Mfv.II.10.545/2009/3.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága személyesen eljárt I. rendű, II. rendű, III. rendű és IV. rendű felpereseknek a dr. Andrási László ügyvéd által képviselt I. rendű és II. rendű alperes ellen további külön juttatás megfizetése a Veszprémi Munkaügyi Bíróságon 1.M.141/
- szám alatt megindult és a Veszprém Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 1.Mf.21.199/2008/
- számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a II. rendű alperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Veszprém Megyei Bíróság 1.Mf.21.199/2008/
- számú ítéletét abban a részében, amelyben az elsőfokú bíróságnak I. rendű és II. rendű felpereseket érintő fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta, hatályában fenntartja. Ezt meghaladóan nem érinti. A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s A felperesek szolgálati viszonyát a I.rendű alperes neve Honvéd Vezérkari Főnöke szervezeti korszerűsítésre és létszámcsökkentésre hivatkozással felmentéssel megszüntette és a hat havi felmentési idő teljes tartamára valamennyiüket mentesítette a szolgálatteljesítési kötelezettség alól. Az I. rendű felperes a felmentési idejét
- június 29-étől
- december 29-éig, a II., III. és IV. rendű felperes
- június 28ától
- december 28-áig töltötte. Az alperes a felperesek részére a felmentési idő kezdetéig időarányosan számított külön juttatást fizetett. A felperesek további külön juttatás megfizetése iránt előterjesztett szolgálati panaszuk elutasítását követően az I. rendű alperessel szemben keresetet terjesztettek elő, amelyben a szolgálati viszonyuk fennállásának teljes tartamára járó külön juttatás különbözet megfizetésére kötelezését kérték. A keresetüket a per során a korábbi munkáltatójuk jogutódja, vagyis a II. rendű alperessel szemben is előterjesztették. A Veszprémi Munkaügyi Bíróság az 1.M.141/2008/
- számú ítéletében kötelezte a jogutód II. rendű alperest, hogy fizessen meg az I. rendű felperesnek 214.629 forint, a II. rendű felperesnek 183.728 forint, a III. rendű felperesnek 205.313 forint és a IV. rendű felperes 197.227 forint külön juttatás különbözetet és annak késedelmi kamatát. Az I. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasította. A munkaügyi bíróság nem fogadta a II. rendű alperesnek azt az érvelését, hogy a felperesek azért nem jogosultak a további külön juttatásra, mert hat hónapot meghaladóan távolléti díjban részesültek, minthogy a szolgálatteljesítés alóli felmentés teljes tartamára, valamint két munkaszüneti napra (január 1-je és a Magyar Honvédelem Napja) is távolléti díjban részesültek. A munkaügyi bíróság a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló
- évi XCV. törvény (Hjt.) perbeli időben hatályos
- § rendelkezéseit úgy értelmezte, hogy a külön juttatás rendeltetésével nem összeegyeztethető a jogszerző időből a munkaszüneti napoknak, valamint annak a felmentési időnek a kirekesztése. Ezen időszakok alatt a felperesek a szolgálatteljesítési kötelezettség alól az alperes intézkedése folytán mentesültek. A munkaügyi bíróság az I. rendű alperessel szemben a felperesek keresetét azért utasította el, mert az I. rendű alperessel nem álltak jogviszonyban. A II. rendű alperes és a felperesek csatlakozó fellebbezése folytán eljárt Veszprém Megyei Bíróság az 1.Mf.21.199/2008/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróságnak a III. és IV. rendű felperesekre vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, és a pert megszüntette ( bár mindez az ítélet indokolásából állapítható meg), az elsőfokú ítéletnek az I. rendű és II. rendű felpereseket érintő rendelkezéseit helybenhagyta; a felperesek csatlakozó fellebbezését elutasította (ugyancsak az indokolásból kitűnően). A másodfokú bíróság - osztva az elsőfokú bíróság álláspontját - a felperesek jogosultságának elbírálásánál annak tulajdonított jelentőséget, hogy a szolgálatteljesítés alóli felmentés a felmentési idő teljes tartamára nem a felperesek személyében felmerült okból következett be, hanem a munkáltató döntésén alapult, ezért álláspontja szerint nem járhat azzal a jogkövetkezménnyel, hogy a felperesek a külön juttatásra való jogosultságukat ezen időtartam tekintetében elvesztik. A II. rendű alperes ítéletnek I. rendű rendelkezései hatályon a felülvizsgálati kérelmében a jogerős és II. rendű felperesekre vonatkozó kívül helyezését, e körben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és I. és II. rendű felperes keresetének elutasítását, valamint költségekben való marasztalását kérte. Érvelése szerint a Hjt.
