Mfv.10455/2009/6 – Kúria

(1)bekezdése alapján és egyúttal a Kjt. 48. §

(1)bekezdésére hivatkozva az állásából felfüggesztette, majd

1. május 10-i határozatával elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta. Ezt azzal indokolta, hogy a felperes részére
2. január
3. és február
4. között 15 fogyasztási helyről befizetett 316.221 forint az alperes bankszámlájára nem került befizetésre, a befizetésekről a bizonylat nem volt fellelhető. A felperes súlyosan megszegte a pénzkezelésre vonatkozó szabályokat, amely kötelezettségszegéssel az elbocsátás büntetés áll arányban. A felperes keresetében a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését és a közalkalmazotti jogviszonya jogellenes megszüntetése jogkövetkezményei alkalmazását kérte. A Szolnoki Munkaügyi Bíróság 1.M.300/2007/
5. számú ítéletével az alperes fegyelmi határozatát hatályon kívül helyezte, megállapította, hogy a felperes munkaviszonya (helyesen közalkalmazotti jogviszonya) az ítélet jogerőre emelkedése napján szűnik meg. Kötelezte az alperest elmaradt illetmény, végkielégítés, felmentési időre járó átlagkereset és további kéthavi átlagkeresetnek megfelelő összeg megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az alperesnél
6. január 1-jét megelőzően házipénztár, majd ezt követően díjbeszedőhely működött. A vízdíjak fizetése a három havonkénti leolvasást követően készített végszámla alapján történt, de lehetőség volt részszámlák fizetésére is. A vízdíjak beszedését a felperes végezte, távolléte esetén őt K. M.-né helyettesítette. Az átvett pénzt páncélszekrénybe helyezték, amelyhez mindketten hozzáférhettek, mivel a kulcs ugyan általában a felperesnél volt, távollétében azonban azt a munkatársa vitte haza. A beszedett pénzt a felperes a következő napon fizette be az alperes ... számlájára, 150.000 forintnyi váltópénzt azonban meghagyott, amelyet a páncélszekrényben helyezett el. A befizetett számlák tőpéldányait borítékban gyűjtötte és az irodában hagyta. Az előző napi számlák adatait a felperes rögzítette számítógépen, a rendszerbe azonban - azonos kóddal - jutott be a felperesen kívül K. M.-né, K. M. és Sz. Cs. is. A rendszerből az nem volt megállapítható, hogy ki, mikor lépett be, az adatot ki rögzítette és mikor, milyen számítógépes műveletet végzett. A munkaügyi bíróság megállapította, hogy az alperes a pénz és számlakezelés rendszerét nem alakította ki, így nem lehetett nyomon követni, hogy a beszedett vízdíj, illetve az annak alapjául szolgáló számlák tőpéldányai mikor, kinél tűntek el. Így az sem volt megállapítható, hogy a felperes mikor, milyen szabályt sértett meg. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 4.Mf.21.264/2008/
7. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyta. A másodfokú bíróság kifejtette, hogy az alperesnél - a készpénzt és a számlákat illetően - az Mt.
8. §

(1)bekezdés szerinti kizárólagos kezelés, állandóan őrizetben tartás nem volt biztosítva. Az előbbiekhez más személy is hozzáférhetett anélkül, hogy a kezelő személyek között átadás-átvétel lett volna. Az alperes a pénzkezeléssel kapcsolatos rendszeres ellenőrzést nem végzett, elszámolást nem követelt meg és a feltételeit sem teremtette meg. Ennek hiányában nem állapítható meg, hogy a felperesnek mikor és hogyan kellett volna elszámolni az átvett pénzeszközökkel, ezért egyetértett az elsőfokú bíróságnak a fegyelmi határozatot hatályon kívül helyező döntésével. Az alperes felülvizsgálati kérelmében lényegében az eljárt bíróságok ítéleteinek hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan a munkaügyi bíróság új eljárásra utasítását kérte az Mt. 103. §

(1)bekezdés b) pontjának, 169. §

(3)bekezdésének és a Kjt. 39. §

(2)bekezdésének megsértésére hivatkozva. Álláspontja szerint jogszabálysértő az eljárt bíróságoknak az a megállapítása, miszerint azáltal, hogy a felperes az általa a fogyasztóktól átvett 316.221 forinttal nem számolt el, munkaköri kötelezettségszegést nem követett el. Érvelése szerint mivel az alperesnél a felperes volt megbízva a vízdíjak beszedésével, őrzésével, az azzal történő elszámolással, a pénz átadás-átvétel megfelelő formáját neki kellett volna biztosítani, így átadásátvételi jegyzőkönyvet készíteni. Mindezek elmulasztása kötelezettségszegésnek, az alapvető szakmai szabályok megsértésének minősül. Miután felperes volt az alperesnél a legtapasztaltabb munkavállaló, elvárható volt, hogy részt vegyen a munkavégzés mikéntjének kialakításában. Állítása szerint azt a munkamódszert, amely alapján a díjbeszedés és a pénzkezelés történt, a felperes alakította ki. Előadta, hogy az alperes a biztonságos őrzés feltételeit biztosította, a felperesnek pedig az őrzést és a pénzkezelést a szakma általános szabályai szerint kellett volna végezni. Ezzel összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság Mfv.II.11.185/2000/4. számú ítéletére hivatkozott. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok nem hagyhatták volna figyelmen kívül azt sem, hogy az utóbb kiderült adatok szerint több száz olyan eset fordult elő, amikor a felperes a fogyasztók befizetésével nem számolt el. Ezt a felperes terhére kellett volna értékelni. Véleménye szerint azt is vizsgálni kellett volna a perben, hogy az elbocsátásnál enyhébb büntetés kiszabásának volt-e helye, ezt azonban az eljárt bíróságok elmulasztották. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében hatályában való fenntartását kérte. a jogerős ítélet A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az alperes a fegyelmi határozatot arra alapította, hogy a felperes az általa átvett vízdíjjal nem számolt el, ezáltal megszegte a pénzkezelési szabályokat. Az alperes tehát az elbocsátást objektív körülményre, az elszámolási hiányra alapozta és a fegyelmi határozatban konkrét kötelezettségszegést nem jelölt meg. A peres eljárásban az alperes hitelt érdemlően kizárólag azt bizonyította, hogy a felperes 15 fogyasztótól a perbeli időszakban 316.221 forintot átvett. A pénzkezelő Mt. 169. §

(3)bekezdése szerinti felelőssége fennállása esetén azonban önmagában nem lehet következtetést levonni a közalkalmazotti jogviszonyból származó lényeges kötelezettség vétkes megszegésére, vagy vétkes mulasztásra. Egymagában elszámolási hiány jogszerű rendkívüli felmondási indokul nem szolgálhat (Mt. 96. §

(1)bekezdés a)-b) pont). A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint az alperesnél

1. január 1-jét követően nem házipénztár, hanem díjbeszedőhely működött, a korábban alkalmazott Pénztári Szabályzatot azonban az alperes nem módosította, a díjbeszedésre vonatkozó szabályokat nem alakította ki. Nem vitásan a vízdíjat általában a felperes vette át, a bevételt - 150.000-300.000 forint váltópénz kivételével - ő fizette be az alperes bankszámlájára, a készpénzes befizetések számlaadatait ő vitte számítógépre. A perbeli adatok szerint azonban a felperest távollétében K. M.-né helyettesítette, akinek helyettesként feladatai a felperesével megegyeztek. Az eljárt bíróságok a felek által sem vitatott tényként állapították meg az alperesnél kialakult helytelen gyakorlatot: a befizetett vízdíjak tekintetében a bevételi-kiadási pénztárbizonylat, a számlák és a páncélszekrényben tartott készpénz egymás közötti átadás-átvétele dokumentálásának, a rendszeres (napi, heti, havi) pénztárzárás elvégzésének hiányát. Alaptalan a felülvizsgálati kérelemnek ezzel összefüggésben az a hivatkozása, hogy a pénzkezelés szabályait a legnagyobb tapasztalattal rendelkező felperesnek kellett volna kialakítania. A Kjt.
2. §

(2)bekezdése szerint a közalkalmazott a munkaköri feladatait a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabályoknak, az egyéb szakmai szabályoknak és szokásoknak, valamint a munkáltató utasításainak megfelelően látja el. Utóbbi körbe tartozik a munkavégzésre irányadó szabályzatok, utasítások, így nyilvánvalóan a pénzkezeléssel kapcsolatos szabályzat elkészítése. Az ezzel ellentétes felülvizsgálati érvelés téves. Az alperes a pénzkezeléshez kapcsolódó szabályokat nem fektette írásba, helytelen gyakorlatot tűrt el, és bár

1. január 1-jét követően végzett ellenőrzést, a pénzkezelés terén hiányosságot nem állapított meg. A fegyelmi határozatban szereplő hiány ezért az alperesi szabályozatlanság és ellenőrizetlenség következménye volt, azzal szorosan összefüggött. S miután szabályozatlanság hiányában a felperes részéről konkrét szabályszegést nem lehetett megállapítani, az sem volt vizsgálható, enyhébb büntetés kiszabása indokolt-e. hogy az elbocsátásnál Mindezek miatt az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül következtettek a fegyelmi határozat jogellenességére. Az alperes által hivatkozott eseti döntés a tényállás eltérősége miatt jelen ügyben nem alkalmazható. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp.
2. §

(3)bekezdése alapján a jogerős ítéletet abban a részében, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem érintett részét nem érintette, a felülvizsgálati eljárásban nem érintette. Egyebekben hatályában fenntartotta. A Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján kötelezte az alperest a felperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére. A 6/

1. (VI. 26.) IM rendelet ügyben még irányadó
2. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. Budapest,
3. május
4. Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Stark Marianna s.k. bíró, Dr. Földényi Gyuláné s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő