanon a felépítmény kizárólag az alperes anyagi eszközeinek felhasználásával készült. A perben meghallgatott tanuk vallomását értékelve arra a megállapításra jutott, hogy a beruházást - a tetőtéri lakrész befejező munkálatai kivételével - a felperesek finanszírozták. Rámutatott, hogy a jóhiszeműen építkező a Ptk. 137.§ alapján szereztek tulajdonjogot az ingatlanban. A perben beszerzett igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői véleményben írtakra figyelemmel a megyei bíróság rögzítette, hogy a telek jelenlegi forgalmi értéke 17 millió forint, a felépítményé 45 millió forint, ezen belül a tetőtéri lakrész forgalmi értéke 13,6 millió forint. Az elsőfokú bíróság „a megfelelő arányosítással" „az alperes által a tetőtéri lakrészben elvégzett részben értéknövelő beruházásokra is" figyelemmel az alperes tulajdoni hányadát 318/1000, míg a felperesek tulajdoni hányadát - egymás közt egyenlő arányban - összesen 682/1000 arányban találta megállapíthatónak azzal, hogy a felpereseket megillető haszonélvezeti jog 230/1000 tulajdoni illetőségre korlátozódik. A közös tulajdon megszüntetéséről a Ptk.147. és 148.§-ai alapján rendelkezett. A felperesek által fizetendő megváltási árat a peres feleket megillető tulajdoni arányokra figyelemmel határozta meg. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a használatba vételi engedély kiadása iránt indított eljárásban az alperesi magatartás nemcsak a felperesek, de az alperes saját érdekeit is sértette, ezért az alperes hozzájáruló nyilatkozatát a Ptk.5.§./3/ bekezdése alapján pótolta. A megyei bíróság nem találta alaposnak a felpereseknek azt a kereseti kérelmét, amely az alperes szívességi lakáshasználatának megszüntetésére és arra irányult, hogy a bíróság kötelezze az alperest, költözzön ki az ingatlanból és az általa használt ingatlanrészeket adja a felperesek birtokába. Az elsőfokú bíróság rámutatott: a felpereseket csak a telek ingatlan tekintetében illeti meg a haszonélvezeti jog. Az alperes a felperesek hozzájárulásával a tetőtéri lakrész építési munkáinak befejezésével tulajdonjogot keletkeztető beruházásokat végzett a felépítményben. A A haszonélvezeti joggal nem terhelt ingatlanhányadra az alperest tulajdonosként megilleti a birtoklás és használat joga. A megyei bíróság a perköltségről a Pp.81.§./1/ bekezdése alapján rendelkezett. Az elsőfokú ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak részbeni megváltoztatását kérte akként, hogy az alperes tulajdoni hányada 339/1000, míg a felpereseket megillető tulajdoni hányad összesen 661/1000 részben kerüljön megállapításra, egyúttal az ítélőtábla a felperesek által fizetendő megváltási árat 17,8 millió forintra emelje fel. Fellebbezésében fenntartotta azt az előadását, mely szerint a felépítménnyel kapcsolatos beruházásokat kizárólag az alperes finanszírozta. Ennek ellenére azt nem vitatta, hogy a perben beszerzett igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői véleményben írt forgalmi értékek mellett a felperesek ráépítés címén tulajdonjogot szereztek az ingatlanban. Ugyanakkor hivatkozott arra, hogy a telek forgalmi értéke az elsőfokú eljárás során beszerzett ingatlanforgalmi szakértői vélemény szerint 17 millió, míg a tetőtéri lakrészben elvégzett alperesi értéknövelő beruházások értéke 4,1 millió forint, így a szakértői véleményben meghatározott 62.056.000 forintos értékhez képest az alperest megillető tulajdoni hányad helyesen 21/62, azaz 339/1000 rész, amelyet részben terhel a felperesek haszonélvezeti