- §
(3)bekezdés c) pontja alapján az állomány tagja nem részesülhet külön juttatásban azon időszakra, amikor hat hónapot meghaladóan távolléti díjban részesül, ugyanis ezt az időtartamot jogszerző időként nem lehet figyelembe venni. A Htj. 93. §
(8)bekezdése szerint a külön jogszabályban meghatározott munkaszüneti napokon felül munkaszüneti nap a Magyar Honvédelem Napja is. A katonák illetményéről és illetményjellegű juttatásairól, valamint a közalkalmazottak jutalmazásáról szóló 3/2002.(I.25.) HM rendelet 59. §
(1)bekezdése felsorolja azokat az eseteket, amikor a hivatásos katona részére a beosztásából való távollétekor a Hjt.
- §-a szerinti távolléti díj jár, amely felsorolásban többek között a felmentési idő alatti szolgálatteljesítés alóli felmentés (Hjt.
- §
(1)bekezdés), valamint a külön jogszabályban meghatározott munkaszüneti napok és a Magyar Honvédelem Napja is (Hjt. 93. §
(8)bekezdés) szerepel. Erre figyelemmel a felperesek esetében, ha csak néhány nappal is, de az az idő, amelyre távolléti díj fizetésében részesültek, a hat hónapot meghaladta. A Htj.
- § nem tartalmaz olyan rendelkezést, mely szerint a „hétköznapra" eső valamint távolléti díj folyósítására jogosító munkaszüneti napot vagy napokat a Hjt.
- §
(3)bekezdés c) pontjának alkalmazása szempontjából nem kell figyelembe venni. A II. rendű alperes utalt arra is, hogy az I. és II. rendű felperesek a felmentésüket megelőző személyi beszélgetés során részletes tájékoztatást kaptak a teljes felmentési időre vonatkozó szolgálatteljesítési kötelezettség alóli felmentésükről és ennek anyagi következményeiről. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos az alábbiak szerint. A Magyar Köztársaság
- évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvény végrehajtásáról szóló
- évi CXVIII. törvény
- §-a a közszférában foglalkoztatottak
- havi illetményére vonatkozó szabályokat ismételten és azonos tartalommal módosította. A módosítás visszaállította a
- havi illetmény eredeti funkcióját, vagyis azt, hogy ez a juttatás a megelőző évben a "közszolgálatában eltöltött idő" utólagos elismerésére szolgál. Eszerint a Hjt. perbeli időben hatályos
- §
(1)bekezdése a tárgyévben 12 hónap szolgálati viszony fennállásához kötötte az egyhavi távolléti díjra való jogosultság megállapítását, az időarányos kifizetéshez pedig a tárgyévben legalább háromhavi szolgálati viszony fennállásáról rendelkezett. A 119. §
(2)bekezdése az
(1)bekezdés szerint meghatározott jogszerző idő számításánál - főszabály szerint - a szolgálati viszony szünetelése (Hjt. 54. §) időtartamát rendelte figyelmen kívül hagyni. A Hjt. 119. §-ának
(3)bekezdése olyan munkában nem töltött eseteket sorol ebbe a körbe, amelyek a jogszerző időbe szintén beszámítanak, kivéve, ha azok együttes időtartama a hat hónapot meghaladja. A felsorolás között szerepel minden olyan munkában nem töltött idő, amely alatt az állomány tagja átlagkereset, illetve távolléti díj fizetésben részesült (Hjt. 119. §
(3)bekezdés c) pont). Kétségtelen, hogy az idézett HM rendelet 59. §
(1)bekezdés c) pontja - többek között - a Hjt. 93. §
(8)bekezdése szerinti munkaszüneti napokra is a Hjt.
