← Magyarország

Mfv.10497/2009/5 – Kúria

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA mint felülvizsgálati bíróság Mfv.II.10.497/2009/4.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a ... jogtanácsos által képviselt felperesnek a ... jogtanácsos által képviselt alperes ellen illetmény különbözet megfizetése iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 31.M.3670/

  1. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 49.Mf.633.944/2008/
  2. számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő v é g z é s t: A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 49.Mf.633.944/2008/
  3. számú ítéletét - a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 31.M.3670/2007/
  4. számú ítéletére kiterjedően - hatályon kívül helyezi és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. Az alperes felülvizsgálati forintban állapítja meg. eljárás költségét 10.000 (Tízezer) A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s A felperes
  5. január 1-jei hatállyal került kinevezésre a ... Rendőr-főkapitányság ... Rendőrkapitányság K. Osztály ... Alosztály állományába járőrvezető beosztásba. A felperes a szolgálati panasza elutasítását követően előterjesztett keresetében a
  6. augusztus 1-je és
  7. október 15-e közötti időszakra illetmény különbözet megfizetésére kérte kötelezni az alperesként megjelölt ...-t. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 31.M.3670/2007/
  8. számú ítéletével - a keresettel egyezően - marasztalta az alperest. A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes - a kapitányságvezető szóbeli megbízása alapján -
  9. augusztus 1-jétől az I. Osztályon szabálysértési előadói feladatokat végzett, eredeti beosztása szerinti járőr feladatait nem látta el, ezért a Hszt.
  10. §

(3)bekezdése szerinti illetményre volt jogosult. A per alperesét illetően a Hszt. 196. §
(4)bekezdése alapján annak tulajdonított jelentőséget, hogy a keresetlevél beadása időpontjában a felperes az alperes állományába tartozott. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság 49.Mf.633.944/2008/
  1. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az alperest terhelő marasztalás összegét leszállította, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokú bíróság a fellebbezésnek az alperes személyét kifogásoló előadásával kapcsolatban helytállónak találta az elsőfokú bíróság értelmezését, kifejtve, hogy a felperes igénye az alperessel szemben volt érvényesíthető, mivel a felperes a kereset benyújtásakor már az alperesi jogelőd, az R. állományába tartozott. Az alperes felülvizsgálati kérelmében tartalma szerint az eljárt bíróságok ítéleteinek hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes igénye a korábbi munkáltatónál fennállt szolgálati viszonya alatt keletkezett és azt a korábbi állományilletékes parancsnok bírálta el. Az a körülmény, hogy a felperes szolgálati helye áthelyezés folytán megváltozott, nem jelenti, hogy a felperes igénye is „átszállt" az új munkáltatóra. A B. és az alperes önálló feladat és hatáskörrel rendelkező, az O. irányítása alá tartozó, önállóan gazdálkodó költségvetési szerv, ezért a korábbi munkáltatóval szemben fennálló követelést illetően az alperesnek nincs helytállási kötelezettsége. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint a Hszt. szövegéből és a módosító törvény indokolásából egyértelműen megállapítható, hogy a jogalkotó célja az volt, hogy a hivatásos állomány tagja kizárólag azzal a jogi személlyel szemben érvényesíthesse követelését, amelynek állományába a kereset megindításakor tartozik, függetlenül attól, hogy a sérelmezett döntést mely szerv hozta. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
  2. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem a következők miatt alapos. A felülvizsgálati eljárásban irányadó, nem vitatott tényállás szerint a felperes keresetben érvényesített követelése a ... Rendőr-főkapitánysággal fennálló szolgálati viszonya alatt keletkezett, illetmény különbözet tárgyában előterjesztett szolgálati panaszát ... Rendőrfőkapitánya bírálta el. A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 196. §
(4)bekezdése értelmében a keresetet a hivatásos állományú azzal a jogi személynek minősülő szervvel szemben indíthatja meg, amelynek vagy az irányítása alá tartozó szervezeti egységnek az állományába tartozik, akkor is, ha a keresettel megtámadott döntést nem a szervet irányító állományilletékes parancsnok hozta. A Hszt-t előbbi tartalommal módosító
  1. évi I. törvény
  2. §ához fűzött miniszteri indokolás szerint a szolgálati viszony egyik sajátossága, hogy a bíróság előtt megtámadható munkáltatói intézkedéseket gyakran nem az állományilletékes parancsnok, hanem magasabb szintű elöljáró (vezető) hozza meg. A rendelkezés szerint annak a szervnek a székhelye szerinti munkaügyi bírósághoz kell benyújtani a keresetet, amelyik szervnek az állományába tartozik a hivatásos állományú. A jogszabályi módosítás célja tehát az volt, hogy az érintett keresetét a fegyveres szerven belül akkor is azzal a munkáltató (fegyveres) szervezeti egységgel szemben érvényesítse, amelynek állományába tartozik, amennyiben a hivatásos szolgálati viszony sajátossága folytán a szolgálati panasz elbírálására a fegyveres szerv egy magasabb elöljárója volt jogosult. Az idézett rendelkezés azonban az igény keletkezése, esedékessége időpontjában fennálló helyzetre vonatkozik, ellenkező értelmezés oda vezetne, hogy a szolgálati viszony megszűnése esetén a kereset - valamely fegyveres szerv állományába tartozás hiánya folytán - bíróság előtt nem lenne érvényesíthető. Ebből következően amikor a szolgálati panaszt az állományilletékes parancsnok bírálja el, a munkáltatót terhelő bizonyítási kötelezettségre is figyelemmel nincs jogi indoka annak, hogy a keresetet más szervezeti egységgel szemben kelljen megindítani, mint amely szervezeti egységgel fennállt jogviszonyból ered a perbeli követelés. A kifejtettekre tekintettel a felperes keresetét nem az ellen indította meg, akivel szemben az igény keletkezett, ezért a felperest a Pp.
  3. §
(2)bekezdésére figyelemmel fel kellett volna hívni a helyes alperes megjelölésére, amit a elsőfokú bíróság téves álláspontjánál fogva elmulasztott. Ez azonban az érdemi elbírálásra kiható olyan súlyos eljárási szabálysértés, ami a felülvizsgálati eljárásban már nem pótolható, mivel arra a Pp. 64. §
(2)bekezdése szerint csak az elsőfokú eljárásban van lehetőség. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a munkaügyi bíróság ítéletére kiterjedően a Pp. 275. §
(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. Az új eljárásban - a Legfelsőbb Bíróságnak az alperes személyét illetően most részletezett jogértelmezésének megfelelően - a felperest fel kell hívni a megfelelő alperes megjelölésére. A Legfelsőbb Bíróság az alperes felülvizsgálati eljárási költségét csupán megállapította azzal, hogy arról az új határozatot hozó bíróság dönt. Budapest, 2010. június 9. Dr. Tálné dr. Molnár Erika a tanács elnöke, Dr. Földényi Gyuláné s.k. előadó bíró, Dr. Stark Marianna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.