joga. Álláspontja szerint mivel a perbeli szakvélemény alapján a telek haszonélvezeti joggal terhelt forgalmi értéke 13,7 millió forint, az alperesi beruházások értéke pedig 4,1 millió forint, a felperesek által fizetendő megváltási ár az elsőfokú ítéletben írtaktól eltérően helyesen 17,8 millió forint. A felperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, valamint az alperes másodfokú perköltségben való marasztalását kérték. Az elsőfokú eljárás során beszerzett igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői vélemény megállapításait nem vitatva hangsúlyozták, hogy az alperes tetőtéri lakrészben elvégzett értéknövelő beruházásainak a tetőtéri lakás forgalmi értékéhez viszonyított mértéke 29,9 %. Hivatkoztak arra, hogy a kiegészítő szakértői véleményből is megállapíthatóan az alperes javára elszámolt munkálatok között szerepelnek olyanok is, amelyeknek nem volt forgalmi értéknövelő hatása az ingatlanra. Hangsúlyozták, hogy a haszonélvezeti jog ellenértéke az Itv.72.§./4/ bekezdés a/pontja alapján 5,1 millió forintban határozható meg, tekintettel arra, hogy a felperesek a keresetlevél benyújtásakor a 65.életévüket még nem töltötték be. Fellebbezési ellenkérelmüket utóbb azzal egészítették ki, hogy az elsőfokú ítélet szóbeli kihirdetésekor a megyei bíróság 12 millió forintos értékű telekárból kiindulva állapította meg a tulajdoni hányadokat, így az ítélet indokolásában meghatározott 318/1000 tulajdoni hányaddal szemben az alperes az ingatlan egészéhez viszonyított 266/1000 tulajdoni illetőség illeti csak meg, amelyből 194/1000 tulajdoni hányadot terhel a felperesek haszonélvezeti joga. Álláspontjuk szerint a tulajdoni hányadok megállapításakor az elsőfokú bíróság nem az ingatlan forgalmi értékéből (62 millió forint) indult ki, hanem 52 millió forintos forgalmi érték alapulvételével számolt. Előadták, hogy az alperest a tulajdoni hányad alapján 16.500.000 forint megváltási ár illeti meg, ebből azonban levonandó a felpereseket megillető haszonélvezeti jog ellenértékeként 3,6 millió forint, így az elsőfokú ítéletben meghatározott 12.900.000 forintot meghaladóan a felperesek megváltási ár megfizetésére nem kötelezhetők. Utaltak arra is, hogy a telek megvásárlásakor az ingatlan nem volt közművesítve, parkosítva, az ezzel kapcsolatos munkálatokat ugyancsak a felperesek finanszírozták. Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között (Pp.253.§./3/ bekezdés) bírálta felül és megállapította, hogy a fellebbezés az alábbiak szerint alapos: Az elsőfokú bíróság a szükséges és egyben elégséges bizonyítási eljárást lefolytatva a bizonyítékokat okszerűen, a Pp.206.§-ának megfelelően mérlegelve helyes tényállást állapított meg, de abból részben téves jogi következtetésre jutott. Előre bocsájtja az ítélőtábla, hogy a felperesek fellebbezési ellenkérelme tartalmilag az ítélet megváltoztatására irányult, vitatva a szakértői vélemény egyes megállapításait a haszonélvezeti jog értékével illetőleg az alperest megillető tulajdoni hányad nagyságával kapcsolatban. Fellebbezési ellenkérelem keretei között a felperesek előadása azonban nem eredményezheti az elsőfokú ítélet megváltoztatását, figyelemmel arra, hogy a felperesek határidőn belül sem fellebbezést, sem csatlakozó fellebbezést nem nyújtottak be az elsőfokú ítélet ellen. Az igazságügyi ingatlanforgalmi és műszaki szakértői véleményben írtakat az elsőfokú eljárás során a peres felek elfogadták, arra észrevételt a szakértői vélemény kiegészítését követően nem tettek. A Pp. 235.§