- §-a alapján távolléti díj kifizetését rendeli, önmagában azonban a munkaszüneti napokra távolléti díj folyósítása nem járhat azzal a következménnyel, hogy a munkaszüneti nap a külön juttatásra való jogosult megállapításánál a Hjt.
- §
(3)bekezdésében felsorolt időtartamok összeszámításánál beszámít, ugyanis az a jogértelmezés a külön juttatás, mint
- havi illetmény rendeltetésével és különösen a munkaszüneti napok rendeltetésével ellentétes lenne. A Hjt.
- §
(8)bekezdése szerint a hivatásos állomány tagját megillető munkaszüneti napnak minősülnek az Mt. 125. §
(3)bekezdésében meghatározott munkaszüneti napok, valamint a Magyar Honvédelem Napja. Az Mt.
- §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint a munkaszüneti napok a magyar történelem és az egyházi hitélet legfontosabb dátumaihoz, továbbá az egyetemes kultúrában ünnepnapként számon tartott eseményekhez kötődnek, amely napokon a munkaszünet általános elrendelése indokolt. A Magyar Honvédség Napja pedig a honvédség állományának megbecsülését fejezi ki. Ezen ünnepnapokon a hivatásos állomány tagja, hasonlóképpen a munkaviszonyban, közszolgálati jogviszonyban, stb. állókhoz, a törvény erejénél fogva mentesül a szolgálatteljesítési kötelezettsége alól, amit nem lehet olyan munkában nem töltött időnek tekinteni, amely a szolgálati viszonyban töltött idő számításánál figyelmen kívül hagyandó. A
- havi illetményre jogosító idő számításának fő szabályait a Hjt.
- §
(1)és
(2)bekezdései tartalmazzák, eszerint fő szabályként a szolgálati viszony szünetelése időtartama nem vehető figyelembe, a
(3)bekezdésben foglaltak kivételével. A munkaszüneti nap olyan időtartam, amikor az állomány tagja mentesül a munkavégzési kötelezettség alól, ami nem azonos a Hjt. 119. §
(3)bekezdés c) pontja szerinti munkából távol töltött idővel. Amennyiben ugyanis a munkaszüneti nap hétköznapra illetve munkavégzésre kötelezett napnak minősítő napra esik, az munkában, esetünkben szolgálatban töltött időnek minősül, így például több heti, havi vagy éves keretben meghatározott szolgálatteljesítési idő esetén a szolgálati időbe beszámít. A munkaszüneti napok beszámítása nélkül az I. és II. rendű felperesnek a Hjt. 119. §
(3)bekezdés c) pont szerinti hat hónapot meg nem haladó ideje a külön juttatás különbözetre való igényt megalapozó, jogszerző időnek számított. A fenti indokolásra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemben foglaltak alapján jogszabálysértést nem tárt fel, ezért a Pp. 275. §
(3)bekezdésének alkalmazásával a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárásban költség nem merült fel, ezért arról rendelkezni nem kellett. Az alperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. §
(1)bekezdés c) pontja alapján teljes személyes illetékmentesség illeti meg, ezért a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet
- §-a szerint a felülvizsgálati eljárási költséget az állam viseli. Budapest,
- június
- Dr. Tálné dr. Molnár Erika a tanács elnöke, Dr. Földényi Gyuláné s.k. előadó bíró, Dr. Stark Marianna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő