Mfv.10569/2010/4 – Kúria

Mfv.I.10.569/2010/4.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Horváth László ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Glósz Gábor ügyvéd által képviselt alperes ellen rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása iránt a Veszprémi Munkaügyi Bíróságnál 2.M.235/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Veszprém Megyei Bíróság 1.Mf.20.167/2010/
2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Veszprém Megyei Bíróság 1.Mf.20.167/2010/
3. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 15.000 (tizenötezer) forint felülvizsgálati költséget, továbbá az államnak felhívásra 81.600 (nyolcvanegyezer-hatszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. I n d o k o l á s : A felperes a keresetében a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével.A Veszprémi Munkaügyi Bíróság 2.M.235/2009/
4. számú ítéletével a keresetet elutasította, a felperest 100.000 forint perköltség, és 81.600 forint illeték viselésére kötelezte.A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
5. óta gépkocsivezető munkakörben dolgozott az alperesnél.A munkaviszonya
6. április 8-án rendkívüli felmondással került megszüntetésre azon indokolással, hogy a felperes a keresőképessé válását követően a sümegi üzemben megjelent munkavégzésre, majd a munkáltató berendelésére az alperes székhelyére ment, ahol a vele szemben felmerülő problémákat kívánták tisztázni. Ennek során a munkáltató a felperes elé tárta a T.Á. levelét, amelyben a felperes munkavégzésével összefüggésben jeleztek kifogásokat. A felperes a levelet eltette, és a cégvezető kérésére sem volt hajlandó visszaadni, majd kiabálva felugrott a székéről és rendőrért kiáltozva kirohant az irodából. A felmutatott iratot akkor sem adta vissza, amikor a felettese a munkavállaló elé állva ismét kérte a jogosulatlanul eltett céges irat visszaadását. A cégvezetőt továbbra is becsmérlő és becsületsértő kifejezésekkel illette. A felperes aznap nem végzett munkát, majd a következő napon sem jelentkezett munkavégzésre, és távollétét sem igazolta. Ezáltal az alperes álláspontja szerint olyan magatartást tanúsított, amely a munkaviszonyának fenntartását lehetetlenné tette. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a munkaviszonyban álló felek kapcsolatára és együttműködésére figyelemmel a munkáltatót a munkavállalóval szemben a munkaviszonnyal összefüggésben utasítási jog illeti meg. A felperes azon magatartása, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlójának felhívására sem adta vissza a neki felmutatott levelet, és a megbeszélés alkalmával a cégvezetőt szidalmazta, alapot ad a rendkívüli felmondásra. A másik felmondási ok vonatkozásában, miszerint a felperes április 8-án és 9-én nem jelent meg munkavégzésre, a felperes azt nyilatkozta, hogy a háziorvost helyettesítő orvos nem vette táppénzre. Mivel erre a két napra nem rendelkezett orvosi igazolással és a munkahelyén nem jelent meg, a rendkívüli felmondás indokolása e vonatkozásban is tényszerű és helytálló.A felperes munkaszerződését
7. december 30-án a felek módosították és abban megjelölték, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója a cégvezető. A felperesnek erről tudomása volt, így nem hivatkozhat arra, hogy vele szemben olyan személy gyakorolta a rendkívüli felmondást, akinek arra nem volt jogosultsága. N.G. cégvezető
8. november 30-ai munkaszerződésének pontja alapján is megállapítható, hogy a cégvezető a munkáltató valamennyi alkalmazottja felett munkáltatói jogkört gyakorolt. A felperes fellebbezése folytán eljárt Veszprém Megyei Bíróság 1.Mf.20.167/2010/
9. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és a felperest 50.000 forint másodfokú perköltség és 81.600 forint másodfokú eljárási illeték viselésére kötelezte.A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperesi rendkívüli felmondás egyik oka az volt, hogy a felperes a cégvezető által felmutatott T. levelet eltette, és azt nem volt hajlandó visszaadni. Kiabálva kirohant a cégvezető irodájából, és ott becsmérlő és becsületsértő kijelentéseket használt. A felperes a felettesével szemben ilyen magatartást nem tanúsíthat még jogos felháborodás esetén sem.A perben nem kellett azt bizonyítani, hogy a T. levél tartalma megfelel-e a valóságnak vagy sem. A felperes bizonyítási indítványa szükségtelen volt, mivel nem a levél volt a felmondási ok, hanem az a magatartás, amit a felperes tanúsított annak felmutatása kapcsán.Az elsőfokú eljárás során meghallgatott H.F. és Á.F. tanúk alátámasztották azon felperesi előadást, hogy
10. április 8-án telefonon bejelentette, miszerint orvosnál van, és nem tud dolgozni. A becsatolt jelenléti ív pedig azt igazolja, hogy a felperes
11. április 6-án éjjel 2 órától 10 óráig munkát végzett,
12. április 7-én igazoltan 8 munkaórát szintén ledolgozott, és az is megállapítható, hogy
13. április 7-én cégvezetői berendelés miatt a központban volt. Mindebből következően pedig arra a következtetésre jutott a másodfokú bíróság, hogy a felperes nem volt távol igazolatlanul a munkahelyétől, így a rendkívüli felmondás ezen indoka megalapozatlan.Az elsőfokú bíróság a
14. december 30-án kelt okirat adatai alapján helyesen állapította meg, hogy a munkáltatói jogok gyakorlója a cégvezető, erről a felperest megfelelően értesítette is a munkáltató, mivel a munkaszerződés-módosítás részét is képezte ezen tájékoztatás. Egyébként a munkáltatói jogkör átruházásáról történő értesítés elmaradása egymagában nem alapozná meg az intézkedés jogellenességét (BH.2004.77.). A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet „megváltoztatását", és az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. Másodlagosan mindkét fokon eljárt bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és az elsőfokon eljárt bíróság új eljárás lefolytatására kötelezését indítványozta az alperes perköltség fizetésre kötelezése mellett.A felülvizsgálati érvelés szerint az eljáró bíróságok nem értékelték a rendkívüli felmondás előzményeit, és azt, hogy a munkáltató arra törekedett, miszerint a munkavállalóját olyan helyzetbe hozza, hogy ő szüntesse meg a 38 éve fennálló munkaviszonyát rendes felmondással. AZ S. munkavégzésre a munkáltató azért kötelezte, mert arra számított, hogy az utazási nehézségek miatt a felperes az utasítást megszegi.A tényállás tisztázása során vizsgálni kellett volna a T. levél valóságtartalmát, mivel ok- okozati összefüggés van a levélben foglaltak és a rendkívüli felmondás között. A munkáltató az együttműködési kötelezettségét megszegte azzal, hogy a T. levél írójával nem adott lehetőséget szembesítésre.A felperes álláspontja szerint D.Z. igazgató meghallgatására jogszabálysértő módon nem került sor, pedig a munkáltatói jogkör gyakorlásának feltételeiről annak a cégvezető részére történő átadásáról ő rendelkezett ismeretekkel. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. Álláspontja szerint a csatolt igazolások nem alkalmasak a felperes távolmaradásának kimentésére, mivel azok egyrészt semmilyen valós betegséget nem igazoltak, másrészt az orvosi vizsgálatokon a felperes munkaidő után jelent meg. A Pp.
15. §