Kfv.37543/2010/11 – Kúria

Kfv.III.37.543/2010/11.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Szenthe Zsolt ügyvéd által képviselt P. F. felperesnek a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal alperes ellen vadászati ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perben - amelybe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében beavatkozott a dr.Hevesi Kristóf ügyvéd által képviselt B. és Környéke Földtulajdonosi Közösség - a Veszprém Megyei Bíróság

1. április
2. napján kelt 6.K.21.524/2008/
3. számú jogerős ítélete ellen a felperes által
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
5. február
6. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Veszprém Megyei Bíróság 6.K.21.524/2008/
7. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy fizessen meg tizenöt napon belül az alperesnek és az alperesi beavatkozónak külön-külön 15.000.- /azaz tizenötezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá fizessen meg az államnak külön felhívásra 36.000.- /azaz harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I N D O K O L Á S Az A. Földtulajdonosi Közösség
8. december
9. napján megtartott földtulajdonosi gyűlésen P. F.-t /a továbbiakban: felperes/ választotta meg képviselőnek. A felperes kérte az elsőfokú vadászati hatóságot, hogy
10. március 1.-i hatállyal állapítsa meg a hirdetmény melléklete szerinti vadászterület határát, valamint vegye nyilvántartásba a vadászterület földtulajdonosi közösségi képviselőjeként. Az elsőfokú vadászati hatóság a 28.4/419-3/
11. számú határozatával a kérelmet elutasította. A döntését azzal indokolta, hogy a vadászatról szóló
12. évi LV. törvény /a továbbiakban: Vtv./
13. § /1/ bekezdésének nem felelt meg a földtulajdonosi közösség összehívása, mert a társult vadászati jog esetén a
14. § szerinti kérdésekben való határozat meghozatalát a vadászterület tulajdonosainak 1/3-a kezdeményezheti, és a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet /a továbbiakban: NFA/ által benyújtott meghatalmazáson kívül, a természetes személyek által adott meghatalmazások csak a vadászati földtulajdonosi közgyűlésen való képviseletre hatalmazták fel a felperest, a földtulajdonosi közösség összehívására nem. Az alperes a 04.3/397/
15. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Többek között megállapította, hogy a magánszemélyek által adott meghatalmazások valóban nem terjedtek ki a földtulajdonosi közösség közgyűlésének összehívására. Az alperesi határozat ellen P. F.-né, mint földtulajdonos nyújtott be keresetet, egyben meghatalmazást adott felperesnek a képviseletre. P. F.-né az eljárás során elhunyt, jogutódjaként meghatalmazott képviselője a felperes lett, aki jogi képviselőt is meghatalmazott. A Veszprém Megyei Bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet részletesen elemezte az érintett meghatalmazásokat, azok tartalmát, és megállapította, hogy az egyes földtulajdonosi meghatalmazások valóban nem terjedtek ki a földtulajdonosi gyűlés összehívására. A bíróság ítéletében kitért arra is, hogy felperes a meghatalmazók meghallgatására tett tanúbizonyítási indítványát azért utasította el, mert a meghatalmazás terjedelmének magából a meghatalmazásból kell kitűnnie, ezt a hiányosságot tanúvallomással pótolni nem lehet. A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az eljárt bíróság új eljárásra történő utasítását. Kifejtette, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló
16. évi IV. törvény /a továbbiakban: Ptk./
17. § /1/ bekezdésének figyelmen kívül hagyásával értékelte a jogerős ítélet az érintett meghatalmazásokat, ezért az ítélet a Vtv.
18. §-ába,
19. és
20. §ába ütközik, valamint a Vtv. végrehajtására kiadott 79/2004./V.4./ FVM rendelet /a továbbiakban: Vhr./
21. §-át,
22. és
23. §-át is sérti. A bíróság nem az eset összes körülményeire, és a nyilatkozók feltehető akaratára helyezte a hangsúlyt, és a nyilatkozati elv mellett nem vette figyelembe kisegítő jelleggel az akarati elvet, amikor a felperes bizonyítási indítványát, mely a meghatalmazók tanúkénti meghallgatására irányult abban a körben, hogy miért kívántak meghatalmazást adni, elutasította. A felperes felülvizsgálati kérelmében vitatta az egyes meghatalmazások konkrét bírói értelmezését is, azok álláspontja szerint értelmezhetők úgy, hogy azok a földtulajdonosi gyűlés összehívására is kiterjednek, különösen azért, mert teljesen értelmetlen lenne meghatalmazást adni egy olyan földtulajdonosi gyűlésen való részvételre, amelyet nem lehet összehívni. A tanúbizonyítási indítvány elutasításával sérült a Polgári perrendtartásról szóló
24. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./
25. § /4/ bekezdése, valamint a Pp.
26. §-a is. Az alperesi beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását, elsősorban arra hivatkozva, hogy a felülvizsgálati eljárásban csak a felperes által a per során megjelölt jogszabálysértések vizsgálhatók. Ezeket az alperes nem sértette meg. Az alperesi beavatkozó szerint a bíróságnak nem is lett volna feladata a meghatalmazások jogszerűségének vizsgálata, mert e körben jogszabálysértést a kereset nem jelölt meg. A felperes az alperesi beavatkozói ellenkérelemére észrevételt terjesztett elő, melyben az alperesi beavatkozó ellenkérelmében foglaltakat vitatta. A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos az alábbi indokok alapján: A Vtv.
27. § /1/ bekezdése értelmében a társult vadászati jog esetére a
28. § szerinti kérdésekben való határozat meghozatalát a vadászterület tulajdonosainak a
29. §-ban foglaltak szerint számított 1/3-a kezdeményezheti. A Vhr.
30. §-ának /1/ bekezdése alapján a vadászati hatóságnak a bejegyzés teljesítéséhez vizsgálnia kellett, hogy a gyűlést az arra jogosult személyek hívták-e össze. A perben eldöntendő kérdés az volt, hogy a felperes részére adott meghatalmazások kiterjedtek-e a földtulajdonosi közösség létrehozására irányuló közgyűlés összehívására, mi volt a meghatalmazások terjedelme. A Ptk.
31. § /1/ bekezdése értelmében a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, hogy azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A Ptk.
32. §-a alapján a meghatalmazáshoz olyan alakszerűségek szükségesek, amilyeneket jogszabály az annak alapján kötendő szerződésre előír. A Pp.
33. §-ának /1/ bekezdése értelmében a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a jogerős ítélettel abban, hogy a meghatalmazások terjedelmének, magából a meghatalmazásból kellett kitűnnie. A Pp. XX. fejezete szerint közigazgatási ügyekben eljáró bíróság feladata a Pp.
34. § /1/ bekezdésére is figyelemmel a határozat jogszerűségi felülvizsgálata. Ezért a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy az elsőfokú hatóság helytállóan járt el, amikor önmagában a meghatalmazások szövegéből következtetett a meghatalmazás terjedelmére, vagy esetleg ebben a kérdésben hiánypótlási felhívást kellett volna kibocsátania, esetleg bizonyítási eljárást kellett volna lefolytatnia. A Vhr.
35. §-ának /2/ bekezdése egyértelműen leszögezi, hogy a Vtv. szerinti
36. §-ának /1/ bekezdése szerinti határozathozatal esetén, ha a földtulajdonos nem személyesen tesz nyilatkozatot, akkor a Ptk. képviseleti jogra vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően kiállított, a földtulajdonos nevét, tulajdoni hányadát, a képviselő nevét, az érintett település nevét, a külterületi ingatlan helyrajzi számát és területét is tartalmazó írásbeli meghatalmazás útján kell gondoskodni a képviseletéről. A Vtv. és a Vhr. külön arról nem rendelkezik, hogy kell-e a meghatalmazást adni a Vtv.
37. §-ának /1/ bekezdése szerinti földtulajdonosi gyűlés összehívásának kezdeményezésére. Ugyanakkor az elsőfokú hatóság alappal indulhatott ki abból, hogy a kérelemhez csatolt meghatalmazásoknak kéne erre a kérdésre is vonatkozniuk, hiszen az NFA csatolt meghatalmazása is ekként rendelkezett, és a földtulajdonosok személyesen nem nyilatkoztak az összehívásról. A Vtv.
38. § /1/ bekezdésének a/ pontja szerint a hatóságnak a rendelkezésre bocsátott dokumentumok alapján kellett megvizsgálnia e kérdést. A felperes a közigazgatási eljárás során és a bíróság előtt is azt képviselte, hogy meghatalmazások kiterjedtek a földtulajdonosi gyűlés összehívására is. Nem állította, hogy a hatóságnak hiánypótlást kellett volna kiadnia, nem igazolta, hogy e nyilatkozatra vonatkozóan külön meghatalmazásra került volna sor, és nem állította azt sem - ezt pedig lekésőbb a közigazgatási eljárás során meg kellett volna tennie -, hogy álképviseletről van szó, melyet az érintett földtulajdonosok utólag jóváhagytak és ezért e körben a tulajdonosok erre vonatkozó nyilatkozatát nem is csatolta. Mindebből következik, hogy helyesen döntött a jogerős ítéletet hozó bíróság és nem sérült a Pp.
39. §-ának /4/ bekezdése vagy a Pp.
40. §-a, amikor a tanúbizonyítási indítványt mellőzte, hiszen a Vhr.
41. §-ának /2/ bekezdése és a Ptk.
42. §-ának /1/ bekezdése alapján magából a meghatalmazásokból kellett kitűnnie, hogy a meghatalmazások kiterjedtek a földtulajdonosi gyűlés összehívására, azok utólagos kiegészítése tanúbizonyítás alapján nem lehetséges. A Pp.
43. §-a szerint a szabad bírói mérlegeléssel megállapított tényállás - ha az nem iratellenes vagy logikátlan - felülvizsgálata nem lehet eredményes, mert a felülvizsgálati eljárásban felülmérlegelésnek nincs helye. A felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelése alapján nincs-e nyilvánvalóan helytelen következtetés. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a csatolt meghatalmazások a képviselet körét oly módon határozták meg, hogy az a meghatalmazó földterületeihez kötődő vadászati jogát illetően adott felhatalmazást a vadászati földtulajdonosi közgyűlésen, illetve egyes esetekben az érdekegyeztető tárgyalásokon való földtulajdonos nevében és helyett történő eljárásra. A meghatalmazás a magyar nyelv szabályai szerint egyértelműen és világosan határozta meg a képviseleti jog terjedelmét, korlátozva azt a földtulajdonosi közgyűlésen és az érdekegyeztető tárgyalásokon való képviseletre. A meghatalmazásban felhívott jogszabályi rendelkezésekből - Vtv.
44. §-a és Vhr.
45. §-a - nem lehetett a nyelvtani értelmezéstől eltérő logikai következtetést levonni. Ezért a jogerős ítélet indokolása, amely részletesen elemezte az egyes meghatalmazásokat, nem tartalmazott olyan okszerűtlen, logikailag téves, nyilvánvalóan helytelen következtetést, amely a Ptk.
46. §-ának /1/ bekezdése körében meghatározott értelmezési szempontokon túlmutatott volna. A Legfelsőbb Bíróság megjegyzi, hogy az érintett meghatalmazásokból nem állapítható meg, hogy azokat a földtulajdonosok abban a tudatban adták-e, hogy e meghatalmazás megadásától függ az is, hogy egyáltalán földtulajdonosi gyűlésre sor kerül-e. Nyilvánvaló, hogy a meghatalmazók részéről más mérlegelést igényel annak eldöntése, hogy egy tőlük függetlenül már összehívott földtulajdonosi gyűlésen részt akarnak-e venni személyesen, vagy a gyűlést össze sem lehet hívni az ő meghatalmazásuk nélkül. Ez az okfejtés egyben válasz arra a felperesi érvre is, hogy értelmes-e meghatalmazást adni egy olyan földtulajdonosi gyűlésre, amelyet „nem lehet összehívni". Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp.
47. §-ának /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségekről a Pp.
48. §-ának /1/ bekezdése folytán alkalmazandó Pp.
49. §-ának /1/ bekezdése és a Pp.
50. §-ának /2/ bekezdése, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003./VIII.22./ alapján rendelkezett. IM rendelet
51. §-ának /3/ bekezdése A Legfelsőbb Bíróság az illetékről az illetékekről szóló
52. évi XCIII. törvény
53. §-ának /1/ bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986./VI.26./ IM rendelet
54. §-ának /2/ bekezdése alapján döntött. Az alperes személyében a per során jogutódlás következett be, amelyet a Legfelsőbb Bíróság a Kfv.III.37.543/2010/
55. számú jegyzőkönyvében rögzített végzésével megállapított. Budapest,
56. február
57. Bauer Jánosné dr. sk. a tanács elnöke, dr.Kovács András sk. előadó bíró, dr.Kovács Ákos sk. bíró