Mfv.I.10.324/2010/6.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Csanádi Márk ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Kardos Éva ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 29.M.655/
- szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 55.Mf.636.946/2008/
- számú részítéletével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül meghozta a következő r é s z í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 55.Mf.636.946/2008/
- számú részítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott rendelkezését nem érinti, egyebekben hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt nap alatt - 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Az alperes köteles az állam javára - felhívásra - 339.000 (háromszázharminckilencezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket megfizetni. I n d o k o l á s : A felperes a - felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó keresetében az alperes rendes felmondása jogellenességének megállapítását és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte.A Fővárosi Munkaügyi Bíróság megismételt eljárásban hozott 29.M.655/2005/
- számú ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, amely az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére négy havi átlagkereset címén 1.883.312 forintot, elmaradt munkabér címén 16.769.136 forintot, étkezési hozzájárulás címén 288.500 forintot, egészségbiztosítási pénztári befizetés címén 416.640 forintot, magán-nyugdíjpénztári befizetés címén 1.180.480 forintot, jutalom címén 5.172.150 forintot, és ezen összegek kamatát. Kötelezte az alperest 100.000 forint perköltség és 338.990 forint illeték megfizetésére.A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
- január 5-étől adószakértő és számviteli ellenőr munkakörben állt az alperes alkalmazásában a Sz.O-n.
- április 1-jétől a munkaköre számvitel/pénzügyi munkatárs III. volt.Az alperes
- ősztől átszervezést hajtott végre, ennek során novemberben közölte a felperessel, hogy a munkakörét mással kívánja betöltetni, őt számviteli szabályozó munkakörben kívánja foglalkoztatni, mely munkakörében a felettese S.É. lesz.
- december 10-e körül S.É. a felperes részére munkaszerződésmódosítást adott át számviteli szabályozó II. munkakörre, melyhez a felperes új munkaköri leírást nem kapott. A felperes az iratot elkérte azzal, hogy a módosítást át szeretné gondolni.
- december közepe-vége felé S.É. érdeklődött a felperesnél, hogy a munkaszerződés-módosítást aláírta-e, aki azt válaszolta, hogy „még gondolkodik".
- december 23-ától
- január 3-áig a felperes szabadságon volt.A
- január 3-ai héten S.É. a felperesnél ismét érdeklődött a munkaszerződés-módosítás aláírásáról, aki
- január 10-e körüli időben átadta az aláírt munkaszerződésmódosítást a felettese részére, amit B.V. pénzügyi vezetőnek továbbítottak.Az alperes
- január 13-án kelt rendes felmondásával a felperes munkaviszonyát megszüntette. Indokolása szerint az alperes átszervezte a pénzügyi és számviteli igazgatóságát, melyre tekintettel a felperes adószakértő munkaköre megszűnt, a felajánlott új munkakört pedig a felperes nem fogadta el.A munkaügyi bíróság érvelése szerint a Ptk.
- §
(2)bekezdése alapján az alperesnek lehetősége volt, hogy a munkaszerződésmódosításra vonatkozó ajánlattétel során egyértelműen meghatározza azt a határidőt, amely alatt a felperes elfogadó nyilatkozatát várta. Az Mt.
- §-a alapján elvárható lett volna, hogy a nyilatkozat megtételére konkrét határidőt szabjon, amelyet a munkáltató később is elmulasztott. A bíróság kiemelte, hogy a felperes régi munkakörében az átszervezést az alperes
- január végére fejezte be, ezért a munkakör átadása ez időre ment teljesedésbe, a felperes eddig javarészt a régi munkakörébe tartozó feladatokat látta el. Az alperes konkrétan nem jelölte meg az ajánlati kötöttségének időtartamát, azt utóbb sem egészítette ki, és a felpereshez intézett nyilatkozatai sem öltöttek olyan formát, amelyek az ajánlati kötöttség rövid időn belüli megszűnését jelezték volna a felperesnek, mert az a kérdés, hogy az iratot aláírta-e, nem tekinthető ilyennek.Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az Mt.
- §-ából adódóan az alperesnek feladata lett volna felhívni a felperes figyelmét arra, hogy amennyiben az ajánlati kötöttségen túl adja meg az elfogadó nyilatkozatot, az milyen következményekkel jár, különös tekintettel arra, hogy a perbeli esetben az el nem fogadás a munkaviszony megszüntetését eredményezte.A munkaügyi bíróság hangsúlyozta, hogy az elfogadó nyilatkozat megtételének feltétele, hogy az ajánlattevő a döntéshez szükséges minden adatot, iratot rendelkezésre bocsásson, tehát az alperesnek a munkaköri leírást az ajánlattal együtt a felperes részére át kellett volna adni, vagy a felperest a jövőbeli feladatairól tájékoztatni kellett volna.Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy a felperes az ajánlati kötöttség fennállta alatt közölte az elfogadó nyilatkozatát, azaz a munkaszerződésmódosításhoz való hozzájárulását. A munkaviszony megszüntetés időpontjában a felperes munkaköre számviteli szabályozó volt. Az alperes a felmondó iratban az adószakértő munkakör megszűnésére hivatkozott, amely nyilvánvalóan nem lehetett okszerű indoka a számviteli szabályozó munkakörben alkalmazott felperes munkaviszonya megszüntetésének, ezért az jogellenes.Az alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság 55.Mf.636.946/2008/
- számú részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a munkaviszony jogellenes megszüntetése, a négy havi átlagkereset, a perköltség és az eljárási illeték tekintetében helybenhagyta, egyebekben hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására, és újabb határozat hozatalára utasította. Az alperest 338.900 forint le nem rótt fellebbezési illeték, és 50.000 forint másodfokú perköltség fizetésére kötelezte.A másodfokú bíróság álláspontja szerint nem hagyható figyelmen kívül, hogy a felperes munkakörének vonatkozásában az átszervezés
- novemberétől
- január közepére vagy végére fejeződött be. A felperes ebben az időben az új munkahelyén, de túlnyomó részben a régi munkakörét látta el. Ilyen körülmények között sem a felperes, sem a leendő felettese számára nem volt jelentősége a munkaszerződés-módosítás aláírásának. A felperes azt hazavitte, majd szabadságra ment és S.É. nem kérte tőle a munkaszerződés-módosítást.A másodfokú bíróság értékelte, hogy a munkaszerződés-módosítás nem volt bonyolult irat, azonban a felperes joghoz nem értőként abban jártas személy segítségét kérte annak megállapítása érdekében, hogy nem érinti-e őt hátrányosan a módosítás. A másodfokú bíróság kiemelte, hogy a felperes az alperes magatartásából nem következtethetett az ajánlati kötöttség közelgő megszűnésére. Értékelte, hogy S.É. a felperes elfogadó nyilatkozatát az ajánlati kötöttség ideje alatt átvette, ebből következően helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felmondás indoka nem jogszerű, jogellenes.A másodfokú bíróság a felperes nem a munkaviszony megszűnéssel összefüggő egyéb igényei vonatkozásában megállapította, hogy az alperes vitatása folytán a felperest terhelte a bizonyítás, melyre nem volt kioktatva, ezért az elsőfokú bíróság ítéletének ezen részét hatályon kívül helyezte.Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős részítélet hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását, és perköltségben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a Legfelsőbb Bíróság korábbi hatályon kívül helyező végzésében megadott szempontok alapos vizsgálata nélkül olyan tényállás és mérlegelési szempont alapján hoztak ítéletet, amely nem felel meg a valóságnak, és figyelmen kívül hagyták a Ptk. ajánlati kötöttségre vonatkozó szabályait.Sérelmezte az eljárt bíróságok álláspontját, miszerint azzal, hogy az alperes nem jelölte meg naptárilag az ajánlati kötöttség utolsó napját, megsértette az Mt-ben foglalt együttműködési kötelezettségét, amely alapján a felperes
- január 10-ét követően visszaadott munkaszerződés-módosítása ajánlati kötöttségi időn belülinek volt tekinthető. Álláspontja szerint a bíróságok tévesen értelmezték a Ptk.
- §-át, mert attól, hogy az alperes az ajánlati kötöttségének pontos idejét nem határozta meg, még nem járt el jogellenesen. Nem róható az alperes terhére, hogy külön nem hívta fel a felperes figyelmét, hogy a módosítási ajánlat visszautasítása a munkaviszonyának megszüntetéséhez vezet, miután a felperes november óta tudta, hogy az átszervezés miatt a munkaköre megszűnik. Az alperes hivatkozott arra, hogy nem volt kötelezettsége új munkakör felajánlása, de a szándéka a jogviszony fenntartására irányult, azt a felperes magatartása tette lehetetlenné. A felperes nem válaszolt, ezért az alperesnek nem volt más választása. Megállapítható az eljárás alapján, hogy az alperes mindent megtett az együttműködési kötelezettsége érdekében, az ajánlat átadása és a felmondás között három alkalommal kérte a felperest, hogy reagáljon a munkaszerződés-módosításra. Kiemelte, hogy az aláírásnak jelentősége volt a munkáltató számára, mert a fúzió miatt sok munkavállaló munkaviszonyának megszüntetésére kényszerült, ha pedig a felperes azt elutasította, akkor a cégnek lehetősége lett volna másnak felajánlani a munkakört. Az alperes kb. 80 munkavállaló munkaszerződését módosította, egy héten belül a felperesen kívül mindenki elfogadta az ajánlatot. Az alperes sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok kiemelt figyelmet tulajdonítottak annak, hogy S.É. az utóbb aláírt módosítást a felperestől átvette, miután a felperes tudta, hogy a módosítást B.V. részére kell eljuttatni, és hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója K.P.. Az alperes hivatkozása szerint a felperes tisztában volt az átszervezés tényével, azok a szükséges információk rendelkezésre álltak, amelyek birtokában az ajánlat elfogadásáról dönthetett volna. A felperes az alperes többszöri kérésére az ajánlat elfogadásáról nem döntött, azt sem szóban, sem írásban határidőben nem közölte, és miután az átszervezés az év végére a felperes által sem vitatottan megvalósult, a rendes felmondás jogszerű volt. A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a felülvizsgálati kérelem „elutasítását", és az alperes perköltségben való marasztalását kérte. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az alperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozottak jogszabálysértés megállapítására nem alkalmasak [Pp. 275. §
(1)bekezdés, 206. §
(1)bekezdés, 221. §
(1)bekezdés, BH.2001.197., BH.2002.29.]. Az eljáró bíróságok helytállóan állapították meg, hogy az alperes a felperes részére a munkaszerződés-módosítás átadáskor nem jelölte meg azt a határidőt, ameddig várta, hogy a felperes annak elutasításáról vagy elfogadásáról döntsön. Az eljárt bíróságok törvénysértés nélkül hivatkoztak arra, hogy az alperesnek az Mt.
- §-ából adódó együttműködési kötelezettsége alapján feladata lett volna a felperes figyelmét felhívni arra, hogy meddig várja a válaszát a munkaszerződés-módosítás elfogadásáról, valamint az el nem fogadás következményéről is ki kellett volna oktatnia a munkavállalót. Helytállóan tulajdonítottak kiemelt jelentőséget az eljárt bíróságok annak, hogy a felperes közvetlen felettese, S.É. tőle az aláírt munkaszerződés-módosítást átvette, majd B.V. részére továbbította. Nem megalapozott az alperesnek e körben kifejtett felülvizsgálati érvelése, miután az alperes nyilatkozata szerint „B.V. nem volt közvetlen munkáltatói jogkör gyakorlója, de ő közvetített a munkáltatói jogokat gyakorló vezérigazgató felé" (jegyzőkönyv 7.bekezdés). A felperes tehát a nyilatkozata kézbesítésekor a hivatali utat betartva járt el.Alaptalanul hivatkozott az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az együttműködési kötelezettsége érdekében mindent megtett, és a felperest felszólította arra, hogy reagáljon a munkaszerződésmódosításra. Az eljárt bíróságok a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként a tanúk vallomásában foglaltakat értékelve helytállóan állapították meg, hogy sem S.É., sem B.V. kérdése alapján nem következtethetett arra a felperes, hogy az alperes munkaszerződés-módosításra vonatkozó ajánlati kötöttsége rövid időn belül megszűnik. Az eljárás során bizonyított, hogy a felperes munkatársai érdeklődtek ugyan tőle, hogy a munkaszerződésmódosítást aláírta-e már, az azonban nem igazolt, hogy tájékoztatták volna a nyilatkozata megtételének határidejéről és annak elmaradása következményéről. A felperes
- január közepéig a régi munkakörébe tartozó munkát végzett, eddig az időpontig a munkaszerződés-módosítás elfogadására vonatkozó nyilatkozatának kiemelt jelentősége nem volt. Megalapozatlanul állította az alperes a felülvizsgálati kérelmében, hogy a felperes valamennyi információ birtokában volt, amely az ajánlat elfogadásáról való döntést elősegítette. A felperes - nem vitatott tény -, munkaköri leírást nem kapott, ennek hiányában pedig az új munkakörhöz tartozó konkrét feladatai megismerése nélkül kellett döntenie azok elfogadásáról.Az alperes a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul állította, hogy a felperes az ajánlat elfogadásáról szóban nem nyilatkozott, miután a felperes - az alperes által nem cáfolt előadása szerint - S.É. felé jelezte, hogy az ajánlatot elfogadta. Az az alperesi hivatkozás, hogy a felperes írásban határidőben nem közölte a döntését, nem fogadható el, hiszen éppen az alperes volt az, aki az ajánlatról való nyilatkozattételre határidőt a felperes részére sem szóban, sem írásban nem jelölt meg. Az eljárt bíróságok a rendelkezésre álló peradatok helyes, okszerű, életszerű értékelésével és a logika szabályainak megfelelően a Pp.
- §
(1)bekezdése megsértése nélkül hozták meg ítéletüket, azt a szükséges tartalommal és terjedelemmel indokolták [Pp. 221. §
(1)bekezdés], ezért a felülvizsgálati kérelemben hivatkozottak jogszabálysértés megállapítására nem adtak módot. Az alperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles a felperes felülvizsgálati perköltségének megfizetésére. Az alperes a felülvizsgálati eljárás illetékét az adott ügyben irányadó 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 3. §
(3)bekezdése alapján köteles viselni. Budapest,
- január
- Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő